Rész

 1  1|   lépésekkel indult meg a magasság felé s az öreg házaspárt oly
 2  1|    várószobákba nyiló szárnyasajtó felé.~ ~- Drágám - mondta gyöngéden -
 3  1|     adhatok kosarat?~ ~A várószoba felé nyiló ajtón egy tuberkulotikus
 4  1|          szeliden a fiatal asszony felé fordította:~ ~- Te még mindig
 5  1|               Bátortalanul a tanár felé nyújtotta keztyűs kis kezét,
 6  1|        karját mozdulatlanul bátyja felé.~ ~- Igy fogadsz? - kérdezte
 7  1|      gőgösen odafordította a tanár felé.~ ~- Most nem Villányi Mariska
 8  1|     udvarlójával a Nagy János-utca felé. Májust mimelő, aranyfényű
 9  1|          szomorú, szürkeszemű lány felé, aki szinte abnormálisan
10  1|            beszél s a vacsora vége felé felbontat egy üveg francia
11  1|        szabadultunk a munkától, Öt felé pedig már rendesen fölvertek
12  1|          integetni kezdett a tanár felé. Az őszbeborult úr a közoktatásügyi
13  1|    hirtelen hátrafordult a barátja felé és halkan szólott:~ ~- Ha
14  1|   legfölebb este tíz, tizenegy óra felé röpülhet csak ide, csak
15  1|            valaha, délután félnégy felé, mikor a tanár körútra indult
16  1|        Nagy János-utcán át a város felé. De csak a legközelebbi
17  1|       léptekkel indult a sárga ház felé, amely úrnőjét oly titokzatosan
18  1|  láthatólag emelkedett a mennyezet felé s a napsugár egyszerre behatolt
19  1|        tovább ment a következő ágy felé, ahol egy sápadt arc vágyakozva
20  1|       Mikor Gärtner kisasszony dél felé hazatért, a levelek között
21  1| expresszvonatról, mellyel Budapest felé utazott. A táviratban értesítette
22  1|     behúnyt szemmel halad a romlás felé, nincs mentség!~ ~Harzburg-Waldeck
23  1|            elháríthatatlan végzete felé.~ ~A hallgatást, mely már
24  1|      ösvényen, mely a halál kapuja felé vezet.~ ~Villányiné: Nem
25  1|       titokzatos és jótékony Halál felé haladna...~ ~ ~
26  1|      melyek tipegve haladtak a cél felé, zsibongó tereken, hangos
27  1|          fordítja tekintetét az ég felé, mely ezt a gyönyörű napot
28  1|                    A déli napsugár felé.~ ~Körülbelül félévvel azután,
29  1|              Most már április vége felé járt az idő, de a tavasz
30  1|      elmenekült.~ ~Este kilenc óra felé jár az idő, a Villányi-palota
31  1|            haladnak távoli kikötők felé.~ ~A tanár: A tengert!~ ~
32  2|            álmodozva fordult a fal felé. És gondolatban már ott
33  2|  csábítólag néztek a halavány Jenő felé.~ ~- Ime, - szólt Peyer
34  2|            Éjféltájban indult haza felé a vendéglőből és ekkor -
35  2|         bekanyarodott a Nádor-utca felé, ahol e pillanatban békén
36  2|    sóhajtott föl keservesen hajnal felé:~ ~- Nem kell a pénz és
37  2|         járt a fejemben, de hajnal felé jött egy okos gondolatom
38  2|        hófehér szárnyait. Négy óra felé visszafordultunk, mert valahogy
39  2|           Az ösvényen, mely a hegy felé kígyózott, egy vászonruhás,
40  2|        hogy a pacsirta is csak tíz felé ébred, elkeseredve hagyta
41  2|         fölkeresel...~ ~És Klárika felé fordulva, jókedvűen folytatta:~ ~-