Rész

 1  1|      többé hasztalanul várakoznia arra, hogy a lipótvárosi milliomosok
 2  1|           hajlandónak mutatkozott arra, hogy bájos lényét és legendásan
 3  1|           a késő estébe, jóformán arra se hagytak időt neki, hogy
 4  1|         fojtogatja a torkomat, ha arra gondolok, hogy többé sohase
 5  1|          meg, és ne gondolj többé arra a szerencsétlen, de mégis
 6  1|          oly rettenetes volt neki arra gondolni, hogy bájos kis
 7  1|          látogatóját az urával, s arra az eredményre jut, hogy
 8  1|       rajta felejtette a szemét s arra gondolt, hogy bájosabb asszonyt
 9  1|        oly kevéssé gondolok, mint arra, hogy egy újrendszerű repülőgépet
10  1|           mindenkinél alkalmasabb arra a nemes feladatra, hogy
11  1|           nevét.~ ~Villányiné: És arra is becsületszavát adja,
12  1|  fölbátorít ez a szelidség, utóbb arra vetemedik, hogy a karját
13  1|            hát egy leány is képes arra, hogy azt a sok borzalmas
14  1|          remegve tipegett utána s arra gondolt, hogy a budai várban
15  1|        drágának talál, de gondolt arra, hogy mit szólna az uram,
16  1|      hágott, végre elszánta magát arra a ravaszságra, hogy Villányi
17  1|    vonaglása árulta el, hogy ő is arra gondol, amire a kedvese.
18  1|          se nappalom, mindig csak arra a délutánra gondolok, amikor
19  1|          ember még álmában se fog arra gondolni, hogy én valaha
20  1|         nézett, kicsit büszkén is arra, hogy maga a bizalmas barátai
21  1|  elvetemedett asszony lehet képes arra, hogy ezt a felnőtt, komoly
22  1|    nyugodt marad, mert sohase fog arra gondolni, hogy elveszítheti
23  1|       sürgetés után volt hajlandó arra az áldozatra, hogy a hatezer
24  1|         bár az arcszíne nem mutat arra, hogy beteg volna. Attól
25  1|   méltóságos asszonyra, esténkint arra kényszeríti, hogy egy-két
26  1|    akárhányszor elszántam magamat arra a merészségre, hogy egyenesen
27  1|           a gyanuját fölkeltette. Arra, hogy Villányiné szerelmes
28  1|          szép, sohase lenne képes arra, hogy inkorrektséget elkövessen...~ ~
29  1|          százféle módot eszelt ki arra, hogy Villányinéval őszintén
30  1|        nap reggelén megérkezik, s arra kérte, hogy rögtön ebéd
31  1|           egyetlen férfi se méltó arra, hogy egy derék kis leány
32  1|        Öngyilkos tudnék lenni, ha arra gondolok, hogy maga, édes
33  1|        ezt az őrültséget, mert én arra születtem, hogy a férfiak
34  1|      elfacsarodik a szívem, mikor arra gondolok, hogy idegenek
35  1|        kijelentem, egyik se méltó arra, hogy a cipőd szalagját
36  1|    föláldozza. Sőt fél év óta még arra se lehet rávenni, hogy az
37  1|      Villányi Mariska (mindenáron arra törekszik, hogy a hangja
38  1| szentimentalizmus, mely eddig még arra is képtelenné tette, hogy
39  1|          csak haragudni se tudtam arra az emberre, hiszen a drágám
40  1|    beszélj többé róla! Nem szabad arra a rettenetes estére visszagondolnod!
41  2|      egyszerre csak fázni kezdett arra a gondolatra, hogy kicsiny
42  2|      szinészek beszédét. Gondol-e arra, hogy a művész is húsból
43  2|    szerint teljesen hivatott volt arra, hogy a gőgös Dusét piedesztáljáról
44  2|         folytatunk. Mi szükségünk arra, hogy te éjfél után egyedül
45  2|          ő nagy erejével engem is arra kényszerít, hogy vidám asszonyokkal
46  2|       borzasztó rémület fogott el arra a gondolatra, hogy valahol
47  2|           reggel nem lettem volna arra képes, hogy ilyen édes melegséget
48  2|           Nem tartom önt méltónak arra, hogy haragudjam.~ ~Az estét
49  2|        most sírni szeretett volna arra a furcsa gondolatra, hogy
50  2|           Kacagni szeretett volna arra a gondolatra, hogy a szekrényeket
51  2|           könnyes szemmel gondolt arra a nagy, könnyelmű, rossz