Rész

 1  1|              Nem csodálkozom rajta, hiszen valamennyien azt várnák,
 2  1|             félek, hogy kacér lesz, hiszen máris úgy veselkedik, mint
 3  1|       örökölte ezt a tulajdonságot, hiszen az én családomban minden
 4  1|       ijedtében keresztet vetett, - hiszen jóformán törvény volt, hogy
 5  1|             a látogatás nem számít. Hiszen maga voltaképpen az urammal
 6  1|        budai várpalotát se látta, - hiszen a pesti asszonyok előbb
 7  1|             látja.~ ~Villányiné: De hiszen azt mondta, hogy csak holnapután
 8  1|           hogy rossz legyen hozzám, hiszen hűségesebb barátja sohase
 9  1|          rólam?~ ~A leány: Rosszat? Hiszen most, ahogy itt ülök szinte
10  1|           ezt az ostoba dajkamesét. Hiszen a világon sincs még egy
11  1|             megismerkedhetnem vele. Hiszen oly szép, oly aranyos és
12  1|            Ne féljetek, angyalkáim, hiszen a világon senki se szerethet
13  1|         mutatkozom be, ahogy illik, hiszen maga még azt se tudja, kinek
14  1|           se nagyon értem most már, hiszen rég kiismertem a férfiakat,
15  1|           még nagyon boldog lesz, - hiszen mindene megvan hozzá, hogy
16  1|            vagyunk? Oh nem, aligha, hiszen a kapu árkádja teljesen
17  1|      bizonyosan meghal az éhségtől, hiszen kora reggel óta semmit sem
18  1|             az enyém, mint az uráé, hiszen az arca, a szeme, a lélekzetvétele,
19  1|        drága!~ ~Villányiné: Oh, ne, hiszen azonnal meghalok!~ ~A szél
20  1| elvörösödött örömében.~ ~- Oh igen, hiszen egyáltalában nincs dolgom.
21  1|      istenért, szóljon hát gyorsan, hiszen az ura minden pillanatban
22  1|            Mindenre kérlek, felelj, hiszen ki tudja, mikor beszélhetünk
23  1|          meg kell feledkeznie róla, hiszen én - fájdalom - soha se
24  1|          megfeledkezhetem magamról, hiszen sokkal naivabb, minthogy
25  1|              Ne legyen könnyelmű, - hiszen a boldogság, jól tudja,
26  1|            úgy-e, hogy így nevezem, hiszen vénasszony vagyok magához
27  1|           szereti őket az életénél, hiszen akárhányszor éppen az ellenkező
28  1|              mint az öreg Lujzikát, hiszen az életben jóformán mindent
29  1|           elfecsérelne egy félórát, hiszen ő egyedüli hivatásának azt
30  1|           tönkretenné a fölfedezés, hiszen ez a nagy ember a hivatásánál
31  1|        férfinak? Ne jőjjön zavarba, hiszen a professzoruk csakugyan
32  1|      Szerelmes belé, ne is tagadja, hiszen úgyis látom. De ez nem baj,
33  1|     veszedelem? Mondjon el mindent, hiszen a szeméből is látom, hogy
34  1|            túlbecsülte a fájdalmát: hiszen, ugyebár, egyetlen férfi
35  1|            meg, ne engedj meghalni, hiszen oly fiatal vagyok és annyira
36  1|            már minden másképp lesz, hiszen többé sohase fogjuk elhagyni
37  1|           Pedig nem féltem, oh nem, hiszen eddig is úgy ismertem, mintha
38  1|        fogok mondani, Jánossy úr, - hiszen bizonyos vagyok benne, hogy
39  1|             a nevemet hallgatom el, hiszen ez, úgy-e bár, nem fontos?~ ~-
40  1|           nagyságos asszonyom... de hiszen még semmit se tudunk, ami
41  1|          kérem, hát térjen magához, hiszen semmi sem történt.~ ~Nem
42  1|             Gonosz és alávaló vagy, hiszen az ilyen férfi mellett még
43  1|          asszony rosszul lett... De hiszen...~ ~Egy percig odahajtotta
44  1|             én legyek a doktorod, - hiszen most bennem kell megtalálnod
45  1|             elszorul néha a szívem, hiszen a szülőim után csak ez a
46  1|       elvesztése fáj a legjobban, - hiszen én, mint orvos, legjobban
47  1|             tudtam arra az emberre, hiszen a drágám utolsó szava az
48  1|           utolsó szava az övé volt, hiszen őt szerette legutoljára
49  2|              hitvány földi kincs, - hiszen a Lesbia atyjának még egész
50  2|         őszinteséggel elbeszélni.~ ~Hiszen hallottad, hogy Márta néni
51  2|            Dömjén-Gálosdra.~ ~- Ah, hiszen az Sopronmegyében van?~ ~-
52  2|        fogadtam mindezt, de utóbb - hiszen ismersz - kiugrott belőlem
53  2|          nem múlik.~ ~- Nálatok? De hiszen a te szüleid Pestmegyében
54  2|         nyúlt a kezem után:~ ~- Oh, hiszen mi már régi ismerősök vagyunk...~ ~
55  2|             hagyná.~ ~Mosolyogva, - hiszen te ismered az én borzasztó
56  2|    legelmésebb, aki a nejét, - majd hiszen fogod olvasni egyszer az
57  2|             erőltetni, gyermekem... hiszen oly fiatal volt, mikor a
58  2|         volna meg ennyire...~ ~- De hiszen a huszár nem idegen ember...