Rész

 1  1|       életnek. És most, húsz évvel e nyári este után, Villányi
 2  1|        tanársegéddé nevezték ki, s e pillanattól kezdve nem kellett
 3  1|          se válaszolt és a hugának e nap óta nyoma veszett. Most
 4  1|      borzalmas teremtések is élnek e világon. A vén kisasszony
 5  1|          Lujzika annyira megrémült e név hallatára, hogy ijedtében
 6  1|       magának az életen keresztül, e percben nem is látszott
 7  1|            Nem borzasztó, hogy még e pár év alatt is meg vagyok
 8  1|      jószívű Gärtner kisasszonynak e pillanatban az az érzése
 9  1|         ebédlőbe, de a szájacskája e rövid úton se állt be, -
10  1|            jó és jöjj el hozzám!~ ~E pillanatban látni lehetett,
11  1|    megdobbant, a szeme szikrázott: e perctől fogva nyugodt lehetett,
12  1|      édesem, a sejtelmekben? Engem e pillanatban az az érzés
13  1|          Villányi Mariskának, mert e pillanatban lehetetlennek
14  1|           meg tudná éreztetni vele e kivételes férfi nagyságát?
15  1|       hangon kérdezte:~ ~- Maga is e rajongó kis bolondok közé
16  1|        bizonyára szépnek találnak, e pillanatban annyira felháborítja,
17  1|            ellen, akit rajta kivül e percben még senkise látott,
18  1|       gyűrűk, a fájdalom kilobbant e pillantásából, a piros arcocskája
19  1|           kínos percbe kerül, amíg e pillantás szuggesztiv hatása
20  1| szenvedhettél!~ ~Mariska: A szívem e napon kapta a legelső sebet,
21  1|         férfi számára virul s hogy e rózsás fülek vágytól remegve
22  1|         elbuktatták a földrajzból, e pillanatban emberfölötti
23  1|      tudata majdnem őrültté tette: e pillanatban azonban nesz
24  2|       fiatalember...~ ~A borítékon e szavak állottak: PEYER FÜLÖP
25  2|        volt, a levélben pedig csak e sorok táncoltak a megrémült
26  2|            a gyujtót a szivarvilág e félelmes arisztokratájához.~ ~-
27  2|            a Nádor-utca felé, ahol e pillanatban békén szunnyadt
28  2|         embert s azt kivánná, hogy e szegény halandó minden alkotásában
29  2|            a szívedet Fanfanod.”~ ~E levélre a kócos szobaleány
30  2|          kényeztetett kis hercegnő e napon tudta meg először,
31  2|            üressége; éreztem, hogy e csalódás után nem lesz többé
32  2|        hogy elszólít ezen az őszön e földi siralom völgyéből.~ ~
33  2|            ismét a pincébe, s mint e környéken mondják, megbuktatta
34  2|       ilyesmiről, de a kivitelre - e szigorú, templomszerű környezetben -
35  2|     füttyhangok mellett gördült ki e dómszerű üvegboltok alól,
36  2|        Bizonyos ábrándozással, ami e könnyűvérű fiatalembert
37  2|        kupé ajtaját fölnyitották s e percben egy bundába burkolt
38  2|        végre is meggondoltam, hogy e nyilatkozattal csupán a
39  2|       neked: egy percre irigyeltem e boldog asszonyt - ezért
40  2|            a háztartási könyvre és e könnyek ezt mondták a maguk
41  2|           az ebédlőbe. A névjegyen e sorok állottak: Freiherr