Rész

 1  1| túlhalmozott iróasztal előtt. Mint mindig, valahányszor nagyobb kitüntetés
 2  1|        akinek gőgös szempillantása mindig érzelmessé lágyult, ha két
 3  1|       köszönhetem, de az életemmel mindig a férjének leszek adósa...~ ~
 4  1|        Gyűlölsz? Kitagadsz? Én még mindig úgy imádlak, mint valaha!
 5  1|            portière mögül.~ ~- Még mindig? - kérdezte suttogva, miközben
 6  1|    elhagyottnak érezte magát, mint mindig, ha az ura agyonhajszolt
 7  1|           való megjelenéstől, ahol mindig tiszteletteljes hódolattal
 8  1|            kokott...~ ~Lujzika még mindig megbotránkozva csóválta
 9  1|        felé fordította:~ ~- Te még mindig itthon vagy? - kérdezte
10  1|         sóvárgásával): Itt élni... mindig itt élni... ez volna a boldogság...~ ~
11  1|              meglátja, hogy ezután mindig jól viselem magamat... De
12  1|       gyöngeségnek. Az asszony még mindig szepegve, megbántott gyermekként
13  1|           elegáns katonát, aki még mindig tiszteletteljes haptákban
14  1|    kisleány koromban sem féltem, - mindig én voltam legelőször kéznél,
15  1|          inasnak, teát hozat s még mindig derűs, apai mosollyal nézi
16  1|            az az érzésem, hogy még mindig a madame Thérèse ablaktalan,
17  1|           gondolni a barátnőjéről. Mindig jól fogja viselni magát?~ ~
18  1|  Villányiné (nagyon sápadt, de még mindig fenntartja a külszínt):
19  1|           se éjjelem, se nappalom, mindig csak arra a délutánra gondolok,
20  1|           nincs fájdalom és az ura mindig nyugodt marad, mert sohase
21  1|        kezdem kinőni, pedig máskor mindig a franciás karcsuságom volt
22  1|         baja, de az utolsó percben mindig visszariadtam ettől a lépéstől,
23  1|      teszek, hogy tőlem telhetőleg mindig őrködni fogok a két ember
24  1|          hogy kedvence, akit ő még mindig selypítő gyermeknek látott,
25  1|          méltóságos asszonyra, aki mindig a tanár úr közelében lehet,
26  1|            forognak.~ ~A gróf (még mindig mosolyog): Megrémit kis
27  1|     gondolja! Négy nap, négy éjjel mindig csak ezen gondolkodtam,
28  1|          Gyűlölöd őket?~ ~Mariska: Mindig gyűlöltem őket, mióta a
29  1|     mindebből, Jánossy úr?~ ~- Még mindig nem azt, amitől ön fél asszonyom.~ ~-
30  1|     fájdalom - kétségtelen, de még mindig remélhetjük, hogy nem történt
31  1|            az idő, de a tavasz még mindig nem tudott meghonosodni
32  2|      mindennapi kenyerét. A versek mindig Beatrice kisasszonyról,
33  2|      elsőemeleti lakásban. Régente mindig ezt az utcát rótta éjféltől
34  2|     ingerelte többé, hogy pénzéért mindig lehet része asszonyi ajkakban,
35  2|            preparandiát elvégezte, mindig itt tanítóskodik a Balaton
36  2|        boldogtalanság érzete, mint mindig, mikor hegyek között járok.
37  2|   szőlőszemeket. Száz-kétszáz akót mindig kiadott a föld. Veszprémben,
38  2|      bolondos ötletein, mintha még mindig a mi kis, sötét, kolostori
39  2|            fontolgatva, mintha még mindig affölött töprenkednék: nem
40  2|           boldogtalan házaspár még mindig ébren van s hogy az én kolostorbeli
41  2|           halál nagy problémái még mindig homályosak az emberiség