Rész

1001  1|                    és függetlenül száguldhat a vizek hátán és a narancserdők
1002  1|                  száguldhat a vizek hátán és a narancserdők sűrűségében.
1003  1|                 nagysokára veszi észre, hogy a kocsi közben egészen kiürül
1004  1|                 közben egészen kiürül s hogy a pincérek már türelmetlenül
1005  1|                    türelmetlenül rakosgatnak a szomszédos asztalokon.~ ~
1006  1|                     vajjon hány óra lehet?~ ~A gróf: Gyerekidő, még alig
1007  1|                     még alig van tizenegy.~ ~A főpincér (szerényen): Bocsánatot
1008  1|                       Bocsánatot kell kérnem a méltóságos úrtól, de Welszben
1009  1|                    perc mulva ott leszünk.~ ~A gróf: Ez szomorú, de bele
1010  1|                     Fizetnek és visszatérnek a kocsijukba, a homályos folyosókon
1011  1|                   visszatérnek a kocsijukba, a homályos folyosókon át,
1012  1|                      homályos folyosókon át, a mélyen lefüggönyzött, éjszakai
1013  1|                   burkolózó ablakok mellett. A hálókocsi is teljesen elcsendesült
1014  1|       aranydíszítéses fülkék lakói alusznak, a lámpák fénye eltompult,
1015  1|                      lámpák fénye eltompult, a kalauz maga is bóbiskolva
1016  1|                   maga is bóbiskolva üldögél a kocsi sarkában. A fiatal
1017  1|                    üldögél a kocsi sarkában. A fiatal asszony megütődve
1018  1|               udvarlóját, aki szintén megáll a mozgó hálóterem szőnyegén.~ ~
1019  1|                    Villányiné: Maga is ebben a kocsiban utazik?~ ~A gróf:
1020  1|                   ebben a kocsiban utazik?~ ~A gróf: Talán parancsolja,
1021  1|                 parancsolja, hogy kiszálljak a legközelebbi állomáson?~ ~
1022  1|              állomáson?~ ~Villányiné: Melyik a fülkéje?~ ~A gróf: A nyolcas.~ ~
1023  1|              Villányiné: Melyik a fülkéje?~ ~A gróf: A nyolcas.~ ~Villányiné:
1024  1|                  Melyik a fülkéje?~ ~A gróf: A nyolcas.~ ~Villányiné: Az
1025  1|                         Villányiné: Az enyém a kilences. Ha ezt valaki
1026  1|                     viszonyom van magával.~ ~A gróf: Kérem, én egyszer
1027  1|                  egyszer szintén utaztam már a nyolcas fülkében s a kilencesben
1028  1|                     már a nyolcas fülkében s a kilencesben egy öreg szerecsen
1029  1|                    Königswart grófné vitt le a pusztájára a gyerekei mellé.
1030  1|                  grófné vitt le a pusztájára a gyerekei mellé. Senkinek
1031  1|              Senkinek se jutott eszébe, hogy a szomszédságból immorális
1032  1|                    Nagyon finom és elmés. És a hasonlat igen találó. Boldog
1033  1|                  érdeklem jobban magát, mint a Königswart grófné szerecsen
1034  1|                   grófné szerecsen dadája.~ ~A gróf (ugyanazzal a lángoló
1035  1|                 dadája.~ ~A gróf (ugyanazzal a lángoló pillantással néz
1036  1|             megfeledkezni...~ ~Kezét nyújtja a grófnak, aki nem bocsátja
1037  1|                szenvedéllyel kulcsolja körül a keztyűs kis ujjakat, melyek
1038  1|                    emberfölötti fájdalmát!~ ~A gróf: Ha engem is jégből
1039  1|                  hogy itt virrasszak magával a folyosón...~ ~A gróf (bizonytalanul):
1040  1|                      magával a folyosón...~ ~A gróf (bizonytalanul): Volna
1041  1|                         Villányiné: És az?~ ~A gróf: Miért ne látogathatnám
1042  1|                      látogathatnám meg magát a fülkéjében? Egyikünk se
1043  1|                  elbeszélgethetnénk éjfélig. A pletykától nem kell tartania,
1044  1|                      nem kell tartania, mert a kocsiban egy teremtett lélek
1045  1|                     Villányiné (kiszabadítja a kezét): Kedves barátom,
1046  1|                     nem szabad pezsgőt inni. A pezsgő, úgy látszik, megfosztja
1047  1|                      úgy látszik, megfosztja a józan eszétől...~ ~A kilincshez
1048  1|              megfosztja a józan eszétől...~ ~A kilincshez nyúl, de a gróf
1049  1|                        A kilincshez nyúl, de a gróf oly fölindult és könyörgő
1050  1|                     néz rá, hogy állva marad a küszöbön. Az ablak mellett
1051  1|                  meseképek módjára tünnek el a kivilágított állomási épületek,
1052  1|                      hidak száguldanak végig a dörögve rohanó, félelmetes
1053  1|                 oldalán. Szemük belekáprázik a sötétségbe, de jó darabig
1054  1|                    darabig hallgatva állanak a homályos folyosón, ahova
1055  1|                  gondolataikba mélyednek, de a gróf lassankint közelebb
1056  1|                   Villányinéhoz, tüzelő arca a szőke hajfürtökhöz simul,
1057  1|                    szerelmesként zilált szét a hegyek körül ideáramló éjszakai
1058  1|               asszony annyira el van merülve a sötét vasúti töltés szemlélésébe,
1059  1|               pillanatig nem veszi észre ezt a bizalmaskodást; a szkeptikusok
1060  1|                  észre ezt a bizalmaskodást; a szkeptikusok azt is hihetik
1061  1|                   róla, hogy csak szimulálja a szórakozottat. A gróf, akit
1062  1|                  szimulálja a szórakozottat. A gróf, akit fölbátorít ez
1063  1|                     gróf, akit fölbátorít ez a szelidség, utóbb arra vetemedik,
1064  1|                   utóbb arra vetemedik, hogy a karját is küzdelembe küldi
1065  1|                 karját is küzdelembe küldi s a lehelet finomságával öleli
1066  1|               energikusan kiszabadítja magát a férfi karjaiból); Elég!
1067  1|              karjaiból); Elég! Isten vele!~ ~A gróf: Magamra hagy?~ ~Villányiné:
1068  1|                       magával hozhatta volna a Königswart grófné szerecsen
1069  1|                  grófné szerecsen dadáját.~ ~A gróf: Egyedül vagyunk, mindenki
1070  1|                      Az élet oly rövid, hogy a boldogság egy pillanatáról
1071  1|                     Villányiné (fölkacag, de a nevetésében van valami ideges
1072  1|                    van valami ideges vonás s a hangja oly idegenül cseng,
1073  1|                  magamat boldognak, ha ebben a léghuzamban náthát vagy
1074  1|                      torokgyuladást kapok.~ ~A gróf: Ketten vagyunk és
1075  1|                 távol vannak tőlünk, akiknek a sorsunkhoz köze van. Nem
1076  1|                   Villányiné (az arca ég, de a hangja gúnyos és hencegő):
1077  1|                   hangja gúnyos és hencegő): A kijelentése boldoggá tesz,
1078  1|                      tökéletesen megelégszem a nappali barátsággal. Éjfél
1079  1|               barátsággal. Éjfél után, mikor a szemem már leragad az álmosságtól,
1080  1|                 álmosságtól, nem reflektálok a hűséges, baráti szívekre.
1081  1|                azonnal jobban lesz. Az alvás a legjobb szer a láz ellen.~ ~
1082  1|                      Az alvás a legjobb szer a láz ellen.~ ~A gróf válaszolni
1083  1|                  legjobb szer a láz ellen.~ ~A gróf válaszolni akar, de
1084  1|                hirtelen mozdulattal besurran a fülkéjébe s a závárt sietve
1085  1|           mozdulattal besurran a fülkéjébe s a závárt sietve félretolja.
1086  1|                     helyezkedett, félrehúzza a függönyt s szőke fejét kacér
1087  1|             komédiás-mosolygással hajtja meg a mozdulatlan férfi előtt.
1088  1|                     mozdulatlan férfi előtt. A gróf egy darabig tétovázva
1089  1|                      darabig tétovázva mered a zárt ajtóra, majd cigarettára
1090  1|               lábánál.~ ~- Nos, hát mit szól a kis hugomhoz?~ ~Ezzel a
1091  1|                      a kis hugomhoz?~ ~Ezzel a kérdéssel Villányiné fordult
1092  1|                    Harzburg-Waldeck grófhoz, a Löwenbräu egy hosszú sarokasztalánál,
1093  1|                  sarokasztalánál, mely körül a legfurcsább társaság ült:
1094  1|                      külsejű színésznő, akit a Kammerfestspiele előadásain
1095  1|          Európaszerte emlegettek, Bernhardt, a geniális színigazgató, aki
1096  1|                  drámai művésznőjével, végül a gróf, Villányi tanárné s
1097  1|                     gróf, Villányi tanárné s a fiatal magyar házaspár,
1098  1|                  fiatal magyar házaspár, aki a pusztai sás között fogadott
1099  1|              asztalon óriási kupákban állott a sör, a bajor festők bajusza
1100  1|                óriási kupákban állott a sör, a bajor festők bajusza zuzmarás
1101  1|                 festők bajusza zuzmarás volt a habtól, a feketeruhás, fehérkötényes
1102  1|                      zuzmarás volt a habtól, a feketeruhás, fehérkötényes
1103  1|                   jóakaró mosollyal sürögtek a nagy székek körül, melyeket
1104  1|                fényesre és homorúra ültek ki a helyiség félszázados törzsvendégei...~ ~
1105  1|                    gyöngéd pillantást vetett a hugára s a könyökével másodszor
1106  1|                 pillantást vetett a hugára s a könyökével másodszor is
1107  1|                    másodszor is megérintette a király szárnysegédét.~ ~-
1108  1|                         Igazat mondtam, hogy a hugom a legszebb asszony
1109  1|                 Igazat mondtam, hogy a hugom a legszebb asszony egész Baváriában?
1110  1|                    gróf komolyan bólintott s a hangja szinte vibrált a
1111  1|                      a hangja szinte vibrált a meggyőződés hevétől.~ ~-
1112  1|                     szívesen beismerem, hogy a huga százszor szebb és százszor
1113  1|                     százszor kedvesebb, mint a méltóságos asszony. Ha jó
1114  1|                      de mert én elvileg csak a csúf nőkhöz vonzódom, kénytelen
1115  1|                  kénytelen vagyok megmaradni a legelső választásomnál.~ ~
1116  1|                  arccal elfordult tőle, mire a huga, akit az asztal tulsó
1117  1|                valóságos kereszttűzbe fogtak a rajongó piktorok, ingerkedve
1118  1|                piktorok, ingerkedve felhúzta a fitos orrát.~ ~- Ejnye,
1119  1|                      Biztatólag hunyorgatott a grófra, aki hálás elragadtatással
1120  1|                  megbotránkozva csóválta meg a fejét.~ ~- Tudja, hogy Klári
1121  1|                 nélkül megszökne magával. Ez a haszontalan kis nő talán
1122  1|                    ha én borulnék ő helyette a maga nyakába...~ ~- Ha testvéri
1123  1|                   magában, hát meg is tenné. A huga nevében már csak nyugodtan
1124  1|                   nekem légyottot, - ezt még a lipótvárosiak se írhatnák
1125  1|                    lipótvárosiak se írhatnák a maga rovására. Az az asszony,
1126  1|                 cserbenhagyva egy pillanatra a piktorait, megint rájuk
1127  1|                  csókot intett feléjük, mire a gróf komoly arccal megkérdezte:~ ~-
1128  1|               kisasszonyok oltogatni kezdték a lámpákat, a helyiséget csukni
1129  1|                oltogatni kezdték a lámpákat, a helyiséget csukni készültek,
1130  1|              helyiséget csukni készültek, de a társaság csöpp kedvet sem
1131  1|                  kadét fürgeségével udvarolt a folyton izgő-mozgó Klári
1132  1|                 izgő-mozgó Klári asszonynak. A szakállas bajorok a Luitpold-kávéházat
1133  1|              asszonynak. A szakállas bajorok a Luitpold-kávéházat hozták
1134  1|                      kedélyes kocsmát tudott a Bavária-szobor körül, de
1135  1|          Bavária-szobor körül, de Bernhardt, a színigazgató, nagyot ütött
1136  1|                      ér egy fabatkát sem. Ha a hölgyek és az urak nem vetnék
1137  1|                       mint egy füstös kocsma a külvárosban?~ ~A hangos
1138  1|                      kocsma a külvárosban?~ ~A hangos társaság negyedóra
1139  1|                     negyedóra mulva ott volt a tornyos Bernhardt-villa
1140  1|                       s ekkor kiderült, hogy a színigazgató, aki a külvilágban
1141  1|                     hogy a színigazgató, aki a külvilágban az átlagember
1142  1|                   fantasztikus lelkét hordja a térdigérő redingot-ja alatt.
1143  1|                 térdigérő redingot-ja alatt. A villának aligha lehetett
1144  1|                lehetett volna párját találni a bajor fővárosban. A hall
1145  1|                  találni a bajor fővárosban. A hall káprázatos pagodához
1146  1|            káprázatos pagodához hasonlított, a termekben pedig, melyekben
1147  1|                   termekben pedig, melyekben a híres rendező jövendőbeli
1148  1|              jövendőbeli terveit kidolgozta, a napkeleti fejedelmek is
1149  1|                könnyűséggel adta ki lakására a százezreket, mintha a császárok
1150  1|               lakására a százezreket, mintha a császárok civillistája állt
1151  1|                      elismerőleg meghajtotta a színigazgató előtt.~ ~-
1152  1|                      színigazgató előtt.~ ~- A szegény Lajos király fantáziátlan
1153  1|                    frissítőket hordott körül a ragyogóan kivilágított termekben,
1154  1|                     ujjnyomására feltárultak a szivaros-bazilikák ajtói,
1155  1|                     gömbölyű sarokszobába, s a szőke Gerta, aki előbb csábító
1156  1|                 előbb csábító charmemal adta a háziasszonyt, leült az ébenfekete
1157  1|                      És ekkor kiderült, hogy a nagy drámai színésznő a
1158  1|                      a nagy drámai színésznő a hangversenytermek pódiumán
1159  1|               pódiumán is meg tudná szerezni a százezreit és a világhírét...~ ~
1160  1|                     szerezni a százezreit és a világhírét...~ ~A piktorok
1161  1|              százezreit és a világhírét...~ ~A piktorok később szétszéledtek
1162  1|                piktorok később szétszéledtek a termekben, hogy a Bernhardt
1163  1|              szétszéledtek a termekben, hogy a Bernhardt híres képeit megszemléljék,
1164  1|                     teljesen átengedte magát a havanna gyönyörűségének,
1165  1|                       Klári asszony föltűzte a szoknyáját, hogy az ukrániai
1166  1|                  gróf pedig helyet foglaltak a zöld tűzben égő Buddha-szobor
1167  1|                     pálmagrupp választott el a szalonban sürgölődő társaságtól.
1168  1|                    kígyóvonalban rajzolódott a szőnyegre s szeme veszedelmes
1169  1|                   hozzá. Hetek óta várja ezt a pillanatot, hogy egyedül
1170  1|                     el kell mondania, amivel a gyönge fejecskémet elszédítheti...~ ~
1171  1|                    Kacér várakozással nézett a grófra, fehér fogsora kivillant
1172  1|            ingerkedve hajlította ide-oda, de a férfi nem reagált a provokálásra,
1173  1|                       de a férfi nem reagált a provokálásra, hanem elgondolkodva
1174  1|                   bevallani, hogy engem tart a legbájosabb asszonynak az
1175  1|                      ez az indus isten, mert a csalódás könnyen az életembe
1176  1|                     életembe kerülhetne...~ ~A gróf most rágyújtott egy
1177  1|                  rágyújtott egy cigarettára, a szeme pedig szánakozva siklott
1178  1|               őszinte kijelentést tegyek: én a szívemből sajnálom magát.
1179  1|                  egyiptomi fejedelemasszony, a palástos oxfordi doktorleány
1180  1|                   álmodozó keleti virág, aki a hárem rácsos ablaka mögött
1181  1|                rácsos ablaka mögött tölti el a fiatalságát. De a huszadik
1182  1|                   tölti el a fiatalságát. De a huszadik századbeli, kényeztetett
1183  1|                      aki gyalogszerrel tipeg a paripáján pompázó ura mögött.
1184  1|                    pompázó ura mögött. Annak a szegény szolgálóhitvesnek
1185  1|                   szolgálóhitvesnek lelkében a gyermek naiv álmai csillognak,
1186  1|                   Talált-e már valamire, ami a szép szemébe könnyeket csalt
1187  1|                   sírni szeretne, dobogott-e a szíve másért, mint egy új
1188  1|               irigységtől? Ismeri maga annak a felsőbb lelki életnek a
1189  1|                      a felsőbb lelki életnek a finomságait, mely nem a
1190  1|                      a finomságait, mely nem a hideg és szív nélkül való
1191  1|                  feje álmos lustasággal dőlt a faragott karosszék támlájára.~ ~-
1192  1|                      ha megcsalnám az uramat a maga kedvéért? - kérdezte
1193  1|                    életet élne, mint így! Mi a maga életének a tartalma?
1194  1|                      így! Mi a maga életének a tartalma? A szép lakás,
1195  1|                    maga életének a tartalma? A szép lakás, a barátnői gardenpartija,
1196  1|                      tartalma? A szép lakás, a barátnői gardenpartija,
1197  1|                      barátnői gardenpartija, a párisi divatlap s a klub
1198  1|           gardenpartija, a párisi divatlap s a klub terrásza, ahol egy
1199  1|                Szeretett maga valakit, mióta a francia babái a régi subládja
1200  1|               valakit, mióta a francia babái a régi subládja fiókjában
1201  1|                      valóban kőszívet hordok a füzőm alatt. De a szeretetnek
1202  1|                     hordok a füzőm alatt. De a szeretetnek egy perverz
1203  1|                   hallott: az, hogy az ember a törvényes urát szereti...
1204  1|                 kissé őskori megnyilvánulása a szeretetnek, de nem szabad
1205  1|                romlatlan tekintetével nézett a grófra, szeme csupa naivitás
1206  1|                  naivitás és szendeség volt, a szűzies fiatal asszony szeme,
1207  1|                     asszony szeme, akinek az a legnagyobb gondja, hogy
1208  1|               rózsaszín szalagokkal diszítse a fehérneműs szekrényét. De
1209  1|                    fehérneműs szekrényét. De a férfit nem hatotta meg ez
1210  1|                    ez az ártatlan pillantás; a puffot, melyen ült, egészen
1211  1|                      nemcsak felesége, hanem a szeretője is az urának?
1212  1|                     még most is összeborzong a boldogságtól, ha az urával
1213  1|                     kiméletlenség rezgett ki a hangjából, mintha egyszerre
1214  1|                    illetlen hang se hozta ki a sodrából; nyugodtan, az
1215  1|            méltóságos uram, szívesen felelek a kérdésére, ha viszont megtesz
1216  1|                    egy szívességet: vesse le a katonai uniformisát s lépjen
1217  1|                     s lépjen be szerzetesnek a legközelebbi klastromba.
1218  1|                klastromba. Efféle kérdésekre a tisztességes asszonyok csak
1219  1|                  tisztességes asszonyok csak a gyóntatóatyjuknak válaszolnak.
1220  1|      gyóntatóatyjuknak válaszolnak. De egyet a kardja dacára is elárulhatok
1221  1|                    hatéves házasság után még a legszerelmesebb asszonyok
1222  1|                      asszonyok se reszketnek a boldogságtól, ha az urukkal
1223  1|                      maradnak. Ilyesmit csak a tejfölösszájú alezredesek
1224  1|         tejfölösszájú alezredesek gondolnak; a huszonhat éves matrónáknak,
1225  1|                  sokkal jobban ismerik, mint a tapasztalatlan katonák,
1226  1|                      hogy esős hétköznapokon a szerelemtől összeborzongjanak.~ ~
1227  1|                     percre elhallgattak mind a ketten, s furfangos ellenségek
1228  1|                   Chopin-valcert játszott, s a nemesen szomorú hangok,
1229  1|                    lágyan körülzsongták őket a csodálatos zöld lugasban,
1230  1|                       oly hangulatos volt ez a környezet, hogy az asszony
1231  1|              érzelmessé lágyult, keze pedig, a meleg, édes női keze, gyöngéden
1232  1|                    keze, gyöngéden odasimult a férfiéhoz.~ ~- Igazán szeret
1233  1|              meghatottsággal, mely ott égett a nevető gyermekszemében.~ ~
1234  1|                    nevető gyermekszemében.~ ~A katona pillantásából oly
1235  1|                   kérdésére nem is várta meg a választ, hanem elérzékenyült
1236  1|                   nem türelmetlenkedni, mint a rossz gyereknek, aki az
1237  1|                     az öklével akarja beütni a játékosbolt kirakatát. A
1238  1|                     a játékosbolt kirakatát. A jó fiúk, akik szelidek és
1239  1|                  előbb-utóbb úgyis megkapják a játékszert, amiről függönyös
1240  1|                      most hirtelen megjelent a lugas előtt; arca égett,
1241  1|                     lugas előtt; arca égett, a haja kibomlott, a hangja
1242  1|                     égett, a haja kibomlott, a hangja pedig szinte remegett
1243  1|                     míg egy szőke félistennő a legöregebb embereket is
1244  1|               embereket is magába bolondítja a táncával. Odabenn ájultan
1245  1|                    Odabenn ájultan feküsznek a férfiak a gyönyörűségtől
1246  1|                  ájultan feküsznek a férfiak a gyönyörűségtől és ti öt
1247  1|                     expressztáviratot küldök a szegény uradnak a budapesti
1248  1|                     küldök a szegény uradnak a budapesti klinikára...~ ~ ~
1249  1|                                         Mese a kalendáriumi vén emberről.~ ~
1250  1|                      vén emberről.~ ~Vacsora a Villányi-palota ebédlőjében,
1251  1|                      este félnyolckor, mikor a tanár rendelő-körútjából
1252  1|              rendelő-körútjából visszatért s a kicsikék még ébren tölthetnek
1253  1|                      tölthetnek egy félórát. A méltóságos asszony távollétében
1254  1|              méltóságos asszony távollétében a gyermekek nem a maguk szobájában
1255  1|                 távollétében a gyermekek nem a maguk szobájában kapják
1256  1|                      maguk szobájában kapják a sonkájukat, tejbe-rizskásájukat
1257  1|                      az aranygombos inassal. A vacsorán természetesen Gärtner
1258  1|                inkább csak lelkileg, mert az a tudat, hogy Magyarország
1259  1|              Magyarország legelső tudósával, a szigorló orvosok rettegett
1260  1|               egyetlen falatot is lenyeljen. A tanár néha jóakaró megbotránkozással
1261  1|                      megbotránkozással rázza a fejét, mire a sápadt kis
1262  1|        megbotránkozással rázza a fejét, mire a sápadt kis medika pirulva
1263  1|                   pirulva kezébe veszi ismét a kését és a villáját, de
1264  1|                kezébe veszi ismét a kését és a villáját, de utóbb megint
1265  1|                      de utóbb megint feladja a küzdelmet s a gyermekek
1266  1|                 megint feladja a küzdelmet s a gyermekek dédelgetésével
1267  1|                    igyekszik elvonni magáról a nagy ember figyelmét. Mindeddig
1268  1|                 figyelmét. Mindeddig az volt a szokás, hogy a kisasszony
1269  1|             Mindeddig az volt a szokás, hogy a kisasszony csemege után
1270  1|                      kisasszony csemege után a gyermekekkel együtt visszavonult
1271  1|             gyermekekkel együtt visszavonult a szobájába, míg a tanár a
1272  1|                visszavonult a szobájába, míg a tanár a könyvtárszobájában
1273  1|                     a szobájába, míg a tanár a könyvtárszobájában virrasztott
1274  1|                éjjelig, de ma meglepetés éri a fiatal leányt: mikor a kicsikékkel
1275  1|                   éri a fiatal leányt: mikor a kicsikékkel együtt távozni
1276  1|                  barátságosan megszólítja:~ ~A tanár: Mit szokott csinálni,
1277  1|                    után azonnal lefekszik?~ ~A leány (elvörösödik a megtiszteltetéstől,
1278  1|                         A leány (elvörösödik a megtiszteltetéstől, hogy
1279  1|                     megtiszteltetéstől, hogy a nagy ember az ő jelentéktelen
1280  1|               hajnalig is ébren vagyok, hogy a tanulnivalóimmal végezzek...
1281  1|              tanulnivalóimmal végezzek... És a kis háztartási dolgaimat
1282  1|           fiatalságomban nagyon is rászoktam a virrasztásra...~ ~A tanár:
1283  1|                rászoktam a virrasztásra...~ ~A tanár: Ha nem nagyon álmos,
1284  1|                      később jöjjön be hozzám a könyvtárba. Nem dolgozhatom,
1285  1|            könyvtárba. Nem dolgozhatom, mert a szemem kissé gyulladt, pedig
1286  1|               foglalkozik reggeltől estig.~ ~A leány (sápadt arca biborvörössé
1287  1|                sápadt arca biborvörössé lesz a meglepetéstől s csupán ezt
1288  1|                  dadogni): Igen.~ ~Lefekteti a gyermekeket, fölszalad a
1289  1|                     a gyermekeket, fölszalad a szobájába s miután kócos
1290  1|                    haját sietve rendbehozta, a fölindulástól reszketve
1291  1|             fölindulástól reszketve kopogtat a könyvtárszoba ajtaján. A
1292  1|                     a könyvtárszoba ajtaján. A tanár barátságos válasza
1293  1|                      szinte öntudatlanul lép a gyönyörű terembe, amelyben
1294  1|                      hogy minden összefolyik a szeme előtt. Később azonban
1295  1|                   tud különböztetni mindent: a hatalmas könyvszekrényeket,
1296  1|               könyvszekrényeket, melyek mind a négy falat egész a padmalyig
1297  1|                      mind a négy falat egész a padmalyig megtöltik, a bőrkötéses,
1298  1|                 egész a padmalyig megtöltik, a bőrkötéses, feketehátas,
1299  1|                aranynyomásos könyvek ezreit, a komoly tekintetű szobrokat,
1300  1|                  tekintetű szobrokat, melyek a sötét háttérből kifehérlenek,
1301  1|                      háttérből kifehérlenek, a bronzvörös japáni szörnyetegeket,
1302  1|                japáni szörnyetegeket, melyek a sarokból égő szemükkel rámerednek,
1303  1|               öntudatos lényeknek látszanak, a tanár szénfekete szakállát
1304  1|              egyetlen szó nélkül állva marad a küszöbön, míg sovány arcocskája
1305  1|                arcocskája világítani látszik a félhomályban).~ ~A tanár:
1306  1|                   látszik a félhomályban).~ ~A tanár: Jöjjön közelébb és
1307  1|            hivatásával. (Mosolyogva végignéz a sápadt leányon.) Nem szokott
1308  1|              cigarettázni, ha egyedül van?~ ~A leány: Oh istenem, dehogy!~ ~
1309  1|                 leány: Oh istenem, dehogy!~ ~A tanár: Annyira hasonlít
1310  1|                      virraszt. Mire jó ez?~ ~A leány: Oh, én már tizenöt
1311  1|                    nem igen lehetett többet; a madame Thérèse szalonjában
1312  1|                  előtt nem igen szabadultunk a munkától, Öt felé pedig
1313  1|                  mindennap azt álmodom, hogy a madame Thérèse mindenes-szakácsnője
1314  1|                 Thérèse mindenes-szakácsnője a vállamat razzia...~ ~A tanár:
1315  1|  mindenes-szakácsnője a vállamat razzia...~ ~A tanár: Hozzá kell szoknia
1316  1|                    tanár: Hozzá kell szoknia a korai lefekvéshez, ez az
1317  1|                    marad egy szabad perce?~ ~A leány (mosolyogva): Nem
1318  1|                      nagyon, mert bizony sok a pótolnivaló az életemben.
1319  1|                     mint én, annak meggyűlik a dolga, amíg a magához hasonló
1320  1|                      meggyűlik a dolga, amíg a magához hasonló leányokat
1321  1|                 hasonló leányokat utóléri.~ ~A tanár: Megszokta már a mesterségét?
1322  1|                       A tanár: Megszokta már a mesterségét? Nem fél? Nem
1323  1|                    Nem borzong már össze; ha a boncolóterem küszöbét átlépi?~ ~
1324  1|              boncolóterem küszöbét átlépi?~ ~A leány: Még kisleány koromban
1325  1|              legelőször kéznél, ha valakinek a véres ujja segítségre szorult.
1326  1|                  segítségre szorult. Egyszer a villamos elgázolt egy öreg
1327  1|                  elgázolt egy öreg asszonyt, a sok ájuldozó férfi közt
1328  1|                    férfi közt én kötöztem be a fejét a vasárnapra tartogatott
1329  1|                  közt én kötöztem be a fejét a vasárnapra tartogatott selyemkendőmmel.
1330  1|             selyemkendőmmel. Ekkor támadt az a gondolatom, hogy orvos leszek.~ ~
1331  1|             gondolatom, hogy orvos leszek.~ ~A tanár: És a boncterem? A
1332  1|                  orvos leszek.~ ~A tanár: És a boncterem? A halottak? A
1333  1|                     A tanár: És a boncterem? A halottak? A hideg emberek,
1334  1|                     a boncterem? A halottak? A hideg emberek, akik üveges
1335  1|                   szemükkel magára néznek?~ ~A leány (nagyon egyszerűen):
1336  1|                   nagyon egyszerűen): Én nem a templomban szerzem meg a
1337  1|                     a templomban szerzem meg a jó Istenben való hitemet,
1338  1|                 Istenben való hitemet, hanem a boncolóterem márványasztalán.
1339  1|                     isten jelenlétéről, mint a papok beszéde. Az ember
1340  1|                   csoda, mint azok, melyeket a biblia felsorol.~ ~Villányi
1341  1|                     ennyi intelligenciát - s a leány, aki attól kezd tartani,
1342  1|                    illetlenül bőbeszédű volt a nagy emberrel szemben, úgy
1343  1|                      valamiképp összehúzódni a nagy bőrfauteuil mélyében,
1344  1|                  időre láthatatlanná váljék. A tanár azonban nem haragszik,
1345  1|         meglepetéssel fixirozza, mint az apa a leányát, aki váratlanul
1346  1|                    nagy okosságot mondott.~ ~A tanár: Ez jól volt mondva,
1347  1|                      mondva, kis leány, erre a mondására büszke lehet.
1348  1|                   derűs, apai mosollyal nézi a boldogságában szinte könnyező
1349  1|                  alázatosan, összekuporodva, a rajongó fanatizmusával és
1350  1|                    rajongó fanatizmusával és a rabszolga félelmével szegezi
1351  1|                fauteuil-vár bástyái mögül.~ ~A tanár: Na, - készítse el
1352  1|                     tanár: Na, - készítse el a teámat és öntsön magának
1353  1|                      és öntsön magának is!~ ~A leány (egyszerre elfeledkezik
1354  1|                       egyszerre elfeledkezik a boncolóasztalról és az emberi
1355  1|         veleszületett gráciájával sürgölődik a szamovár körül, melynek
1356  1|            intimitást és melegséget varázsol a komor könyvek birodalmába).~ ~
1357  1|                      könyvek birodalmába).~ ~A tanár (teáját kanalazza,
1358  1|                 gyújt s kényelmesen hátradől a karosszékében, annak az
1359  1|                    csak napjában egyszer jut a pihenés és a jó szivar passziójához):
1360  1|                     egyszer jut a pihenés és a jó szivar passziójához):
1361  1|                minden előadásomon ott van?~ ~A leány: Oh, hogyne!~ ~A tanár:
1362  1|                       A leány: Oh, hogyne!~ ~A tanár: Reggel nyolckor?~ ~
1363  1|                    tanár: Reggel nyolckor?~ ~A leány: Ötkor is ott volnék.~ ~
1364  1|                       Ötkor is ott volnék.~ ~A tanár: Jegyez?~ ~A leány:
1365  1|                 volnék.~ ~A tanár: Jegyez?~ ~A leány: Minden szót. (Leányos
1366  1|                  elfogultsággal mosolyog.)~ ~A tanár: Mi jutott az eszébe?~ ~
1367  1|                       Mi jutott az eszébe?~ ~A leány: Azt talán nem is
1368  1|                   volna szabad elmondanom.~ ~A tanár: Titok?~ ~A leány:
1369  1|              elmondanom.~ ~A tanár: Titok?~ ~A leány: Oh, nem, de a méltóságos
1370  1|                         A leány: Oh, nem, de a méltóságos tanár úr talán
1371  1|                  talán megharagudnék érte.~ ~A tanár: Valami rosszat tud
1372  1|                  Valami rosszat tud rólam?~ ~A leány: Rosszat? Hiszen most,
1373  1|                   nem is tudom elhinni, hogy a méltóságos tanár úr beszél
1374  1|                     érzésem, hogy még mindig a madame Thérèse ablaktalan,
1375  1|                     eszembe jut minden, amit a fiúk az egyetemen beszélnek...~ ~
1376  1|                     egyetemen beszélnek...~ ~A tanár: Mit beszélnek a fiúk?~ ~
1377  1|                       A tanár: Mit beszélnek a fiúk?~ ~A leány (pirulva,
1378  1|                      Mit beszélnek a fiúk?~ ~A leány (pirulva, félve, égő
1379  1|                      világítanak): Szabad?~ ~A tanár: Sőt muszáj, mert
1380  1|                    nagyon kiváncsivá tett.~ ~A leány: A fiúk úgy beszélnek
1381  1|                  kiváncsivá tett.~ ~A leány: A fiúk úgy beszélnek a méltóságos
1382  1|                  leány: A fiúk úgy beszélnek a méltóságos tanár úrról,
1383  1|     ferencjózsefükben várakoznak vizsgájukra a folyosón, dideregni kezdenek
1384  1|                 folyosón, dideregni kezdenek a félelemtől, mikor a méltóságos
1385  1|                 kezdenek a félelemtől, mikor a méltóságos tanár urat meglátják.
1386  1|                   meglátják. Az egyetemen az a híre, hogy nem ismeri a
1387  1|                      a híre, hogy nem ismeri a könyörületet, hogy tíz fiú
1388  1|                      megbuktat s hogy az jár a legrosszabbul, aki a nagyfejűektől
1389  1|                     jár a legrosszabbul, aki a nagyfejűektől protezsáló
1390  1|                      protezsáló levelet visz a méltóságos úrhoz. Azt mondják...
1391  1|                    is szabad elmondanom...~ ~A tanár: Hogy nincs szívem,
1392  1|                  Hogy nincs szívem, úgy-e?~ ~A leány: Valami bolondos mesét
1393  1|                       januári estéről, mikor a méltóságos úr még maga is
1394  1|                    fűtetlen szobában készült a legutolsó szigorlatára.
1395  1|                mondják, heteken át nem aludt a gondtól, mert nem volt annyi
1396  1|                   nem volt annyi pénze, hogy a vizsgadíját lefizesse. Nem
1397  1|                      hirtelen elszánta magát a legutolsó lépésre. Valahol
1398  1|                     lépésre. Valahol messze, a külváros egy keskeny zugában,
1399  1|                   keskeny zugában, amely még a középkorból maradt meg,
1400  1|                   egy vén tudós, akinek képe a régi kalendáriumokban látható,
1401  1|                 almát sütött, burnótozott és a jó szerencsét várta. Ehhez
1402  1|                      szerencsét várta. Ehhez a vén izraelitához ment be
1403  1|                   estén és sírva eladta neki a szívét, hogy a vizsgadíját
1404  1|                   eladta neki a szívét, hogy a vizsgadíját előteremtse.
1405  1|                      szíve, azóta nem ismeri a részvétet, azóta könyörtelenül
1406  1|                     könyörtelenül elbuktatja a fiúkat, akik épp oly fiatalok
1407  1|                   szegények, mint akkor volt a méltóságos tanár úr...~ ~
1408  1|                     méltóságos tanár úr...~ ~A tanár (bólint): Oly szép
1409  1|                     tanár (bólint): Oly szép a meséje, hogy az öreg Dickens
1410  1|                     okulárés aggastyánban?~ ~A leány (hisztérikusan ragyogó
1411  1|                    ostoba dajkamesét. Hiszen a világon sincs még egy ember,
1412  1|                      egy ember, akinek ennyi a szíve...~ ~A szeme aggasztóan
1413  1|                    akinek ennyi a szíve...~ ~A szeme aggasztóan könnyezni
1414  1|                  elneveti magát, kikanalazza a cukrot a csészéjéből s álmosan,
1415  1|                  magát, kikanalazza a cukrot a csészéjéből s álmosan, jókedvűen
1416  1|                    az oszlopos fali órára.~ ~A tanár: Éjfél van és magának
1417  1|                      Feküdjék le és álmodjék a kalendáriumi vén emberről,
1418  1|                                              A titokzatos autó.~ ~Gärtner
1419  1|                 egyetemen nem volt előadás - a várbástyára vitte sétálni
1420  1|                    várbástyára vitte sétálni a kicsikéket s jó ideig élvezte
1421  1|                kicsikéket s jó ideig élvezte a napsugarat, mely az öreg
1422  1|                      Mikor később visszatért a halászbástyára, furcsa esemény
1423  1|                    eddig elgondolkodva nézte a folyam mélyén reszkető fényfoltokat,
1424  1|                közeledett feléje.~ ~- Kegyed a Villányi-babyk nevelőnője? -
1425  1|                    kérdezte remegő hangon.~ ~A fiatal nő oly szép, elegáns
1426  1|               barátságos mosollyal, miközben a fejét tisztelettel meghajtotta. -
1427  1|            tisztelettel meghajtotta. - Talán a méltóságos úr valami ismerőséhez
1428  1|                picurkával több, kedvesem. Én a Villányi tanár úr testvérhuga
1429  1|                     Villányinak huga is van, a kijelentés tehát annyira
1430  1|                   néma csodálkozással nézett a gyönyörű teremtésre.~ ~-
1431  1|                       gyermekem, - folytatta a fiatal nő, - én a testvére
1432  1|                  folytatta a fiatal nő, - én a testvére vagyok Villányi
1433  1|                   Villányi tanár úrnak, ezek a drága kicsikék tehát a hugocskáim.
1434  1|                  ezek a drága kicsikék tehát a hugocskáim. Nem szabad csodálkoznia,
1435  1|                       hogy még sohase látott a gazdája házában, mert először
1436  1|                 félreértés van köztünk, mely a bátyám szívét már nagyon
1437  1|                  régen elidegenítette tőlem. A sógornőmet nem ismerem személyesen, -
1438  1|                    távolról, pedig én lennék a legboldogabb teremtés, ha
1439  1|                   aranyos és annyira szereti a bátyámat! De a sors nem
1440  1|               annyira szereti a bátyámat! De a sors nem akarja és nekem
1441  1|                   csak sírással könnyíthetek a fájdalmamon. Úgy-e, megengedi,
1442  1|                     megengedi, hogy legalább a drágáimat összecsókolhassam?~ ~
1443  1|            kisasszony megindultan bólintott, a fiatal asszony pedig szenvedélyesen
1444  1|            szenvedélyesen magához szorította a kicsikéket s oly heves zokogásba
1445  1|                      zokogásba tört ki, hogy a két kis leány ijedten sírni
1446  1|                    restelkedve felszárította a könnyeit.~ ~- Ne féljetek,
1447  1|                 féljetek, angyalkáim, hiszen a világon senki se szerethet
1448  1|              aranyfürtös babácska voltam, de a csúf élet elrabolta a jó
1449  1|                     de a csúf élet elrabolta a jó kedvemet, s most ott
1450  1|                      annyit se ejtek, nehogy a drágáimat elszomorítsam.
1451  1|               tizenöt évvel fiatalabb vagyok a bátyámnál, de már annyi
1452  1|                kedvesem, megmondaná, hogy mi a neve?~ ~A fecsegő, szomorú
1453  1|                megmondaná, hogy mi a neve?~ ~A fecsegő, szomorú kis teremtés
1454  1|              gyermekkora óta ismerte volna s a fiatal leány is úgy érezte,
1455  1|                    leány is úgy érezte, hogy a bájos idegent örök életében
1456  1|                 jóllakott, de most megjavult a sorsa, mert Villányi méltóságos
1457  1|             méltóságos úr otthont adott neki a gyermekei mellett s így
1458  1|                   Épp oly komoly orvos, mint a férfiak? Istenem, hát egy
1459  1|                      is képes arra, hogy azt a sok borzalmas könyvet végigtanulja?
1460  1|          végigtanulja? És boncol is, nem fél a halott emberektől? Én azt
1461  1|                   rögtön meghalnék, ha annak a rettenetes helyiségnek a
1462  1|                     a rettenetes helyiségnek a küszöbét átlépném...~ ~Belekarolt
1463  1|                     átlépném...~ ~Belekarolt a fiatal leányba s míg a magukhoz
1464  1|            Belekarolt a fiatal leányba s míg a magukhoz tért kicsikék vígan
1465  1|                   kicsikék vígan hancuroztak a déli napsugárban, elmondta
1466  1|                   napsugárban, elmondta neki a maga szomorú történetét,
1467  1|                     szomorú történetét, mely a drága, egyetlen bátyjától
1468  1|                   hogy mi történt velem azon a régi estén, amikor az egész
1469  1|                   már, hiszen rég kiismertem a férfiakat, de akkor ostoba
1470  1|                      azóta történt, nincs az a regény, ami az életemmel
1471  1|                    Nincs miért panaszkodnom, a sorsomat sokan irigylik,
1472  1|               irigylik, ha nincs is uram, de a barátom tisztességesebb,
1473  1|                    hogy néha már magamnak is a terhemre van. Maga is unja
1474  1|                   terhemre van. Maga is unja a férfiakat, drágám? Én akkor
1475  1|                      drágám? Én akkor vagyok a legboldogabb, ha egyedül
1476  1|                    utcákon. André tudniillik a barátom, akinek csokoládégyára
1477  1|        csokoládégyára van Normandiában s aki a mellényzsebéből fél Budapestet
1478  1|               Budapestet kifizethetné. Engem a Magriny-ben látott először,
1479  1|                      nem vagyok bolond, hogy a függetlenségemet feláldozzam.
1480  1|                    Ez már úgyis mindegy erre a pár esztendőre, mert ahogy
1481  1|                     kedvesem, hát ne higyjen a rózsás arcszínemnek, annak
1482  1|                  most nem Budapestről, hanem a világból. A bátyám, az egyetlen,
1483  1|               Budapestről, hanem a világból. A bátyám, az egyetlen, drága
1484  1|                    csak akkor fogja megtudni a halálomat, mikor én már
1485  1|                  halálomat, mikor én már rég a Père Lachaise sírboltjában
1486  1|                   készíttett sírboltot nekem a legelső parisi építőmesterrel...~ ~
1487  1|                     vagy cigarettát vett elő a retiküljéből, hogy aztán
1488  1|                retiküljéből, hogy aztán újra a halálról és az autójáról
1489  1|                 órára megmártogatja szárnyát a napsugárban, hogy aztán
1490  1|                  aztán örökre visszavonuljon a sötét őserdő hidegségébe.
1491  1|                    sötét őserdő hidegségébe. A medika, aki még életében
1492  1|               látszott egynemű lénynek ezzel a bájos, csacsogó, szomorú
1493  1|                  ragaszkodással kapaszkodott a karjába.~ ~- Igy van, egyszer
1494  1|                   meg vagyok fosztva azoknak a szeretetétől, akik mindenkinél
1495  1|              ülhetnék velük az asztalnál, ha a világszép sógornőmet csak
1496  1|                egyszer is összecsókolhatnám! A kezét is megcsókolnám, mert
1497  1|                 lehajtotta, mintha csakugyan a sötét jövőbe látna, de a
1498  1|                     a sötét jövőbe látna, de a szomorú pose dacára csöppet
1499  1|                 sajnálatraméltó teremtésnek, a szeme csupa aranyos könnyelműség
1500  1|                  pedig sokkal inkább vallott a jókedvű, élnivágyó asszonyra,
1501  1|                    élnivágyó asszonyra, mint a szegény betegre, aki már
1502  1|                  élettől. Gärtner kisasszony a csúf leányok néma elragadtatásával
1503  1|             aggodalma támadt, hogy André még a Dunába talál ugrani bánatában,
1504  1|                    sietve magához ölelte hát a kicsikéket és a Gärtner
1505  1|                   ölelte hát a kicsikéket és a Gärtner kisasszony sápadt
1506  1|                       használjuk föl hát ezt a rövid időt, hogy még inkább
1507  1|                      alakja nemsokára eltünt a keskeny lépcsőn s a jószívű
1508  1|                   eltünt a keskeny lépcsőn s a jószívű Gärtner kisasszonynak
1509  1|                    az az érzése támadt, hogy a fiatal asszony mindinkább
1510  1|                  asszony mindinkább belevész a hideg sötétségbe, mely fekete
1511  1|                   különös hidegség futott át a hátán, pedig a bástyára
1512  1|                     futott át a hátán, pedig a bástyára csillogó őszi nap
1513  1|                csillogó őszi nap tűzött le s a pesti házak tornyai ragyogtak
1514  1|                      házak tornyai ragyogtak a délies verőfényben. A szíve
1515  1|              ragyogtak a délies verőfényben. A szíve valami titokzatos
1516  1|                      érzéktől szorult el, de a gyerekek most türelmetlenül
1517  1|                      jókedvűen meghuzogatták a rövid kabátját.~ ~- Dejünt
1518  1|                        Dejünt haza, mejt máj a delet isz elhajandoztát, -
1519  1|                      elhajandoztát, - mondta a kisebbik baby szigorúan.~ ~
1520  1|                   kisebbik baby szigorúan.~ ~A fiatal leány szófogadólag
1521  1|                 bólintott, aztán kézen fogva a kicsikéket, megindult velük
1522  1|                  kicsikéket, megindult velük a szűk budai utcán, mely elhagyatottságában
1523  1|                   elhagyatottságában most is a középkori hangulatát idézte
1524  1|              épületek közt, melyekben valaha a Mátyás király vitézei mulattak,
1525  1|                  vitézei mulattak, elolvasta a márvány-emléktáblákat, melyek
1526  1|              mélyéből, egy pillantást vetett a négyszáz éves lépcsőre,
1527  1|                   köpönyegét lebbentette meg a komor északi szél, - és
1528  1|                  egyik vaskosaras ház előtt: a csöndes utcán egy pesti
1529  1|                    autotaxi robogott végig s a kocsi üvegablaka mögött
1530  1|                     Gärtner kisasszonynak ez a pillanat elég volt ahhoz,
1531  1|               pillanat elég volt ahhoz, hogy a fiatal asszonyban Villányi
1532  1|                 fölismerje. Mit keres úrnője a budai várban? Miért ült
1533  1|                  Miért ült autótaxira, mikor a saját gépkocsija is rendelkezésére
1534  1|                 teljesen láthatatlanná lett? A leányt oly oktalan ijedtség
1535  1|                 fogta el, hogy szédülve dőlt a régi palota falához, mert
1536  1|                      borzasztó titoknak jött a nyomára. Pár pillanatig
1537  1|                   pillanatig sápadtan nézett a villámként eltünő kocsi
1538  1|                 eltünő kocsi után s miközben a feje szédült, a szeme káprázott,
1539  1|                     miközben a feje szédült, a szeme káprázott, halkan
1540  1|                    szólt magában:~ ~- Vajjon a méltóságos asszony is észrevette-e,
1541  1|                       Oh nem, aligha, hiszen a kapu árkádja teljesen eltakart
1542  1|                 parancsolta volna neki, hogy a kocsiját megállítsa...~ ~
1543  1|                     Mikor Gärtner kisasszony a gyerekekkel hazatért, a
1544  1|                      a gyerekekkel hazatért, a tanár már ott ült a dolgozószobájában,
1545  1|                hazatért, a tanár már ott ült a dolgozószobájában, de Villányiné,
1546  1|               beszédes hangulatban, hogy még a csöndes tanárt is egészen
1547  1|               ennyire megkéstem, de pöröljön a szabónőmmel, akinek teljes
1548  1|                    Villányit az ebédlőbe, de a szájacskája e rövid úton
1549  1|                   utána s arra gondolt, hogy a budai várban nem igen dolgoztatnak
1550  1|                 várban nem igen dolgoztatnak a pesti asszonyok. Vajjon
1551  1|             asszonyok. Vajjon ki volt hát az a szabónő, kit az úrnője oly
1552  1|               kockaköveken, melyek talán még a török hódoltság idejéből
1553  1|                      teremtett lélek se jár; a nagy, bástyaszerű kémények
1554  1|              kémények egészen belefurakodnak a felhőkbe s a háztetőkön
1555  1|                  belefurakodnak a felhőkbe s a háztetőkön régimódi szélkakasok
1556  1|              szélkakasok csikorognak. Ez már a hamisítatlan középkor milieuje:
1557  1|                   haldokló katonától sietnek a refectorium kandallója mellé.
1558  1|                    mellé. Ez az az idő, mely a legmegrögzöttebb csavargóban
1559  1|                      csavargóban is fölkelti a vágyat a tűz és a világosság,
1560  1|             csavargóban is fölkelti a vágyat a tűz és a világosság, az
1561  1|                   fölkelti a vágyat a tűz és a világosság, az otthon és
1562  1|                      emberi társaság után.~ ~A vaskosaras kőpalota előtt,
1563  1|               kőpalota előtt, melyben valaha a Ferdinánd király gyóntatója
1564  1|           ütött-kopott egyfogatos állt meg s a rozzant bárka mélyéből sűrűen
1565  1|                      gyalogjáróra. Megnyomja a csengetyű gombját - a villamos
1566  1|              Megnyomja a csengetyű gombját - a villamos csengetyű anakronizmusszámba
1567  1|                anakronizmusszámba megy ebben a környezetben - s egy pillanat
1568  1|                      mulva már meg is nyilik a vasas tölgyfakapu, mely
1569  1|                      vasas tölgyfakapu, mely a boltíves előcsarnokba vezet.
1570  1|                      gazda tette lakályossá. A nyirkos kövekre vastag szőnyeg
1571  1|                kövekre vastag szőnyeg borul, a mennyezetről kovácsoltvascsillár
1572  1|                     tejfehér villamosság ég. A lépcsőfeljárat régi várudvarokat,
1573  1|            lépcsőfeljárat régi várudvarokat, a nehéz plüss-takaró, mely
1574  1|                     nyilnak, melyeknek színe a kripták fölé épült kápolnák
1575  1|                tölgyfapadjaira emlékeztet.~ ~A fátyolos asszonyt hetvenéves,
1576  1|                    öreg komornyik kiséri fel a lépcsőkön, aki oly reverenciával
1577  1|                      királynéját kalauzolná. A tisztességtudó aggastyán
1578  1|               bársony házikabátja megjelenik a belső termekbe nyiló szárnyasajtó
1579  1|                      volna elfutni innen, de a nők bámulatraméltó komédiás-tehetségével
1580  1| komédiás-tehetségével most is képes rá, hogy a gúnyolódás könnyű hangját
1581  1|                     hangját üsse meg): Ez az a szó, úgy-e, melyet a Vígszinház
1582  1|                      az a szó, úgy-e, melyet a Vígszinház francia hősei
1583  1|            helyzetekben használni szoktak?~ ~A gróf (gyöngéden kézen fogja
1584  1|                 nagyon meghatottan vezeti be a lakásba, ahol valamikor
1585  1|                      lakásba, ahol valamikor a király papja térdelt téli
1586  1|                     estéken az imazsámolyon. A termek még a régiek, de
1587  1|                   imazsámolyon. A termek még a régiek, de a középkori szállás
1588  1|                      termek még a régiek, de a középkori szállás ridegségét
1589  1|             ridegségét végképp kiűzte belőle a huszadik századbeli férfi
1590  1|                melyet még tökéletesebbé tesz a régi palota esti csöndessége.
1591  1|           csöndessége. Villányiné, aki előtt a legraffináltabb pesti fényűzés
1592  1|               fényűzés sem ismeretlen, s aki a gazdagság minden kényelmét
1593  1|                kényelmét ismeri, elfogultan, a rezignáltság valami hihetetlen
1594  1|                     néz körül, anélkül, hogy a keztyűjét vagy a fátyolát
1595  1|               anélkül, hogy a keztyűjét vagy a fátyolát levetné).~ ~Villányiné (
1596  1|                    ide másodszor, hogy ebben a csodálatos hangulatban megmártogassam
1597  1|               megmártogassam magamat. Az eső a maga cinkostársa, - napfényes
1598  1|                eszembe se jutott volna, hogy a barátságos pesti ligetből
1599  1|                    barátságos pesti ligetből a mult századévek sötétségébe
1600  1|                 ránduljak. De az eső izgatta a fantáziámat és reszketve
1601  1|               zuhatagok verdesnek s amelyben a gyerekkorom Nautilusának
1602  1|                 nagyon is elbízná magát...~ ~A gróf (egy alig észrevehető
1603  1|             észrevehető mozdulattal lesegíti a Villányiné kabátját s a
1604  1|                      a Villányiné kabátját s a kalaptűt is kiszedi a sapkájából,
1605  1|                      s a kalaptűt is kiszedi a sapkájából, mely nagyszerűen
1606  1|                  Azért jöttem újra ide, mert a multkor bebizonyította,
1607  1|                     becsületes kis nőre, aki a rosszaságtól, a könnyelműségtől
1608  1|                    nőre, aki a rosszaságtól, a könnyelműségtől visszatartja.~ ~
1609  1|              könnyelműségtől visszatartja.~ ~A gróf (a pohárszék, a teaasztal
1610  1|                      visszatartja.~ ~A gróf (a pohárszék, a teaasztal körül
1611  1|                         A gróf (a pohárszék, a teaasztal körül foglalatoskodik):
1612  1|                 katona, magát is elrontották a haszontalan asszonyok, akik
1613  1|                    valakire, aki az anyja és a huga is egy személyben,
1614  1|                   magával, hogy hiába viseli a király ruháját, hiába tartogat
1615  1|              tartogat száz szerelmes levelet a fiókjában, eddig tulajdonképpen
1616  1|                  ismerte az asszonyokat...~ ~A gróf (a szamovár körül pepecsel
1617  1|                     asszonyokat...~ ~A gróf (a szamovár körül pepecsel
1618  1|                    körül pepecsel s bort önt a szivárványosan csillogó
1619  1|               poharakba): Nem!~ ~Villányiné: A multkor kedves és illemtudó
1620  1|                    kicsikét könnyelmű legyek a kedvéért. Nagyon helyénvalónak
1621  1|                 titokban idejövök magához?~ ~A gróf: Elragadónak találom,
1622  1|                     kis anyám!~ ~Villányiné: A világ aligha találna annak, -
1623  1|                  sohase fog rosszat gondolni a barátnőjéről. Mindig jól
1624  1|                   jól fogja viselni magát?~ ~A gróf (lelkesedve): Oly jól,
1625  1|                    vasárnapján.~ ~Behúzódnak a legmagányosabb sarokba,
1626  1|                 utcán sivítozó őszi szelet s a rézcsatornában lefolyó eső
1627  1|                      lefolyó eső mormogását. A nyitott kandalló tüze piros
1628  1|                    tüze piros foltokat vetít a szőnyegre s az ajtók félrehúzott
1629  1|              függönyein át végig lehet látni a kivilágított szobasoron,
1630  1|                     érzése lesz úrrá rajtuk, a nedves, téli esték otthonossága,
1631  1|                  olvassa egy angol regényből a szenvedő szerelmesek történetét.~ ~
1632  1|                    szerelmesek történetét.~ ~A gróf: Csöngessek az inasnak,
1633  1|               szolgálom ki?~ ~Villányiné: Az a szegény aggastyán már bizonyosan
1634  1|                     aggastyán már bizonyosan a fejére húzta a hálósapkát, -
1635  1|                    bizonyosan a fejére húzta a hálósapkát, - szívtelenség
1636  1|                       szívtelenség volna, ha a nyugalmában megzavarnók.~ ~
1637  1|                   nyugalmában megzavarnók.~ ~A gróf (fölteríti a kis asztalkát,
1638  1|             megzavarnók.~ ~A gróf (fölteríti a kis asztalkát, meggyújtja
1639  1|                    kis asztalkát, meggyújtja a borszeszt a szamovár alatt,
1640  1|                       meggyújtja a borszeszt a szamovár alatt, újabb csillogó
1641  1|                      színű italokat szed elő a régimódi kredencből s oly
1642  1|                  hogy egy ügyetlen agglegény a házigazdája!~ ~Villányiné:
1643  1|                    abban az illuzióban, hogy a háziasszony rögtön belép
1644  1|                     háziasszony rögtön belép a szomszéd szobából.~ ~A gróf:
1645  1|                 belép a szomszéd szobából.~ ~A gróf: Igy jobb szeretné?~ ~
1646  1|                      kedvesebbnek találom.~ ~A gróf (mindjobban elérzékenyül):
1647  1|              Villányiné (kipirulva kanalazza a teát és közben kacér pillantást
1648  1|                  közben kacér pillantást vet a grófra): Maga drágának talál,
1649  1|                     szólna az uram, ha erről a titkos vendégeskedésről
1650  1|                    vendégeskedésről tudna?~ ~A gróf: Ne beszéljen most
1651  1|                      most az uráról, - ebben a gyönyörű órában hadd higyjem,
1652  1|                    órában hadd higyjem, hogy a maga életéhez nincs köze
1653  1|                   fog megöregedni, hogy maga a gondviselésem asszonya,
1654  1|                     levetettem. Az anyám is, a hugom is, a szerelmesem
1655  1|                     Az anyám is, a hugom is, a szerelmesem is, a drága
1656  1|                  hugom is, a szerelmesem is, a drága és édes párom, akit
1657  1|                      titokzatos hatalmak már a bölcsőben eljegyeztek velem.
1658  1|                      egy mignonba, megmártja a nyelvét a sherryben s kicsit
1659  1|                mignonba, megmártja a nyelvét a sherryben s kicsit gúnyosan,
1660  1|                     mosolyog, de az arca ég, a szeme csillog és hófehér
1661  1|                      hófehér kezében reszket a velencei pohár): Lássa,
1662  1|                 német regényből citált, mert a távoli világokban leginkább
1663  1|                  távoli világokban leginkább a Spree partján hisznek.~ ~
1664  1|                     Spree partján hisznek.~ ~A gróf (a felindulástól kipirulva
1665  1|                   partján hisznek.~ ~A gróf (a felindulástól kipirulva
1666  1|                 felindulástól kipirulva nézi a fiatat asszonyt, akinek
1667  1|                   karcsú alakja szinte remeg a belső izgatottságtól, bár
1668  1|                      közt végighaladt. De ez a vonás mindjobban elmosódik
1669  1|                szentimentális vonaglásában s a férfi most már teljes tudatában
1670  1|                     csak pillanatok kérdése. A bizonyosság oly boldog izgalommal
1671  1|                 nehezen tudja megállni, hogy a foga vacogását eltitkolja):
1672  1|                  gúnyolódik, maga is reszket a gondolatra, hogy egyedül
1673  1|                     az uráé, hiszen az arca, a szeme, a lélekzetvétele,
1674  1|                     hiszen az arca, a szeme, a lélekzetvétele, a hangja
1675  1|                     szeme, a lélekzetvétele, a hangja remegése is elárulja,
1676  1|                idegszála kényszeríti? Nézzen a tükörbe: az arca ég, a szeme
1677  1|                Nézzen a tükörbe: az arca ég, a szeme ragyog és legszívesebben
1678  1|                legszívesebben sírni szeretne a boldogságtól, hogy mindezt
1679  1|                     de még mindig fenntartja a külszínt): A szerelmes szerepekben
1680  1|                      fenntartja a külszínt): A szerelmes szerepekben már
1681  1|                     szeretek egy színészt.~ ~A gróf (megfogja a kezét):
1682  1|                 színészt.~ ~A gróf (megfogja a kezét): Mondja a szemembe,
1683  1|                    megfogja a kezét): Mondja a szemembe, hogy nem szeret!~ ~
1684  1|                   mosolyog): Nem szeretem.~ ~A gróf: Nem?~ ~Villányiné (
1685  1|                     behúnyt szemmel): Nem.~ ~A gróf: Nézzen a szemembe!
1686  1|                        Nem.~ ~A gróf: Nézzen a szemembe! Nem?~ ~Villányiné (
1687  1|                Villányiné (suttogva): Nem.~ ~A gróf: Hazudsz, hazudsz,
1688  1|                   hazudsz, hazudsz! Meghalsz a vágytól, hogy a nyakamba
1689  1|                     Meghalsz a vágytól, hogy a nyakamba borulj, mint ahogy
1690  1|                    majdnem sikoltva): Nem!~ ~A gróf: Itt vagy, az enyém
1691  1|                    örökre az enyém maradsz. (A józansága most már teljesen
1692  1|                  most már teljesen elhagyja, a szeme szikrázik s a karja
1693  1|                elhagyja, a szeme szikrázik s a karja eszeveszett vággyal
1694  1|                   míg ajka hirtelen odatapad a Villányiné forró, vonagló,
1695  1|           társaságbeli asszony, aki az imént a német regényekről és egy
1696  1|                   szinészről beszélt? Ez nem a fölényes, előkelő úrinő
1697  1|                gögicsélve, félig aléltan dől a párja vállára, s ostoba,
1698  1|                     volt élni, hogy most már a haláltól sincs mit félnie
1699  1|                   ekkor sír is, nevet is, és a szeme valami sohase látott
1700  1|                  hűséges pillantással mélyed a férfiéba, aki szenvedélyesen
1701  1|          szenvedélyesen magához szorítja.)~ ~A gróf: Drága, drága, drága!~ ~
1702  1|                   hiszen azonnal meghalok!~ ~A szél sivít, az eső lankadatlan
1703  1|                 lankadatlan erővel csapkodja a rézcsatornát és egy távoli
1704  1|                   toronyban hetet üt az óra. A titokzatos, mély kongás
1705  1|                Csütörtök délután.~ ~Öt napig a gróf sehogyse birt találkozni
1706  1|                     sehogyse birt találkozni a szerelmesével, - Villányiné
1707  1|                  Villányiné elkerülte azokat a helyeket, ahol rendes körülmények
1708  1|               ezredes benézett délutánonként a cukrászdába, végigkocsizott
1709  1|                  cukrászdába, végigkocsizott a Stefánia-úton, mindennap
1710  1|                     mindennap végighallgatta a szinházi előadásokat, -
1711  1|                   kedvese úgy eltünt, mintha a föld nyelte volna el. A
1712  1|                      a föld nyelte volna el. A hatodik napon, mikor türelmetlensége
1713  1|                    mikor türelmetlensége már a tetőpontra hágott, végre
1714  1|                    végre elszánta magát arra a ravaszságra, hogy Villányi
1715  1|                      valami baja? - kérdezte a professzor, miután a fiatalember
1716  1|                kérdezte a professzor, miután a fiatalember kezét barátságosan
1717  1|                barátságosan megszorította.~ ~A gróf szenvedő arcot vágott.~ ~-
1718  1|                          Van is, nincs is, - a dolog voltaképp úgy áll,
1719  1|                     hét óta nem igen találom a helyemet. Minden ok nélkül
1720  1|                 szerencsétlenség fenyegetne. A közérzésem rossz, ahogy
1721  1|                orvosok, mondani szokták...~ ~A tanár megvizsgálta a piros-pozsgás
1722  1|                         A tanár megvizsgálta a piros-pozsgás katonát, a
1723  1|                     a piros-pozsgás katonát, a látszat kedvéért kopogtatott
1724  1|                     kopogtatott egyet-kettőt a mellkasán, aztán nevetve
1725  1|                  nevetve vállat vont.~ ~- Az a baja, hogy túlságosan egészséges.
1726  1|                   túlságosan egészséges. Sok a szabad ideje, hát unalmában
1727  1|                betegnek képzeli magát. Ebből a bajból egy szép asszony
1728  1|                  jobban kigyógyíthatja, mint a mi korlátolt tudományunk...~ ~
1729  1|                   korlátolt tudományunk...~ ~A gróf fülig pirulva gombolta
1730  1|                 fülig pirulva gombolta össze a zubbonyát, megigérte, hogy
1731  1|                udvariasan érdeklődni kezdett a tanár családi ügyei iránt.~ ~-
1732  1|                  családi ügyei iránt.~ ~- És a méltóságos asszony? Van
1733  1|                    éve, hogy nem láttam. Még a tegnapi premièren se láttam,
1734  1|             negyvenfokos lázzal is végignézi a szinházi bemutatókat.~ ~
1735  1|                    mosolyogva bólintott.~ ~- A feleségemnek is az a baja,
1736  1|                         A feleségemnek is az a baja, ami a gróf úrnak:
1737  1|               feleségemnek is az a baja, ami a gróf úrnak: unalmában néha
1738  1|                 remete-barlanggá alakítja át a szalonját, öt napja nem
1739  1|                      látni s reggeltől-estig a díszkötéses regényeit olvassa.
1740  1|                      mindjárt meggyógyul, ha a szabónője meglátogatja...~ ~
1741  1|                    kellemes meglepetés érte: a Vígszínház egyik földszinti
1742  1|             páholyában váratlanul fölfedezte a Villányi-házaspárt. Ünnepi
1743  1|                       Ünnepi díszben voltak: a tanár fekete lapátszakálla
1744  1|               méltóságos komolysággal borult a szmokingból kifehérlő mellvértjére,
1745  1|               színházi toilette-jét viselte. A gróf - ha mondhatatlan erőfeszítéssel
1746  1|                        tisztességből bevárta a felvonás végét, de mikor
1747  1|                     felvonás végét, de mikor a vasfüggöny lebocsátkozott,
1748  1|         lebocsátkozott, sietve bekopogtatott a páholy ajtaján.~ ~- Szabad? -
1749  1|                     könnyed hangon, miközben a feje a függöny hasadékán
1750  1|                      hangon, miközben a feje a függöny hasadékán át láthatóvá
1751  1|                     pedig veszettül dobogott a függönyön kivül.~ ~A tanár
1752  1|                dobogott a függönyön kivül.~ ~A tanár barátságosan elébe
1753  1|                    gyűrűktől csillogó kezét. A szeme azonban óvatosan kikerülte
1754  1|                   azonban óvatosan kikerülte a katona pillantását s látcsövét
1755  1|             pillantását s látcsövét hirtelen a homlokára szorította, mintha
1756  1|                      néznivalója akadt volna a hullámzó nézőtéren.~ ~Harzburg-Waldeck
1757  1|                  Harzburg-Waldeck gróf leült a gömbölyű páholyszékre s
1758  1|           páholyszékre s aggódva nézte végig a fiatal asszony rózsás arcbőrét,
1759  1|                észrevehetetlenül megremegett a kedvese kutató pillantásai
1760  1|                   Csakugyan meglátszik, hogy a halálos ágyáról jött ide, -
1761  1|                      ijesztően lesoványodott a legutolsó öt napon. Igaz,
1762  1|                   napon. Igaz, hogy ma estig a végrendeletén dolgozott?
1763  1|                  csak azért jöttem ide, hogy a szegény uramat fölvidítsam.
1764  1|                      szívesebben ültem volna a sötét szobában, mint hogy
1765  1|                  kifehérlő válla, mely körül a brilliánsok tüze sziporkázott,
1766  1|                  annyira ellentmondott ennek a tragikus hangnak, hogy a
1767  1|                     a tragikus hangnak, hogy a gróf hangosan elnevette
1768  1|                    hangosan elnevette magát, a tanár pedig udvarias jókedvvel
1769  1|                      volna fáradnia, mert én a könyveim közt jobban kipihenem
1770  1|                   öt-hat nap is eltelik, míg a politikában tájékozódhatom
1771  1|              elfogadni ekkora áldozatot...~ ~A vasfüggönyt felhúzták, a
1772  1|                     A vasfüggönyt felhúzták, a zenekar egy erélyes akkorddal
1773  1|                  erélyes akkorddal befejezte a közzeneképp játszott operette-keringőt,
1774  1|               játszott operette-keringőt, de a gróf, aki az első felvonást
1775  1|                  gróf, aki az első felvonást a kaszinói támlásszékből nézte
1776  1|                     kisérletet se tett, hogy a páholyból eltávozzék. A
1777  1|                      a páholyból eltávozzék. A gondolat, hogy nem találják
1778  1|                 lázas érdeklődést szimulálva a színlap iránt, mely Villányiné
1779  1|                 iránt, mely Villányiné előtt a páholy bársony-könyöklőjén
1780  1|        bársony-könyöklőjén hevert. Látszólag a szereplők neveit tanulmányozta,
1781  1|                  szöglete konokul ott pihent a kedvesén, aki az este folyamán
1782  1|                    és odaadó tekintete most, a történtek után, az övébe
1783  1|                  után, az övébe mélyed... Az a vágy, hogy a finom és előkelő
1784  1|                    mélyed... Az a vágy, hogy a finom és előkelő társaságbeli
1785  1|                    Villányiné következetesen a földszintet gukkerezte s
1786  1|                      ő is arra gondol, amire a kedvese. Mivel a tanár se
1787  1|                       amire a kedvese. Mivel a tanár se tartozott a bőbeszédű
1788  1|                   Mivel a tanár se tartozott a bőbeszédű férfiak közé,
1789  1|                    mindhárman elhallgattak s a zavart csak az ártatlan
1790  1|             megszólalt:~ ~- Angyal repült át a színházon... Gondolom, ezt
1791  1|                 mostanában szívesen megnézik a pikáns francia vígjátékokat...~ ~
1792  1|                    francia vígjátékokat...~ ~A grófot, aki egy darabig
1793  1|                      kisérleteket tett, hogy a Villányiné kezét titokban
1794  1|                  kezét titokban megszorítsa, a második felvonás derekán
1795  1|                  derekán váratlan öröm érte: a szemközt levő páholyból
1796  1|                   nyájasan integetni kezdett a tanár felé. Az őszbeborult
1797  1|                      felé. Az őszbeborult úr a közoktatásügyi miniszter
1798  1|                      fővárosi szanatóriumban a tüdőgyulladásából kigyógyította.
1799  1|             tüdőgyulladásából kigyógyította. A tanár, aki értett a jelbeszédhez,
1800  1|           kigyógyította. A tanár, aki értett a jelbeszédhez, sietve felállott
1801  1|               jelbeszédhez, sietve felállott a helyéről.~ ~- A kegyelmes
1802  1|                    felállott a helyéről.~ ~- A kegyelmes úr, úgy látszik,
1803  1|             visszajövök?~ ~Az ezredesnek még a füle is elvörösödött örömében.~ ~-
1804  1|                   egyáltalában nincs dolgom. A kaszinóban az écarté csak
1805  1|           ezidőszerint nem igen van.~ ~Mikor a tanár, cilinderével a kezében,
1806  1|                  Mikor a tanár, cilinderével a kezében, eltünt az ajtónyílás
1807  1|      Harzburg-Waldeck gróf kitágult szemmel, a lélegzetét visszafojtva
1808  1|                  nézett utána egy pillanatig a páholy mélyéből. És megbizonyosodván
1809  1|                  hogy végre kettesben maradt a kedvesével, izgatottan suttogta:~ ~-
1810  1|                   nappalom, mindig csak arra a délutánra gondolok, amikor
1811  1|                   délutánra gondolok, amikor a maga édes feje a vállamon
1812  1|                      amikor a maga édes feje a vállamon pihent. Ha tudná,
1813  1|                   tudná, mennyire reszkettem a félelemtől, hogy nem beszélhetek
1814  1|                 visszatérhet...~ ~Megragadta a Villányiné vonagló kis kezét,
1815  1|                  mely lázasan forró volt, de a remegő ujjak erőszakosan
1816  1|                    kibontakoztak az övéből s a fiatal asszony sápadtan,
1817  1|                 összeszorított fogakkal dőlt a páholy párkányának, anélkül,
1818  1|                     szót is válaszolt volna. A gróf még a szemét se láthatta
1819  1|                  válaszolt volna. A gróf még a szemét se láthatta a színházi
1820  1|                     még a szemét se láthatta a színházi látcsőtől, melyet
1821  1|                   konok és fájdalmas volt ez a hallgatás, hogy a férfi
1822  1|                    volt ez a hallgatás, hogy a férfi most már hangosabban
1823  1|                     mikor jössz el, mert ezt a bizonytalanságot nem birom
1824  1|                asszony most levette szeméről a gukkert, hirtelen hátrafordult
1825  1|               gukkert, hirtelen hátrafordult a barátja felé és halkan szólott:~ ~-
1826  1|                          Ha nem akarja, hogy a legboldogtalanabb asszony
1827  1|             legboldogtalanabb asszony legyek a világon, hát ne beszéljen
1828  1|                   beszéljen többé soha arról a délutánról! Könyörgöm magának,
1829  1|               Könnyes szeme belekulcsolódott a férfiúéba, keze gyöngéden
1830  1|             gyöngéden az övéhez simult, mint a bűnbánó gyermeké, aki fájdalmas
1831  1|               hizelkedéssel akarja jóvátenni a vétket, melyet könnyelműségében
1832  1|                 szánalmas és megható volt ez a pose, hogy a gróf egy pillanatig
1833  1|                 megható volt ez a pose, hogy a gróf egy pillanatig meleg
1834  1|                      Tovább tudna élni azzal a gondolattal, hogy sohase
1835  1|                  Villányiné összehúzta magán a hófehér színházi belépőt, -
1836  1|                       talán nem akarta, hogy a férfi a mezítelen vállát
1837  1|                     nem akarta, hogy a férfi a mezítelen vállát lássa.~ ~-
1838  1|                  lenni, hogy szerelem nélkül a magáé legyek. Oh igen, -
1839  1|                      tönkretegye. Lássa, még a szégyenérzet is kihalt belőlem
1840  1|                     sokkal naivabb, minthogy a rossz és a becstelen asszonyokban
1841  1|                 naivabb, minthogy a rossz és a becstelen asszonyokban hinni
1842  1|                    asszonyokban hinni tudna. A szívem elfacsarodott, mikor
1843  1|                  szívem elfacsarodott, mikor a gyerekes kék szemével magára
1844  1|                   büszkén is arra, hogy maga a bizalmas barátai közé tartozik.
1845  1|                    Nem tudom, megértik-e ezt a férfiak, de én, lássa, sírni
1846  1|                   lehet képes arra, hogy ezt a felnőtt, komoly és jó gyermeket
1847  1|                 fakadt, fehér válla remegett a színházi köpeny alatt és
1848  1|                     színházi köpeny alatt és a gróf kissé aggódva tekintett
1849  1|                      kissé aggódva tekintett a homályos nézőtérre, melyről
1850  1|                     s titokban megszorította a Villányiné kezét.~ ~Pár
1851  1|                  pillanatig hallgattak, majd a gróf közelebb hajolt a fiatal
1852  1|                  majd a gróf közelebb hajolt a fiatal asszonyhoz.~ ~- Gyerek, -
1853  1|                     bajusza lágyan odasimult a kedvese füléhez. - Hiába
1854  1|                    füléhez. - Hiába adja itt a felnőtt asszonyt, maga egy
1855  1|                     áldozná föl az életét és a fiatalságát? Ne legyen könnyelmű, -
1856  1|                   legyen könnyelmű, - hiszen a boldogság, jól tudja, csak
1857  1|                 súrolta az asszony karját és a hangja halk könyörgéssé
1858  1|            könyörgéssé finomulva lopózott be a habozó asszony fülébe:~ ~-
1859  1|               lehetett, hogy Villányi feláll a helyéről és hajlongva búcsúzik
1860  1|               helyéről és hajlongva búcsúzik a minisztertől, aki a kezét
1861  1|                 búcsúzik a minisztertől, aki a kezét mosolyogva megszorította.
1862  1|                    mosolyogva megszorította. A tanár most eltünt a páholy
1863  1|           megszorította. A tanár most eltünt a páholy függönye mögött és
1864  1|                    páholy függönye mögött és a gróf, vágytól reszketve,
1865  1|                   újra remegni kezdett, mint a sírásra készülő gyermeké,
1866  1|                       szeme kitágulva meredt a levegőbe, - és most már
1867  1|                       visszhangozta ujjongva a férfi.~ ~A szíve megdobbant,
1868  1|            visszhangozta ujjongva a férfi.~ ~A szíve megdobbant, a szeme
1869  1|                 férfi.~ ~A szíve megdobbant, a szeme szikrázott: e perctől
1870  1|                 fogva nyugodt lehetett, hogy a szeretőjét senki se fogja
1871  1|                     Villányi tanár úr címén. A levél január 17-én kelt,
1872  1|                     levél január 17-én kelt, a monte-carlói Grand Hotelben.~ ~
1873  1|                         Kedves kis barátnőm, a helyzet a következő: én
1874  1|                      kis barátnőm, a helyzet a következő: én egy gyönyörű,
1875  1|                   délelőtti ruhában ülök itt a Grand Hotel vesztibüljének
1876  1|                    föl az ebédutáni kávémat. A kávé aranyvirágos japáni
1877  1|                szoborszerű merevséggel várja a pillanatot, mikor a cigarettákat
1878  1|                    várja a pillanatot, mikor a cigarettákat előveszem.
1879  1|                 ugyanis egyszerű pincér, aki a Paul névre hallgat s aki
1880  1|               találja, ha égő gyufát tarthat a cigarettám elé. Az egyik
1881  1|                    Az egyik sarokban, melyet a pálmák teljesen elborítanak
1882  1|                  pálmák teljesen elborítanak a világ elől, szerecsen-zenekar
1883  1|                   frakkjaik néha kivillognak a zöld fal mögül s ilyenkor
1884  1|                   egyiptomi hercegnő vagyok, a mesék hercegnője, akit a
1885  1|                     a mesék hercegnője, akit a régi krónikák emlegetnek.
1886  1|                    régi krónikák emlegetnek. A vesztibülben rajtam kivül
1887  1|                    asszonnyal kacérkodjanak. A forgóajtón keresztül, melynek
1888  1|                     van megbízva, idelátszik a Cote d’azur napfénye s a
1889  1|                     a Cote d’azur napfénye s a kövér zöld, olajos fákon
1890  1|                 májusi aranyfoltok lebegnek. A tükörüveg előtt néha selyemruhás,
1891  1|                   suhannak el s nekem, mikor a szememet behunyom, hirtelen
1892  1|                  szememet behunyom, hirtelen a pesti január jut az eszembe,
1893  1|                 pesti január jut az eszembe, a havas háztetők, a városi
1894  1|                   eszembe, a havas háztetők, a városi bundákba burkolt
1895  1|                    bundákba burkolt férfiak, a villamosok ködös ablaküvege
1896  1|                villamosok ködös ablaküvege s a hangos katonazenekar, mely
1897  1|                   hangos katonazenekar, mely a korcsolyacsarnok szibériai
1898  1|                  közt hófúvás miatt megakadt a délutáni gyorsvonat s én
1899  1|                     délutáni gyorsvonat s én a boldogságtól reszketve nézek
1900  1|              boldogságtól reszketve nézek ki a tavaszba és a verőfénybe,
1901  1|             reszketve nézek ki a tavaszba és a verőfénybe, ahova a rémes
1902  1|              tavaszba és a verőfénybe, ahova a rémes fagy elől megszöktem...~ ~
1903  1|                    önzésnek látszik, hogy én a maga didergő kis szívét
1904  1|                     csak ide, csak akkor, ha a kicsikéket lefektette s
1905  1|                 előtt álló éjjeli szekrényen a villamos lámpát felgyújtotta.
1906  1|               regényeiben bizonyosan szó van a Rivieráról, a kék tengerről,
1907  1|             bizonyosan szó van a Rivieráról, a kék tengerről, melyre juliusi
1908  1|                 melyre juliusi napsugár tűz, a villákról, melyekben orosz
1909  1|                      kis öblökről, melyekben a fiatal és életunt nábob
1910  1|                 szegény kis pesti lány, csak a szomjas fantáziájával repülhet
1911  1|              hencegésnek tartja, hogy én itt a nagy boldogságommal eldicsekszem, -
1912  1|                   nélkül cserélnék magával s a pálmákat, Pault, a szerecsen-zenekart
1913  1|                 magával s a pálmákat, Pault, a szerecsen-zenekart és a
1914  1|                      a szerecsen-zenekart és a fogatlan nagyköveteket mind-mind
1915  1|                helyett én ülhetnék esténkint a bátyám, a világszép sógornőm
1916  1|                 ülhetnék esténkint a bátyám, a világszép sógornőm asztala
1917  1|                    kicsikék ágyánál, akiknek a magam néhai meséit elmondhatnám.
1918  1|                édesen összebújva sétálhatnék a gyönyörű kis sógornőmmel
1919  1|                     gyönyörű kis sógornőmmel a havas belvárosi utcákon,
1920  1|              keresztül, hogy este aztán mind a ketten kipirulva rohanhatnánk
1921  1|                 kipirulva rohanhatnánk haza, a kályha mellett kuksoló bátyám
1922  1|                     úgy-e épp úgy szereti őt a kicsi asszony, mint én,
1923  1|                 kicsi asszony, mint én, mint a bolondos, érzékeny huga,
1924  1|                    tudja? Hisz maga, édesem, a sejtelmekben? Engem e pillanatban
1925  1|                      gondolatok motoszkálnak a fejemben, pedig a világot
1926  1|               motoszkálnak a fejemben, pedig a világot még sohase láttam
1927  1|                szebbnek, mint most, mikor az a rossz, megbizhatlan, beteg
1928  1|                     hirtelen összeszorította a torkomat. Pompás telem van,
1929  1|                persze nyomorult hizelgők, de a tükörből magam is látom,
1930  1|                megtelt és kiszinesedett, sőt a délelőtti blúzaimat is kezdem
1931  1|                  kinőni, pedig máskor mindig a franciás karcsuságom volt
1932  1|                    franciás karcsuságom volt a legszebb rajtam. No azért
1933  1|                      még nem riasztja vissza a férfiakat, ellenkezőleg:
1934  1|            dologtalan fajankó felejti rajtam a szemét a kaszinó asztalai
1935  1|                      felejti rajtam a szemét a kaszinó asztalai körül.
1936  1|                    ez nagy szó, mert itt még a hivatásos hommes à femmes-ok
1937  1|                     százszor többet törődnek a játékkal, mint a szép asszonyokkal.
1938  1|                    törődnek a játékkal, mint a szép asszonyokkal. Ne vegye
1939  1|          tisztelegnek nála) annyira elkábult a szép szememtől, hogy a megnyert
1940  1|              elkábult a szép szememtől, hogy a megnyert maximum-tételét
1941  1|                      arra az áldozatra, hogy a hatezer frankját behúzza.
1942  1|            bizonyítja, hogy nem vagyok éppen a legcsunyább. Van erre még
1943  1|                     drágám, jól is teszi: az a fiatal nábob, akit az előbb
1944  1|                     nekem akarja ajándékozni a yachtját, mely álmos alamuszisággal
1945  1|                  álmos alamuszisággal alszik a monakói vár alatt. Én persze
1946  1|                      hozzá, másodszor: ennek a fiatal urnak az édesapja
1947  1|                     az egyiptomi hôtelben és a nilusi dahabijé-n. Mindenesetre
1948  1|                  hogy az apa után nem lennék a fiú barátnője...~ ~Kedves
1949  1|                búcsut venni magától, mert az a fájdalmas kötelesség vár
1950  1|                     akar vinni Nizzába, ahol a férjes huga, egy drága és
1951  1|                 asszony lakik, aki engem még a fivérénél is jobban szeret.
1952  1|                  irja meg: jár-e még sétálni a kicsikékkel a várbástyára
1953  1|                    még sétálni a kicsikékkel a várbástyára vagy az egész
1954  1|                    hosszú napon át csakugyan a fűtött kandalló mellől néz-e
1955  1|                     kandalló mellől néz-e ki a havas utcákra, melyeken
1956  1|                     suhannak végig? De főkép a bátyámról és a feleségéről
1957  1|                      De főkép a bátyámról és a feleségéről irjon meg mindent,
1958  1|                     irjon meg mindent, erről a bájos, egyetlen teremtésről,
1959  1|                   gondoljon rám ma éjjel, ha a lámpát eloltotta, aminthogy
1960  1|            gondolatban össze-vissza csókolja a maga hűséges és ragaszkodó
1961  1|               életben, mint ma reggel, mikor a hosszú, édes levelét, melyből
1962  1|                hosszú, édes levelét, melyből a Földközi tenger ibolyaillata
1963  1|                    egymásután végigolvastam. A levelet a reggelinél adták
1964  1|                     végigolvastam. A levelet a reggelinél adták át nekem
1965  1|                pillantással hajoltam föléje, a sápadt arcom annyira kipirult,
1966  1|                   annyira kipirult, hogy még a tanár úr is csodálkozva
1967  1|                      csodálkozva nézett rám, a méltóságos asszony pedig
1968  1|                      nagyon gyanus, magát az a hosszú levél ugyancsak kihozta
1969  1|                      levél ugyancsak kihozta a sodrából. Csak nem valami
1970  1|                       Zavartan dugtam zsebre a levelet s kijelentettem,
1971  1|           asszonyságtól, akit asztmája miatt a délvidékre küldtek, de a
1972  1|                     a délvidékre küldtek, de a méltóságos asszony jókedvű
1973  1|                     délutánonkint bezárkózik a szobájába, vagy hosszú gyalogsétákat
1974  1|                      tesz egyedül. Lujzikát, a régi kedvencét is kerüli
1975  1|                 arról is megfeledkezik, hogy a kicsikéit megcsókolja. Pedig
1976  1|          egyszer-másszor könnyeket is láttam a szemében, mintha attól tartana,
1977  1|                     kell válnia tőlük. Mikor a házba jöttem, maga volt
1978  1|                      házba jöttem, maga volt a jókedv, most többnyire mélyen
1979  1|                      mélyen elgondolkodva ül a helyén s ijedten rezzen
1980  1|                     s ijedten rezzen föl, ha a tanár úr hirtelen megszólítja.
1981  1|                  Attól tartok, hogy állapota a tanár urat is aggasztja;
1982  1|               tünődve néz perceken keresztül a méltóságos asszonyra, esténkint
1983  1|                akarja bevenni az orvosságot. A méltóságos asszony ilyenkor
1984  1|              akárhányszor sietve visszavonul a hálószobájába, anélkül,
1985  1|                 hálószobájába, anélkül, hogy a kicsikéktől elbúcsúznék.
1986  1|                     kicsikéktől elbúcsúznék. A hálószobája a harmadik szoba
1987  1|                   elbúcsúznék. A hálószobája a harmadik szoba az enyémtől
1988  1|                 sokszor hajnalig is ott ülök a könyveim mellett (talán
1989  1|                     akárhányszor látom, hogy a világosság még sokkal éjfélután
1990  1|                alszik, reggel karikák vannak a szemei alatt, de azért bájosabb
1991  1|              Különben nemcsak én vagyok így: a képe előtt, mely most a
1992  1|                      a képe előtt, mely most a téli tárlaton ki van állítva,
1993  1|                   csődület van s innen-onnan a rendőrség segítségét kell
1994  1|                     majd igénybe venni, hogy a szerelmes tömeget szétoszlassák.~ ~
1995  1|                     jóformán mindent neki és a tanár úrnak köszönhetek
1996  1|                    tanár úrnak köszönhetek s a világ leghálátlanabb teremtése
1997  1|          akárhányszor elszántam magamat arra a merészségre, hogy egyenesen
1998  1|               egyenesen megkérdezem tőle, mi a baja, de az utolsó percben
1999  1|                   mindig visszariadtam ettől a lépéstől, mert attól féltem,
2000  1|                 tehát csak távolról figyelem a lelki állapotát; meg lehet