Rész

 1  1|            emelt előtte, mosolyogva így szólott magában:~ ~- Ezek
 2  1|            És ez, sajnos, mindaddig így fog tartani, amíg a két
 3  1|              de magában elkeseredve így szólott:~ ~- Nincs uram
 4  1|           ajánlottam a tanár urat s így valószinű, hogy már legközelebb
 5  1|             hangjától megzavarodva, így szólott:~ ~- Nem ismerlek,
 6  1|             melegséggel a hangjában így szólott:~ ~- Öltözz fel!~ ~
 7  1|             selymesszőke hajukat és így szólott hozzájuk:~ ~- Csókoljátok
 8  1|  embermagasságú sás között. Klári - így hívják a hugomat - félnapokon
 9  1|           az asszony meleg jósággal így szólt hozzá:~ ~- Menjen
10  1|     Villányiné: Egy férj sohase néz így a feleségére, ez a hivatásos
11  1|         esztendős orosz piktor, aki így külső látszatra inkább kőműveslegényhez,
12  1|             támlájára.~ ~- Akkor is így beszélne, ha megcsalnám
13  1|            emberi életet élne, mint így! Mi a maga életének a tartalma?
14  1|          neki a gyermekei mellett s így kényelmesen elvégezheti
15  1|             szeme káprázott, halkan így szólt magában:~ ~- Vajjon
16  1|        fantáziájával repülhet ide s így bizonyosan szívtelen hencegésnek
17  1|              megengedi, úgy-e, hogy így nevezem, hiszen vénasszony
18  1|   méltóságos asszony pedig tréfásan így szólott hozzám:~ ~- Ejnye,
19  1|          Különben nemcsak én vagyok így: a képe előtt, mely most
20  1|             nem volt a fülkéjében s így észrevétlenül kijutott az
21  1|       beüljön a következő kocsiba s így szóljon a bakon ülő öreg
22  1|        mikor néha gyöngéd mosollyal így szólott:~ ~- Nincs semmi
23  1|             szívére szorítva kezét, így szólott magában:~ ~- Micsoda
24  1|          belenézett a szemébe, majd így szólott:~ ~- Nem, fiam,
25  1|          kisasszony: Köszönöm, - de így is el mondhatom, hogy mi
26  1|              megindulását leplezve, így szólott:~ ~- Maradj csak
27  1|            összeragasztva): A levél így hangzik: „Drága kis barátnőm,
28  1|        külsejű katona csillapítólag így szól hozzá:~ ~- Asszonyom,
29  2|   harmadfélszáz pikkolót kifizette, így szólott a hajlongó főpincérhez:~ ~-
30  2|         ahogy a derék konzervgyáros így szól hozzá:~ ~- Nekem millióim
31  2|            napsugaras kék szemét és így fog szólani szerelmesen:~ ~-
32  2|            aki mindenütt jelen van) így suttogott a fülébe:~ ~-
33  2|         nagyot ütött az asztalra és így szólott hangosan az ő magányos
34  2|       befúrta fejét a vánkosokba és így sóhajtott föl keservesen
35  2|      dobbantott lábával a földre és így kiáltott föl dacosan:~ ~-
36  2| bemutattatta magának Sólly Jenőt és így szólt hozzá a szemüvegje
37  2|     olvasott valamit a népmesékből, így szólott a mosolygó poétához:~ ~-
38  2|            valami szertartásos nő s így a furcsa változás nem fosztotta
39  2|     fölhúzta kissé a pisze orrát, s így szólott a kiváncsian várakozó
40  2|        vágva egy puha selyemsapkát, így szólott:~ ~- Egyedül utazik,
41  2|             vonzóvá, bájossá tette, így szólott:~ ~- Nem mondom,
42  2|            találnék, kisasszony! De így! Innen-onnan már azt kell
43  2|        Mersich Klárikát, körülbelül így szólott magában a templomból
44  2|            világban születtek? Ádám így szólt magában bizonyos rezignált
45  2|              és most már mindörökké így lesz-e? Klárikának eszébe
46  2|        hajolt s egy kisleányos hang így szólott hozzá:~ ~- Kilenc
47  2|     megsimogatta a Klárika haját és így szólott komoly meggyőződéssel:~ ~-
48  2|             hogy miről van szó - és így felelt az ő arrogáns hidegvérével:~ ~-
49  2|             urára.~ ~- Ne beszéljen így... nem akarom... hátha még
50  2|             a tapasztalt nagynéni s így szólott dacosan a lelke
51  2|             könnyektől - és Klárika így szólott elkeseredve:~ ~-