Rész

 1  1|              pedig most úgy tünt föl neki, mintha tegnapelőtt még
 2  1|              rábeszélésre hiteleztek neki annyit, amennyiből a rendelőszoba
 3  1|       milliomosok aranytálcán hozzák neki a háziorvosi stallumot.
 4  1|      élőszóval is köszönetet mondjon neki élete megmentéseért. A gyönyörű
 5  1|             udvariasan kezet csókolt neki és lelkes tekintettel mutatott
 6  1|        jóformán arra se hagytak időt neki, hogy a torkát egy pohár
 7  1|        mondtak s aki nevetve adta át neki a pénzestárcáját, ha az
 8  1|          ágyába: oly rettenetes volt neki arra gondolni, hogy bájos
 9  1|           aki mindennél drágább vagy neki?~ ~Gyöngéden megsimogatta
10  1|             előtt. Most úgy tünt föl neki, hogy eddig csak alig ismerte
11  1|          nézett rá, mert úgy rémlett neki, hogy a régi, egyszerű Mariskája
12  1|     valósággá lesznek és úgy tetszik neki, mintha egy középkori óra
13  1|           katonatisztek udvaroljanak neki, egy tavaszi napon kóbor
14  1|              ura esténkint elmondott neki. A szegény Gärtner kisasszony
15  1|          könnytelen szemmel meggyónt neki; erőszakkal rákényszerítette,
16  1|              támadt, hogy otthont ad neki a házában. A kis gyermekei
17  1|       impresszárió ezer márkát igért neki esténként. Nem többet ér
18  1|     januáriusi estén és sírva eladta neki a szívét, hogy a vizsgadíját
19  1|          méltóságos úr otthont adott neki a gyermekei mellett s így
20  1|           déli napsugárban, elmondta neki a maga szomorú történetét,
21  1| megmagyarázhatatlan ösztön azt súgta neki, hogy egy borzasztó titoknak
22  1|             is azt parancsolta volna neki, hogy a kocsiját megállítsa...~ ~
23  1|               hogy este igazán elkel neki egy kis szórakozás. Én szívesebben
24  1|              jókedvvel kezet csókolt neki.~ ~- Drágám, miattam nem
25  1|             életben jóformán mindent neki és a tanár úrnak köszönhetek
26  1|             szemben táplál. Nem kell neki több, mint hogy a gyönyörű
27  1|    vakmerőségének tudatára. Ki adott neki jogot ahhoz, hogy úrnője
28  1|      elgondolt.~ ~- El fogom mesélni neki a klinikai jeleneteket, -
29  1|      betegszobába követte. - Mesélek neki hallgatói rajongásáról,
30  1|             nagynéném. Ő mutatta meg neki régi műkincseinket is és
31  1|             a viliág sohase hinné el neki, hogy csak a művészetek
32  1|                És az ura se hinné el neki?~ ~A gróf: Az ura talán
33  1|             Az ura talán elhinné, de neki szabad legkevésbbé alkalmat
34  1|             előtt, aki kezét nyújtja neki s udvariasan kikiséri a
35  1|           hozzá, de sehogyse sikerül neki, hogy a szavát megtalálja.
36  1|             valaha - most úgy rémlik neki, hogy száz évvel ezelőtt, -
37  1|             Kedves barátom, - mondta neki szégyenlős mosollyal, -
38  1|          kézmozdulattal helyet kinál neki.~ ~Villányi Mariska (mindenáron
39  1|             előtt, melynek kapuján - neki legalább úgy tetszett -
40  1|         utcán át sietve, úgy rémlett neki, hogy egy zokogó, véres
41  1|              szemrehányást se tettem neki, de annak a szobának a képe
42  1|       gyalogjárón, mikor úgy rémlett neki, hogy a halott asszony nyomon
43  1|              egyszerre úgy tünik föl neki, hogy minden, ami egy év
44  2|       irodájába. Ott helyet mutatott neki az egyik fauteuilben és
45  2|      suttogott a fülébe:~ ~- Hozd el neki a lantot, fejedelmileg meg
46  2|       amelyet a kicsiny lant sugallt neki - mert Jenőben most már
47  2|        fájdalmát. Mily drágák voltak neki a versek, amelyek ilyenkor
48  2|   irodaszolga látogatót jelentett be neki a következő nap délelőttjén:~ ~-
49  2|            Oly borzalmasnak tetszett neki az a gondolat, hogy többé
50  2|      magaslatára jutna. Mi bajt okoz neki, ha a színház és a jó vacsora
51  2|              jószívűen kölcsön adott neki húsz krajcárt. De a pénzt
52  2|       színpadon a leányt. Ezt mondta neki:~ ~- Az éjjel, mikor tőled
53  2|              de mi mégis megörültünk neki. Közeledésünket bizonyos
54  2|        borosüveget. Talán nem maradt neki több egynéhány itcénél,
55  2|   betyárkodás. Én is mesélni kezdtem neki a kolostori életünk felől
56  2|              közt borult a nyakamba. Neki is azonnal eszébe jutott