Rész

 1  1| leányomat férjhez nem adom, mert akkor - ha törik, ha szakad -
 2  1|     köszönhette földi létezését: akkor jött, mikor öreg szülői
 3  1|          az emberek eszébe, csak akkor pihent meg, mikor végre
 4  1|   szerepét töltötte be, aki csak akkor érezte magát igazán elemében,
 5  1|          jóban akar lenni velem, akkor őrizkednie kell még a legkisebb
 6  1|           hogy a hangját hallja, akkor el sem hiszem, hogy itt
 7  1|     szegény katonának van pénze, akkor nagyszerűen kiszolgáljuk.~ ~
 8  1|          ha ötöt vesz egyszerre, akkor kivételesen csak nyolcvanezerbe
 9  1|       Villányinét.~ ~- Pénteken? Akkor, kedves barátom, hatszáz
10  1|          sem volt róla.~ ~- Nem? Akkor csak úgy rémlett, mintha
11  1|   faragtak volna ki, mint magát, akkor semmibe se venném, hogy
12  1|         karosszék támlájára.~ ~- Akkor is így beszélne, ha megcsalnám
13  1|     hasonlóvá.~ ~- Ha megcsalná, akkor is igazabb emberi életet
14  1|   huszárezredesekkel találkozik, akkor valóban kőszívet hordok
15  1|      tanár: Ha nem nagyon álmos, akkor később jöjjön be hozzám
16  1|        órát alszom éjszakánként. Akkor nem igen lehetett többet;
17  1|      fiatalok és szegények, mint akkor volt a méltóságos tanár
18  1|          egyszer-kétszer láttam, akkor is távolról, pedig én lennék
19  1|       kiismertem a férfiakat, de akkor ostoba gyerekleány voltam
20  1|      majd máskor mondom el. Majd akkor, ha jobban megismerkedtünk
21  1|          a férfiakat, drágám? Én akkor vagyok a legboldogabb, ha
22  1|         drága bátyám, talán csak akkor fogja megtudni a halálomat,
23  1|       hogy nem ismert ránk, mert akkor már az okosság is azt parancsolta
24  1|   sohasem voltam boldogabb, mint akkor, - és mégis összetett kézzel
25  1|          röpülhet csak ide, csak akkor, ha a kicsikéket lefektette
26  1|               Gondolataiból csak akkor riadt föl, mikor Villányiné
27  1|          Gärtner kisasszony csak akkor tért magához, mikor a soffőr
28  1|      örömet akar szerezni nekem, akkor utazzék vissza holnap reggel,
29  1|       tisztában lett volna. Csak akkor eszmélt föl, mikor a kapu
30  1|      mert nagyon megharagszom és akkor várhat rá, hogy magát vegyem
31  1|        kisasszony (zavartan): De akkor... de akkor mi volt az oka
32  1|        zavartan): De akkor... de akkor mi volt az oka annak, hogy
33  1|         fölkeresett. Mit szóljon akkor a világ, mely irigy és rosszhiszemű
34  1|          másképp végződött, mint akkor: a Villányi Mariska két
35  1|      kulcsa nem a bátyámnál van, akkor máshoz kell fordulnom érte.~ ~-
36  1|          sietve.~ ~- Igenis.~ ~- Akkor, kérem, szíveskedjék bejelenteni
37  1|          a legelsőt megismertem. Akkor tizenhat éves voltam, -
38  1|          magam megyek hozzá.~ ~- Akkor méltóztassék elfáradni a
39  1|     Föltétlenül ragaszkodom.~ ~- Akkor be fogom jelenteni s remélem,
40  1|            Ez a mesterségem.~ ~- Akkor kérem, hogy fogjon munkához
41  1|          szomorúságod emlékével, akkor nem olvasnád most habozva
42  1|    vándormadara, aki legutoljára akkor gondolkodott komolyan, amikor
43  1|          volna, ha ott halsz meg akkor, az oltár előtt!~ ~A földszintes
44  2|      bérpalota állványai között. Akkor sírni tudott volna, mikor
45  2|        Ez tavalyi, - szólt, - de akkor már alig csöppent egy-két
46  2|       megrekedünk a hófúvásban s akkor - a jó Isten tudja elgondol,
47  2|           mert ez a kannibál még akkor is könnyen megvigasztalódnék,
48  2|         gondjait és délután csak akkor feküdt le, ha a legutolsó
49  2|        sem gondolt, mert én csak akkor álltam az ablakhoz, mikor