Rész

3001  1|                      emelet is kigyulladt!~ ~A kulcs megzörrent a zárban,
3002  1|             kigyulladt!~ ~A kulcs megzörrent a zárban, az ajtó felnyilt
3003  1|                   zárban, az ajtó felnyilt s a nyilásban megjelent a férfi:
3004  1|                      s a nyilásban megjelent a férfi: egy vörös arcú, gallértalan
3005  1|                    hogy szólni tudott volna; a következő percben mondhatatlan
3006  1|               mondhatatlan erővel félrelökte a meglepett férfit s mielőtt
3007  1|          megakadályozhatták volna, berontott a lakásba, melynek ajtaja
3008  1|              egyszerre felnyilott előtte. És a legelső szoba küszöbén,
3009  1|                      legelső szoba küszöbén, a lámpa kiszűrődő világosságában,
3010  1|                   világosságában, ott állott a világszép sógornője, sápadtan,
3011  1|                hangtalanul vonaglott, mintha a rettenetes látvány az egész
3012  1|                     volna.~ ~Ekkor fölemelte a kezét és a torkából rekedt
3013  1|                   Ekkor fölemelte a kezét és a torkából rekedt és borzalmas
3014  1|                   félig aléltan is mindegyre a szédülő asszonyt látta,
3015  1|                     látta, aki kezét védőleg a szeme elé tartja és messze,
3016  1|                       Nem igen értette, amit a férfi mond, de nem is figyelt
3017  1|                    rá, hanem közelebb lépett a sógornőjéhez. És az őrültek
3018  1|                      mozdulattal belódította a szobába, egy borzalmas mozdulattal,
3019  1|                   tehetetlen tömegként vágta a szőnyeges padlóhoz.~ ~-
3020  1|                alávaló! Hát idekerültél, hát a piszokba kerültél, mint
3021  1|                      piszokba kerültél, mint a legutolsó utcai leány! Az
3022  1|                   utcai leány! Az uradtól és a gyerekeidtől jöttél ide,
3023  1|                      tartanak! Az uradtól és a gyerekeidtől, akik nem tudják,
3024  1|                 tudják, hogy kire pazarolták a szeretetüket!~ ~Kicsi lábával
3025  1|                     Kicsi lábával rátaposott a vonagló asszonyra s míg
3026  1|                      vonagló asszonyra s míg a katona ijedten félrevonult,
3027  1|                    és naponként változtattam a kedveseimet, ma ennek, holnap
3028  1|                      holnap amannak borultam a nyakába, többet aludtam
3029  1|                aludtam idegen ágyakban, mint a magaméban, - de ki az erkölcstelenebb
3030  1|                  ártatlan embert loptál meg, a drága kicsike gyermekeidet
3031  1|                       aki az utolsók közt is a legutolsó vagy!~ ~Hirtelen
3032  1|                    heves sírógörcs fogta el, a torkából artikulátlan hangok
3033  1|                     s dideregve lehanyatlott a mellette álló karosszékbe.
3034  1|                   mellette álló karosszékbe. A földön fekvő asszony most
3035  1|                 fekvő asszony most fölemelte a fejét s a kezei hisztérikusan
3036  1|                     most fölemelte a fejét s a kezei hisztérikusan összekulcsolódtak,
3037  1|                      Nem fejezhette be, mert a nő fölugrott a helyéből
3038  1|                      be, mert a nő fölugrott a helyéből és sírástól reszkető
3039  1|                     az órában fogadtál, mely a legeslegszebb volt életedben.
3040  1|                      ilyen férfi mellett még a legromlottabb asszony is
3041  1|             megalázva, félig ruhátlanul, míg a szeretőd szótlanul félrehúzódik
3042  1|                 tőled. Bujkálva surrantál be a piszkos bútorok közé, melyeknek
3043  1|                      melyeknek szaga ott van a ruhádon, az arcodon, az
3044  1|                      férfinak odadobtál. Én, a mindenki kedvese, inkább
3045  1|                   jobban érezted magad, mint a tiszta családi fészkedben,
3046  1|                     családi fészkedben, ahol a becsületes urad várakozik
3047  1|                   várakozik rád.~ ~Fölemelte a karját, mintha szemébe akarna
3048  1|                mintha szemébe akarna sújtani a sógornőjének, de egyszerre
3049  1|                     de egyszerre megszédült, a torkából csukló hang tört
3050  1|                torkából csukló hang tört ki, a keze lehanyatlott, az arca
3051  1|                 ijesztően sápadttá lett - és a következő percben tehetetlenül
3052  1|                      tehetetlenül végigesett a szoba padlóján. A szíve,
3053  1|                 végigesett a szoba padlóján. A szíve, a gyönge, halálosan
3054  1|                     szoba padlóján. A szíve, a gyönge, halálosan beteg
3055  1|                     mozdulatlansággal tapadt a külvárosi szoba mennyezetére.
3056  1|            mennyezetére. Oly ijesztő volt ez a látvány, hogy a férfi megriadtan
3057  1|                      volt ez a látvány, hogy a férfi megriadtan közeledett
3058  1|                    gyorsan letérdelt melléje a szőnyegre, mely hirtelen
3059  1|                   Szent Isten, - mondta - ez a nő... ez a szegény asszony
3060  1|                       mondta - ez a nő... ez a szegény asszony rosszul
3061  1|                     percig odahajtotta fejét a sápadt asszony szíve fölé,
3062  1|                     Hamar, csak kapja magára a bundáját, - a többivel most
3063  1|                   kapja magára a bundáját, - a többivel most ne törődjék,
3064  1|                     törődjék, mert nincs idő a magyarázatra... Fusson innen,
3065  1|                    innen, fusson, ahogy csak a lábai bírják...~ ~Villányiné
3066  1|                   borzongó pillantást vetett a földön fekvő asszonyra, -
3067  1|             szempillantás alatt magára vette a kalapját és a köpönyegét,
3068  1|                   magára vette a kalapját és a köpönyegét, anélkül, hogy
3069  1|                    köpönyegét, anélkül, hogy a szétborzolt haját rendbehozta
3070  1|                  haját rendbehozta volna. És a következő percben, a sötét
3071  1|                      És a következő percben, a sötét külvárosi utcán át
3072  1|                                              A déli napsugár felé.~ ~Körülbelül
3073  1|               eltemették. Az izgalom, melyet a gyászos katasztrófa keltett,
3074  1|                  félig-meddig lecsillapult s a tanár, aki panaszkodás nélkül,
3075  1|                   aki panaszkodás nélkül, de a fájdalomtól megviselve nyugodott
3076  1|                    ellen keresett orvosságot a babérfák és a narancserdők
3077  1|                     orvosságot a babérfák és a narancserdők között. Kissé
3078  1|                       az ellágyulás, mellyel a betegek panaszait meghallgatta,
3079  1|                      panaszait meghallgatta, a mohóság, mellyel kicsikéit
3080  1|                    mindez aggasztó jele volt a gyötrődésnek, melytől a
3081  1|                      a gyötrődésnek, melytől a délszaki napsugár se tudta
3082  1|                    vége felé járt az idő, de a tavasz még mindig nem tudott
3083  1|                verőfényes nap után megindult a bibliai özönvíz és hideg,
3084  1|               zuhatagot öntő felhők lebegtek a ködbe burkolt házak között.
3085  1|                     az északi szél besurrant a kéményekbe, a hegyek közül
3086  1|                      besurrant a kéményekbe, a hegyek közül havazást jelentettek
3087  1|                 közül havazást jelentettek s a kandallókban újra feléledt
3088  1|                   kandallókban újra feléledt a tűz, mely húsvét reggelén
3089  1|                     húsvét reggelén kialudt. A narancsszagú, aranyfoltoktól
3090  1|                    délelőttök után, melyeket a taorminai erdőkben, a palermói
3091  1|               melyeket a taorminai erdőkben, a palermói hotel terraszán
3092  1|                  palermói hotel terraszán és a gőzösök kapitányi hídján
3093  1|              eltöltött, Villányi tanár ismét a tél közepében találta magát,
3094  1|                  kilenc óra felé jár az idő, a Villányi-palota ebédlőjében
3095  1|                     az inas még ott pepecsel a kályha körül, melyben jókedvű
3096  1|               jókedvű cserfalángok lobognak. A szomszéd szalonban s távolabb,
3097  1|               szomszéd szalonban s távolabb, a tanár dolgozószobájában,
3098  1|        dolgozószobájában, fel vannak gyújtva a csillárok, de az úr is,
3099  1|                   zsámolyra kuporodva trónol a szőnyegen hancurozó gyermekek
3100  1|                  hancurozó gyermekek között. A tanár idehozatta a kávéját, -
3101  1|                   között. A tanár idehozatta a kávéját, - rendesen a saját
3102  1|             idehozatta a kávéját, - rendesen a saját szobájában issza, -
3103  1|                    saját szobájában issza, - a méltóságos asszony az ujságban
3104  1|              szeliden korholó pillantást vet a túlhangos kicsikékre. Utóbb
3105  1|            kicsikékre. Utóbb leteszi kezéből a lapot s összeráncolt homlokkal
3106  1|                  Elég forró? - kérdezi azzal a gyöngéd, szinte anyai tekintettel,
3107  1|              tekintettel, mellyel öreg nénik a betegek húsleveskéjét kisérni
3108  1|                   elgondolkodva kezébe veszi a felesége ujságját. Látszólag
3109  1|                 felesége ujságját. Látszólag a vezércikket olvassa, de
3110  1|                      vezércikket olvassa, de a pillantása néha elsiklik
3111  1|                     ujság fölött, végigjárja a szoba mennyezetét s valami
3112  1|                   ahova nehéz volna követni. A méltóságos asszony aggódva
3113  1|             mozdulatát, aztán kezét szeliden a karjára fekteti.~ ~Villányiné (
3114  1|               használt): Valami bajod van?~ ~A tanár (visszatér a szobába,
3115  1|                    van?~ ~A tanár (visszatér a szobába, melytől ezer és
3116  1|                 futkosástól. Hiába, már öreg a legény, szívem!~ ~Villányiné:
3117  1|                legény, szívem!~ ~Villányiné: A lelked nincs itt, - a lelked
3118  1|            Villányiné: A lelked nincs itt, - a lelked sehogy sincs itt,
3119  1|                  sehogy sincs itt, mióta azt a borzasztó estét átélted.
3120  1|                   nem lehet megcsalnod, - én a szemedből olvasom ki, hogy
3121  1|                    ha ismét faképnél hagynád a betegeidet s inkább a magad
3122  1|                hagynád a betegeidet s inkább a magad egészségével törődnél?~ ~
3123  1|                     egészségével törődnél?~ ~A tanár: A magam egészsége
3124  1|            egészségével törődnél?~ ~A tanár: A magam egészsége ellen nincs
3125  1|                Budapestről. Valahová messze, a tenger mellé, valami kicsiny,
3126  1|                    elhagyatott öbölbe, ahova a hír se jut el Magyarországból.
3127  1|                      jut el Magyarországból. A napsugár és a tenger a te
3128  1|               Magyarországból. A napsugár és a tenger a te orvosságod,
3129  1|                       A napsugár és a tenger a te orvosságod, a nagy vizek
3130  1|                      tenger a te orvosságod, a nagy vizek csöndessége,
3131  1|                      az olajfaerdők magánya, a menekülés innen, ahol minden
3132  1|                 menekülés innen, ahol minden a fájdalmadra emlékeztet...
3133  1|                    foglak meggyógyítani, meg a kis gyermekeid, akik itt
3134  1|               szeretetünkkel körülfogjunk.~ ~A tanár: Nagyon jó vagy!~ ~
3135  1|                   Engedd meg, hogy én legyek a doktorod, - hiszen most
3136  1|                    megtalálnod mindazt, amit a szegény testvéredben elveszítettél!~ ~
3137  1|                testvéredben elveszítettél!~ ~A tanár (lehajtja a fejét):
3138  1|           elveszítettél!~ ~A tanár (lehajtja a fejét): Sokat szenvedek.~ ~
3139  1|                    Ránk kell gondolnod, akik a tieid maradtunk, akik azért
3140  1|                      valami bajod esnék...~ ~A tanár (megszorítja a felesége
3141  1|                         A tanár (megszorítja a felesége kezét. Nagyon meghatottan):
3142  1|                   Nincs mitől tartanod, - ez a szomorúság is elmulik, mint
3143  1|                      is elmulik, mint minden a világon. A fiatalság és
3144  1|                       mint minden a világon. A fiatalság és az örömök is
3145  1|                    örömök is elmulnak, - még a fájdalmunk se marad mindörökre
3146  1|                    De most még elszorul néha a szívem, hiszen a szülőim
3147  1|               elszorul néha a szívem, hiszen a szülőim után csak ez a boldogtalan
3148  1|                hiszen a szülőim után csak ez a boldogtalan kis halott maradt
3149  1|            boldogtalan kis halott maradt meg a gyerekkori emlékeimből.~ ~
3150  1|                 találni, szegény Sándorom!~ ~A tanár: Nem az elvesztése
3151  1|                 tanár: Nem az elvesztése fáj a legjobban, - hiszen én,
3152  1|                   eltünik az életemből, mint a gyöngyvirágillat, mely a
3153  1|                     a gyöngyvirágillat, mely a régi májusokban felém lengett,
3154  1|               májusokban felém lengett, mint a virágok, melyeket az édesanyám
3155  1|                      névnapjára vittem, mint a zongoraszó, melyet valamikor
3156  1|                    tudtam volna nyugodni, de a látvány, mely azon az őszi
3157  1|                    őszi estén elibém tárult, a halálomig üldözni fog. Ott
3158  1|                      üldözni fog. Ott feküdt a piszkos, külvárosi szobában,
3159  1|                   külvárosi szobában, arccal a kopott szőnyegnek fordulva
3160  1|              lehullott madár és keze, melyet a magaméba fogtam, halálosan
3161  1|                       Ott térdeltem mellette a földön és a férfi, aki halálát
3162  1|               térdeltem mellette a földön és a férfi, aki halálát okozta,
3163  1|                   okozta, szótlanul kimeredt a hóesésbe, mert nem lett
3164  1|                  szembenézzen velem. És mind a ketten ott virrasztottunk
3165  1|                    ketten ott virrasztottunk a halott mellett, míg az idegen
3166  1|          mondhatatlan erővel igyekszik, hogy a nyugodtságát megőrizze):
3167  1|                      rá, szegény Sándorom!~ ~A tanár: Még csak haragudni
3168  1|                      arra az emberre, hiszen a drágám utolsó szava az övé
3169  1|                 Villányiné (halkan): Igen!~ ~A tanár: Nem haragudtam rá,
3170  1|                     se tettem neki, de annak a szobának a képe örökre ott
3171  1|                    neki, de annak a szobának a képe örökre ott fog maradni
3172  1|                  képe örökre ott fog maradni a lelkemben. A hideg, sötét,
3173  1|                     fog maradni a lelkemben. A hideg, sötét, piszkos szobáé,
3174  1|                 sötét, piszkos szobáé, ahová a kicsikém a téli alkonyatban
3175  1|                     szobáé, ahová a kicsikém a téli alkonyatban besurrant,
3176  1|                  szorította magához utoljára a kedvese fejét. Milyen jó
3177  1|                    innen tehozzád menekülni, a te tisztaságodhoz, a te
3178  1|              menekülni, a te tisztaságodhoz, a te jóságodhoz, a te hűségedhez,
3179  1|             tisztaságodhoz, a te jóságodhoz, a te hűségedhez, a te drága
3180  1|                 jóságodhoz, a te hűségedhez, a te drága és okos szemedbe
3181  1|                      és okos szemedbe nézni, a hangodat hallani és melletted
3182  1|                hallani és melletted ülni itt a hosszú éjszakákon, melyek
3183  1|                       Villányiné (érzi, hogy a sírás már a torkát fojtogatja,
3184  1|                       érzi, hogy a sírás már a torkát fojtogatja, hogy
3185  1|                  többé róla! Nem szabad arra a rettenetes estére visszagondolnod!
3186  1|                      lenned, szegény fiam.~ ~A beszélgetés mindeddig suttogó
3187  1|                Gärtner kisasszony meghallja. A sápadt leány a mindjobban
3188  1|                    meghallja. A sápadt leány a mindjobban elálmosodó gyerekekkel
3189  1|                    pillanatra se fordítja el a kicsikéktől, de idegei megfeszülnek
3190  1|                     az egyedüli, aki belelát a tragédia rugói közé, aki
3191  1|              szeméből olvasni tud, aki sejti a valóságot, melynek félbolond
3192  1|                     keze gyöngéden simogatja a szöszke fejecskéket, amelyek
3193  1|                    lefeküdni, kis ördögök!~ ~A tanár: Feküdjetek le, drágáim,
3194  1|                     le, drágáim, késő van.~ ~A gyerekek feltápászkodnak
3195  1|                 illedelmesen kezet csókolnak a szüleiknek. Villányi annyira
3196  1|                    tréfásan felsikoltanak:~ ~A kis Alice: Apu, összetöröd
3197  1|                   kis Alice: Apu, összetöröd a csontjaimat!~ ~A kis Jancsi:
3198  1|                  összetöröd a csontjaimat!~ ~A kis Jancsi: Netem isz összetöjöd!~ ~
3199  1|                      Netem isz összetöjöd!~ ~A kis Alice: Uj, hogy fáj!~ ~
3200  1|                   kis Alice: Uj, hogy fáj!~ ~A kis Jancsi: Hojnap bevihetc
3201  1|                    Hojnap bevihetc bennünket a baba-tlinitája!~ ~Gärtner
3202  1|                 kisasszonnyal visszavonulnak a lakosztályukba, miután az
3203  1|                    az asszony pedig körülnéz a szobában, mely az imént
3204  1|                  szobában, mely az imént még a gyermekei kacagásától volt
3205  1|                behallatszik az eső kopogása, a kis palota fedelét egyhangúan
3206  1|                      őszies zápor, - idebenn a tisztaság, a meleg, az otthonosság
3207  1|                         idebenn a tisztaság, a meleg, az otthonosság nyugalma
3208  1|                   otthonosság nyugalma lebeg a hófehér asztal fölött. A
3209  1|                     a hófehér asztal fölött. A szomszédos szalon selyembutorai
3210  1|           selyembutorai fölött megreszketnek a csillár lángjai, távolabbról
3211  1|                     távolabbról idelátszanak a fekete könyvhátak, a nagy
3212  1|            idelátszanak a fekete könyvhátak, a nagy bőrszékek, a szobrok
3213  1|                könyvhátak, a nagy bőrszékek, a szobrok és képek, melyek
3214  1|                  boldogsággal tölti el, hogy a szeme hirtelen könnyessé
3215  1|                 ekkor egyszerre visszagondol a rémes hófúvásra, melybe
3216  1|                     puha fészkéből elindult, a borzalmas vándorlásra a
3217  1|                      a borzalmas vándorlásra a külváros sötét utcáin át,
3218  1|                    külváros sötét utcáin át, a piszkos kapuboltozatra,
3219  1|                  lehajtott fejjel besurrant, a rosszszagú szobára, ahol
3220  1|                  ahol kedvese várakozott rá, a gonosz és beszámíthatatlan
3221  1|                     férfi karjaiba hajtotta, a lármára, mely mindkettőjüket
3222  1|                    való, lihegő menekülésére a havas gyalogjárón, mikor
3223  1|                 mikor úgy rémlett neki, hogy a halott asszony nyomon követi.
3224  1|                halott asszony nyomon követi. A képzelődés annyira elfogja,
3225  1|               borzongva az arca elé emeli.~ ~A tanár (ijedten): Nem érzed
3226  1|                       mintha lázas volnék.~ ~A tanár (behozza a köpönyeget
3227  1|                   volnék.~ ~A tanár (behozza a köpönyeget az előszobából):
3228  1|                      bajom. Terád gondoltam, a te nagy fájdalmadra, - és
3229  1|                      ettől lettem rosszul.~ ~A tanár: Édes kis feleségem!
3230  1|                     te!~ ~Villányiné (fölkel a helyéből és az ura ölébe
3231  1|              kuporodik. Az arca most már ég, a szeme könnyes és egyszerre
3232  1|                 lázas öntudatlansága festett a lelke elé. Ő, a tisztaságra
3233  1|                      festett a lelke elé. Ő, a tisztaságra született kis
3234  1|                teremtés, apjának szemefénye, a hófehér belépőbe burkolt
3235  1|             hódolatát, - ő belőle lett volna a gonosz és érzéki asszony,
3236  1|                   volna selyem cipőcskéjével a sárba és piszokba, ő, aki
3237  1|                arccal ment végig vele valaha a kisváros korzóján? A fiatal
3238  1|                  valaha a kisváros korzóján? A fiatal asszony összerázkódik,
3239  1|                 hipnotikus álomból ébredne s a zokogás, melyet eddig mondhatatlan
3240  1|                 egyszerre kitör belőle, mint a gyermekből, akinek a lelkiismerete
3241  1|                    mint a gyermekből, akinek a lelkiismerete feltámadt).~ ~
3242  1|                  lelkiismerete feltámadt).~ ~A tanár (megdöbbenve): Mi
3243  1|                  hogy majdnem megszakad belé a szívem!~ ~A tanár: Kis csacsim,
3244  1|                   megszakad belé a szívem!~ ~A tanár: Kis csacsim, nincs
3245  1|                      El fogsz vinni innen?~ ~A tanár: Hová?~ ~Villányiné:
3246  1|                  Hová?~ ~Villányiné: Messze, a tenger partjára, ahol senkisem
3247  1|                  senkisem ismer bennünket!~ ~A tanár: Elviszlek.~ ~Villányiné:
3248  1|                      látunk idegen embert.~ ~A tanár: Oda, drágám.~ ~Villányiné:
3249  1|                       Villányiné: Naphosszat a tengert fogjuk nézni és
3250  1|                      tengert fogjuk nézni és a halászbárkákat, melyek sárga
3251  1|              haladnak távoli kikötők felé.~ ~A tanár: A tengert!~ ~Villányiné:
3252  1|                     kikötők felé.~ ~A tanár: A tengert!~ ~Villányiné: És
3253  1|             egymáshoz bujva fogjuk hallgatni a hullámok zaját, melyek a
3254  1|                     a hullámok zaját, melyek a part kősziklájához csapódnak.~ ~
3255  1|                   kősziklájához csapódnak.~ ~A tanár: Igen.~ ~Villányiné:
3256  1|                   fogsz szeretni engem, mint a halott szülőidet, még az
3257  1|                     jobban fogsz szeretni!~ ~A tanár: Mindenkinél jobban.~ ~
3258  1|                 Villányiné: Mikor utazunk?~ ~A tanár: Amikor te akarod.~ ~
3259  1|                        Villányiné: Holnap?~ ~A tanár: Holnap!~ ~Villányiné:
3260  1|                     csak ha újra tél lesz?~ ~A tanár: Csak ha tél lesz.~ ~
3261  1|               Villányiné: Nagyon szeretsz?~ ~A tanár (egy szóval, melyben
3262  1|                   Nagyon!~ ~Az asszony karja a nyaka köré fonódik és a
3263  1|                      a nyaka köré fonódik és a csöndben, mely a szobára
3264  1|                  fonódik és a csöndben, mely a szobára borul, lassan a
3265  1|                      a szobára borul, lassan a semmiségbe foszlik a szegény
3266  1|                  lassan a semmiségbe foszlik a szegény kis mártir képe,
3267  2|                                         Mese a lantról.~ ~Mikor Sólly Jenő
3268  2|               részletét is zsebrevágta annak a negyvenöt forintnak, amelyet
3269  2|          nagymező-utcai kiadótól, hazamenet, a városligeti fasorban, ekként
3270  2|                      szerencsésen elköltötte a honorárium utolsó romjait.
3271  2|              negyvenöt forinttal? Jenő, amíg a mámorában megrendelt harmadfélszáz
3272  2|              pikkolót kifizette, így szólott a hajlongó főpincérhez:~ ~-
3273  2|                hitvány földi kincs, - hiszen a Lesbia atyjának még egész
3274  2|                 viselt peplumot, mint valaha a dalosajkú Catullus kedvese,
3275  2|               gyönyörű, hófehér köténykéket. A pap pedig, aki a csintalan
3276  2|                köténykéket. A pap pedig, aki a csintalan tündérkét tizennyolc
3277  2|               lajstromába, mert akkoriban ez a név járta a Lipótváros délkeleti
3278  2|                     akkoriban ez a név járta a Lipótváros délkeleti részeiben.~ ~
3279  2|            Lipótváros délkeleti részeiben.~ ~A Beatrice atyja konzerveket
3280  2|                 atyja konzerveket szállított a hadseregnek és ez a kis
3281  2|               szállított a hadseregnek és ez a kis üzlet másfélszázezer
3282  2|              forinttal szaporította évenként a törzsvagyonát. Ebből a törzsvagyonból
3283  2|              évenként a törzsvagyonát. Ebből a törzsvagyonból tizenöt forint
3284  2|                 havonkint, mert ő vezette be a kis leányt a magyar irodalomtörténet
3285  2|                      vezette be a kis leányt a magyar irodalomtörténet
3286  2|        irodalomtörténet rejtelmeibe.~ ~Mikor a preceptor, az ő kopott ruhájában
3287  2|                   dideregve baktatott kifelé a körút külvárosi részeibe,
3288  2|                      ellágyulva szagolta meg a hervadt rózsát, amely a
3289  2|                      a hervadt rózsát, amely a Beatrice sötét hajfürtéből
3290  2|             kétszázezer forint hozományt kap a kelengyéjén kivül, én pedig
3291  2|                     forintot keresek azokkal a költeményeimmel, amelyek
3292  2|               szomorúan gyújtotta föl otthon a megcsorbult petróleumlámpát
3293  2|          petróleumlámpát és fejét lehajtotta a tenyerébe. De mert nemcsak
3294  2|                   elővette az egyik sarokból a lantját és könnyezve pengette
3295  2|                    És ilyenkor születtek meg a Lesbiához címzett dalok,
3296  2|                Lesbiához címzett dalok, mert a szegény fiú Lesbiának keresztelte
3297  2|                 kedvesét...~ ~Mikor ez estén a konyhán keresztül be akart
3298  2|                  keresztül be akart surranni a lakásába, a vén cselédszerzőné,
3299  2|                   akart surranni a lakásába, a vén cselédszerzőné, akitől
3300  2|                   vén cselédszerzőné, akitől a szobácskáját bérelte, egy
3301  2|                    levelet adott fontoskodva a kezébe.~ ~- Alkonytájt hozták, -
3302  2|                  barátságos fiatalember...~ ~A borítékon e szavak állottak:
3303  2|                    FÜLÖP ÉS TSA. Beyer Fülöp a Beatrice édesatyja volt,
3304  2|                     Beatrice édesatyja volt, a levélben pedig csak e sorok
3305  2|                 pedig csak e sorok táncoltak a megrémült Jenő szeme előtt:~ ~„
3306  2|                     lesz önnel.”~ ~*~ ~Mikor a lámpát eloltotta és a vékony
3307  2|                  Mikor a lámpát eloltotta és a vékony paplant magára húzta,
3308  2|                dideregve szorongatta kezében a Peyer Fülöp úr levelét.
3309  2|                 fölindulva, mint most, mikor a tündérkisasszony édesatyja
3310  2|                     Vajjon mit akarhat tőle? A szegény kis poéta, aki összes
3311  2|                szekrényre, álmodozva fordult a fal felé. És gondolatban
3312  2|                   gondolatban már ott állott a Peyer úr préseltbőr irodájában
3313  2|                    világosan hallotta, ahogy a derék konzervgyáros így
3314  2|                fiatal barátom, semmije sincs a forró szívén és a megkopott
3315  2|                      sincs a forró szívén és a megkopott saccóján kivül.
3316  2|                leánykám kezére, mint valaha, a népmesék idejében, a százszorszép
3317  2|                 valaha, a népmesék idejében, a százszorszép királykisasszonyra.
3318  2|                    De az ő szíve hideg marad a doktorok, bankárok, grófok
3319  2|                   ifjú, akinek semmije sincs a saccóján és az édesszavú
3320  2|                   térdre és csókolja meg azt a kék szalagot, amely hófehér
3321  2|                  szólani szerelmesen:~ ~- Ne a ruhám szegélyét, hanem égő,
3322  2|                       épp úgy elmegyek veled a Ranolder-utcába vagy a Bakács-térre,
3323  2|                 veled a Ranolder-utcába vagy a Bakács-térre, mint egy Andrássy-úti
3324  2|                     mellvértje fölé. És amíg a tükörben némi önérzettel
3325  2|              gondolta:~ ~- Azt hiszem, ezzel a faille-csokorral keltek
3326  2|                     pléhdoboz között fogadta a hajlongó költőt, majd csakugyan
3327  2|                  gyűrűs ujjaival fölnyitotta a Wertheim-lakatos dohányzó-asztalt
3328  2|            félméteres aranyrudat nyújtott át a remegő poétának. Az aranyrúdról
3329  2|                  kissé félénken tartotta oda a gyujtót a szivarvilág e
3330  2|              félénken tartotta oda a gyujtót a szivarvilág e félelmes arisztokratájához.~ ~-
3331  2|                   Kedves uram, - mondta most a konzervgyáros, - egy fölöttébb
3332  2|                           Oh, kérem, - szólt a kis poéta dadogva.~ ~- Ön,
3333  2|                     meg mindennapi kenyerét. A versek mindig Beatrice kisasszonyról,
3334  2|                leányomról szólanak, legalább a zsúrokon minden asszony
3335  2|                    Oh, uram, - sóhajtott fel a poéta elsápadva.~ ~- Mondja,
3336  2|                  abból, ha nem irna verseket a leányomról?~ ~Jenő fájdalmasan
3337  2|                      uram, - felelte, - mert a költészet jövedelmező foglalkozás.
3338  2|                    Mint tudni tetszik, május a mi szezonunk s ekkor a szorgalmas
3339  2|                 május a mi szezonunk s ekkor a szorgalmas ember nem igen
3340  2|              újdonatúj ezresbankót rakott ki a poéta elé az asztalra. Az
3341  2|                    hölgyei csábítólag néztek a halavány Jenő felé.~ ~-
3342  2|                    elhozza érte cserébe...~ ~A poéta kidülledt szemekkel
3343  2|                    kidülledt szemekkel nézte a sok pénzt, ennyi bankót
3344  2|                 vezérkart és minisztériumot. A poéta szemét elfutotta a
3345  2|                     A poéta szemét elfutotta a vér és az ördög (aki mindenütt
3346  2|                     jelen van) így suttogott a fülébe:~ ~- Hozd el neki
3347  2|                     fülébe:~ ~- Hozd el neki a lantot, fejedelmileg meg
3348  2|           fejedelmileg meg van fizetve ezzel a tömérdek bankóval. Ezer
3349  2|            közönyösen.~ ~- Várjon, - hörögte a megrontott poéta, - rögtön
3350  2|                      egyszeriben hazasietett a lakására. A kis lant ott
3351  2|                      hazasietett a lakására. A kis lant ott függött a falon, -
3352  2|                       A kis lant ott függött a falon, - Jenő leaggatta,
3353  2|                    óra mulva megint ott volt a Peyer úr irodájában.~ ~A
3354  2|                     a Peyer úr irodájában.~ ~A konzervgyáros fitymálva
3355  2|          konzervgyáros fitymálva nézte végig a szegény jószágot, aztán
3356  2|               jószágot, aztán hidegen intett a poétának:~ ~- Ott a pénze,
3357  2|                   intett a poétának:~ ~- Ott a pénze, vigye.~ ~Jenő zsebregyűrte
3358  2|                   vigye.~ ~Jenő zsebregyűrte a tíz darab ezrest, majd beült
3359  2|                    Egyszerre oly üressé lett a szíve, oly végtelenül üressé!
3360  2|                      Jenő nem törődött többé a szívével, hanem hetykén
3361  2|                       hanem hetykén szólt ki a kocsisnak:~ ~- Hajtson egy
3362  2|               vásárolni hamarosan...~ ~ ~Aki a dunaparti vendéglő üveges
3363  2|                pálmakertjében megjelent, nem a régi, kopott poéta volt
3364  2|                  hódolattal nagyságoltak meg a pincérek. Jenő lazacot és
3365  2|               ezüstös, vízpárás pezsgőhűtőt. A szivar pedig, amelyet a
3366  2|                      A szivar pedig, amelyet a dessert után hoztak számára,
3367  2|             nagyprépost.~ ~Jenő meggyújtotta a szivarrudat és míg a cigány
3368  2|            meggyújtotta a szivarrudat és míg a cigány feléje hajladozva
3369  2|                      feléje hajladozva húzta a legbúsabb magyar nótákat,
3370  2|                    irodájában hevert. De nem a poézist sajnálta, amelyet
3371  2|                    poézist sajnálta, amelyet a kicsiny lant sugallt neki -
3372  2|                      egyszerűen hálát érzett a lant iránt, amely ilyen
3373  2|                vagyont szerzett meg hirtelen a számára.~ ~Éjféltájban indult
3374  2|                 Éjféltájban indult haza felé a vendéglőből és ekkor - maga
3375  2|                 egyszerre csak bekanyarodott a Nádor-utca felé, ahol e
3376  2|                  pillanatban békén szunnyadt a kis Beatrice egy fényes,
3377  2|                     rótta éjféltől hajnalig; a bakterek és a telegrammkihordók
3378  2|                      hajnalig; a bakterek és a telegrammkihordók bizalmas
3379  2|                    sírni tudott volna, mikor a selymes, hullámos függönyöket
3380  2|            szobácskájába, álmodozva pengette a lantot, amely szinte édessé
3381  2|                      Mily drágák voltak neki a versek, amelyek ilyenkor
3382  2|                   százszor eldeklamálta őket a szoba szegényes világításában
3383  2|                    ilyenkor csöndesen pihent a csipkés vánkosok között.~ ~
3384  2|                    Most közönyösen haladt el a lebocsátott függönyök alatt
3385  2|                   sivárnak érezte maga körül a világot. A telegrammkihordók
3386  2|                 érezte maga körül a világot. A telegrammkihordók nem köszöntötték
3387  2|                     köszöntötték többé, mert a fehércilinderes úrban bizonyára
3388  2|                  éhenkórász poétát. És mikor a fiaker robogva állt meg
3389  2|                      fiaker robogva állt meg a régi, egyszerű lakás előtt
3390  2|                    Jenő meggyújtotta odabenn a petróleumlámpáit, egyszerre
3391  2|                      csak fázni kezdett arra a gondolatra, hogy kicsiny
3392  2|                kicsiny lantja nem függ többé a falon, ahol annyi éven át
3393  2|            szalmaszékre, és fejét lehajtotta a tenyerébe. És mikor kivette
3394  2|                        Lefeküdt és eloltotta a lámpát, de álom nem jött
3395  2|                     lámpát, de álom nem jött a szemére. Oly borzasztó volt
3396  2|                     lesz vele, mit fog tenni a jövőben? Jenő érezte, hogy
3397  2|                   jövőben? Jenő érezte, hogy a lazac, az entrecote, a parfait,
3398  2|                  hogy a lazac, az entrecote, a parfait, a fiakerek, a szinházi
3399  2|                     az entrecote, a parfait, a fiakerek, a szinházi páholyok
3400  2|                       a parfait, a fiakerek, a szinházi páholyok mind csak
3401  2|                   mind csak semmiségek ahhoz a gyönyörűséghez képest, mikor
3402  2|                elérhetetlen kedvesről. És az a gondolat sem ingerelte többé,
3403  2|               filozóf lélek, jól tudta, hogy a csók vágya többet ér egy
3404  2|                  Érezheti-e egy gazdag ember a szerelmi boldogtalanság
3405  2|                gyönyörét? Jenő befúrta fejét a vánkosokba és így sóhajtott
3406  2|                    hajnal felé:~ ~- Nem kell a pénz és a tízforintos couvert,
3407  2|                           Nem kell a pénz és a tízforintos couvert, én
3408  2|                  látogatót jelentett be neki a következő nap délelőttjén:~ ~-
3409  2|                   költő úr...~ ~Jenő letette a cilinderét, helyet foglalt
3410  2|                fauteuilben és ekként szólott a meglepett konzervgyároshoz:~ ~-
3411  2|                   mert az éjjel meggondoltam a dolgot. Nem kell a pénze,
3412  2|              meggondoltam a dolgot. Nem kell a pénze, a kis lant többet
3413  2|                    dolgot. Nem kell a pénze, a kis lant többet ér nekem
3414  2|                     kis lant többet ér nekem a vagyonnál. Ime visszahoztam
3415  2|                  vagyonnál. Ime visszahoztam a vételárt; kilencezerhétszázötvenhat
3416  2|                    fölemésztettek tegnap óta a ruhák, a chevreaux-cipők,
3417  2|           fölemésztettek tegnap óta a ruhák, a chevreaux-cipők, a cilinder,
3418  2|                    ruhák, a chevreaux-cipők, a cilinder, a nyakkendők és
3419  2|                 chevreaux-cipők, a cilinder, a nyakkendők és a vacsora.
3420  2|                    cilinder, a nyakkendők és a vacsora. De ezt is visszatérítem
3421  2|                  visszatérítem önnek mielőbb a költeményeim honoráriumából.
3422  2|                    kell irnom, - adja vissza a lantomat és én három hét
3423  2|                      alatt százat irok, hogy a kamatot is kifizethessem...~ ~
3424  2|                    hangos kacagással fogadta a naiv poéta beszédét.~ ~-
3425  2|                    most már nem lehet semmi. A lantot már tegnap este fölszegeztettem
3426  2|                  tegnap este fölszegeztettem a leányom zongorájára, a sárgaréz
3427  2|       fölszegeztettem a leányom zongorájára, a sárgaréz pedál mellé...~ ~-
3428  2|                    fordult ki Jenő az utcára a rézkapcsos főkönyvek közül.
3429  2|                borzalmasnak tetszett neki az a gondolat, hogy többé ne
3430  2|                  birná tovább irás nélkül és a szemébe könnyek futottak,
3431  2|                      aszfalton végigment. És a Nagy Kristóf táján hirtelen
3432  2|                    nagyot dobbantott lábával a földre és így kiáltott föl
3433  2|                 többé. Irok hát szív nélkül, a fejemmel... Poézis helyett
3434  2|               ezentúl az üzleti tőkém.~ ~*~ ~A gazdag poéta bezzeg nem
3435  2|                      bezzeg nem járt ezentúl a Beatrice kisasszony lefüggönyözött
3436  2|                      kanyarodással átfordult a költemények ingoványos talajáról
3437  2|             költemények ingoványos talajáról a próza sima és csillogó parkettjére.~ ~
3438  2|                      csillogó parkettjére.~ ~A kis varróleányok, a szerelmes
3439  2|           parkettjére.~ ~A kis varróleányok, a szerelmes diákok nem olvasták
3440  2|                  áhítattal, mint régente, de a szalonokban egyszerre fölkapták
3441  2|              szalonokban egyszerre fölkapták a hideg és elegáns poéta nevét.
3442  2|                      és elegáns poéta nevét. A zsúrok szép és frivol asszonyai
3443  2|                  egy-egy érdekes mondását, s a tea mellett elismeréssel
3444  2|                      elismeréssel bólogattak a vendégek, mikor valaki a
3445  2|                     a vendégek, mikor valaki a Sólly Jenő nevét emlegette.
3446  2|                    És sóvárogva mondták néha a lányok, mikor reáfordult
3447  2|                     lányok, mikor reáfordult a beszéd sorja:~ ~- Milyen
3448  2|                      fejedelmileg hűvös...~ ~A gavallérok, akik közt egyszerre
3449  2|                     régente büszkén kapta el a fejét, ha Jenő elhaladt
3450  2|                       most dicsekedve mondta a barátnőinek:~ ~- Még akkortól
3451  2|                     amikor senki sem ismerte a nevét...~ ~Az akadémia tagjául
3452  2|               választotta és az egyesületek, a vidéki városok vetekedtek
3453  2|                    megnyerjék. És egy bálon, a hídépítő mérnökök elite-bálján,
3454  2|              hídépítő mérnökök elite-bálján, a jelenlevő főherceg bemutattatta
3455  2|                     Jenőt és így szólt hozzá a szemüvegje mögül:~ ~- Nagyon
3456  2|                    nagyon csinos...~ ~Vajjon a poéta, a verskötet, vagy
3457  2|                  csinos...~ ~Vajjon a poéta, a verskötet, vagy maga a bál
3458  2|                       a verskötet, vagy maga a bál volt-e csinos, erről
3459  2|                       erről nem nyilatkozott a fenséges úr, de már az is
3460  2|                        És egy januári estén, a klubban, ahova most már
3461  2|                 feljárt egy partie tarokkra, a sarokszoba előtt egyszerre
3462  2|           összetalálkozott Peyer Fülöppel és a konzervgyáros, aki, úgy
3463  2|                    látszik, olvasott valamit a népmesékből, így szólott
3464  2|                     népmesékből, így szólott a mosolygó poétához:~ ~- Ha
3465  2|                   egy délelőtt szerencséltet a lakásomon, a lantját is,
3466  2|                   szerencséltet a lakásomon, a lantját is, a lányomat is
3467  2|                     lakásomon, a lantját is, a lányomat is megkaphatja.~ ~-
3468  2|                    Köszönöm, - mondta Jenő - a tervezett frigy teljesen
3469  2|                 megfelel az intenciómnak. De a lantot csak hagyjuk ott
3470  2|                      lantot csak hagyjuk ott a zongorán...~ ~ ~
3471  2|                           Páfrány és Laki.~ ~A kritika - igazuk van a haragvó
3472  2|                       A kritika - igazuk van a haragvó művészeknek - nem
3473  2|                   táján ásítva helyet foglal a zsölléjében s miután a többi
3474  2|                foglal a zsölléjében s miután a többi közönség már vagy
3475  2|                      felvonást végigélvezett a darabból, bosszusan, a kötelességtől
3476  2|         végigélvezett a darabból, bosszusan, a kötelességtől iszonyodva
3477  2|           kötelességtől iszonyodva hallgatja a szinészek beszédét. Gondol-e
3478  2|                beszédét. Gondol-e arra, hogy a művész is húsból és vérből
3479  2|                      gondok izgathatnak, aki a polgári életben súlyos anyagi
3480  2|                 anyagi zavarokkal küzd, akit a felesége esetleg megcsalt,
3481  2|              felesége esetleg megcsalt, akit a szeretője cserbenhagyott?
3482  2|                  szeretője cserbenhagyott? Ő a művészben nem látja az embert
3483  2|                   halandó minden alkotásában a tökéletesség magaslatára
3484  2|                 jutna. Mi bajt okoz neki, ha a színház és a jó vacsora
3485  2|                   okoz neki, ha a színház és a jó vacsora után, Henry Clayját
3486  2|                  kénytelen volt adós maradni a kapuciner árával? Ő a történelem
3487  2|                maradni a kapuciner árával? Ő a történelem számára itél
3488  2|                  itél s nem veszi számításba a közös gyöngeségeket, melyek
3489  2|               lehetnek. Ne beszéljetek nekem a kritika jogairól, mert a
3490  2|                     a kritika jogairól, mert a kritika többnyire az emberi
3491  2|              vesztették el az önuralmukat és a józan eszüket...~ ~ ~Páfrány
3492  2|                     és Laki szinészek voltak a felsőbakonyvidéki színtársulatnál.
3493  2|                   apákat játszotta, míg Laki a humor mezején aratott hét
3494  2|                      és boldogan éltek, mert a sors nem feledkezett meg
3495  2|                    nem kis feltünést keltett a vidéki város utcáin, Laki
3496  2|              lovagcsizmát mondhatott büszkén a magáénak. Természetes, hogy
3497  2|                    néha juliusban is viselte a havelockját, míg Laki némely
3498  2|                   Arany sarkcsillag-nál...~ ~A két művész talán holta napjáig
3499  2|                     lelkének harmóniáját, ha a direktornak egy napon az
3500  2|                     direktornak egy napon az a merész ötlete nem támad,
3501  2|                 támad, hogy Pagonyi Ferikét, a pisze szőkét, kardalosnak
3502  2|                      kardalosnak szerződteti a társulatához.~ ~Pagonyi
3503  2|                      kitünő sikerrel végezte a Bárány N. Guidó magán-színésziskoláját.
3504  2|                    egy érdekes specialitása: a fizető növendékek mind kitüntetéssel
3505  2|                  kitüntetéssel végezték nála a hathónapos tanfolyamot.
3506  2|                     tanfolyamot. Ferike, aki a záróvizsgálaton egyforma
3507  2|                     hivatott volt arra, hogy a gőgös Dusét piedesztáljáról
3508  2|                     volt, de kitünően értett a nemzetgazdasághoz is: a
3509  2|                      a nemzetgazdasághoz is: a tizenöt forintból, amit
3510  2|              forintból, amit növendékkorában a statisztálással keresett,
3511  2|                    ugyanennyi. Mikor azonban a vizsgálaton szavahihető
3512  2|                  állandóan gamáslit viselt s a nevesebb irókat, ha szó
3513  2|                  hogy az igazi tehetség csak a vidéken fejlődhetik, Ferike
3514  2|        kalapskatulyáival egyetemben útrakelt a felsőbakonyvidéki színtársulathoz,
3515  2|               testületileg ott várakozott rá a vicinális állomáson.~ ~Az
3516  2|                    Petőfivel együtt játszott a színpadon, még aznap este
3517  2|                   kért tőle húsz forintot, s a direktor példáját csakhamar
3518  2|                  direktor példáját csakhamar a társulat többi férfitagja
3519  2|                   hirtelen rá nem jött, hogy a fehérneműje közé rejtett
3520  2|                      sokkal többet konyított a pénz értékéhez, mint azok
3521  2|                    pénz értékéhez, mint azok a fiatal hölgyek, akiknek
3522  2|                 kastélyban ringatták. Miután a fehérneműt még egyszer átvizsgálta,
3523  2|           levélpapirost és tollat vett elő s a következő levelet intézte
3524  2|                    következő levelet intézte a Petőfi egykori pályatársához:~ ~„
3525  2|                    is küldök neked. Csókolja a szívedet Fanfanod.”~ ~E
3526  2|              szívedet Fanfanod.”~ ~E levélre a kócos szobaleány a következő
3527  2|                   levélre a kócos szobaleány a következő választ hozta:~ ~„
3528  2|                 kéjjel megfelezném veled.”~ ~A kényeztetett kis hercegnő
3529  2|                   tudta meg először, hogy mi a nyomor. Este ugyanis százötvenforintos
3530  2|                    el vacsorálni kollégáival a Rémadaghoz címzett vendéglőbe,
3531  2|                 valami szertartásos nő s így a furcsa változás nem fosztotta
3532  2|                   változás nem fosztotta meg a jókedvétől. Két hét mulva
3533  2|                     mulva már zálogba küldte a téli bundáját, s megszokott
3534  2|                   piszkos és elrongyolt...~ ~A közös csatangolások napjaiban
3535  2|                     barátkozott össze Ferike a társulat két oszlopával:
3536  2|                      néha vele fizettette ki a szódavizes spriccerét, Laki
3537  2|                 adott neki húsz krajcárt. De a pénzt pontosan visszakérte,
3538  2|                   Ferike néha, vacsora után, a kapuban hirtelen meggondolta
3539  2|                     Laki mindaddig suttogott a főpincérrel, amíg végre
3540  2|                      buzgón foglalatoskodott a szeszforraló körül. Mikor
3541  2|                  körül. Mikor kiderült, hogy a rumról megfeledkeztek, Páfrány
3542  2|                kávéskanálnyi otkolont öntött a párolgó italba...~ ~Igy
3543  2|               párolgó italba...~ ~Igy teltek a téli napok, víg és kellemes
3544  2|                  kellemes nyomorúság között, a három jó pajtás reggeltől
3545  2|                 együtt kószált az utcákon és a korcsmákban, amikor egy
3546  2|                 alatt, Páfrány megszólította a színpadon a leányt. Ezt
3547  2|                    megszólította a színpadon a leányt. Ezt mondta neki:~ ~-
3548  2|                   sokáig nem tudtam behúnyni a szememet. Mindenféle bolondság
3549  2|                    Mindenféle bolondság járt a fejemben, de hajnal felé
3550  2|                     után egyedül ballagj föl a sötét lépcsőkön s én hajnalig
3551  2|                   hajnalig egyedül kuksoljak a hideg szobámban? Ha együtt
3552  2|                egyikünk se unatkoznék otthon a négy fal között... Ha tehát
3553  2|                     költözködjünk össze...~ ~A lány hangosan elnevette
3554  2|                     mulva se tudok határozni a dologban.~ ~- Miért nem
3555  2|                   mit csináljunk?...~ ~Mikor a három jó cimbora a Rémadaghoz
3556  2|                     Mikor a három jó cimbora a Rémadaghoz címzett vendéglőben
3557  2|                   szívtak), Ferike fölemelte a mutatóujját, fölhúzta kissé
3558  2|                  mutatóujját, fölhúzta kissé a pisze orrát, s így szólott
3559  2|                   pisze orrát, s így szólott a kiváncsian várakozó művészekhez:~ ~-
3560  2|                       Minit Pougeney márkiné a Milliós örökség-ben mondja,
3561  2|                     határozni, hát döntse el a sors, hogy mitévő legyünk?
3562  2|                      legyünk? Ugyebár holnap A park titka című vígjáték
3563  2|                       Én pedig Roulant urat, a francia bárót, - folytatta
3564  2|                     Laki.~ ~- Nagyon helyes. A harmadik felvonás elején,
3565  2|                    harmadik felvonás elején, a darab szerint, néhány partie
3566  2|                  piquet-t kell eljátszanotok a grófi kastély terraszán.
3567  2|                  grófi kastély terraszán. Ez a partie piquet fog dönteni
3568  2|                      piquet fog dönteni mind a hármunk sorsa fölött. Kártyázzatok
3569  2|                    kezdve. Igy aztán egyedül a sors lesz felelős azért,
3570  2|                   hármunkkal történni fog.~ ~A leány kacérul mosolyogva
3571  2|                    kacérul mosolyogva nézett a két izgatottan figyelő férfiúra,
3572  2|                folytatta Laki.~ ~Később mind a ketten hazakisérték az álmosodó
3573  2|                reggelig együtt billiárdoztak a kávéházban...~ ~ ~Másnap
3574  2|                        Másnap este, miközben a fiatal vicomte a színpadon
3575  2|                    miközben a fiatal vicomte a színpadon szerelmet vallott
3576  2|                    gróf legifjabb leányának, a szin hátterében a következő
3577  2|                 leányának, a szin hátterében a következő jelenet folyt
3578  2|                     báró piquet-t játszottak a terraszon, a fák alatt.
3579  2|                      játszottak a terraszon, a fák alatt. Néhány pillanatig
3580  2|              pillanatig szótlanul csapkodták a kártyákat, de egyszerre
3581  2|              beszélgetés zaja akasztotta meg a fiatalok dialogját.~ ~-
3582  2|                    most már nem mondhatod be a kvárt majort, - szólt Take
3583  2|                           Mert már bemondtad a hat lapot és a tizennégy
3584  2|                     bemondtad a hat lapot és a tizennégy alsót. A kvart
3585  2|                  lapot és a tizennégy alsót. A kvart majorral elkéstél,
3586  2|              elkéstél, akárhogy meregeted is a szemedet...~ ~Roulant báró
3587  2|                      báró dühösen vont egyet a vállán.~ ~- Most nem vagy
3588  2|                    vállán.~ ~- Most nem vagy a markotányos pincében, -
3589  2|                 mondta.~ ~- Talán te szoktál a markotányos pincében játszani, -
3590  2|                          Inkább fizetnéd meg a két forintot, amivel három
3591  2|                      magánkivül Take lord.~ ~A közönség kiváncsian nézett
3592  2|                   közönség kiváncsian nézett a színpadra, a vicomte pedig,
3593  2|               kiváncsian nézett a színpadra, a vicomte pedig, a leghevesebb
3594  2|                  színpadra, a vicomte pedig, a leghevesebb szerelmi jelenet
3595  2|                       megdöbbenve abbahagyta a vallomását. A vitának nem
3596  2|                     abbahagyta a vallomását. A vitának nem lett folytatása,
3597  2|                   ügyelő, egy hosszú bottal, a színfalak mögül fejbecsapta
3598  2|                  színfalak mögül fejbecsapta a lordot és a bárót s a váratlan
3599  2|                      fejbecsapta a lordot és a bárót s a váratlan külső
3600  2|            fejbecsapta a lordot és a bárót s a váratlan külső beavatkozásra
3601  2|                     külső beavatkozásra mind a két művész magához tért.
3602  2|                     két művész magához tért. A nézők azt hitték, hogy a
3603  2|                     A nézők azt hitték, hogy a két szinész csak a szerepét
3604  2|                      hogy a két szinész csak a szerepét játszotta s mikor
3605  2|                   szerepét játszotta s mikor a felvonás véget ért, őket
3606  2|                némileg sápadtan köszönte meg a jóakaró ovációt...~ ~A Felsőbakonyvidék
3607  2|                   meg a jóakaró ovációt...~ ~A Felsőbakonyvidék című lap
3608  2|             előadásról s fejtegetései közben a kártyázó urakat is szóba
3609  2|              méltósággal az előkelő lordot s a Laki úr bárója is nélkülözte
3610  2|                      úr bárója is nélkülözte a finomabb nüánszokat. Az
3611  2|              nüánszokat. Az ilyesmi jó lehet a fővárosban, de a Felsőbakonyvidék
3612  2|                    jó lehet a fővárosban, de a Felsőbakonyvidék egészséges
3613  2|                 kritika, mely elfeledi, hogy a művész is csak húsból és
3614  2|                    és vérből való ember, aki a maga polgári énjét a színpadra
3615  2|                     aki a maga polgári énjét a színpadra is magával viszi.~ ~ ~ ~
3616  2|                                              A hűtelen anyaföld.~ ~Néhány
3617  2|                    év előtt sokat bolyongtam a Balatonon. Nekem is, mint
3618  2|                     sülve jelenjek meg ismét a főváros utcáin. A fiumei
3619  2|                      ismét a főváros utcáin. A fiumei olasz matrózok, kik
3620  2|                  tavasszal Braziliáig járnak a Lloyd hajóin, az aszófői
3621  2|               operettnóták mellett ebédeltek a fürdőhely vendégei. A yacht-klub
3622  2|              ebédeltek a fürdőhely vendégei. A yacht-klub pénztáros kisasszonyát
3623  2|                      hogy jegyet adjon, mert a mozdulatlan, kék víz mellékén
3624  2|                 lélek aludt ebben az órában. A vizen egyetlen fodor sem
3625  2|               egyetlen fodor sem libben meg, a fürdőház hosszú hídján egyetlen
3626  2|                 egyetlen szellő sem bántotta a kiaggatott, vérvörös úszóruhákat.~ ~
3627  2|                      vérvörös úszóruhákat.~ ~A partok rózsáit öntözte néhány
3628  2|                     néhány kertészlegény, de a matrózok, a halászok, a
3629  2|                kertészlegény, de a matrózok, a halászok, a horgászó fiúk,
3630  2|                      a matrózok, a halászok, a horgászó fiúk, sőt maguk
3631  2|                     horgászó fiúk, sőt maguk a halak is békésen szenderegtek.
3632  2|                     Néha átmentünk Tihanyba, a kápolna gyönyörű ablakából
3633  2|                 pillanatra végigtekintettünk a hosszú tó síkján, ittunk
3634  2|                 ittunk egy korty friss vizet a kolostor zölddel befuttatott
3635  2|                     hogy bezárjam magam ebbe a nyugalmas kolostorba, melynek
3636  2|                   partját szünetlenül mossák a langyos, simulékony habok.
3637  2|                 simulékony habok. Irigyeltem a szerzeteseket, akik ötszázéves
3638  2|                  breviáriumokat forgatnak, s a tél fehér világában mint
3639  2|               kisérteties árnyék suhannak el a templom elhagyott kövein.~ ~
3640  2|                      hogy néha mitsem vártam a jövőtől? Átkoztam a civilizációt,
3641  2|                   vártam a jövőtől? Átkoztam a civilizációt, mely az ő
3642  2|               tombolák alkalmával. Bántottak a keringők, a gyógyterem kivilágított
3643  2|            alkalmával. Bántottak a keringők, a gyógyterem kivilágított
3644  2|             gyógyterem kivilágított ablakai, a délutáni tarokkpartiek,
3645  2|                      délutáni tarokkpartiek, a kút körül való egyhangú
3646  2|              egyhangú hajnali séta. Futottam a pongyola reggeli kalapok
3647  2|               pongyola reggeli kalapok elől, a selyemblúzok idegessé tettek.
3648  2|                      gyorsan igazított egyet a spinacker-en, a main top
3649  2|              igazított egyet a spinacker-en, a main top sail-en, s kis
3650  2|                cutte-runk pár pillanat mulva a tó levegőjét hasította hófehér,
3651  2|          Balatonfüreden reunion készült este a nagyteremben - Giovannival
3652  2|                      Giovannival megkerültük a fürdőházat, s a zalai partok
3653  2|                  megkerültük a fürdőházat, s a zalai partok mentén siklottunk
3654  2|                partok mentén siklottunk tova a vitorlással. A nap égetett
3655  2|               siklottunk tova a vitorlással. A nap égetett bennünket, a
3656  2|                     A nap égetett bennünket, a vitorlák nem tartottak árnyékot,
3657  2|                       kabinnak híre sem volt a yacht belsejében. Távolról
3658  2|              belsejében. Távolról reszketett a tihanyi kettős torony és
3659  2|                      és homályosan kékelltek a zamárdi part bokrai. Délfelé
3660  2|                     messzelátóval nézegettek a yacht hófehér szárnyait.
3661  2|                      kedvem kerekedett, hogy a tihanyi félszigetet megkerüljük.
3662  2|                  megkerüljük. De félórányira a füredi parttól a szél hirtelen
3663  2|                 félórányira a füredi parttól a szél hirtelen megállt, s
3664  2|                     szél hirtelen megállt, s a yacht mellé szórt papirszeletek
3665  2|           papirszeletek mozdulatlanul úsztak a hajó oldalán. Giovanni szorgoskodott
3666  2|          szorgoskodott még egy darabig, hogy a vitorlákkal csináljon valamit,
3667  2|                     Innen nem mozdulunk, míg a hold föl nem jön.~ ~A nap
3668  2|                    míg a hold föl nem jön.~ ~A nap kegyetlenül sütött,
3669  2|                   hőségben. Hanyatt feküdtem a vitorla mellé, s az eget
3670  2|                ezüstös ponty ütötte ki magát a kis hullámkarikából, s vérvörös
3671  2|                  ajánlotta, vessünk horgonyt a hajóval s menjünk ki csónakon
3672  2|                hajóval s menjünk ki csónakon a partra. Úgy is tettünk,
3673  2|                  Arács tájékán kötöttünk ki, a magas Tamáshegy alján. A
3674  2|                     a magas Tamáshegy alján. A kis parti csermely mellékén
3675  2|              mellékén alig járt valaki, csak a dombos pincék előtt játszottak
3676  2|                      kövei fölött lubickolt. A viskók előtt, a petrezselyem-
3677  2|                   lubickolt. A viskók előtt, a petrezselyem- és zellerágyak
3678  2|                   zongoraszó hallatszott ki. A hídon egy szalmakalapos
3679  2|                    akinek arcáról levirított a háromhetes szabadságidő.
3680  2|              szabadságidő. Az ösvényen, mely a hegy felé kígyózott, egy
3681  2|                      körszakállas ember állt a bokrok között, kampós botjára
3682  2|                      még Budapesten, s mióta a csurgói preparandiát elvégezte,
3683  2|                      mindig itt tanítóskodik a Balaton partján. Olyan nyelven
3684  2|                    beszélt, mintha egyenesen a hitvitázó századból lépett
3685  2|             lelkemnek igazi enyhülés volt ez a falusi mester, aki reggeltől
3686  2|                    boldogtalan szerelem űzte a magányba, ahol romantikus
3687  2|                    idejét; de kiderült, hogy a tanító már huszonkétéves
3688  2|                      korában feleségül vette a falusi korcsmáros leányát
3689  2|                     és sohasem olvas egyebet a „Protestánsok Hetiközlönyé”-
3690  2|                    Együtt ballagtunk fölfelé a hegynek, a tanító azzal
3691  2|                ballagtunk fölfelé a hegynek, a tanító azzal biztatott,
3692  2|                    hogy balatoni bor is akad a Tamáshegy pincéiben. Kissé
3693  2|                   bágyadtan törtettünk előre a mogyoróbokrok közt. Engem
3694  2|                    egyszerre elkapott megint a boldogtalanság érzete, mint
3695  2|                     meg az óriási méreteket, a föld misztikus púpjai az
3696  2|                      s néha úgy vagyok, mint a gyerek, aki elmosódó óriásokat
3697  2|                   aki elmosódó óriásokat lát a hegyek körvonalaiban s az
3698  2|                homályba vessző fái között.~ ~A hegy magasabb pontjain megszünt
3699  2|               pontjain megszünt minden nesz, a kis bogárhátú házikók hallgattak
3700  2|                 bogárhátú házikók hallgattak a nyáresti melegségben, a
3701  2|                      a nyáresti melegségben, a fák között rigók és tengelicek
3702  2|             pillanatra átvillámlott lelkemen a jövő egész üressége; éreztem,
3703  2|                      melege és lángolása. Ez a felületes, kacér teremtés
3704  2|                     eredményekről, melyekkel a gyakorlati földművelés oktatása
3705  2|                     osztatlan népiskolákban. A Tamáshegy közepe táján,
3706  2|                       s Giovanni megkérdezte a segédtanítót, nem lehetne-e
3707  2|                  Dánielt.~ ~Közelébb mentünk a vén paraszthoz, aki megbillentette
3708  2|                      megbillentette előttünk a kalapját. A pince olyan
3709  2|          megbillentette előttünk a kalapját. A pince olyan volt, mintha
3710  2|                     kékbe volt öltözve, mint a zalamegyei parasztok általában
3711  2|                  parasztok általában és csak a nyaka körül viselt egy csomó
3712  2|                 pohár bort, az öreg előhozta a pincekulcsot s pár perc
3713  2|                   csak gyönge kukorica terem a szőlőmben.~ ~Csakugyan kukorica
3714  2|                Csakugyan kukorica hullámzott a pinceház körül, a csövek
3715  2|                 hullámzott a pinceház körül, a csövek hosszú levelei most
3716  2|                levelei most kezdtek sárgulni a hegyoldalon. Az öreg végignézett
3717  2|             hegyoldalon. Az öreg végignézett a kunyhó tájékán, a Balaton
3718  2|                végignézett a kunyhó tájékán, a Balaton felől szembesütött
3719  2|                      felől szembesütött vele a nap vérpiros golyója.~ ~-
3720  2|                  folytatta, - minden Somogyi a szőlőből élt egész holta
3721  2|                     volt minden ivadékom, de a venyige mindannyinak becsületes
3722  2|               becsületes kenyeret adott. Itt a kolnákban szeptember végén
3723  2|                 szeptember végén durrogattak a puskákkal, a hegyen szüretelők
3724  2|                     durrogattak a puskákkal, a hegyen szüretelők jártak-keltek,
3725  2|                    szüretelők jártak-keltek, a présházban két-három héten
3726  2|                     héten keresztül taposták a szőlőszemeket. Száz-kétszáz
3727  2|             Száz-kétszáz akót mindig kiadott a föld. Veszprémben, Sümegen,
3728  2|                  istentelen bogár, nekiesett a szőlő gyökerének és kirágott
3729  2|                      itt-ott nyitogatták föl a présházak ajtaját, de az
3730  2|                      valamennyi zárva marad. A szüretelő puskák megrozsdásodnak
3731  2|             szüretelő puskák megrozsdásodnak a padláson, a lányok aratni
3732  2|                  megrozsdásodnak a padláson, a lányok aratni járnak a szomszéd
3733  2|                       a lányok aratni járnak a szomszéd vármegyékbe. Olyan
3734  2|                 kripta fenekén. Nincs semmi, a pogány féreg elrágott mindent.
3735  2|                      féreg elrágott mindent. A kukoricát őrzöm vénségemre,
3736  2|                 amerikai vesszővel, de ettől a bortól már nem lesz nedves
3737  2|                  lesz nedves az én bajuszom. A korcsmánkban talján bort
3738  2|                   egész nem is őt érdekelné. A hegyen már tompult kissé
3739  2|                     hegyen már tompult kissé a világosság, a Balaton mosolygó
3740  2|                  tompult kissé a világosság, a Balaton mosolygó kék vize
3741  2|                   árnyalattal sötétebb lett. A segédtanító biztatta Somogyi
3742  2|                      az Isten, hogy még ezen a télen is életben hagy. A
3743  2|                     a télen is életben hagy. A Somogyiak nem élhetnek meg
3744  2|                 ivadékom sem lakott góréban, a vetés közepén. Mint igaz
3745  2|                   fölkelt, lecammogott ismét a pincébe, s mint e környéken
3746  2|                  mondják, megbuktatta megint a borosüveget. Talán nem maradt
3747  2|                  hozott, amennyit megittunk, a magyar paraszt áldott, becsületes
3748  2|                      Míg mi lefelé indultunk a hegynek, ő tovább is ott
3749  2|                       ő tovább is ott maradt a lócán, a tó csöndes tükrét
3750  2|                tovább is ott maradt a lócán, a tó csöndes tükrét bámulva.
3751  2|                      csöndes tükrét bámulva. A lenyugvó nap pirossága egészen
3752  2|                   egy óriási hollandi kép.~ ~A segédtanító beszélt valamit
3753  2|                  segédtanító beszélt valamit a Somogyi-familiáról, de én
3754  2|                  elhagyott! Mily semmiség ez a vén paraszt bánatához képest,
3755  2|                     váci-utcai kolostorából, a napokban egy ismeretlen
3756  2|               kastélyból, amelynek mindeddig a nevét sem hallottam. A helységmutató
3757  2|             mindeddig a nevét sem hallottam. A helységmutató mindössze
3758  2|                  mindössze annyit jegyez föl a falu felől, hogy a teljes
3759  2|                jegyez föl a falu felől, hogy a teljes nevét Gerence-Szent-Tamásnak
3760  2|               Gerence-Szent-Tamásnak irják s a lakosság összes száma 359.
3761  2|                    129 római katholikus és 9 a Mózes törvényét követi.
3762  2|                 Mózes törvényét követi. Hogy a kis lány miképp került ide,
3763  2|                     azt eléggé megmagyarázza a következő levél, amelyet
3764  2|               pompásan betöltötted mellettem a titkári teendőket, nagyon
3765  2|                kivántam; tudod olyasmit, ami a regények minden hősnőjével
3766  2|                     engem makacsul elkerült. A kolostorban sokat ábrándoztunk
3767  2|                  ábrándoztunk ilyesmiről, de a kivitelre - e szigorú, templomszerű
3768  2|                természetesen nem kerülhetett a sor. Otthon, amióta a szent
3769  2|            kerülhetett a sor. Otthon, amióta a szent falaknak örökre búcsút
3770  2|               felolvasásokat tartatnak velem a szakácskönyvből s a társaságomban
3771  2|                    velem a szakácskönyvből s a társaságomban jóformán alig
3772  2|                    alig fordul meg más, mint a mama mosolygós fésülőnője,
3773  2|          hamisítatlan kalandot, tudod, abból a fajtából való kalandot,
3774  2|                    volt (úgy van: bizarr, ez a nagyszerű szó fejezi ki
3775  2|                      nagyszerű szó fejezi ki a legjobban), amit, ha te
3776  2|                   kegyesen elküldenek hozzá, a sopronmegyei Dömjén-Gálosdra,
3777  2|           sopronmegyei Dömjén-Gálosdra, ahol a két leányával együtt elvonultan
3778  2|                   nemesi kúriában, évhosszat a vendégeiket várva, akik
3779  2|                      sűrűn állomást tartanak a helységben. Férfiú nem lévén
3780  2|                 helységben. Férfiú nem lévén a családban, abban állapodtunk
3781  2|                  abban állapodtunk meg, hogy a központi pályaházban beültetnek
3782  2|              központi pályaházban beültetnek a kupéba s a konduktor gondjaira
3783  2|            pályaházban beültetnek a kupéba s a konduktor gondjaira bíznak,
3784  2|                     Fehérváron és Kiscellen, a csatlakozó vonalaknál ügyelni
3785  2|                      diadallal cipeljenek be a helységbe, ahol az ottani
3786  2|                   ahol az ottani fiatalság - a kasznár, a gazdasági irnok
3787  2|                ottani fiatalság - a kasznár, a gazdasági irnok s a borzas
3788  2|                 kasznár, a gazdasági irnok s a borzas községi segédjegyző -
3789  2|                      fogadnak. Mama elkisért a központi pályaházba s könnyezve
3790  2|               pályaházba s könnyezve beszélt a konduktorral, aki a maga
3791  2|                  beszélt a konduktorral, aki a maga részéről minden lehetőt
3792  2|                Azután egyedül maradtam abban a préselt, fekete zugolyban,
3793  2|               dómszerű üvegboltok alól, bele a ködös, dérrel borított vidékbe,
3794  2|                      borított vidékbe, amely a budai hegyek mögött elterül.~ ~
3795  2|                 elterül.~ ~Kelenföldön, ahol a postavonat öt percre állomást
3796  2|                     öt percre állomást tart, a kupé elhomályosult ajtaja
3797  2|                  fekete bőrtáska jelenik meg a nyilás előtt. Ezt a csinos
3798  2|                      meg a nyilás előtt. Ezt a csinos podgyászdarabot egy
3799  2|          természetesen megbillentettem kissé a fejemet, de szó nélkül,
3800  2|                      nélkül, büszkén, mintha a dolog nagyon is a terhemre
3801  2|                     mintha a dolog nagyon is a terhemre volna, holott a
3802  2|                     a terhemre volna, holott a valóságban - gondolhatod -
3803  2|                  érdekes útitársam akadt. Ez a fiatalember ugyanis tagadhatatlanul
3804  2|                      hogy figyelek rá, mivel a szemeimet mereven nekiszögeztem
3805  2|              szemeimet mereven nekiszögeztem a jégvirágos ablaknak, makacsul
3806  2|                makacsul azon igyekezve, hogy a homályos üvegtáblán egy
3807  2|                  kerek lyukat megszabadítsak a dérszövettől.~ ~Ez az arrogáns
3808  2|                Nagysád?~ ~Félre sem fordítva a fejemet, bizonyos megvetéssel
3809  2|                       de ő föl sem vette ezt a szigorú vizsgálódást.~ ~-
3810  2|                      Majd hirtelen felugrott a helyéről, a bokáit összecsapta,
3811  2|               hirtelen felugrott a helyéről, a bokáit összecsapta, mint
3812  2|                    összecsapta, mint ahogyan a huszártisztek szokták s
3813  2|                   egyszerre megindult belőle a szóáradat, tréfás vasúti
3814  2|                      hosszú évek óta volnánk a legintimebb ismeretségben.
3815  2|                   vidáman, hangosan kacagtam a bolondos ötletein, mintha
3816  2|                  ötletein, mintha még mindig a mi kis, sötét, kolostori
3817  2|           hálótermünkben lettünk volna, ahol a kisasszonyok távozta után
3818  2|               távozta után rendesen megeredt a pajkosság és a fiúkhoz való
3819  2|                      megeredt a pajkosság és a fiúkhoz való betyárkodás.
3820  2|                      is mesélni kezdtem neki a kolostori életünk felől
3821  2|                  mire Fehérvárra értünk, már a jó pajtások igazi meghittségével
3822  2|          meghittségével mondtuk el egymásnak a titkainkat.~ ~A péti hegyek
3823  2|                    egymásnak a titkainkat.~ ~A péti hegyek közt szerényen
3824  2|                       Az én öregségemben nem a női szeretet fog szerepet
3825  2|                     szerepet játszani, hanem a jó forró hársfatea, amit
3826  2|                     Én és Brigitta asszony - a gazdasszonyt okvetlen Brigittának
3827  2|                   köhögni egymással, szidván a doktorokat, akik minden
3828  2|                     minden becsületes embert a sírba visznek... Hogy a
3829  2|                      a sírba visznek... Hogy a rheuma kínozni fog, az bizonyos...~ ~
3830  2|                kínozni fog, az bizonyos...~ ~A bakonyi hegyláncolat között,
3831  2|                   hegyláncolat között, amint a vonat a zegzugos Veszprémmegyébe
3832  2|           hegyláncolat között, amint a vonat a zegzugos Veszprémmegyébe
3833  2|                   ijedten vettem észre, hogy a szél, a vasúti vonatok réme,
3834  2|                   vettem észre, hogy a szél, a vasúti vonatok réme, teljes
3835  2|             borzasztó rémület fogott el arra a gondolatra, hogy valahol
3836  2|                     hogy valahol megrekedünk a hófúvásban s akkor - a jó
3837  2|           megrekedünk a hófúvásban s akkor - a jó Isten tudja elgondol,
3838  2|                         Okvetlenül fölfalják a farkasok!~ ~- Könnyű magának
3839  2|                   Könnyű magának tréfálni!~ ~A vonat mégis tovább baktatott
3840  2|                      s Andor (nini, már csak a keresztnevén szólítom) határozott
3841  2|                    szeretni tudna: úgy nálam a világegyetem minden régiójában
3842  2|                   édes melegséget érezzek.~ ~A kezem után nyúlt, de én
3843  2|                    el mindakettőt, nehogy ez a bolond fiú az ajkaihoz emelje.
3844  2|                      emelje. Jaj, mit szólna a mama, ha megtudná, hogy
3845  2|                        Patak-Berényen, amely a legközelebbi megállóhely,
3846  2|                      otthon leszek.~ ~Mintha a sors, akiről egyízben oly
3847  2|                  maga is elborult volna erre a gondolatra, a vonat a nyilt
3848  2|                     volna erre a gondolatra, a vonat a nyilt pályán egyszerre
3849  2|                   erre a gondolatra, a vonat a nyilt pályán egyszerre megállott.
3850  2|                  pályán egyszerre megállott. A majki hegyszakadékban hat
3851  2|                      magasra gyülekezett föl a hó s a lokomotiv kerekei,
3852  2|               magasra gyülekezett föl a hó s a lokomotiv kerekei, vasküllői
3853  2|                akartak többé engedelmeskedni a gőz hatalmas erejének. Az
3854  2|               erejének. Az utasok kiszálltak a kupékból, a gépész, a konduktorok
3855  2|                utasok kiszálltak a kupékból, a gépész, a konduktorok izgatottan
3856  2|             kiszálltak a kupékból, a gépész, a konduktorok izgatottan szaladgáltak
3857  2|                  szaladgáltak föl és alá. De a segélymozdony, mely a délután
3858  2|                     De a segélymozdony, mely a délután folyamán megjött,
3859  2|                   szerencsésen elhárították. A havas, szinte didergő vonat
3860  2|                 ködös, csúnya homály, amikor a patakberényi állomásra bedöcögtünk.
3861  2|          patakberényi állomásra bedöcögtünk. A kis földszintes, őrházformájú
3862  2|               állomás előtt föl volt gyújtva a zöld lámpás. A perronon
3863  2|                  volt gyújtva a zöld lámpás. A perronon néhány homályos
3864  2|                     csillagokként tüntek föl a köd összefolyó szürkeségében.
3865  2|              ezüstcsatos kézitáskát leemelte a szőnyeghálóról, melegen
3866  2|            szőnyeghálóról, melegen rázta meg a kezemet.~ ~- Gondol-e rám
3867  2|                 Isten áldja meg, Andor!...~ ~A kupé ajtaját fölnyitották
3868  2|                       örömsikoltással borult a nyakába.~ ~- Csakugyan te
3869  2|                      első pillanatban nem ez a furcsa megszólítás lepett
3870  2|           szólították), hanem az, hogy ebben a fiatal nőben egy régi, kedves
3871  2|                 melyiket? Csak ráncold össze a homlokodat, gondolkozzál -
3872  2|                      gondolkozzál - úgy van, a helyes nyomon vagy! Hogy
3873  2|                  hogyne! Csak gondolj vissza a kolostorbeli táncestélyre,
3874  2|                   kolostorbeli táncestélyre, a nagyságos névestéjének második
3875  2|                 majdnem sírtál - igen, igen, a kis fekete Irma volt, aki
3876  2|            megjegyzéseket irt bele mindennap a naplójába.~ ~- Nos, engem
3877  2|               karjából s könnyek közt borult a nyakamba. Neki is azonnal
3878  2|                     is azonnal eszébe jutott a kolostorbeli hálószoba,
3879  2|                        Mert elakadsz valahol a hóban.~ ~- Istenem, Istenem,
3880  2|                 maradsz addig nálunk, míg ez a borzasztó idő el nem múlik.~ ~-
3881  2|                           Nálatok? De hiszen a te szüleid Pestmegyében
3882  2|                      be:~ ~- Topolyi György, a férjem.~ ~A nyomorult, aki
3883  2|                  Topolyi György, a férjem.~ ~A nyomorult, aki az úton nőtelen
3884  2|              meghajolt, s zavar nélkül nyúlt a kezem után:~ ~- Oh, hiszen
3885  2|                      e nyilatkozattal csupán a szegény Irmát teszem boldogtalanná,
3886  2|                teszem boldogtalanná, mert ez a kannibál még akkor is könnyen
3887  2|                könnyen megvigasztalódnék, ha a felesége azonnal cserben
3888  2|                      már ismerem önt!~ ~Amíg a felesége a kocsissal beszélt,
3889  2|               ismerem önt!~ ~Amíg a felesége a kocsissal beszélt, titkolózva
3890  2|                    beszélt, titkolózva súgta a fülembe:~ ~- Remélem, hogy
3891  2|                    haragudjam.~ ~Az estét és a másnapot, mint a postabélyegről
3892  2|                    estét és a másnapot, mint a postabélyegről láthatod,
3893  2|                 kastélyukban töltöttem, ahol a tiszteletemre nagyszerű
3894  2|                    vacsorát csaptak, amelyet a környék összes fiatalsága -
3895  2|                  gazdálkodnak, - megtisztelt a jelenlétével. Mindannyi
3896  2|              jelenlétével. Mindannyi közt ez a jellemtelen kalandor volt
3897  2|                    jellemtelen kalandor volt a legelmésebb, aki a nejét, -
3898  2|                      volt a legelmésebb, aki a nejét, - majd hiszen fogod
3899  2|            meggyilkolja.~ ~Éjfél után, ahogy a vendégszobában végre nyugalomra
3900  2|              térhettem, sokáig szemembe tünt a világosság, amely a kastély
3901  2|                     tünt a világosság, amely a kastély másik szárnyából
3902  2|           idecsillámlott: jeléül annak, hogy a boldogtalan házaspár még
3903  2|                      szomszédságomat most ez a sötétlelkű gonosztevő bitorolja.
3904  2|                      Szóval bánt, hogy ennek a leánynak már férje van,
3905  2|                      boldog asszonyt - ezért a szeretetreméltó gazemberért!”~ ~ ~ ~
3906  2|                                              A hímzett kötény regénye.~ ~
3907  2|               körülbelül így szólott magában a templomból kijövet:~ ~-
3908  2|                   Bizony Isten injúria, hogy a sors a szemérmetlen macska
3909  2|                   Isten injúria, hogy a sors a szemérmetlen macska kezébe
3910  2|                 ártatlan kanárimadarat... Ez a kis teremtés mindeddig a
3911  2|                     a kis teremtés mindeddig a himzőrámája, a regényei
3912  2|                     mindeddig a himzőrámája, a regényei és a barátnőinek
3913  2|                   himzőrámája, a regényei és a barátnőinek korrespondenciája
3914  2|               oltárhoz vezeti Gretchent - és a pap a jó Isten nevében áldja
3915  2|                  vezeti Gretchent - és a pap a jó Isten nevében áldja meg
3916  2|               tényleg nem igen ismerte eddig a himzőrámák, az Ohnet-regények
3917  2|             himzőrámák, az Ohnet-regények és a penzióbeli levelezések hangulatát...
3918  2|              levelezések hangulatát... Mikor a templom színes mécseit,
3919  2|                      templom színes mécseit, a szobrok aranyos diadémjét,
3920  2|                   szobrok aranyos diadémjét, a tömjénfüstös atmoszférát
3921  2|                 meghatva simult oldala mellé a jól elzárt batárban, Ádám
3922  2|                  most mégis megijesztette az a felelősség, melyet egy egész
3923  2|                       Meg fogja-e érteni ezt a finom, érzelmes kis perszónát?
3924  2|                mindegy, most már nem használ a töprenkedés...~ ~Klárika
3925  2|                   Klárika nem tudott olvasni a lelkekben, Klárika boldogan
3926  2|                   Klárika boldogan húnyta be a szemét, míg a kocsi a népes
3927  2|                      húnyta be a szemét, míg a kocsi a népes utcákon át
3928  2|                     be a szemét, míg a kocsi a népes utcákon át haza vitte
3929  2|                     Olyan csodálatos volt ez a napsugaras, ibolyaillatos
3930  2|                 világ; Klárika asszony volt, a fehér fátyol végigomlott
3931  2|                     fehér fátyol végigomlott a termetén és mellette egy
3932  2|                     egy frakkos szótlan úr - a férje - szorongatta meghatva
3933  2|                 férje - szorongatta meghatva a kezét. Hogyan történt mindez -
3934  2|                  Klárikának eszébe jutott az a négyes, melyet Ádám egy
3935  2|                   sírni szeretett volna arra a furcsa gondolatra, hogy
3936  2|                  drága uracskája ül mellette a határban...~ ~Klárika álomban
3937  2|                      álomban töltötte el azt a hat hetet, mely a májusi
3938  2|                     el azt a hat hetet, mely a májusi délutánt követte.
3939  2|                     májusi délutánt követte. A déjeuner-n fényes beszédeket
3940  2|                később útiruhában kihajtottak a budai vaspályához, majd
3941  2|               különböző hotelben ették végig a table d’hote-kat, értekeztek
3942  2|                 table d’hote-kat, értekeztek a pincérekkel, a liftes emberekkel,
3943  2|                    értekeztek a pincérekkel, a liftes emberekkel, az aranypaszomántos
3944  2|              különböző városban nézték végig a galériákat, a harangjátékokat,
3945  2|                   nézték végig a galériákat, a harangjátékokat, a dómokat,
3946  2|               galériákat, a harangjátékokat, a dómokat, töméntelen vasúti
3947  2|           leirhatatlan álommá folyt össze ez a gyönyörűségteljes negyvenkét
3948  2|                   junius közepén ébredt föl: a Teréz-körút egy második
3949  2|                  második emeleti lakásában - a világ legeslegszebb fészkében,
3950  2|                grófnői, ámbár (mint ezt Ádám a legelső napon konstatálta)
3951  2|                   legelső napon konstatálta) a fürdőszoba sötét és kicsiny
3952  2|                     juniusi napon, kezdődött a Klárika élete... Klárika
3953  2|                   élete... Klárika levetette a selyemblúzokat, kicsomagolta
3954  2|                 selyemblúzokat, kicsomagolta a koffereket - és csodálatos
3955  2|                vállas kötényeket szedett elő a garderobe mélyéről... Mikor
3956  2|                  garderobe mélyéről... Mikor a lusta Ádám felnyitotta a
3957  2|                     a lusta Ádám felnyitotta a szemét, pillantása legelsőbben
3958  2|               sürgött-forgott az ágya körül. A himzett kötény nem pihent
3959  2|                     egy pillanatra sem; majd a butorok körül pepecselt,
3960  2|                butorok körül pepecselt, majd a konyhát bújta, majd a spájzban
3961  2|                   majd a konyhát bújta, majd a spájzban mérte a fűszereket
3962  2|                 bújta, majd a spájzban mérte a fűszereket egy csillogó
3963  2|                      lény jóakaratával nézte a himzett kötény fáradalmait...
3964  2|                 Kacagni szeretett volna arra a gondolatra, hogy a szekrényeket
3965  2|                      arra a gondolatra, hogy a szekrényeket cifra csipkékkel
3966  2|                 csipkékkel szegélyezik, hogy a rézcsapot smirglivel tisztogatják,
3967  2|                 látott csipkés szekrényeket, a smirglinek hírét sem hallotta
3968  2|                    óra tájban szokta meginni a reggeli teáját... A kis
3969  2|                  meginni a reggeli teáját... A kis vállas kötény gazdája
3970  2|                     vette mindezeket, mintha a világ sorsa egyedül a rézkilincsek
3971  2|                 mintha a világ sorsa egyedül a rézkilincsek tisztaságától
3972  2|                     óriás jókedvével fordult a másik oldalára, hogy tovább
3973  2|                  ébredt föl, mellyel álmában a homlokán illették... A himzett
3974  2|               álmában a homlokán illették... A himzett kötény ilyenkor
3975  2|                 hozzá:~ ~- Kilenc óra, uram, a kőművesek már másodszor
3976  2|                   másodszor reggeliztek...~ ~A lusta Ádám, aki nem igen
3977  2|                     aki nem igen érdeklődött a kőművesek életviszonyai
3978  2|                      Ki látta, hogy az ember a párnák közt töltse az ifjuságát?...
3979  2|                      töltse az ifjuságát?... A pacsirta vígan dalol a levegőben -
3980  2|                       A pacsirta vígan dalol a levegőben - és ön úgy alszik,
3981  2|                       és ön úgy alszik, mint a havasi medve!...~ ~Ádám,
3982  2|                     komolyan azt hitte, hogy a pacsirta is csak tíz felé
3983  2|                    kifizetni az állami adót, a délelőttöt verejtékes munkában
3984  2|                   Míg odakünn elszántan állt a hideg zuhany alá, szomorúan
3985  2|                      némi túlzás, mert Ádám, a kilencórai fölkelés dacára,
3986  2|                      kell kijelentenem, hogy a hímzettkötényes kis perszóna
3987  2|                   élet ösvényeit s ugyancsak a szemébe nevetett volna annak,
3988  2|               furcsának találta, hogy valaki a zellerkérdés iránt érdeklődhessék,
3989  2|                  iránt érdeklődhessék, mikor a létezés vagy a halál nagy
3990  2|         érdeklődhessék, mikor a létezés vagy a halál nagy problémái még
3991  2|           nevetségesnek találta, hogy valaki a szabóját kifizesse, hogy
3992  2|                     tudja, hogy leszünk-e?~ ~A t. olvasó bizonyára kitalálja,
3993  2|                    bizonyára kitalálja, hogy a különböző világnézet, mint
3994  2|                  erkölcsi ellentétet okozott a házasok életében. A tizennyolc
3995  2|                  okozott a házasok életében. A tizennyolc éves kis bölcs
3996  2|                   komoly becsvággyal intézte a háztartás gondjait és délután
3997  2|                     csak akkor feküdt le, ha a legutolsó poratomot is szerencsésen
3998  2|                könnyelmű, mint egy gamin. És a százhúsz napos asszony,
3999  2|                 könnyes szemmel gondolt arra a nagy, könnyelmű, rossz gyerekre,
4000  2|               könnyelmű, rossz gyerekre, aki a felesége csókjait is egy