Rész

 1  1|          asszonyosan ápolt, puha kezét még utoljára ott nem érzik
 2  1|       doktora ügyes és csodatevő kezét. Mikor Villányiné később -
 3  1|          köti össze az asszonyok kezét, rögtön leveti a brutális
 4  1|        hinnék, ha híres doktoruk kezét alkonyat-tájban ott nem
 5  1|       felé nyújtotta keztyűs kis kezét, de Villányi nem reagált
 6  1|   gyermekként néz maga elé, de a kezét nem húzza vissza...~ ~ ~
 7  1|        már az is elég, ha a maga kezét néha barátilag megszoríthatom
 8  1|     összekulcsolta a keztyűs kis kezét, a hangja pedig gügyögővé
 9  1|        asszonykát megvédjen...~ ~Kezét nyújtotta az ezredesnek,
10  1|          hajolt le hozzá, hogy a kezét megcsókolja, - s újra eszébe
11  1|      asszony megsimogatta az ura kezét.~ ~- Maga jó ember, - mondta
12  1|         katonatisztet.~ ~A gróf: Kezét csókolom, szép méltóságos
13  1|          birt megfeledkezni...~ ~Kezét nyújtja a grófnak, aki nem
14  1|       Villányiné (kiszabadítja a kezét): Kedves barátom, magának
15  1|          is összecsókolhatnám! A kezét is megcsókolnám, mert az
16  1|   színészt.~ ~A gróf (megfogja a kezét): Mondja a szemembe, hogy
17  1| professzor, miután a fiatalember kezét barátságosan megszorította.~ ~
18  1|     nyújtotta gyűrűktől csillogó kezét. A szeme azonban óvatosan
19  1|          tett, hogy a Villányiné kezét titokban megszorítsa, a
20  1|         a Villányiné vonagló kis kezét, mely lázasan forró volt,
21  1|       megszorította a Villányiné kezét.~ ~Pár pillanatig hallgattak,
22  1|   búcsúzik a minisztertől, aki a kezét mosolyogva megszorította.
23  1|    megengedi, hogy a finom, szép kezét millió csókkal halmozza
24  1|     kisasszony, szívére szorítva kezét, így szólott magában:~ ~-
25  1|        meg hűséges kis barátnője kezét.~ ~- Mi a baj? Ugy-e, a
26  1|            A gróf (elébe siet, a kezét nyujtja, az arca jókedvű
27  1|   öntudatlanul megragadja a gróf kezét): Méltóságos úr, tudom,
28  1|       meghajol a gróf előtt, aki kezét nyújtja neki s udvariasan
29  1|         majd gyöngéden rátette a kezét a fiatal asszony csillogó,
30  1|           Villányiné (megfogja a kezét és gyöngéden leülteti. Nagyon
31  1|       volna.~ ~Ekkor fölemelte a kezét és a torkából rekedt és
32  1|      szédülő asszonyt látta, aki kezét védőleg a szeme elé tartja
33  1|      fiatal nő követi, aki hideg kezét fenyegetőleg feléje emeli...~ ~ ~
34  1|         minden mozdulatát, aztán kezét szeliden a karjára fekteti.~ ~
35  1|           megszorítja a felesége kezét. Nagyon meghatottan): Nincs
36  1|         hogy foga vacogni kezd s kezét borzongva az arca elé emeli.~ ~
37  2|           szorongatta meghatva a kezét. Hogyan történt mindez -
38  2|     Klárika megszorította az ura kezét.~ ~- Maga oly jó, - mondta, -
39  2|      hozzá mosolyogva, - éppen a kezét fogja megkérni tőlem...~ ~-