Rész

 1  1|     aggódva szólott az urához:~ ~- Nagyon félek, hogy kacér lesz,
 2  1|         már nem leszek Budapesten. Nagyon nagyon messzire eltávozom
 3  1|          leszek Budapesten. Nagyon nagyon messzire eltávozom tőletek -
 4  1|         meglátod, hogy ez végre is nagyon rosszul végződik...~ ~Az
 5  1|         selyempuffon, de voltaképp nagyon felindulva nézi a partnere
 6  1|        valaha a királyasszony ült. Nagyon boldog és izgatott, fejét
 7  1|        különben nem lep meg valami nagyon, mert már az ujságban is
 8  1|           vonjon le.~ ~Villányiné: Nagyon finom és elmés. És a hasonlat
 9  1|   nyugodtan flirteltek? Édes fiam, nagyon sajnálom, de én még ma expressztáviratot
10  1|      könnyebb, mert fiatalságomban nagyon is rászoktam a virrasztásra...~ ~
11  1|  virrasztásra...~ ~A tanár: Ha nem nagyon álmos, akkor később jöjjön
12  1|            leány (mosolyogva): Nem nagyon, mert bizony sok a pótolnivaló
13  1|          magára néznek?~ ~A leány (nagyon egyszerűen): Én nem a templomban
14  1|          Sőt muszáj, mert most már nagyon kiváncsivá tett.~ ~A leány:
15  1|           mely a bátyám szívét már nagyon régen elidegenítette tőlem.
16  1|  családommal szakítottam. Magam se nagyon értem most már, hiszen rég
17  1|         szép kis asszony, maga még nagyon boldog lesz, - hiszen mindene
18  1|       Villányinét s mosolyogva, de nagyon meghatottan vezeti be a
19  1|          érzi, hogy megszólaljon): Nagyon szép itt magánál és én csak
20  1|           amit nem árulok el, mert nagyon is elbízná magát...~ ~A
21  1|       könnyelmű legyek a kedvéért. Nagyon helyénvalónak találja, hogy
22  1|         velencei pohár): Lássa, ez nagyon kedves magától, nemcsak
23  1|    elmondom magának.~ ~Villányiné (nagyon sápadt, de még mindig fenntartja
24  1|         tartok, hogy nem viszi már nagyon soká...~ ~Villányiné még
25  1|            bátyám karjaiba. Ugy-e, nagyon szereti, úgy-e épp úgy szereti
26  1|      szólott hozzám:~ ~- Ejnye, ez nagyon gyanus, magát az a hosszú
27  1|         hisz nekem. Ennek különben nagyon örültem, mert hetek óta
28  1|           gróf: Kedves kisasszony, nagyon lekötelezne, ha világosabban
29  1|            Hát ne sírjon már, mert nagyon megharagszom és akkor várhat
30  1| gondolkodik, mint én. A kedvessége nagyon megható, de valamivel -
31  1|       szívem, légy jó hozzám, mert nagyon szeretlek!~ ~A levelet elküldte
32  1|            mondta suttogva, - maga nagyon ravasz; de elfelejti, hogy
33  1|          Nem érezte?~ ~Villányiné (nagyon zavart, érzi, hogy le kellene
34  1|       kezét és gyöngéden leülteti. Nagyon meghatott, de azért kiváncsian
35  1|    pillantást vet a vendégére): Én nagyon boldog és büszke vagyok,
36  1|     lelkiismeretem, mert eddig nem nagyon szolgáltam reá, hogy maga
37  1|    idehozta.~ ~- A főnököm ugyanis nagyon el van foglalva, - mondta
38  1|     karjára fekteti.~ ~Villányiné (nagyon lágy hangon, melyet régebben
39  1|           körülfogjunk.~ ~A tanár: Nagyon jó vagy!~ ~Villányiné: Engedd
40  1|      megszorítja a felesége kezét. Nagyon meghatottan): Nincs mitől
41  1|            tél lesz.~ ~Villányiné: Nagyon szeretsz?~ ~A tanár (egy
42  1|         reménysége benne reszket): Nagyon!~ ~Az asszony karja a nyaka
43  2|           föl diószínű szemét.~ ~- Nagyon sok, uram, - felelte, -
44  2|            a szemüvegje mögül:~ ~- Nagyon csinos, valóban nagyon csinos...~ ~
45  2|             Nagyon csinos, valóban nagyon csinos...~ ~Vajjon a poéta,
46  2|       bárót, - folytatta Laki.~ ~- Nagyon helyes. A harmadik felvonás
47  2|     mellettem a titkári teendőket, nagyon is tudod: mennyire áhítoztam
48  2|            büszkén, mintha a dolog nagyon is a terhemre volna, holott
49  2|            hát?~ ~- Oh, fiam, azon nagyon könnyű lesz segiteni. Itt
50  2|          lenne... Szerettem magát, nagyon szerettem... de a sors nem