Rész

 1  1|            ijedten Villányiné.~ ~- Hát nem mondtam még, hogy táviratilag
 2  1|            urad ellen panaszkodol! Hát ki értse meg, ha te nem,
 3  1|       csodálatosnak?~ ~Villányiné: Hát csakugyan vannak emberek,
 4  1|           életüket is feláldoznák? Hát ezt nem csupán azok a szemüveges,
 5  1|   barbárnak tartson!~ ~Villányiné: Hát az a férfi, aki a sírigtartó
 6  1|            dátumhoz?~ ~Az ezredes: Hát bizony, őszintén szólva,
 7  1|           de ha elnéző akar lenni, hát meg fogja találni az enyhítő
 8  1|      Villányiné (könnyes szemmel): Hát maga is... még maga is...~ ~
 9  1|           A müncheni út előtt.~ ~- Hát maga hogy kerül ide, ahol
10  1|          mivel őszinte fiú vagyok, hát bevallom, hogy maga után
11  1|   Münchenbe utazom a hugomhoz.~ ~- Hát magának huga is van?~ ~-
12  1|              ha már kompromittált, hát nem volna értelme, hogy
13  1|            isten lábánál.~ ~- Nos, hát mit szól a kis hugomhoz?~ ~
14  1|      bolondulna annyira az uráért, hát gondolkozás nélkül megszökne
15  1|            szeretet volna magában, hát meg is tenné. A huga nevében
16  1|            ha maga mondja, drágám, hát feltétlenül igaz.~ ~Későre
17  1|        szeretni fogja. Nem kérette hát magát sokat, hanem elmondta,
18  1|           mint a férfiak? Istenem, hát egy leány is képes arra,
19  1|            engem itt lát kedvesem, hát ne higyjen a rózsás arcszínemnek,
20  1|          hogy ha egyszer meghalok, hát tiszta fehér márványból
21  1|   bánatában, sietve magához ölelte hát a kicsikéket és a Gärtner
22  1|            akart, - használjuk föl hát ezt a rövid időt, hogy még
23  1|          asszonyok. Vajjon ki volt hát az a szabónő, kit az úrnője
24  1|         illemtudó volt, megérdemli hát, hogy egy kicsikét könnyelmű
25  1|    egészséges. Sok a szabad ideje, hát unalmában halálos betegnek
26  1| négyszemközt! Az istenért, szóljon hát gyorsan, hiszen az ura minden
27  1|            birom elviselni tovább. Hát nem szeretsz többé, hát
28  1|            Hát nem szeretsz többé, hát megbántad, hogy jó voltál
29  1|          asszony legyek a világon, hát ne beszéljen többé soha
30  1|         ellenkező oldalon van.~ ~- Hát ez magánház?~ ~- Igenis.~ ~-
31  1|           csapásról van szó...~ ~- Hát nem kapta meg a második
32  1|         akar hozzám őszinte lenni? Hát jó, ne is szóljon, huszonnégy
33  1|     karosszékbe): Ejnye, kis baba, hát mi történt magával? Na üljön
34  1|          történt magával? Na üljön hát le szépen és törülje meg
35  1|          keserítette el ennyire... Hát ne sírjon már, mert nagyon
36  1|         nagysokára szólal meg:~ ~- Hát megyek.~ ~A gróf: Elhiszi,
37  1|            ellenére beleszeressen, hát nincs az a földi lény, akinek
38  1|   betegségem miatt jöttem ide?~ ~- Hát miért jött?~ ~- Azért, szívecském,
39  1|          Drága, édes kis Sándorom, hát sohasem fogsz megbocsátani
40  1|          fogsz megbocsátani nekem? Hát még most se csókolsz meg,
41  1|        hozzá, halkan kérdezte:~ ~- Hát nem vagy boldog, hát te
42  1|               Hát nem vagy boldog, hát te hozzád is rosszak voltak
43  1|        fogok magyarázni. De kérem, hát térjen magához, hiszen semmi
44  1|        kiáltva - alávaló, alávaló! Hát idekerültél, hát a piszokba
45  1|          alávaló! Hát idekerültél, hát a piszokba kerültél, mint
46  1|          szabad zsákmánya lehettem hát mindenkinek; aki megfizetett
47  2|            kivül. Jöjjön, boruljon hát térdre és csókolja meg azt
48  2|        sárgaréz pedál mellé...~ ~- Hát nem kaphatom meg?~ ~- Nem
49  2|      nincsen is lantom többé. Irok hát szív nélkül, a fejemmel...
50  2|            nincs kifogásod ellene, hát azt ajánlanám, hogy költözködjünk
51  2|            úgyse tudnék határozni, hát döntse el a sors, hogy mitévő
52  2| megkérdeztem tőle:~ ~- Nős ön?~ ~- Hát olyan nyomorultnak látszom? -
53  2|       Istenem, Istenem, mit tegyek hát?~ ~- Oh, fiam, azon nagyon
54  2|   Pestmegyében laktak azelőtt.~ ~- Hát nem tudod, hogy én tavaly
55  2| fölkiáltani: „Csaló, csaló, csaló! Hát ön, egy ilyen édes asszony
56  2|           sétatéren...~ ~- Hogyan, hát ismeri? - susogta Klárika