Rész

 1  1|         pompásan fejlődött, okos és drága kis teremtéssé lett és a
 2  1|          aztán a papirkosárba dobta drága kis kedvence levelét. Nem
 3  1|     táviratot küldte Ostendéból:~ ~„Drága kis Sándorom, bár olyan
 4  1|           uram híressége? Még a két drága kis lányom se tesz boldoggá,
 5  1|          legszebb asszonyai árultak drága pénzen haszontalan csecsebecséket,
 6  1|          gróf megrázta a fejét.~ ~- Drága méltóságos asszonyom, mondok
 7  1|     helyzetben? Ne áldozzon föl egy drága órát az ironizáló kedvének!
 8  1|             hogy maga se ismer rá): Drága óra? Boldogság? Miket nem
 9  1|             tónusban folytatta:~ ~- Drága méltóságos uram, szívesen
10  1|        Villányi tanár úrnak, ezek a drága kicsikék tehát a hugocskáim.
11  1|          szomorú történetét, mely a drága, egyetlen bátyjától elidegenítette.~ ~-
12  1|              A bátyám, az egyetlen, drága bátyám, talán csak akkor
13  1|             törékeny alakjához.~ ~- Drága, szép kis asszony, maga
14  1|         egészen fölvillanyozta.~ ~- Drága uracskám, maga már bizonyosan
15  1|       csillog s fantasztikus képek, drága üvegek, keleti fegyverek
16  1|                és maga rászorul egy drága, komoly és becsületes kis
17  1|           mindjobban elérzékenyül): Drága kis asszony!~ ~Villányiné (
18  1|             is, a szerelmesem is, a drága és édes párom, akit titokzatos
19  1|        magához szorítja.)~ ~A gróf: Drága, drága, drága!~ ~Villányiné:
20  1|         szorítja.)~ ~A gróf: Drága, drága, drága!~ ~Villányiné: Oh,
21  1|               A gróf: Drága, drága, drága!~ ~Villányiné: Oh, ne, hiszen
22  1|          hangosabban ismételte:~ ~- Drága szívem, mondd meg, hogy
23  1|           reszketve, ismételte:~ ~- Drága kis szívem, ne légy rossz
24  1|             ahol a férjes huga, egy drága és édes kis párisi asszony
25  1|          asszonyhoz Montekarlóba.~ ~Drága nagyságos asszonyom, elhiheti
26  1|      szétoszlassák.~ ~Elképzelheti, drága nagyságos asszonyom, hogy
27  1|              a bátyámról van szó, a drága bátyámról, akinek boldogságát
28  1|         következő levelet irja:~ ~- Drága barátnőm, személyesen szeretném
29  1|         zokogta a férfi fülébe:~ ~- Drága, édes kis Sándorom, hát
30  1|          volt az egyetlen öröme, ha drága kis hugocskáját összecsókolhatja.
31  1|        valami a levegőben, amiről a drága testvérem semmit se tud.
32  1| találkoztunk volna. A szép szeme, a drága mosolygása, a gyerekei arca,
33  1|      elhiszem, hogy jó és kedves és drága vagyok, de őszintén szólva,
34  1|         ugrik a sógornője nyakába): Drága, drága, legdrágább az egész
35  1|          sógornője nyakába): Drága, drága, legdrágább az egész világon!~ ~
36  1|               A levél így hangzik: „Drága kis barátnőm, nem bírom
37  1|            bűnről van szó, melyet a drága, az imádott, a gyanutlan
38  1|         eskű szavait kimondtad? Oh, drága, szegény, komoly fiam, mennyivel
39  1|     türelmetlenebbül a férfi, aki a drága és egyetlen bátyja helyét
40  1|       ártatlan embert loptál meg, a drága kicsike gyermekeidet loptad
41  1|        zongoraszó, melyet valamikor drága tavaszi délelőttökön hallottam.
42  1|   jóságodhoz, a te hűségedhez, a te drága és okos szemedbe nézni,
43  2|           alá. Előkelő irószobában, drága szivarokat füstölve irta
44  2|            után, Henry Clayját vagy drága Upmannját szíva, szidalmakkal
45  2|          udvarias idegen, mint az ő drága uracskája ül mellette a