Rész

 1  1|              fájdalmaitól megváltsa. Oh igen, még az ő hermetikusan elzárt
 2  1|             egyedül töltöm az életemet. Igen, büszke vagyok az uramra, -
 3  1|       véletlenül leánynak születik, nem igen lett volna ügyes és tehetséges
 4  1|                 helyeslőleg bólintott: „Igen, már sokat hallottam erről
 5  1|           rejtelmeibe halandó ember nem igen láthatna be): A gróf úr
 6  1|                 a raktárukon? Ez a cikk igen kelendő szokott lenni a
 7  1|                 s én két hétig most nem igen tudok mit kezdeni az időmmel.
 8  1|                a ruházatáról itélve nem igen lehetett több a földi vagyona
 9  1|                 és elmés. És a hasonlat igen találó. Boldog vagyok, hogy
10  1|             meggyőződés hevétől.~ ~- Oh igen, szívesen beismerem, hogy
11  1|     javíthatatlan éjjelező vagyok s nem igen tudnék lefeküdni éjfél előtt.
12  1|           egyetlen szót birja dadogni): Igen.~ ~Lefekteti a gyermekeket,
13  1|                 éjszakánként. Akkor nem igen lehetett többet; a madame
14  1|             szalonjában éjfél előtt nem igen szabadultunk a munkától,
15  1|                 jóra. Nappal persze nem igen marad egy szabad perce?~ ~
16  1|            vonzódást érzett iránta.~ ~- Igen, asszonyom, - mondta barátságos
17  1|                gyönyörű teremtésre.~ ~- Igen, gyermekem, - folytatta
18  1| elbeszélgethessünk egy félórácskát? Nem igen valószinű, hogy sokáig Budapesten
19  1|                 hogy a budai várban nem igen dolgoztatnak a pesti asszonyok.
20  1|            Villányiné: Mondhatnám, hogy igen, de őszintén bevallom, hogy
21  1|               áll, hogy egy hét óta nem igen találom a helyemet. Minden
22  1|                egyszerre elhallgat?~ ~- Igen, - szólt Harzburg-Waldeck
23  1|           elvörösödött örömében.~ ~- Oh igen, hiszen egyáltalában nincs
24  1|    foglalkozásom pedig ezidőszerint nem igen van.~ ~Mikor a tanár, cilinderével
25  1|               nélkül a magáé legyek. Oh igen, - sohasem voltam boldogabb,
26  1|           pillantása elárulta, hogy nem igen hisz nekem. Ennek különben
27  1|    felkanyarodott az Albrecht-útra. Nem igen tartott tíz percnél tovább
28  1|   kettéfűrészelt tölgy...~ ~A leány nem igen aludt hajnalig, kora reggel
29  1|             kisasszony zavartan.~ ~- Oh igen, megkaptam, de rögtön kitaláltam,
30  1|              magától megdöbbenve.~ ~Nem igen tudott választ adni a kérdésre,
31  1|                 szomorúan mosolyog): Oh igen!~ ~Mélyen meghajol a gróf
32  1|                utaztam. Azt hiszem, nem igen segíthet már rajtam semmiféle
33  1|                 Budapesten maradok?~ ~- Igen, mert ragaszkodom hozzá,
34  1|            annyira, hogy beszélni tud): igen kedves magától, hogy eljött
35  1|                semmi sem történt.~ ~Nem igen értette, amit a férfi mond,
36  1|                    Villányiné (halkan): Igen!~ ~A tanár: Nem haragudtam
37  1|     kősziklájához csapódnak.~ ~A tanár: Igen.~ ~Villányiné: És senkire
38  2|               művei kissé alkalmatlanok igen tisztelt családomnak. De
39  2|            ekkor a szorgalmas ember nem igen adja hetven-nyolcvan versen
40  2|            édesanyjának:~ ~- Nekem most igen rosszul megy, majdnem minden
41  2|             szólt, - itt már tavaly nem igen termett bor. Egyébiránt
42  2|           látszott, ámbár ezt talán nem igen illett észrevennem. Ő, azt
43  2|               mikor te majdnem sírtál - igen, igen, a kis fekete Irma
44  2|               te majdnem sírtál - igen, igen, a kis fekete Irma volt,
45  2|                 sohasem fog megnősülni? Igen; uram, ön egy jellemtelen
46  2|                meg az ujjai hegyét.~ ~- Igen, egy kissé már ismerem önt!~ ~
47  2|                   Ádám Jenő tényleg nem igen ismerte eddig a himzőrámák,
48  2|                   A lusta Ádám, aki nem igen érdeklődött a kőművesek