Rész

 1  1|        szólott magában:~ ~- Ezek a szegény emberek kivétel nélkül irigylik
 2  1|     utaztam, inkább vigasztald meg szegény apáékat, akiket talán sírba
 3  1|       kedvéért bocsáss meg annak a szegény teremtésnek, akit soha senkise
 4  1|            az alvásra ideje marad. Szegény, kicsike méltóságos asszony,
 5  1|           és idegenné lett, hogy a szegény Lujzika fájdalmas megdöbbenéssel
 6  1|         Maradt-e még valamijük egy szegény katona számára?~ ~Villányiné:
 7  1|        számára?~ ~Villányiné: Ha a szegény katonának van pénze, akkor
 8  1|            gróf: Pezsgőt kinál egy szegény katonának? Én még a nevem
 9  1|             Villányiné: Köszönöm a szegény árvízkárosultak nevében!~ ~
10  1|           lesz uram.~ ~Az ezredes: Szegény szép asszony, képzelem,
11  1| Bajorországban, aki mellett a maga szegény barátnője csúf és elvirult
12  1|        esténkint elmondott neki. A szegény Gärtner kisasszony sohasem
13  1|      mondta elismerőleg, - és ez a szegény leány úgy néz magára, mintha
14  1|          és az urak nem vetnék meg szegény házamat, szívesen látnám
15  1|          színigazgató előtt.~ ~- A szegény Lajos király fantáziátlan
16  1|        pompázó ura mögött. Annak a szegény szolgálóhitvesnek lelkében
17  1|         expressztáviratot küldök a szegény uradnak a budapesti klinikára...~ ~ ~
18  1|        farkasról, aki, délben-este szegény orvosnövendékeket eszik.
19  1|     elmondta, hogy ő voltaképp egy szegény, ágrólszakadt teremtés,
20  1|        élnivágyó asszonyra, mint a szegény betegre, aki már csak néhány
21  1|   szolgálom ki?~ ~Villányiné: Az a szegény aggastyán már bizonyosan
22  1|     előkelő úrinő többé, hanem egy szegény, szerelmes kis nő, aki reszketve,
23  1|           azért jöttem ide, hogy a szegény uramat fölvidítsam. Ő naphosszat
24  1|        tündér-yachtja pihen. Maga, szegény kis pesti lány, csak a szomjas
25  1|         csókkal halmozza el a maga szegény és örökké hálás Irénje.~ ~ ~ ~
26  1|        alávalóságra képes volna. A szegény lány úgy érezte, hogy agyveleje
27  1|          hogy az urát megcsalja? A szegény leány, aki olyanformán festett,
28  1|     egyszer a méltóságos asszony a szegény betegeket, akiknek ágya
29  1|            megmenthette volna, - s szegény idegeit mindez annyira megrázza
30  1|           gonosztévő. A bájos, jó, szegény kis úrnőm, aki eddig napsugara
31  1|       kerülök eléd? A kékszalagos, szegény Mariskád van itt, a legénylakásod
32  1|          akinek hisz: a száműzött, szegény Magdolna, aki évek óta reszket
33  1|          visszatért.~ ~Villányiné: Szegény kis asszony, mily borzasztóan
34  1|            indulatok őserdejét. És szegény, beteg idegei megérzik,
35  1|      szavait kimondtad? Oh, drága, szegény, komoly fiam, mennyivel
36  1|           mondta - ez a nő... ez a szegény asszony rosszul lett...
37  1|        megtalálnod mindazt, amit a szegény testvéredben elveszítettél!~ ~
38  1|           őt is meg fogod találni, szegény Sándorom!~ ~A tanár: Nem
39  1|          többé visszagondolnod rá, szegény Sándorom!~ ~A tanár: Még
40  1|            és erősnek kell lenned, szegény fiam.~ ~A beszélgetés mindeddig
41  1|         tanár: Édes kis feleségem! Szegény, jó, érzékenyszívű asszonyom,
42  1|      lassan a semmiségbe foszlik a szegény kis mártir képe, aki meghalt,
43  2|    Lesbiához címzett dalok, mert a szegény fiú Lesbiának keresztelte
44  2|         Vajjon mit akarhat tőle? A szegény kis poéta, aki összes vagyonát
45  2|            mert ő csak önt akarja, szegény, szépséges ifjú, akinek
46  2|            fitymálva nézte végig a szegény jószágot, aztán hidegen
47  2|       embert s azt kivánná, hogy e szegény halandó minden alkotásában
48  2|            nyilatkozattal csupán a szegény Irmát teszem boldogtalanná,