Rész

 1  1|    betegágyhoz. Nemde, drágám, azt te is belátod, hogy a volt
 2  1|             biztosítlak róla, hogy te vagy az egész világon a
 3  1|  panaszkodol! Hát ki értse meg, ha te nem, aki mindennél drágább
 4  1|       lenni, - ezt az életet nem a te kicsikédnek találták ki.
 5  1|       asszony felé fordította:~ ~- Te még mindig itthon vagy? -
 6  1|        mondta, - rögtön megyek, de te ne siess, mert első a kötelesség.
 7  1|       megdöbbenve visszariadt.~ ~- Te vagy? - dadogta oly felindulással,
 8  1|           is akarlak ismerni, mert te nem az én régen meghalt
 9  1|  szorította, de ennek a gyermeknek te hozzád nincs köze. A mi
10  1|           Hát nem vagy boldog, hát te hozzád is rosszak voltak
11  1|     rámosolygott a férfira.~ ~- És te? - kérdezte félénken.~ ~-
12  1|     kérdezte félénken.~ ~- Én?~ ~- Te boldog vagy? Nincs semmi
13  1|    nyakadba csimpaszkodnának, mint te valaha az enyémbe, mikor
14  1|           meg fogunk uzsonnázni és te minden pletykát elmesélsz
15  1|            ismernéd őket, mint én, te se látnál mást bennük, mint
16  1|      zöldes fény játszik): Szóval, te a vadállatokkal szemben
17  1|           ráfanyalodom, csakhogy a te jó hírnevedet megóvjam,
18  1|           lehúnyni a szemeimet, de te aludj jól és álmodj arról
19  1|        naiv, jó, szerelmes bátyám, te nem fogod túlélni ezt a
20  1|    borzalmas sikoltás tört ki:~ ~- Te, - mondta, - te, te!~ ~Nem
21  1|            ki:~ ~- Te, - mondta, - te, te!~ ~Nem tudott többet
22  1|                Te, - mondta, - te, te!~ ~Nem tudott többet szólni,
23  1|          és kedves volt hozzám. De te egy tisztességes és ártatlan
24  1|           jobban bíztak benned. És te huzódoztál tőlem, te kerültél,
25  1|            És te huzódoztál tőlem, te kerültél, te, aki az utolsók
26  1|     huzódoztál tőlem, te kerültél, te, aki az utolsók közt is
27  1|         volna, minthogy idejöjjek, te itt, ahol előtted már száz
28  1|           A napsugár és a tenger a te orvosságod, a nagy vizek
29  1|        innen tehozzád menekülni, a te tisztaságodhoz, a te jóságodhoz,
30  1|             a te tisztaságodhoz, a te jóságodhoz, a te hűségedhez,
31  1| tisztaságodhoz, a te jóságodhoz, a te hűségedhez, a te drága és
32  1|     jóságodhoz, a te hűségedhez, a te drága és okos szemedbe nézni,
33  1|   visszagondolnod! Értünk, akiknek te vagy mindenünk, bátornak
34  1|          bajom. Terád gondoltam, a te nagy fájdalmadra, - és ettől
35  1|           érzékenyszívű asszonyom, te!~ ~Villányiné (fölkel a
36  1|         utazunk?~ ~A tanár: Amikor te akarod.~ ~Villányiné: Holnap?~ ~
37  2|       kifogytam az aprópénzből. Ha te megszorulsz, majd én is
38  2|           Mi szükségünk arra, hogy te éjfél után egyedül ballagj
39  2|      pincében, - mondta.~ ~- Talán te szoktál a markotányos pincében
40  2|  kinyomattatok.~ ~„Kedves Palikám! Te, aki eddig oly pompásan
41  2|          ki a legjobban), amit, ha te nem volnál, senkinek se
42  2|           a nyakába.~ ~- Csakugyan te vagy az, Gyuricám?~ ~Az
43  2|           második négyesére, mikor te majdnem sírtál - igen, igen,
44  2|          eszünkbe.~ ~- Mit keressz te itt, Nina?~ ~- Utazom Sopronmegyébe.~ ~-
45  2|               Nálatok? De hiszen a te szüleid Pestmegyében laktak
46  2|               Mosolyogva, - hiszen te ismered az én borzasztó