Rész

1001  2|          rejtelmeibe.~ ~Mikor a preceptor, az ő kopott ruhájában esténként
1002  2|                  költő is, később elővette az egyik sarokból a lantját
1003  2|              lantját és könnyezve pengette az édes melódiájú húrokat.
1004  2|                   Lesbiának keresztelte el az ő elérhetetlen kedvesét...~ ~
1005  2|                        Keressen föl holnap az irodámban. Sürgős beszélni
1006  2|                   rézkrajcárokban rakta le az éjjeli szekrényre, álmodozva
1007  2|               saccóján kivül. De mit érnek az én millióim az ön forró
1008  2|                   mit érnek az én millióim az ön forró szívéhez képest?
1009  2|                  ön forró szívéhez képest? Az ég egy bájos gyermekkel
1010  2|            szalonomban több lovag pályázik az én kékszemű leánykám kezére,
1011  2|        százszorszép királykisasszonyra. De az ő szíve hideg marad a doktorok,
1012  2|                semmije sincs a saccóján és az édesszavú lantján kivül.
1013  2|               beszegi...~ ~Beatrice pedig, az ő Lesbiája, könnyezve emeli
1014  2|                   Ott helyet mutatott neki az egyik fauteuilben és kissé
1015  2|          kiséretében öntött egy pohárkával az aranysárga Martellből. Később
1016  2|             nyújtott át a remegő poétának. Az aranyrúdról csakhamar kiderült,
1017  2|               jutott, verseket ir és ezzel az üzlettel keresi meg mindennapi
1018  2|                    Beatrice kisasszonyról, az idősebb leányomról szólanak,
1019  2|                    zsúrokon minden asszony az ő kék szemeit és rózsás
1020  2|                 rózsás teintjét ismeri föl az ön kinyomtatott becseseiben.
1021  2|                  kellemes kitüntetés, mert az olyan leány, akiről verseket
1022  2|                   cseppet sem különb, mint az olyan barack, amelyiken
1023  2|               Peyer úr szó nélkül kelt föl az iróasztala mellől és fölnyitotta
1024  2|           iróasztala mellől és fölnyitotta az egyik sötétbarna acélvárat.
1025  2|          ezresbankót rakott ki a poéta elé az asztalra. Az ezresek kacér
1026  2|                   a poéta elé az asztalra. Az ezresek kacér hölgyei csábítólag
1027  2|                  szemét elfutotta a vér és az ördög (aki mindenütt jelen
1028  2|                    használatra. Oh, ez nem az ő régi, forró, mámoros szíve
1029  2|                    odaállították asztalára az ezüstös, vízpárás pezsgőhűtőt.
1030  2|                 kissé megilletődve gondolt az ő egyszerű lantjára, amely
1031  2|                   most már felülkerekedett az üzleti szellem, - hanem
1032  2|               lakásban. Régente mindig ezt az utcát rótta éjféltől hajnalig;
1033  2|                  sugár alakja néha feltünt az épülő bérpalota állványai
1034  2|          világításában s könnyezve gondolt az ő sötéthajú Beatrice-ére,
1035  2|                 bizonyára nem ismerték föl az egykori éhenkórász poétát.
1036  2|             hímzett, chagrinbőr tárcáját s az ezresek kacér hölgyei ismét
1037  2|          tekintettek rá, Jenő nagyot ütött az asztalra és így szólott
1038  2|                    és így szólott hangosan az ő magányos szobájában:~ ~-
1039  2|                       Ti vagytok mindennek az okai, ti céda, nyomorult
1040  2|                 Jenő érezte, hogy a lazac, az entrecote, a parfait, a
1041  2|               gyönyörűséghez képest, mikor az ember költeményeket irhat
1042  2|                  ember költeményeket irhat az elérhetetlen kedvesről.
1043  2|                 elérhetetlen kedvesről. És az a gondolat sem ingerelte
1044  2|                    tízforintos couvert, én az én régi, kicsiny lantomat
1045  2|             ugyancsak nagyot nézett, mikor az irodaszolga látogatót jelentett
1046  2|                 cilinderét, helyet foglalt az egyik fauteuilben és ekként
1047  2|                Visszajöttem, jó uram, mert az éjjel meggondoltam a dolgot.
1048  2|              Megsemmisülve fordult ki Jenő az utcára a rézkapcsos főkönyvek
1049  2|                 borzalmasnak tetszett neki az a gondolat, hogy többé ne
1050  2|                 verseket! Úgy érezte, hogy az életet sem birná tovább
1051  2|             szemébe könnyek futottak, amíg az aszfalton végigment. És
1052  2|                  és józan ész lesz ezentúl az üzleti tőkém.~ ~*~ ~A gazdag
1053  2|                   sem ismerte a nevét...~ ~Az akadémia tagjául választotta
1054  2|            akadémia tagjául választotta és az egyesületek, a vidéki városok
1055  2|         nyilatkozott a fenséges úr, de már az is általános feltünést keltett,
1056  2|                    frigy teljesen megfelel az intenciómnak. De a lantot
1057  2|                 művészeknek - nem tartozik az igazságos mesterségek közé.
1058  2|                    Ő a művészben nem látja az embert s azt kivánná, hogy
1059  2|                 szíva, szidalmakkal illeti az előkelő francia márkit,
1060  2|                   mert a kritika többnyire az emberi kegyetlenség műve.
1061  2|           körülmények között vesztették el az önuralmukat és a józan eszüket...~ ~ ~
1062  2|                 színtársulatnál. Bizonyára az isteni szikra avatta föl
1063  2|               vacsorájuk reményét. Páfrány az úgynevezett nobilis apákat
1064  2|     lovagcsizmájában billiárdozott hitelbe az Arany sarkcsillag-nál...~ ~
1065  2|                    a direktornak egy napon az a merész ötlete nem támad,
1066  2|             Gauthier Margitot és Üdvöskét, az igazgató véleménye szerint
1067  2|              nevezte - kijelentették, hogy az igazi tehetség csak a vidéken
1068  2|              fejlődhetik, Ferike fölmondta az ezerforintos lakást s ruháskosaraival,
1069  2|                   a vicinális állomáson.~ ~Az öreg Repkényfalvi, az igazgató,
1070  2|                      Az öreg Repkényfalvi, az igazgató, aki szemérmetlenül
1071  2|                Budapestről magával hozott, az utolsó forintig elfogyott.~ ~
1072  2|                   pillanatnyilag kifogytam az aprópénzből. Ha te megszorulsz,
1073  2|                 egyáltalában nem szerepelt az étlapon.~ ~Ferike nem volt
1074  2|             budapesti jargonjában ezt irta az édesanyjának:~ ~- Nekem
1075  2|              vissza, Ferike pedig feltűrte az ujját és buzgón foglalatoskodott
1076  2|             reggeltől estig együtt kószált az utcákon és a korcsmákban,
1077  2|               leányt. Ezt mondta neki:~ ~- Az éjjel, mikor tőled elváltam,
1078  2|               gondoltam, hogy szamárság ez az életmód, amit most folytatunk.
1079  2|               tegnap este Laki is ugyanezt az ajánlatot tette. Huszonnégy
1080  2|                  Úgy van, én játszom benne az öreg Take lordot, - mondta
1081  2|                Kártyázzatok komolyan s aki az első partiet megnyeri, azzal
1082  2|                    mondta Páfrány.~ ~- Áll az alku, - folytatta Laki.~ ~
1083  2|                 mind a ketten hazakisérték az álmosodó Ferikét, aztán
1084  2|                színpadon szerelmet vallott az öreg gróf legifjabb leányának,
1085  2|                  nem lett folytatása, mert az ügyelő, egy hosszú bottal,
1086  2|                   reggel hosszú cikket irt az előadásról s fejtegetései
1087  2|                  hozta. „Páfrány úr - irta az ujság - nem adta kellő méltósággal
1088  2|                 nem adta kellő méltósággal az előkelő lordot s a Laki
1089  2|          nélkülözte a finomabb nüánszokat. Az ilyesmi jó lehet a fővárosban,
1090  2|                    mást kiván.”~ ~Igy itél az igazságtalan kritika, mely
1091  2|          Braziliáig járnak a Lloyd hajóin, az aszófői magyar fiúk, kik
1092  2|                teremtett lélek aludt ebben az órában. A vizen egyetlen
1093  2|              Átkoztam a civilizációt, mely az ő nagy erejével engem is
1094  2|                vidám asszonyokkal sétáljak az eszplanádon, s néha ternót
1095  2|              ternót vagy quaternót nyerjek az estéli tombolák alkalmával.
1096  2|                 tettek. Ilyenkor Giovanni, az én dalmát matrózom, gyorsan
1097  2|                   tüntek el hajónk mellett az apró zalai falvak: Arács,
1098  2|                éreztem, mint sülök barnára az afrikai hőségben. Hanyatt
1099  2|                feküdtem a vitorla mellé, s az eget bámultam, melyen egy
1100  2|                    mely Siófok táján várta az alkonyati brise-t, olykor
1101  2|             parasztgyerekek. Egy kis leány az ér síkos, zöld kövei fölött
1102  2|                   háromhetes szabadságidő. Az ösvényen, mely a hegy felé
1103  2|         figyelmeztetett rá.~ ~- Ez Kis úr, az arácsi Szeretetház segédtanítója,
1104  2|                   lépett volna közibénk, s az én ideges, hangulatokban
1105  2|            romantikus olvasmányokkal tölti az idejét; de kiderült, hogy
1106  2|                     Idegeim nem birják meg az óriási méreteket, a föld
1107  2|                    a föld misztikus púpjai az emberi magányosság és jelentéktelenség
1108  2|                   a hegyek körvonalaiban s az erdők homályba vessző fái
1109  2|                  blúzban, egészen közönyös az én lelkem minden szomjúsága,
1110  2|            megérteni engem és nincs messze az idő, amikor egy aranyszegélyű
1111  2|                   lelkesen beszélt azokról az eredményekről, melyekkel
1112  2|                   földművelés oktatása jár az osztatlan népiskolákban.
1113  2|                 Egyébiránt megszólíthatjuk az öreg Somogyi Dánielt.~ ~
1114  2|                  kért tőle egy pohár bort, az öreg előhozta a pincekulcsot
1115  2|                  szüreteltünk valamicskét. Az idén már csak gyönge kukorica
1116  2|                    sárgulni a hegyoldalon. Az öreg végignézett a kunyhó
1117  2|                  nap vérpiros golyója.~ ~- Az apám is, az öregapám is, -
1118  2|                   golyója.~ ~- Az apám is, az öregapám is, - folytatta, -
1119  2|                   esztendővel ezelőtt jött az istentelen bogár, nekiesett
1120  2|              kirágott mindent, ameddig itt az úr szeme ellát. Tavaly már
1121  2|                    a présházak ajtaját, de az idén valamennyi zárva marad.
1122  2|                 bortól már nem lesz nedves az én bajuszom. A korcsmánkban
1123  2|             hidegen mondta mindezt, mintha az egész nem is őt érdekelné.
1124  2|                    Egy-két esztendő mulva, az köllenék csak. Nem cselekszi
1125  2|                    Nem cselekszi velem azt az Isten, hogy még ezen a télen
1126  2|                igaz református ember várom az Urtól, hogy elszólít ezen
1127  2|                  Urtól, hogy elszólít ezen az őszön e földi siralom völgyéből.~ ~
1128  2|         körülfolyta s messziről olyan volt az öreg paraszt, mint egy óriási
1129  2|                   bánatához képest, akihez az öreg, szerető anyaföld lett
1130  2|                                 Hófúvás.~ ~Az egyetlen kis unokahugom,
1131  2|           tizennyolcesztendős leányka, aki az idei tavasszal került ki
1132  2|                   idei tavasszal került ki az angol kisasszonyok váci-utcai
1133  2|                    lány miképp került ide, az Isten háta mögé, azt eléggé
1134  2|                 megtörténik, de ami eddig, az én egész közönséges életem
1135  2|                   napról-napra azzal telik az idő, hogy törülgetnem, gazdasszonykodnom
1136  2|           körülmények közt arról, hogy ezt az unalmas egyformaságot valami
1137  2|               fajtából való kalandot, amit az ember az egész életén át
1138  2|                    kalandot, amit az ember az egész életén át megtartogat.
1139  2|             leányával együtt elvonultan él az ódon nemesi kúriában, évhosszat
1140  2|            cipeljenek be a helységbe, ahol az ottani fiatalság - a kasznár,
1141  2|        megszabadítsak a dérszövettől.~ ~Ez az arrogáns úr azonban mitsem
1142  2|                    azonban mitsem törődött az én látszólagos közönyömmel,
1143  2|            Dömjén-Gálosdra.~ ~- Ah, hiszen az Sopronmegyében van?~ ~-
1144  2|                       Egész nap.~ ~- Pedig az idő nem valami barátságos.~ ~
1145  2|                 ismersz - kiugrott belőlem az ördög s olyan vidáman, hangosan
1146  2|                pompás agglegény-anyag van. Az én öregségemben nem a női
1147  2|                  mormogó gazdasszony állít az éjjeliszekrényemre. Én és
1148  2|                 Hogy a rheuma kínozni fog, az bizonyos...~ ~A bakonyi
1149  2|               Veszprémmegyébe kanyarodott, az egyes állomásokon hosszas
1150  2|             szüneteket tartottunk s amikor az ablakon kitekintettem, ijedten
1151  2|           határozott célzásokat tett, hogy az esetben, ha valakit egyáltalán
1152  2|                     nehogy ez a bolond fiú az ajkaihoz emelje. Jaj, mit
1153  2|                   a gőz hatalmas erejének. Az utasok kiszálltak a kupékból,
1154  2|              embereket is hozott magával s az akadályt délután egy órára
1155  2|                   szürkeségében. Andor, ki az ezüstcsatos kézitáskát leemelte
1156  2|              feleltem meghatva, - talán... Az Isten áldja meg, Andor!...~ ~
1157  2|             nyakába.~ ~- Csakugyan te vagy az, Gyuricám?~ ~Az első pillanatban
1158  2|                    te vagy az, Gyuricám?~ ~Az első pillanatban nem ez
1159  2|             Gyuricának szólították), hanem az, hogy ebben a fiatal nőben
1160  2|                kolostorbeli hálószoba, hol az ágyaink egymás mellett állottak
1161  2|                néha valami új dolog jutott az eszünkbe.~ ~- Mit keressz
1162  2|               fogsz tán tovább menni ebben az időben?~ ~- Miért?~ ~- Mert
1163  2|               mentem?~ ~- Kihez?~ ~- Ehhez az úrhoz itt ni!~ ~S megkapva
1164  2|                 úrhoz itt ni!~ ~S megkapva az útitársamat, szeretetreméltó
1165  2|                 férjem.~ ~A nyomorult, aki az úton nőtelen embernek adta
1166  2|            Mosolyogva, - hiszen te ismered az én borzasztó mosolyomat! -
1167  2|                   idegesen szorítottam meg az ujjai hegyét.~ ~- Igen,
1168  2|                   arra, hogy haragudjam.~ ~Az estét és a másnapot, mint
1169  2|                   postabélyegről láthatod, az ő csinos kis kastélyukban
1170  2|               hiszen fogod olvasni egyszer az ujságokban - még okvetlen
1171  2|                    mindig ébren van s hogy az én kolostorbeli szomszédságomat
1172  2|                valaha előttem titka - most az egész éjszakára magamra
1173  2|                   egy idegen férfiért, aki az összes barátnői szívekért
1174  2|                   én, - hogy is irtuk csak az iskolai gyakorlatban? -
1175  2|                   míg én egyedül bolyongok az élet göröngyös útjain! Bevalljam-e
1176  2|         szemérmetlen macska kezébe játssza az ártatlan kanárimadarat...
1177  2|                    nem beszélni róla ebben az ünnepies pillanatban! Mefisztó
1178  2|                Isten nevében áldja meg ezt az ijesztő házasságot!...~ ~
1179  2|                ismerte eddig a himzőrámák, az Ohnet-regények és a penzióbeli
1180  2|                   most mégis megijesztette az a felelősség, melyet egy
1181  2|                   Klárikának eszébe jutott az a négyes, melyet Ádám egy
1182  2|                 furcsa gondolatra, hogy ez az illedelmes, udvarias idegen,
1183  2|          illedelmes, udvarias idegen, mint az ő drága uracskája ül mellette
1184  2|          pincérekkel, a liftes emberekkel, az aranypaszomántos szállóbeli
1185  2|               kocsi ablakából merengtek el az olasz égbolt kékségén, -
1186  2|                    hasonlót sohasem láttak az Ohnet grófnői, ámbár (mint
1187  2|                 lelkesedve sürgött-forgott az ágya körül. A himzett kötény
1188  2|                  talpra!... Ki látta, hogy az ember a párnák közt töltse
1189  2|                 ember a párnák közt töltse az ifjuságát?... A pacsirta
1190  2|                  kelni, pontosan kifizetni az állami adót, a délelőttöt
1191  2|                  gondolta eddig, hogy csak az ifjuság bolondítására valók...
1192  2|              dörmögte:~ ~- Úgy élek, ahogy az olvasókönyvek előirják...~ ~
1193  2|                   fölkelés dacára, sem élt az axiómák tanácsai szerint.
1194  2|                    férje szívéből gyűlölte az axiómákat, az ókori bölcseket,
1195  2|            szívéből gyűlölte az axiómákat, az ókori bölcseket, az olvasókönyvek
1196  2|             axiómákat, az ókori bölcseket, az olvasókönyvek tanácsait
1197  2|                bohém gondolkodásával járta az élet ösvényeit s ugyancsak
1198  2|            problémái még mindig homályosak az emberiség előtt. Ádám úr
1199  2|                    szerencsésen fölfedezte az előszobában. Szóval, Klárika
1200  2|                    lovagot vélt föltalálni az ő egyetlen uracskájában,
1201  2|                némaságában:~ ~- Nem szeret az uracskám, nem szeret, nem
1202  2|                     Féltékennyé kell tenni az uradat, meglátod, hogy kijön
1203  2|                   flegmából...~ ~- Ha csak az kell, - mondta Klárika önbizalommal, -
1204  2|                kötény gazdáját ott találta az utcai ablak mellett. Klárika
1205  2|               huszárt?~ ~- Aki odaát lakik az emeleti lakásban...~ ~Ádám
1206  2|                   huszár nevét?~ ~- Miért? Az kellene csak, hogy magának
1207  2|            egyébbel sem foglalkozott, mint az asszonyi lélek pszihológiájával -
1208  2|                  olyan asszonyra, aki urát az udvarlóira figyelmeztette
1209  2|                    van szó - és így felelt az ő arrogáns hidegvérével:~ ~-
1210  2|                 adjutánsa s mivel a fenség az olasz udvarnál vizitel,
1211  2|                      Klárika rémülten állt az inkriminált fiók előtt.~ ~-
1212  2|                Ámbár (tette hozzá kacérul) az se volna csuda, ha bolondot
1213  2|                  ha bolondot tennék, mikor az uram nem szeret...~ ~- Egek,
1214  2|                         Igazán szereti azt az embert? - kérdezte Klárikától
1215  2|                   szemében.~ ~- Mondja meg az igazat... mit ér, ha a hátam
1216  2|                      Klárika megszorította az ura kezét.~ ~- Maga oly
1217  2|              szomorú egyedüllétemben, hogy az akaratom ellenére megszerettem...
1218  2|                  közli velem délutánonként az érzelmeit. Ma - de nem mondom
1219  2|             ilyesmit?~ ~- Ma csókot intett az ablakon át... százkilencvennyolc
1220  2|                     nem kényszerítem, hogy az enyém maradjon... Az együttélés
1221  2|                  hogy az enyém maradjon... Az együttélés most már mindkettőnkre
1222  2|                     Klárika ijedten nézett az urára.~ ~- Ne beszéljen
1223  2|                     hogy mindent bevalljon az urának, de ekkor eszébe
1224  2|              mélyén:~ ~- Hadd higyje, hogy az igazat mondtam, nem szabad,
1225  2|             szobalány egy névjegyet hozott az ebédlőbe. A névjegyen e
1226  2|                  sápadtan tette le kezéből az ujságot.~ ~- Nem szabad
1227  2|                    huszár...~ ~Kopogtattak az ajtón - s a következő percben
1228  2|          Legénykoromban együtt udvaroltunk az asszonyoknak a balatonfüredi
1229  2|                  holnap érkezik Budapestre az olasz udvartól... Ő fensége
1230  2|               diskurzust.~ ~- Sokat látunk az ablakban, a feleségemnek
1231  2|                  vissza a társadalomtól és az élettől... A fenséges úr
1232  2|                 hogy a vezérkarba lépjek s az embernek megkeményedik a
1233  2|                   megkeményedik a feje, ha az iskola padjából kikerült...~ ~-
1234  2|                   Nono, nem merném kutatni az igazi okot...~ ~Klárika
1235  2|              halálos rémülettel csípte meg az ura karját, hogy Ádám majdnem
1236  2|            megkérte a kezedet...~ ~Klárika az urára emelte könnyes szemét.~ ~-
1237  2|                mivel?~ ~- Majd elsülyedtem az előtt az idegen ember előtt...
1238  2|                  Majd elsülyedtem az előtt az idegen ember előtt... Nem
1239  2|                csókot intett neked délután az ablakból...~ ~Klárika zokogva
1240  2|                báró, mikor magát ott látta az ablaknál?~ ~A hímzett kötény
1241  2|                  mert én csak akkor álltam az ablakhoz, mikor maga az
1242  2|                    az ablakhoz, mikor maga az előszobában csöngetett...~ ~-
1243  2|                 Hallgasson... mert kiugrom az ablakon.~ ~Ádám a karját
1244  2|             azontúl még forróbban szerette az ő bolondos kis feleségét.~ ~ ~