Rész

 1  1|     rongyaimat viselem. És ez az ember, Lujzika, úgy olvas a szívekben
 2  1|         se tudta, hogy egy híres ember felesége, aki bizonyos benne,
 3  1|          az édesapám lenne híres ember. Valamikor arról álmodtam,
 4  1|         álmodtam, hogy ez a nagy ember a kedvesem, a jó pajtásom
 5  1|   selyemszalag hiányzik, hogy az ember a Trianon parkjába képzelje.
 6  1|  leghatalmasabb, hanem a legjobb ember is a világon. Ha a szelid,
 7  1|      melynek rejtelmeibe halandó ember nem igen láthatna be): A
 8  1|          kalap tulajdonosa híres ember, aki már évek óta szerepel
 9  1|         tanár észrevette. A nagy ember szíve összeszorult, mikor
10  1|        az ura kezét.~ ~- Maga jó ember, - mondta elismerőleg, -
11  1|          szeretet alatt, hogy az ember az ura háta mögött aktiv
12  1|          se hallott: az, hogy az ember a törvényes urát szereti...
13  1|      eltünt volna róla az udvari ember máza, de az asszonyt ez
14  1| igyekszik elvonni magáról a nagy ember figyelmét. Mindeddig az
15  1|  megtiszteltetéstől, hogy a nagy ember az ő jelentéktelen magánügyei
16  1|         hogy szinte odaképzel az ember az ajkai közé egy vékony
17  1|         mint a papok beszéde. Az ember sokkal nagyobb csoda, mint
18  1|       szíveket vásárolt. Az öreg ember naphosszat egy kis vaskályha
19  1|          a világon sincs még egy ember, akinek ennyi a szíve...~ ~
20  1|     esték otthonossága, mikor az ember kényelmesen összekuporodva
21  1|      kezet fogott magával! Ez az ember még álmában se fog arra
22  1|      nippszekrényekben láthat az ember. Bordeauxvörös, aranydíszítésű
23  1|  kiöltözködve sürög-forog a nagy ember oldala mellett, mert legújabban
24  1|       mindig őrködni fogok a két ember boldogsága fölött, akiket
25  1|           nagy, szánalomra méltó ember iránt, akit ily gyalázatosan
26  1|     fölfedezés, hiszen ez a nagy ember a hivatásánál csak a feleségét
27  1|         hogy szólni fog? - ez az ember úgy ledőlne, mint a kettéfűrészelt
28  1|      megtapogatta egy-egy sápadt ember pulzusát, keze jóságosan
29  1|  izlésére mutat, hogy ilyen nagy ember az ideálja...~ ~Gärtner
30  1|      Gärtner Irén.~ ~A fehérhajú ember elkérte névjegyét, aztán
31  1|       finom mosollyal, az udvari ember diszkrét jóindulatával nézi
32  1|    helyette egy ezüstsipkás öreg ember jött, egy hosszúszakállas,
33  1|        Györgyről? Ez a nagyszerű ember vidéki csendőrkapitány volt,
34  1|        ezek már... hogy ez a két ember... többször is találkozott?~ ~
35  1|  tekintélyes professzor, a híres ember, a királyok doktora, eltünt
36  2|   szezonunk s ekkor a szorgalmas ember nem igen adja hetven-nyolcvan
37  2|  gyönyörűséghez képest, mikor az ember költeményeket irhat az elérhetetlen
38  2|   csóknál. Érezheti-e egy gazdag ember a szerelmi boldogtalanság
39  2|       csak húsból és vérből való ember, aki a maga polgári énjét
40  2|        vászonruhás, körszakállas ember állt a bokrok között, kampós
41  2|    közepén. Mint igaz református ember várom az Urtól, hogy elszólít
42  2|  fajtából való kalandot, amit az ember az egész életén át megtartogat.
43  2|  kalandokat hajhász s egy nőtlen ember arroganciájával udvarol?
44  2|     talpra!... Ki látta, hogy az ember a párnák közt töltse az
45  2|   elsülyedtem az előtt az idegen ember előtt... Nem szeretsz, nem
46  2|       hiszen a huszár nem idegen ember... Százkilencvennyolc csókot