Rész

 1  1|              bárók aranykönyvébe is. Mi kell még több az emberi
 2  1|              egyszer se vette észre. Mi haszna, hogy mindenem megvan,
 3  1|       kicsikédnek találták ki. Ugyan mi az, ami boldoggá és elégedetté
 4  1|    Sziciliába küldte. Szabad tudnom, mi keresete van még Budapesten?~ ~
 5  1|             pillantását, melyet csak mi ismerünk, akiket jó sorsunk
 6  1|             gróf: Az a nézetem, hogy mi férfiak nem vagyunk méltók
 7  1|       meglehetősen közömbös is, hogy mi a neve.~ ~Villányi tanár
 8  1|              te hozzád nincs köze. A mi kis lányunk egy januári
 9  1|          veheti büntetlenül ajkára a mi édes, ártatlan, selypítő
10  1|              kiszolgáljuk.~ ~A gróf: Mi a szivarok ára mostanában?~ ~
11  1|                Nem mondaná meg, hogy mi a célja velem? Azt már látom,
12  1|             állítanak.~ ~Villányiné: Mi jut eszébe?~ ~A gróf: Mártsa
13  1|              talán legjobb volna, ha mi diszkréten visszavonulnánk...~ ~
14  1|        emberi életet élne, mint így! Mi a maga életének a tartalma?
15  1| elfogultsággal mosolyog.)~ ~A tanár: Mi jutott az eszébe?~ ~A leány:
16  1|           kedvesem, megmondaná, hogy mi a neve?~ ~A fecsegő, szomorú
17  1|        komoly, aligha érti meg, hogy mi történt velem azon a régi
18  1|               cselédségem, ékszerem, mi hasznom lenne abból, ha
19  1|        asszony is észrevette-e, hogy mi vagyunk? Oh nem, aligha,
20  1|         magához rajtam kivül, s hogy mi már valami rejtelmes, távoli
21  1|        jobban kigyógyíthatja, mint a mi korlátolt tudományunk...~ ~
22  1|       fantáziája tesz boldogtalanná. Mi oka van rá, hogy az urát
23  1|          egyenesen megkérdezem tőle, mi a baja, de az utolsó percben
24  1|              kezdett izgalmában.~ ~- Mi történt?~ ~- Semmi különös,
25  1|             kis barátnője kezét.~ ~- Mi a baj? Ugy-e, a bátyámat
26  1|            így is el mondhatom, hogy mi hozott ide. Nem gondolja
27  1|   karosszékbe): Ejnye, kis baba, hát mi történt magával? Na üljön
28  1|              el nekem őszintén, hogy mi keserítette el ennyire...
29  1|      zavartan): De akkor... de akkor mi volt az oka annak, hogy
30  1|             mindjárt meglátjuk, hogy mi a baj? Azt hiszem, hogy
31  1|           Unod az életet?~ ~Mariska: Mi szépet találhatnék benne,
32  1|             asszony előtt.~ ~- Ennél mi sem könnyebb, - mondta szolgálatkészen.~ ~-
33  1|        elhagyott helyet az istenek a mi számunkra teremtették. Ugye,
34  1|            sejtelme lett volna róla, mi történik körülötte. Csinos
35  1|           emlékeimből.~ ~Villányiné: Mi bennünk őt is meg fogod
36  1|               A tanár (megdöbbenve): Mi az?~ ~Villányiné: Sajnállak!
37  2|          Mint tudni tetszik, május a mi szezonunk s ekkor a szorgalmas
38  2|       Tízezer forint, szent Isten, - mi mindent lehet szerezni tízezer
39  2|        lantját nem pengetheti többé. Mi lesz vele, mit fog tenni
40  2|      tökéletesség magaslatára jutna. Mi bajt okoz neki, ha a színház
41  2|              tudta meg először, hogy mi a nyomor. Este ugyanis százötvenforintos
42  2|       életmód, amit most folytatunk. Mi szükségünk arra, hogy te
43  2|            volt, mint egy lévita, de mi mégis megörültünk neki.
44  2|          becsületes jó szívével. Míg mi lefelé indultunk a hegynek,
45  2|        ötletein, mintha még mindig a mi kis, sötét, kolostori hálótermünkben
46  2|             jó Isten tudja elgondol, mi történik velem?~ ~- Okvetlenül
47  2|           kezem után:~ ~- Oh, hiszen mi már régi ismerősök vagyunk...~ ~