Rész

 1  1|          vagyok, mint azok, akik valaha a délamerikai cukorültetvényeken
 2  1|         merészen letagadta, hogy valaha a Tiszát látta: az ujságirók
 3  1|         mindig úgy imádlak, mint valaha! Mariska.”~ ~A professzor
 4  1|          abban a reményben, hogy valaha mégis csak megfeledkezem
 5  1|         is, hogy én voltam neked valaha legdrágább az egész világon?~ ~
 6  1|    meghalt hugocskám vagy... Élt valaha egy kis leány, aki téli
 7  1| vonaglott a felindulástól, - aki valaha a katedrán, a betegágy mellett
 8  1|          jó és édes gyermek volt valaha, mint ti, drágácskáim...~ ~ ~
 9  1|       selyemfauteuilben, melyben valaha a királyasszony ült. Nagyon
10  1|    hallani sem akart arról, hogy valaha pesti katonatisztek udvaroljanak
11  1|         György volt, akinek ősei valaha vércsefészkeket kaptak a
12  1|      pusztai sás között fogadott valaha örök hűséget egymásnak.
13  1|        csalt volna? Érezte-e már valaha, hogy sírni szeretne, dobogott-e
14  1|      jobban benneteket, mint én. Valaha én is ilyen aranyfürtös
15  1|     számomra nincs megirva, hogy valaha igazán boldoggá legyek.~ ~
16  1|         épületek közt, melyekben valaha a Mátyás király vitézei
17  1|          kőpalota előtt, melyben valaha a Ferdinánd király gyóntatója
18  1|     frissebb és üdébb volt, mint valaha, - aztán halkan, föl se
19  1|       fog arra gondolni, hogy én valaha megfeledkezhetem magamról,
20  1|        az érzés fog el, hogy még valaha föl is áldozom az életemet
21  1|       telem van, pompásabb, mint valaha, akik régen nem láttak,
22  1|       bájosabb és finomabb, mint valaha: ha férfi volnék, már rég
23  1| kivételes földi lény, aki - mint valaha Szent-László - egy egész
24  1|          rejtélyesebb volt, mint valaha, délután félnégy felé, mikor
25  1|      elveszne számomra, ha magát valaha elveszíteném. Ugy-e, érzi,
26  1|      aranykeretes tükörben, mely valaha ott függött a szülői ebédlőjében
27  1|         csak úgy szerellek, mint valaha...~ ~Térdére ültette a hugát,
28  1|    Térdére ültette a hugát, mint valaha pöttönkorában szokta s miközben
29  1|      minden beteljesedett amiért valaha a kicsike ágyacskámban imádkoztam.
30  1|        csimpaszkodnának, mint te valaha az enyémbe, mikor az egyetemről
31  1|    villasora jut az eszébe, ahol valaha - most úgy rémlik neki,
32  1|        jobban érezte magát, mint valaha, de szeme, hirtelen elgondolkodása,
33  1|    belépőbe burkolt apróság, aki valaha egy hercegnő büszkeségével
34  1|    büszke arccal ment végig vele valaha a kisváros korzóján? A fiatal
35  2|         is viselt peplumot, mint valaha a dalosajkú Catullus kedvese,
36  2|          vajjon megcsókolhatom-e valaha, jó Isten? Beatrice kétszázezer
37  2|   kékszemű leánykám kezére, mint valaha, a népmesék idejében, a
38  2|         azt szokta mondani, hogy valaha Petőfivel együtt játszott
39  2|      hogy Irma - akinek nem volt valaha előttem titka - most az