Rész

 1  1|           maga se lett milliomossá, - mondta az egyenes beszédű aggastyán,
 2  1|               Méltóságos asszonyom, - mondta elragadtatva, - a rangomat
 3  1|   részletekben tudom letörleszteni, - mondta meghatott pillantással.~ ~
 4  1|       szárnyasajtó felé.~ ~- Drágám - mondta gyöngéden - legokosabb,
 5  1|              előtt.~ ~- Már megyek, - mondta, - rögtön megyek, de te
 6  1|               Villányiné (kipirulva): Mondta, hogy a méltóságos úr nincs
 7  1|     pihentette a kék szemét, majd ezt mondta: „Szinte hihetetlen, hogy
 8  1|        méltóságos úr nem fogadja.~ ~- Mondta, hogy ma már senkit se fogadok?~ ~-
 9  1|               Kérje el a névjegyét, - mondta aztán rezignáltan.~ ~A komornyik
10  1|                  Én vagyok, Sándor, - mondta kissé reszkető hangon.~ ~
11  1|                hogy a világon vagy, - mondta félrefordított fejjel. Meséltem
12  1|               én legyek az orvosod, - mondta kedvetlenül.~ ~- Bocsánat,
13  1|              magát.~ ~- Vetkőzz le, - mondta száraz hangon.~ ~A fiatal
14  1|           szemöldökét.~ ~- Érdekes! - mondta elgondolkodva.~ ~- Mit talál
15  1|              fejét.~ ~- Csodálatos, - mondta szeliden, miközben szemét
16  1|           került ki.~ ~- Édes fiam, - mondta Villányi tanár, - bemutatom
17  1|           kezét.~ ~- Maga jó ember, - mondta elismerőleg, - és ez a szegény
18  1|             Villányiné: De hiszen azt mondta, hogy csak holnapután indul.~ ~
19  1|    nyárspolgár volt magához képest, - mondta elismerő hangon.~ ~Néhány
20  1|         szükségük. Pedig az előbb azt mondta, hogy mindennap hajnalig
21  1|                    Igen, asszonyom, - mondta barátságos mosollyal, miközben
22  1|            delet isz elhajandoztát, - mondta a kisebbik baby szigorúan.~ ~
23  1|               Semmit se bántam meg, - mondta fátyolos hangon, - és hazudnék,
24  1|             asszonyhoz.~ ~- Gyerek, - mondta gyöngéden és selymes bajusza
25  1|       mellékutca sarkán.~ ~- Kérem, - mondta a fiatal leány, miközben
26  1|            volna a méltóságos úrra, - mondta boldog mosollyal, míg a
27  1|                  A méltóságos urat, - mondta félálomban Gärtner Irén.~ ~
28  1|          napfényben.~ ~- Kislányom, - mondta suttogva, - maga nagyon
29  1|   szobafőnökét.~ ~- Kedves barátom, - mondta neki szégyenlős mosollyal, -
30  1|              Ennél mi sem könnyebb, - mondta szolgálatkészen.~ ~- Tud
31  1|             nagyon el van foglalva, - mondta mentegetőző hangon, miután
32  1|              mellől.~ ~- Asszonyom, - mondta, - foglaljon helyet és adja
33  1|              számjegy: 32.~ ~- Itt, - mondta magában fejbólintva, anélkül,
34  1|           sikoltás tört ki:~ ~- Te, - mondta, - te, te!~ ~Nem tudott
35  1|              padlóhoz.~ ~- Alávaló, - mondta kiáltva - alávaló, alávaló!
36  1|      imádkozni akarna.~ ~- Mariska, - mondta - egyetlen Mariskám, esküszöm
37  1|     vércsöppektől.~ ~- Szent Isten, - mondta - ez a nő... ez a szegény
38  2|                  Alkonytájt hozták, - mondta, - egy elegáns, barátságos
39  2| arisztokratájához.~ ~- Kedves uram, - mondta most a konzervgyáros, -
40  2|             beszédét.~ ~- Sajnálom, - mondta - de ebből most már nem
41  2|             mellette, most dicsekedve mondta a barátnőinek:~ ~- Még akkortól
42  2|          megkaphatja.~ ~- Köszönöm, - mondta Jenő - a tervezett frigy
43  2|               színpadon a leányt. Ezt mondta neki:~ ~- Az éjjel, mikor
44  2|          benne az öreg Take lordot, - mondta Páfrány.~ ~- Én pedig Roulant
45  2|             bólogattak.~ ~- Helyes, - mondta Páfrány.~ ~- Áll az alku, -
46  2|               markotányos pincében, - mondta.~ ~- Talán te szoktál a
47  2|               Olyan fanyarul, hidegen mondta mindezt, mintha az egész
48  2|               nyomorultnak látszom? - mondta elgondolkodva.~ ~Bizonyos
49  2|             és tapasztalt nagynéninek mondta el bizalmas megfigyeléseit.
50  2|                    Ha csak az kell, - mondta Klárika önbizalommal, -
51  2|             Szép dolog a huszárság, - mondta, - egy huszár többet ér,
52  2|              ölni a félénk huszárt, - mondta baljóslatúlag Ádám.~ ~Mord
53  2|             kezét.~ ~- Maga oly jó, - mondta, - és lehet-e visszafojtani
54  2|         feleségére.~ ~- Mit gondol, - mondta, - nem tehetem, hogy ilyen
55  2|         helyéből.~ ~- Isten hozott, - mondta, - szép tőled, hogy a fészkemben
56  2|            sarokban...~ ~- Ne sírj, - mondta a kegyetlen Ádám, - a huszár
57  2|                  Látja, kis csacsi, - mondta, - nem kell tréfálni a huszárokkal...