Rész

  1  1|                gondokkal gyötrődve amiatt, hogy az apjához küldendő távirat
  2  1|            váratlanul Budapestre érkezett, hogy orvos fiát a keblére szorítsa,
  3  1|            szégyenkezés után elpanaszolta, hogy nemsokára körorvosi állást
  4  1|                   még ahhoz sincs reménye, hogy a száraz kenyeret megkeresse.
  5  1|                    akar lenni, csak azért, hogy a bendőjét megtölthesse?
  6  1|                   valamennyien azt várnák, hogy a pesti zsidó milliomosok
  7  1|                   majd kieszelünk valamit, hogy legalább a mindennapi sültecskéje
  8  1|               hasztalanul várakoznia arra, hogy a lipótvárosi milliomosok
  9  1|            stallumot. Annyi volt a betege, hogy jóformán az orvosi lapjait
 10  1|                kartársai pedig elismerték, hogy Európa legelső diagnosztái
 11  1| malomtulajdonosához, aki nagyra volt vele, hogy hetvenhatéves koráig még
 12  1|              hajlandónak mutatkozott arra, hogy bájos lényét és legendásan
 13  1|                     ennyi ideje volt most, hogy Török Alicet feleségül vette -
 14  1|                    boldognak érezte magát, hogy jóformán nem is voltak többé
 15  1|           beavatottak már arról beszéltek, hogy nemsokára beirják nevét
 16  1|                  átvilágította az a tudat, hogy tökéletesen betöltötte földi
 17  1|             ugyancsak nem gondoltam volna, hogy valamikor a király szárnysegéde
 18  1|               adjutánsa, tisztelgett nála, hogy élőszóval is köszönetet
 19  1|               Villányi-palotába hajtatott, hogy mégegyszer megszorítsa a
 20  1|              kikérte magának azt a kegyet, hogy alkalomadtán még tisztelkedhessen
 21  1|                    majd intett az inasnak, hogy bebocsáthatja hozzá a betegeket.
 22  1|               estig se jutott ideje ahhoz, hogy a könyveit olvassa, a feleségével
 23  1|            kimerülve, szívszorongva várta, hogy a vaságyak komor utcájában
 24  1|                 arra se hagytak időt neki, hogy a torkát egy pohár langyos
 25  1|                   tejjel fölfrissítse vagy hogy a leánykái hidegtől kipirult
 26  1|                   heverő ujságot, anélkül, hogy a kalapját megemelte volna.
 27  1|                 kocsis is megérezte volna, hogy gazdáját súlyos kellemetlenségtől
 28  1|                   táviratban tudatta vele, hogy a jó istenke egy kicsi babát
 29  1|                    meg volt győződve róla, hogy a baba áldást és szerencsét
 30  1|          Villányi-családnak. Úgy látszott, hogy volt is a dologban valami:
 31  1|                    szólt:~ ~- Meglássátok, hogy színésznő lesz belőle...
 32  1|                  embernek nem volt rá oka, hogy az éleslátására büszke legyen.~ ~
 33  1|         pillantással nézett a szemük közé, hogy hirtelen ellepte őket a
 34  1|                  urához:~ ~- Nagyon félek, hogy kacér lesz, hiszen máris
 35  1|            ünnepiesen meg kellett igérnie, hogy egy lépést se fog tenni
 36  1|            Villányi várta az iskola előtt, hogy aztán karonfogva, szerelmesekképp
 37  1|      neuraszténiának, de csöpp hijja volt, hogy ájultan nem esett össze,
 38  1|                  de a jó isten a tanum rá, hogy nem tehetek másként. Drágám,
 39  1|                 nyugodj bele a gondolatba, hogy sohase fogsz látni többé;
 40  1|                    többé; én attól tartok, hogy örökre elvesztem a számotokra.
 41  1|                torkomat, ha arra gondolok, hogy többé sohase foglak látni
 42  1|               látni benneteket. Ne kutasd, hogy kivel szöktem meg és hova
 43  1|                 azt se sikerült megtudnia, hogy Mariskája kinek a kedvéért
 44  1|                  Villányi később megtudta, hogy az egykori kis színiakadémiai
 45  1|                    már merészen letagadta, hogy valaha a Tiszát látta: az
 46  1|                  ujságirók azt irták róla, hogy Elszászban pillantotta meg
 47  1|                   volt neki arra gondolni, hogy bájos kis babája most idegen
 48  1|                férfiak karjaiban vonaglik, hogy a torka összeszorult fájdalmában.
 49  1|                    homályos sejtés támadt, hogy az élet mégsem oly tiszta
 50  1|             életvidáman érte meg aggkorát, hogy a legfiatalabb nemzedéken
 51  1|                       Bizonyos vagy benne, hogy legalább a vacsorához jókor
 52  1|                       Hát nem mondtam még, hogy táviratilag Pásztóvölgyre
 53  1|                  kora délután telegrafált, hogy a legelső vonattal siessek
 54  1|                 drágám, azt te is belátod, hogy a volt miniszterelnöknek
 55  1|              sietve visszavonult, anélkül, hogy az ura kérdésére választ
 56  1|                 most értesült volna arról, hogy öt kincsekkel megrakott
 57  1|                 volna a legnagyobb gondom, hogy a szoknyám ferdén áll. Miért
 58  1|                    ő bizonyosan nem látná, hogy már nem a harmadéves rongyaimat
 59  1|                    vette észre. Mi haszna, hogy mindenem megvan, mint valami
 60  1|                   fenyegetek, de meglátod, hogy ez végre is nagyon rosszul
 61  1|                   csak megérteni se tudta, hogy egy híres ember felesége,
 62  1|              felesége, aki bizonyos benne, hogy az ura még sohase nézett
 63  1|                  aki csak azért született, hogy a szenvedő emberiséget a
 64  1|                   oly lelketlen és ostoba, hogy az ő komoly, tudós, szelid
 65  1|                    frivolitásnak tünt föl, hogy ezt a félistent filiszter
 66  1|                annyira kihozta a sodrából, hogy szinte elképedve dadogta:~ ~-
 67  1|                  szívem, biztosítlak róla, hogy te vagy az egész világon
 68  1|           legboldogabb asszony. Ha tudnád, hogy vétkezel, mikor az urad
 69  1|                    magától a kedveskedést, hogy mindjárt hízelkedve odasimuljon
 70  1|                  néha komolyan azt hiszem, hogy rossz asszonnyá tudnék lenni, -
 71  1|              kárpótol azért a fájdalomért, hogy egyedül töltöm az életemet.
 72  1|                  Valamikor arról álmodtam, hogy ez a nagy ember a kedvesem,
 73  1|                  elég nekem a boldogságra, hogy az ünnepelt uram felesége
 74  1|             ünnepelt uram felesége vagyok, hogy hódolattal kalapot emelnek
 75  1|                   kalapot emelnek előttem, hogy egy sereg szmokingos kalandor
 76  1|             körülöttem, abban a reményben, hogy valaha mégis csak megfeledkezem
 77  1|                  dacossá és idegenné lett, hogy a szegény Lujzika fájdalmas
 78  1|                    Most úgy tünt föl neki, hogy eddig csak alig ismerte
 79  1|                 csak alig ismerte a hugát, hogy a komoly, szorgalmas, büszke
 80  1|               mélyéig megbotránkozva azon, hogy ilyen borzalmas teremtések
 81  1|                 Azt mondom neked, Lujzika, hogy mindenki bolond, aki törvényes
 82  1|                 megrémült e név hallatára, hogy ijedtében keresztet vetett, -
 83  1|              hiszen jóformán törvény volt, hogy Villányi Micikét senkise
 84  1|                  dámát.~ ~- Mered mondani, hogy az a finom kis nő nem százszor
 85  1|                találod furcsának, Lujzika, hogy két testvérben két ilyen
 86  1|                  folytatta:~ ~- Hallottad, hogy Micike három nap óta Pesten
 87  1|               büszkének is illenék lennem, hogy ilyen világhírű sógornőm
 88  1|                  igazán nem lehet kivánni, hogy a feleségét kisérgesse.~ ~ ~ ~
 89  1|           rózsaszín selyemszalag hiányzik, hogy az ember a Trianon parkjába
 90  1|            Villányiné (kipirulva): Mondta, hogy a méltóságos úr nincs Budapesten?~ ~
 91  1|                  látva, szinte hihetetlen, hogy nyomoruság, könny és fájdalom
 92  1|              szalmaözvegy-unalmam vesz rá, hogy ebéd előtt végigcsatangoljak
 93  1|               Villányiné: Ha maga sejtené, hogy mennyire gyűlölöm a szenvedő
 94  1|              legkisebb náthától is. Tudja, hogy tegnap estétől kezdve a
 95  1|                hívták, - a kormány az oka, hogy huszonnégy óráig halálra
 96  1|                      A gróf: Régen mondom, hogy a nyugalmazott minisztereket
 97  1|                     Villányiné: Ugy tudom, hogy a felség egyenesen megparancsolta
 98  1|        egészségesebbnek, mint most. Tudja, hogy a király előtt tegnap szóba
 99  1|                mondta: „Szinte hihetetlen, hogy maga egy halálos betegségen
100  1|              lemondott róla. Nem gondolja, hogy Margit főhercegnőt is megnézethetnők
101  1|                tanár urat s így valószinű, hogy már legközelebb meghívást
102  1|                   olvastam. Ha elgondolom, hogy maga mindennap látja a föld
103  1|                    leghatalmasabb emberét, hogy beszél vele, hogy a hangját
104  1|                 emberét, hogy beszél vele, hogy a hangját hallja, akkor
105  1|               hallja, akkor el sem hiszem, hogy itt szemtől-szemben ül velem,
106  1|                kérdést intéz, mikor tudja, hogy a király élete - ha csak
107  1|        keménységgel? És sohase jut eszébe, hogy most valami felsőbb lény
108  1|                   nem gondolok másra, mint hogy a kötelességemet teljesítsem.
109  1|                 gróf: Sajnos, attól félek, hogy agglegénynek születtem.~ ~
110  1|                      A gróf: Az a nézetem, hogy mi férfiak nem vagyunk méltók
111  1|                 Azt is brutálisnak tartja, hogy egy szép asszonyt hetekre
112  1|             asszonyom, nem szolgáltató rá, hogy barbárnak tartson!~ ~Villányiné:
113  1|                  asszonyom, én azt tartom, hogy a középkor lovagjainak a
114  1|                   a gróf arcán se látszik, hogy furcsa elméletét túlkomolyan
115  1|                    arra az eredményre jut, hogy voltakép ez az a férfitipus,
116  1|                gróf: És most bocsássa meg, hogy ennyi ostobaságot fecsegtem
117  1|                 várakozik, aki azt mondja, hogy életbevágó ügyben kell beszélnie
118  1|                   nem fogadja.~ ~- Mondta, hogy ma már senkit se fogadok?~ ~-
119  1|               fogadok?~ ~- Azt is mondtam, hogy már félórával ezelőtt el
120  1|              mindenáron ragaszkodik hozzá, hogy megvárja a méltóságos urat.~ ~
121  1|          retiküljét. Egyébként azt mondja, hogy francia művésznő, s mivel
122  1|                  meglehetősen közömbös is, hogy mi a neve.~ ~Villányi tanár
123  1|                     mialatt azt se tudtad, hogy nem a föld alatt vagyok-e,
124  1|        elfelejtettél, mindent, még azt is, hogy én voltam neked valaha legdrágább
125  1|                  gyermekeim azt se tudják, hogy a világon vagy, - mondta
126  1|                    rendben s attól tartok, hogy hamar befejezem földi pályafutásomat.
127  1|                     mert úgy rémlett neki, hogy a régi, egyszerű Mariskája
128  1|                kellene ragaszkodnod hozzá, hogy éppen én legyek az orvosod, -
129  1|                  Oly szép és csábító volt, hogy Villányi tanár néhány pillanatig
130  1|                   a szemét s arra gondolt, hogy bájosabb asszonyt még ő,
131  1|              felhúzta a beteg szemhéjjait, hogy aztán újra és újra a szíve
132  1|                 maradt ebben a helyzetben, hogy az asszony ismét könnyekig
133  1|                    de mindennél fontosabb, hogy abszolute távol tarts magadtól
134  1|              beszélek veled, érezned kell, hogy szeretlek, hogy a szívem
135  1|              érezned kell, hogy szeretlek, hogy a szívem mélyén a régi Mariskámnak
136  1|                   régi Mariskámnak látlak, hogy akárhányszor fájdalmas könnyekkel
137  1|              külsején semmi sem árulja el, hogy törökverő ősöktől származnak.
138  1|                 szintén készületeket tesz, hogy a posztját elhagyja, mikor
139  1|               számítjuk darabját. Ajánlom, hogy vegyen vagy ötszáz darabot,
140  1|                úgyse jut máskor.~ ~A gróf: Hogy állunk a cigarettákkal?~ ~
141  1|                 Van bennem annyi tapintat, hogy nem megyek a konkurrens
142  1|                hagyják azt a passziójukat, hogy felváltva tüdőgyulladást
143  1|                    szép asszony, képzelem, hogy mennyire unatkozik! Ha nem
144  1|              gondoltam. De eszembe jutott, hogy maga még talán a budai várpalotát
145  1|                      Villányiné: Gondolja, hogy már közeledem ehhez a dátumhoz?~ ~
146  1|          Villányiné: Csakugyan azt akarja, hogy megnézzem a budai várpalotát?~ ~
147  1|                   mondja az első lakájnak, hogy engem keres. Igérem, hogy
148  1|                  hogy engem keres. Igérem, hogy nem fog unatkozni...~ ~Az
149  1|                      Úgy gondolod, drágám, hogy az uniformisa csókolnivaló.
150  1|                    pillanatra úgy tetszik, hogy gáláns kisérője is a Mária
151  1|                  körül, mert az az érzése, hogy valami titokzatos varázslat
152  1|              annyira elüt eddigi életétől, hogy önkéntelenül belekapaszkodik
153  1|                    de az asszony úgy érzi, hogy mérhetetlen távolságban
154  1|             pillanatra elfelejtkezik róla, hogy egy komoly tudós felesége,
155  1|                 egy komoly tudós felesége, hogy odahaza két apróság várakozik
156  1|                  két apróság várakozik rá, hogy a barátnői most a dunaparti
157  1|                megfosztja a józan eszétől, hogy észrevétlenül föléje hajlik
158  1|             mielőtt az asszony észrevenné, hogy mit akar, hirtelen megcsókolja
159  1|                  maga meg fogja bocsátani, hogy egy pillanatra megfeledkeztem
160  1|                     Az ezredes: Beismerem, hogy izléstelen dolog volt, de
161  1|            körülményeket. Szavamra mondom, hogy nem akartam megsérteni és
162  1|                  nem akartam megsérteni és hogy jóformán nem tudtam, mit
163  1|                     ne sírjon... meglátja, hogy ezután mindig jól viselem
164  1|            müncheni út előtt.~ ~- Hát maga hogy kerül ide, ahol a madár
165  1|                   lipótvárosi cukrászdába, hogy pár könnyű sandwichet elfogyasszon.~ ~
166  1|                         Azt is mondhatnám, hogy hirtelen megszomjaztam,
167  1|                  fiú vagyok, hát bevallom, hogy maga után jöttem. Az imént
168  1|           ellenállhatatlan vágy fogott el, hogy jó reggelt kivánjak magának.
169  1|                   kivánjak magának. Tudja, hogy már öt nap óta nem láttam?~ ~
170  1|      oldalpillantást vetett a tükörbe.~ ~- Hogy hiányzott-e? Öt napja csak
171  1|           becsületérzés tart vissza attól, hogy reggeltől estig ott ne lebzseljek
172  1|               kezére.~ ~- Nem mondaná meg, hogy mi a célja velem? Azt már
173  1|                célja velem? Azt már látom, hogy halálmegvetéssel udvarol
174  1|               ismerem, jogosan félek tőle, hogy ennek az ostromnak aligha
175  1|                    tekintetbe kell vennie, hogy egy könnyenhívő kis teremtéssel
176  1|                 karjaiba. Van szíve hozzá, hogy ilyen kegyetlenül megfoszt
177  1|                 asszonyom, maga elfelejti, hogy nem csupa önző szoknyavadász
178  1|                   maga közelében, anélkül, hogy szerelmi kalandokra gondolnának.
179  1|                     Miért teszi föl rólam, hogy meg akarom fosztani a józan
180  1|             dolgairól cseveghetek magával. Hogy a karjaimba szédüljön, erre
181  1|               kevéssé gondolok, mint arra, hogy egy újrendszerű repülőgépet
182  1|                 szent, bocsássa meg nekem, hogy ilyen csúnyán viselkedtem,
183  1|                 viselkedtem, holott tudom, hogy még álmában se gondol semmi
184  1|                   hallani sem akart arról, hogy valaha pesti katonatisztek
185  1|          krajcárnál, - de később kiderült, hogy a zsírfoltos kabát, a züllött
186  1|              kijelentette az édesanyámnak, hogy a sás között jegyet váltott
187  1|                  ismerte a leányát, tudta, hogy reménytelen minden ellenkezés.
188  1|             udvarmesterével. Nem gondolja, hogy ez a véletlenség jelent
189  1|                   az ujságban is olvastam, hogy az ezredes úrnak sürgős
190  1|                eszembe afféle képtelenség, hogy a kedvemért teszi meg a
191  1|          madonna-arccal folytatta:~ ~- Jó, hogy eljön, legalább lesz valaki,
192  1|                     akinek gondja lesz rá, hogy a sok gonosz bácsi el ne
193  1|                    arra a nemes feladatra, hogy egy könnyenhívő, fiatal
194  1|              sógorom bizonyára örülni fog, hogy ilyen kiváló embert megismerhet.~ ~
195  1|                  pedig tüntetően elárulta, hogy egy külvárosi divatárusnő
196  1|                    arccal hajolt le hozzá, hogy a kezét megcsókolja, - s
197  1|                érettségi vizsgát, anélkül, hogy egyetlen barátja lett volna
198  1|               erőszakkal rákényszerítette, hogy pénzt fogadjon el tőle,
199  1|                 pedig az az ötlete támadt, hogy otthont ad neki a házában.
200  1|                  találta azt a gondolatot, hogy az apróságokat a sápadt
201  1|         felügyeletére bízza.~ ~- Helyesli, hogy egy idegen lányt a házunkba
202  1|          Villányiné: De hiszen azt mondta, hogy csak holnapután indul.~ ~
203  1|                       A gróf: Ugy fordult, hogy már holnap délben jelentkeznem
204  1|                    csak annyi időm maradt, hogy az utolsó pillanatban beugorhattam
205  1|         kihajtatnom a bécsi pályaudvarhoz, hogy a csatlakozást le ne késsem.~ ~
206  1|                Meri a becsületszavát adni, hogy ez az Arnulf herceg csakugyan
207  1|                    is becsületszavát adja, hogy magának dolga van vele?~ ~
208  1|            Villányiné: Akar velem fogadni, hogy a jövő héten egész Budapest
209  1|                    el maga olyan titokban, hogy a pesti barátnőim meg ne
210  1|                   mulva tele lesz a város, hogy én a Harzburg-Waldeck gróf
211  1|                 ott két hétre az uramat, s hogy a müncheni út mögött egy
212  1|                     hát nem volna értelme, hogy nagy bűnbánatában éhen haljon.~ ~
213  1|                  halat és az angol sültet, hogy Villányiné derüsen, szinte
214  1|                nézi. Később, miután látja, hogy szép partnere nem tartozik
215  1|              Hallatlan, fogadni mernék rá, hogy itt a kocsiban valami szerelmes
216  1|                     Miért ne gondolhatnák, hogy férj és feleség vagyunk?~ ~
217  1|        étkezőkocsiban. Az az impressziója, hogy Budapesten valami nyomasztó
218  1|                    nagysokára veszi észre, hogy a kocsi közben egészen kiürül
219  1|                    közben egészen kiürül s hogy a pincérek már türelmetlenül
220  1|                   gróf: Talán parancsolja, hogy kiszálljak a legközelebbi
221  1|                  le nem veszi rólam többé, hogy viszonyom van magával.~ ~
222  1|                 Senkinek se jutott eszébe, hogy a szomszédságból immorális
223  1|                igen találó. Boldog vagyok, hogy nem érdeklem jobban magát,
224  1|                   akkor semmibe se venném, hogy egy hosszú éjszakára elválok
225  1|                  Ha talán azt parancsolja, hogy itt virrasszak magával a
226  1|              könyörgő pillantással néz rá, hogy állva marad a küszöbön.
227  1|                vasúti töltés szemlélésébe, hogy pár pillanatig nem veszi
228  1|          szkeptikusok azt is hihetik róla, hogy csak szimulálja a szórakozottat.
229  1|           szelidség, utóbb arra vetemedik, hogy a karját is küzdelembe küldi
230  1|              alszik körülöttünk, ki tudja, hogy leszünk-e még valamikor
231  1|               kedvének! Az élet oly rövid, hogy a boldogság egy pillanatáról
232  1|                 hangja oly idegenül cseng, hogy maga se ismer rá): Drága
233  1|           sorsunkhoz köze van. Nem szabad, hogy rossz legyen hozzám, hiszen
234  1|                  kialudta magát, meglátja, hogy azonnal jobban lesz. Az
235  1|         szárnysegédét.~ ~- Igazat mondtam, hogy a hugom a legszebb asszony
236  1|                   Nem érez lelkifurdalást, hogy eddig velem, öreg asszonnyal,
237  1|                  igen, szívesen beismerem, hogy a huga százszor szebb és
238  1|                    meg a fejét.~ ~- Tudja, hogy Klári szerelmes magába?
239  1|              szerelmes magába? Azt mondja, hogy sohase beszélt bájosabb
240  1|                amit mondok?~ ~- Nem tudom, hogy mit mond, de ha maga mondja,
241  1|               kedvet sem érzett még hozzá, hogy lefekügyék, még az öreg
242  1|               halljában, s ekkor kiderült, hogy a színigazgató, aki a külvilágban
243  1|                  mellé. És ekkor kiderült, hogy a nagy drámai színésznő
244  1|                 szétszéledtek a termekben, hogy a Bernhardt híres képeit
245  1|             asszony föltűzte a szoknyáját, hogy az ukrániai táncot eljárhassa,
246  1|                   szólott:~ ~- Itt az idő, hogy szerelmet valljon nekem, -
247  1|                    várja ezt a pillanatot, hogy egyedül legyen velem, most
248  1|       mondanivalója? Nem akarja bevallani, hogy engem tart a legbájosabb
249  1|             asszonynak az egész világon, s hogy nélkülem unalmas vergődésnek
250  1|              Kedves barátnőm, engedje meg, hogy egy őszinte kijelentést
251  1|                volna? Érezte-e már valaha, hogy sírni szeretne, dobogott-e
252  1|                   beszélt, látszott rajta, hogy érzi is, amit mond, de az
253  1|                   azt érti szeretet alatt, hogy az ember az ura háta mögött
254  1|                     semmit se hallott: az, hogy az ember a törvényes urát
255  1|                   urát szereti... Belátom, hogy ez kissé őskori megnyilvánulása
256  1|                   nem szabad elfelejtenie, hogy engem egy isten háta mögött
257  1|                    az a legnagyobb gondja, hogy rózsaszín szalagokkal diszítse
258  1|            kérdezte:~ ~- Meri azt mondani, hogy szerelmes az urába? Meri
259  1|                   urába? Meri azt mondani, hogy nemcsak felesége, hanem
260  1|                  urának? Meri azt mondani, hogy még most is összeborzong
261  1|                   máson jár az eszük, mint hogy esős hétköznapokon a szerelemtől
262  1|            hangulatos volt ez a környezet, hogy az asszony most egyszerre
263  1|              perzselő láng csapott feléje, hogy kérdésére nem is várta meg
264  1|          megbotránkozástól:~ ~- Hallatlan, hogy ezek szerelmeskedéssel töltik
265  1|             viharos örömmel tölti el őket, hogy szinte gőgösen, megennivaló
266  1|                 lelkileg, mert az a tudat, hogy Magyarország legelső tudósával,
267  1|                  majdnem képtelenné teszi, hogy egyetlen falatot is lenyeljen.
268  1|                Mindeddig az volt a szokás, hogy a kisasszony csemege után
269  1|          elvörösödik a megtiszteltetéstől, hogy a nagy ember az ő jelentéktelen
270  1|                  hajnalig is ébren vagyok, hogy a tanulnivalóimmal végezzek...
271  1|                előtt. Majd elmondja nekem, hogy mire gondol, mivel foglalkozik
272  1|                pillanatban annyira szédül, hogy minden összefolyik a szeme
273  1|               azonban annyira magához tér, hogy tisztán meg tud különböztetni
274  1|            konsternálja és boldoggá teszi, hogy egyetlen szó nélkül állva
275  1|                 orosz diákkisasszonyokhoz, hogy szinte odaképzel az ember
276  1|                 Pedig az előbb azt mondta, hogy mindennap hajnalig virraszt.
277  1|                 éves korom óta megszoktam, hogy csak három-négy órát alszom
278  1|             álmatlanság annyira rámragadt, hogy öt órakor most is fölébredek
279  1|                   s mindennap azt álmodom, hogy a madame Thérèse mindenes-szakácsnője
280  1|                    támadt az a gondolatom, hogy orvos leszek.~ ~A tanár:
281  1|             csodálkozva néz rá, - látszik, hogy nem várt tőle ennyi intelligenciát -
282  1|                    aki attól kezd tartani, hogy illetlenül bőbeszédű volt
283  1|                 nagy bőrfauteuil mélyében, hogy legalább egy időre láthatatlanná
284  1|                   leány. Ezért megérdemli, hogy egy csésze jó, forró teát
285  1|               szinte nem is tudom elhinni, hogy a méltóságos tanár úr beszél
286  1|          méltóságos tanár úr beszél velem, hogy az ostobaságaimat meghallgatja,
287  1|               ostobaságaimat meghallgatja, hogy engem, az ágról szakadt
288  1|            meseszerűnek tünik föl előttem, hogy nem is tudok hinni benne
289  1|                    benne és az az érzésem, hogy még mindig a madame Thérèse
290  1|                    Az egyetemen az a híre, hogy nem ismeri a könyörületet,
291  1|                 nem ismeri a könyörületet, hogy tíz fiú közül nyolcat megbuktat
292  1|                  közül nyolcat megbuktat s hogy az jár a legrosszabbul,
293  1|                   elmondanom...~ ~A tanár: Hogy nincs szívem, úgy-e?~ ~A
294  1|                 mert nem volt annyi pénze, hogy a vizsgadíját lefizesse.
295  1|                sírva eladta neki a szívét, hogy a vizsgadíját előteremtse.
296  1|                bólint): Oly szép a meséje, hogy az öreg Dickens is elvállalhatná.
297  1|                   elegáns és szomorú volt, hogy Gärtner kisasszony egyszerre
298  1|                kisasszony sohase hallotta, hogy Villányinak huga is van,
299  1|               tehát annyira zavarba hozta, hogy pár pillanatig néma csodálkozással
300  1|                   Nem szabad csodálkoznia, hogy még sohase látott a gazdája
301  1|             fájdalmamon. Úgy-e, megengedi, hogy legalább a drágáimat összecsókolhassam?~ ~
302  1|                   heves zokogásba tört ki, hogy a két kis leány ijedten
303  1|                     Megengedi, kisasszony, hogy magukkal sétálhassak egy
304  1|          sétálhassak egy fél órát? Igérem, hogy ezután tisztességesen viselem
305  1|                maga, kedvesem, megmondaná, hogy mi a neve?~ ~A fecsegő,
306  1|                fiatal leány is úgy érezte, hogy a bájos idegent örök életében
307  1|               magát sokat, hanem elmondta, hogy ő voltaképp egy szegény,
308  1|                   egy leány is képes arra, hogy azt a sok borzalmas könyvet
309  1|                   komoly, aligha érti meg, hogy mi történt velem azon a
310  1|                   férj s engem úgy szeret, hogy néha már magamnak is a terhemre
311  1|                    ide, ahol ki van zárva, hogy ismerőssel találkozhatom.
312  1|                   mulatok, ha eszembe jut, hogy most milyen dühös arccal
313  1|                   de én nem vagyok bolond, hogy a függetlenségemet feláldozzam.
314  1|            arcszínemnek, annak se higyjen, hogy annyit fecsegek itt össze-vissza,
315  1|                   ugyanis megigérte nekem, hogy ha egyszer meghalok, hát
316  1|               mintha arról lett volna szó, hogy egy új kalapot készíttet,
317  1|                   vett elő a retiküljéből, hogy aztán újra a halálról és
318  1|                    szárnyát a napsugárban, hogy aztán örökre visszavonuljon
319  1|               látnak többé. Nem borzasztó, hogy még e pár év alatt is meg
320  1|                    számomra nincs megirva, hogy valaha igazán boldoggá legyek.~ ~
321  1|               hiszen mindene megvan hozzá, hogy gyönyörűnek találja az életét.
322  1|                    az az aggodalma támadt, hogy André még a Dunába talál
323  1|                    úgy-e, holnap is eljön, hogy megint elbeszélgethessünk
324  1|           félórácskát? Nem igen valószinű, hogy sokáig Budapesten maradunk, -
325  1|                  föl hát ezt a rövid időt, hogy még inkább összebarátkozzunk
326  1|           pillanatban az az érzése támadt, hogy a fiatal asszony mindinkább
327  1|                  pillanat elég volt ahhoz, hogy a fiatal asszonyban Villányi
328  1|               fátyolozta el magát annyira, hogy az arca teljesen láthatatlanná
329  1|                 oktalan ijedtség fogta el, hogy szédülve dőlt a régi palota
330  1| megmagyarázhatatlan ösztön azt súgta neki, hogy egy borzasztó titoknak jött
331  1|                   asszony is észrevette-e, hogy mi vagyunk? Oh nem, aligha,
332  1|              eltakart bennünket. Bizonyos, hogy nem ismert ránk, mert akkor
333  1|                    parancsolta volna neki, hogy a kocsiját megállítsa...~ ~
334  1|            feltünően beszédes hangulatban, hogy még a csöndes tanárt is
335  1|                semmit sem evett! Képzelem, hogy haragudott rám, mert ennyire
336  1|                 három órára volt szüksége, hogy nagynehezen széppé tegyen.
337  1|             tipegett utána s arra gondolt, hogy a budai várban nem igen
338  1|                veri az öreg budai házakat, hogy az utca fölött szinte éjféli
339  1|                  sírni szeretne, úgy érzi, hogy legjobb volna elfutni innen,
340  1|    komédiás-tehetségével most is képes rá, hogy a gúnyolódás könnyű hangját
341  1|            nyugalmával néz körül, anélkül, hogy a keztyűjét vagy a fátyolát
342  1|                 mégis csak szükségét érzi, hogy megszólaljon): Nagyon szép
343  1|                azért jöttem ide másodszor, hogy ebben a csodálatos hangulatban
344  1|                   eszembe se jutott volna, hogy a barátságos pesti ligetből
345  1|              jószívű és árulja el, igérem, hogy szerény maradok, mint egy
346  1|                    multkor bebizonyította, hogy jó fiú, aki megérdemli,
347  1|                    jó fiú, aki megérdemli, hogy olyan barátnője legyen,
348  1|                 meg fogja értetni magával, hogy hiába viseli a király ruháját,
349  1|            illemtudó volt, megérdemli hát, hogy egy kicsikét könnyelmű legyek
350  1|              Nagyon helyénvalónak találja, hogy én titokban idejövök magához?~ ~
351  1|              találna annak, - de én tudom, hogy maga egy jó és engedelmes
352  1|               szabad megfelejtkeznie róla, hogy egy ügyetlen agglegény a
353  1|                  élek abban az illuzióban, hogy a háziasszony rögtön belép
354  1|                    Villányiné: Mondhatnám, hogy igen, de őszintén bevallom,
355  1|                igen, de őszintén bevallom, hogy ezt az illetlen helyzetet
356  1|                    talál, de gondolt arra, hogy mit szólna az uram, ha erről
357  1|              gyönyörű órában hadd higyjem, hogy a maga életéhez nincs köze
358  1|           pillanatig az az illuzió fog el, hogy maga az én számomra született,
359  1|                  az én számomra született, hogy velem együtt fog megöregedni,
360  1|                    együtt fog megöregedni, hogy maga a gondviselésem asszonya,
361  1|               eljegyeztek velem. Nem érzi, hogy meg kellett találnom magát?
362  1|                  találnom magát? Nem érzi, hogy soha férfi nem állhat oly
363  1|                magához, mint én? Nem érzi, hogy mindenki idegen magához
364  1|                    magához rajtam kivül, s hogy mi már valami rejtelmes,
365  1|                   irta? Fogadni mernék rá, hogy német regényből citált,
366  1|                teljes tudatában van annak, hogy győzelme legfölebb csak
367  1|                boldog izgalommal tölti el, hogy fagyos hidegség fut végig
368  1|                    nehezen tudja megállni, hogy a foga vacogását eltitkolja):
369  1|                   is reszket a gondolatra, hogy egyedül van velem! Miért
370  1|                   volna ide, ha nem azért, hogy mindazt elmondjam magának,
371  1|               hangja remegése is elárulja, hogy szeret, hogy vágyódik utánam,
372  1|                  is elárulja, hogy szeret, hogy vágyódik utánam, hogy az
373  1|              szeret, hogy vágyódik utánam, hogy az élete minden boldogsága
374  1|                   szeretne a boldogságtól, hogy mindezt végre vakmerően
375  1|                 kezét): Mondja a szemembe, hogy nem szeret!~ ~Villányiné (
376  1|               hazudsz! Meghalsz a vágytól, hogy a nyakamba borulj, mint
377  1|                    kétségbeesve védekezik, hogy aztán öntudatlanul megadja
378  1|                 sugdos, miközben azt érzi, hogy ezért az egyetlen óráért
379  1|                  óráért érdemes volt élni, hogy most már a haláltól sincs
380  1|                  magát arra a ravaszságra, hogy Villányi tanárt fölkeresi.~ ~-
381  1|                   dolog voltaképp úgy áll, hogy egy hét óta nem igen találom
382  1|                vállat vont.~ ~- Az a baja, hogy túlságosan egészséges. Sok
383  1|                    a zubbonyát, megigérte, hogy nem képzelődik tovább, majd
384  1|          méltóságos asszony? Van ezer éve, hogy nem láttam. Még a tegnapi
385  1|               úrnak: unalmában néha rájön, hogy idegei vannak s ilyenkor
386  1|                      Csakugyan meglátszik, hogy a halálos ágyáról jött ide, -
387  1|                  legutolsó öt napon. Igaz, hogy ma estig a végrendeletén
388  1|                     magam is attól tartok, hogy nem viszi már nagyon soká...~ ~
389  1|                  is csak azért jöttem ide, hogy a szegény uramat fölvidítsam.
390  1|               komoly dologgal foglalkozik, hogy este igazán elkel neki egy
391  1|               volna a sötét szobában, mint hogy itt nyilvánosan mutogassam
392  1|                  ennek a tragikus hangnak, hogy a gróf hangosan elnevette
393  1|                 végig, kisérletet se tett, hogy a páholyból eltávozzék.
394  1|                    eltávozzék. A gondolat, hogy nem találják tartóztatni,
395  1|                    annyira megdöbbentette, hogy minden etikett ellenére
396  1|                 övébe mélyed... Az a vágy, hogy a finom és előkelő társaságbeli
397  1|            önkéntelen vonaglása árulta el, hogy ő is arra gondol, amire
398  1|           kétségbeesett kisérleteket tett, hogy a Villányiné kezét titokban
399  1|               velem, de különben is illik, hogy tisztelkedjem nála. Természetesen
400  1|                  És megbizonyosodván róla, hogy végre kettesben maradt a
401  1|                   reszkettem a félelemtől, hogy nem beszélhetek magával
402  1|               páholy párkányának, anélkül, hogy egyetlen szót is válaszolt
403  1|             fájdalmas volt ez a hallgatás, hogy a férfi most már hangosabban
404  1|                   Drága szívem, mondd meg, hogy mikor jössz el, mert ezt
405  1|             szeretsz többé, hát megbántad, hogy jó voltál hozzám? Mindenre
406  1|                szólott:~ ~- Ha nem akarja, hogy a legboldogtalanabb asszony
407  1|                  legyen jó és felejtse el, hogy rossznak és alávalónak látott.
408  1|                    megható volt ez a pose, hogy a gróf egy pillanatig meleg
409  1|                    kérdezte:~ ~- Megbánta, hogy eljött hozzám? Tovább tudna
410  1|                  élni azzal a gondolattal, hogy sohase lássuk többé egymást?~ ~
411  1|                  fázott, talán nem akarta, hogy a férfi a mezítelen vállát
412  1|                 akarnám elhitetni magával, hogy nem szeretem többé. Ha rossz
413  1|                 volna olyan alávaló lenni, hogy szerelem nélkül a magáé
414  1|                 utamba, ha azt nem akarja, hogy az egész fiatal életemet
415  1|                   nélkül bevallom magának, hogy semmit se bántam meg, de
416  1|                 már nem vagyok elég rossz, hogy az uram becsületes szemébe
417  1|                  szemébe nézzek. Ha tudná, hogy mit éreztem az elébb, mikor
418  1|              álmában se fog arra gondolni, hogy én valaha megfeledkezhetem
419  1|                    kicsit büszkén is arra, hogy maga a bizalmas barátai
420  1|                  asszony lehet képes arra, hogy ezt a felnőtt, komoly és
421  1|           megcsalja...~ ~Csöpp híjja volt, hogy csakugyan sírva nem fakadt,
422  1|              boldogtalanná. Mi oka van rá, hogy az urát sajnálja? Tudatosság
423  1|                  sohase fog arra gondolni, hogy elveszítheti magát. Ezért
424  1|                pillanatban látni lehetett, hogy Villányi feláll a helyéről
425  1|                    fogva nyugodt lehetett, hogy a szeretőjét senki se fogja
426  1|               mögül s ilyenkor azt hiszem, hogy az egész eddigi életem csak
427  1|                 magukra nézve megalázónak, hogy egy magányos és szomorú
428  1|            ujságban épp az imént olvastam, hogy Budapest és Bécs közt hófúvás
429  1|                   csúnya önzésnek látszik, hogy én a maga didergő kis szívét
430  1|                    keserítem, mikor tudom, hogy legfölebb este tíz, tizenegy
431  1|              szívtelen hencegésnek tartja, hogy én itt a nagy boldogságommal
432  1|               borzadok itt, ha elképzelem, hogy karonfogva, édesen összebújva
433  1|                  az egész napon keresztül, hogy este aztán mind a ketten
434  1|            pillanatban az az érzés fog el, hogy még valaha föl is áldozom
435  1|                   nem láttak, azt mondják, hogy csodamódra megszépültem.
436  1|                   tükörből magam is látom, hogy az arcom megtelt és kiszinesedett,
437  1|                  nincs mit tartania attól, hogy valami duplatokás monstrum
438  1|                    velem együtt, ha látná, hogy este, diner után, mikor
439  1|                 elkábult a szép szememtől, hogy a megnyert maximum-tételét
440  1|                hajlandó arra az áldozatra, hogy a hatezer frankját behúzza.
441  1|                 mégis csak azt bizonyítja, hogy nem vagyok éppen a legcsunyább.
442  1|                   bennem annyi tisztesség, hogy az apa után nem lennék a
443  1|                  lányom (megengedi, úgy-e, hogy így nevezem, hiszen vénasszony
444  1|              fájdalmas kötelesség vár rám, hogy félóra alatt átöltözzem:
445  1|                 asszonyom, elhiheti nekem, hogy kevésszer volt nagyobb örömöm
446  1|                    arcom annyira kipirult, hogy még a tanár úr is csodálkozva
447  1|                   levelet s kijelentettem, hogy egy távoli rokonomtól való,
448  1|               jókedvű pillantása elárulta, hogy nem igen hisz nekem. Ennek
449  1|               Rendesen, nincs kedve hozzá, hogy tréfáljon: későn kel, félnapokat
450  1|                    arról is megfeledkezik, hogy a kicsikéit megcsókolja.
451  1|                    Pedig bizonyosan tudom, hogy jobban szereti őket az életénél,
452  1|            szemében, mintha attól tartana, hogy örökre el kell válnia tőlük.
453  1|               történt vele, én azt hiszem, hogy az egészsége nincs rendben,
454  1|                   egészsége nincs rendben, hogy az idegei napról-napra rosszabbak,
455  1|                   arcszíne nem mutat arra, hogy beteg volna. Attól tartok,
456  1|                 beteg volna. Attól tartok, hogy állapota a tanár urat is
457  1|                vacsoránál néha rajtakapom, hogy tünődve néz perceken keresztül
458  1|                esténkint arra kényszeríti, hogy egy-két pohár pezsgőt igyék
459  1|                    hálószobájába, anélkül, hogy a kicsikéktől elbúcsúznék.
460  1|             készülök), akárhányszor látom, hogy a világosság még sokkal
461  1|                   kell majd igénybe venni, hogy a szerelmes tömeget szétoszlassák.~ ~
462  1|                 drága nagyságos asszonyom, hogy szép úrnőm állapota engem
463  1|                magamat arra a merészségre, hogy egyenesen megkérdezem tőle,
464  1|               lépéstől, mert attól féltem, hogy tolakodónak tart. Igy tehát
465  1|                   meg lehet győződve róla, hogy ezután is szemmel tartom
466  1|                    hivatásának azt tartja, hogy az emberi fájdalmat és kétségbeesést
467  1|                   Nem kell neki több, mint hogy a gyönyörű asszonyát maga
468  1|              asszonyát maga mellett tudja, hogy az álmai fölött virraszthat,
469  1|                  álmai fölött virraszthat, hogy a királynők kényelmével
470  1|                   körül. És a vérében van, hogy mindenkit boldoggá tegyen,
471  1|                 Hiszi-e, kedves asszonyom, hogy a sápadt kis penészvirág,
472  1|                  álmodott kitüntetés érte, hogy afféle kis magánasszisztens
473  1|                terhére volna, hanem azért, hogy nekem örömet okozzon. Megérti-e,
474  1|                 örömet okozzon. Megérti-e, hogy milyen boldog vagyok, s
475  1|                    milyen boldog vagyok, s hogy mily édes könnyeket sírok
476  1|                szép asszonyom, mert félek, hogy a sok sírás már a terhére
477  1|                ünnepies fogadalmat teszek, hogy tőlem telhetőleg mindig
478  1|                 drágám?~ ~Nemde megengedi, hogy a finom, szép kezét millió
479  1|                  nem én. Talán azt akarja, hogy én tegyem le maga helyett
480  1|               nénémtől, aki arról értesít, hogy tegnap Budapestre érkezett
481  1|                 szorultságában találta ki, hogy pár órára feltünés nélkül
482  1|                különféle tervet eszelt ki, hogy Villányiné titkának a végére
483  1|                   is abban állapodott meg, hogy egy napon, detektiv módjára,
484  1|                  eltünt hazulról, anélkül, hogy a gyermekeitől elbúcsúzott
485  1|                   mindennap a ruháit, alig hogy az utolsó falatot lenyelte. „
486  1|                 okos, fiatal leány érezte, hogy asszonyát valami megfejthetetlen
487  1|                gyanuját fölkeltette. Arra, hogy Villányiné szerelmes kalandok
488  1|              gondolt; de bizonyosra vette, hogy úrnője valami fájdalmas
489  1|                állva maradt a gyalogjárón, hogy aztán majdnem futólépésekkel
490  1|                   csak annyi ideje maradt, hogy lélekszakadva beüljön a
491  1|                    azt a látszatot keltve, hogy most érkezett vonaton Budapestre.
492  1|               mikor a leány köztölte vele, hogy mit kiván, mosolyogva megemelte
493  1|                    adott neki jogot ahhoz, hogy úrnője titkait kilesse?
494  1|                   ami kötelességévé teszi, hogy kémkedését leleplezze? Hogy
495  1|                hogy kémkedését leleplezze? Hogy kerül a fiatal asszony szeme
496  1|                   szeme elé, ha kitudódik, hogy tolakodó módon leselkedett
497  1|                  mert az a sejtése támadt, hogy valami borzalmas titok fog
498  1|                   sohase lenne képes arra, hogy inkorrektséget elkövessen...~ ~
499  1|               ébredt föl lelkében a gyanu, hogy asszonya nem jár jó úton,
500  1|                  asszonya nem jár jó úton, hogy valami borzasztó titkot
501  1|                    leány, miközben érezte, hogy még sápadtabb, mint rendesen -
502  1|                    tudná megmondani nekem, hogy micsoda hivatal van ebben
503  1|                  keresem, de attól tartok, hogy rossz helyre tévedtem.~ ~
504  1|                  többé: az az érzése volt, hogy a világ hirtelen elsötétül
505  1|                   A kis medika úgy érezte, hogy torka összeszorul a visszafojtott
506  1|           Egyszerre az a gondolata támadt, hogy táviratozni fog Villányi
507  1|                    lehetetlennek tartotta, hogy borzalmas titkát magába
508  1|            tanárnak? Azzal tisztában volt, hogy Villányit tönkretenné a
509  1|              kisasszony el se hitte volna, hogy kedvence, akit ő még mindig
510  1|                   szegény lány úgy érezte, hogy agyveleje megpattanni készül
511  1|          véletlenül a tudatára jött. Most, hogy minden világos volt előtte,
512  1|                  dolgai iránt! Úgy érezte, hogy az élete felét szívesen
513  1|         segítségére. Táviratozzon azonnal, hogy mikor várjam. Gärtner Irén.”~ ~
514  1|           egyszerre tudatára ébredt annak, hogy Villányi Mariska nem segíthet
515  1|                annyira kihozta a sodrából, hogy - bár jóformán csak egyszer
516  1|                    ragaszkodás csillogott, hogy a Gärtner kisasszony jó
517  1|                    majdnem biztosra venni, hogy szólni fog? - ez az ember
518  1|        Montekarlóba, melyben tudatta vele, hogy nincs rá szüksége többé,
519  1|                    meg benne: elhatározta, hogy nem a tanárral, nem Mariskával,
520  1|             százféle módot eszelt ki arra, hogy Villányinéval őszintén beszélhessen,
521  1|                szobája függönyén, belátta, hogy minden terve a lehetetlenséggel
522  1|                   a méltóságos asszonynak, hogy a titkát kileste? Honnan
523  1|                Honnan venné a jogot ahhoz, hogy úrnőjének morált prédikáljon?
524  1|             kérhetné számon Villányinétól, hogy az urát megcsalja? A szegény
525  1|             vakmerőségnek tetszett előtte, hogy a titokzatos látogatásokat
526  1|               nővér, a maga gondja legyen, hogy ez a rossz fiú két liter
527  1|             félistent megcsalja, ahelyett, hogy büszke lenne rá és az életét
528  1|           egyszerre az a gondolata támadt, hogy megtalálta a helyes utat.
529  1|                     Vajjon elképzelhető-e, hogy ezek után is meg tudna maradni
530  1|                 esküt mert volna tenni rá, hogy Harzburg-Waldeck gróf irta.
531  1|              kimondhatatlan vágy fogta el, hogy a levelet ellopja és végigolvassa.
532  1|                    asszony tudja, ugyebár, hogy legalább harminc medika
533  1|         professzoruk csakugyan megérdemli, hogy valamennyien rajongjanak
534  1|                 csillárján és gobelinjein, hogy aztán ismét visszatérjen
535  1|                  csak a jó izlésére mutat, hogy ilyen nagy ember az ideálja...~ ~
536  1|                    értesítette barátnőjét, hogy a következő nap reggelén
537  1|                  megérkezik, s arra kérte, hogy rögtön ebéd után keresse
538  1|                hiszen a szeméből is látom, hogy valami borzasztó csapásról
539  1|           megkaptam, de rögtön kitaláltam, hogy csak meg akart nyugtatni
540  1|             nyugtatni vele, mert megbánta, hogy a mulatságomban megzavart.
541  1|             mulatságomban megzavart. Ugy-e hogy nem tévedtem, úgy-e, hogy
542  1|                  hogy nem tévedtem, úgy-e, hogy valami szörnyű mondanivalója
543  1|                mert csak a jó Isten tudja, hogy ezt a hosszú útat is hogyan
544  1|               dadogás után - kijelentette, hogy voltaképp egy diszkrét magánügyről
545  1|                  annyira kihozta sodrából, hogy a barátnéja hűséges keblén
546  1|                   magát. De utóbb belátta, hogy túlbecsülte a fájdalmát:
547  1|              egyetlen férfi se méltó arra, hogy egy derék kis leány könnyet
548  1|                   lenni, ha arra gondolok, hogy maga, édes kis asszony,
549  1|                 novemberi ködbe, ahelyett, hogy az ibolyakék tenger partján
550  1|                     Meg tudja-e bocsátani, hogy ennyire ostoba voltam? Ha
551  1|                igazán nem vagyok méltó rá, hogy a kedvemért csak egyetlen
552  1|              becsületszavára kijelentette, hogy a saját szerelmi ügye miatt
553  1|                 sivított feléje s anélkül, hogy tudta volna, mit cselekszik,
554  1|               kérdésre, csupán azt érezte, hogy életről és halálról van
555  1|               életről és halálról van szó, hogy azoknak a boldogsága forog
556  1|           vaskosaras sárga házba, anélkül, hogy az elhatározásával tisztában
557  1|                  összeszedi magát annyira, hogy a szavát megtalálja.~ ~Gärtner
558  1|          kisasszony (egyszerre eszébe jut, hogy miért jött és vakmerőségének
559  1|                tudata annyira megdöbbenti, hogy szédülve támaszkodik a szoba
560  1|          pillanatban annyira felháborítja, hogy minden ereje és energiája
561  1|                  úr joggal csodálkozhatik, hogy itt lát, de ha megtudja,
562  1|                   itt lát, de ha megtudja, hogy miért jöttem, érthetőnek
563  1|                    de így is el mondhatom, hogy mi hozott ide. Nem gondolja
564  1|                  gondolja a méltóságos úr, hogy miről van szó?~ ~A gróf (
565  1|              kisasszony: Azért jöttem ide, hogy kegyelmet kérjek a gróf
566  1|                mint hiszi, de tudnia kell, hogy a talánymegfejtés sohase
567  1|             Gärtner kisasszony (jól tudja, hogy a gróf már a legelső szónál
568  1|                   hallatára sejteni kezdi, hogy őszinteségre és beismerésre
569  1|                elkeseredés fogja el, érzi, hogy tehetetlenebb a kis gyermeknél,
570  1|            tehetetlenebb a kis gyermeknél, hogy jóindulatát tolakodásszámba
571  1|                  fogják venni, eszébe jut, hogy ez a férfi milyen rettenetes
572  1|                  fölötte, világosan látja, hogy mai, vakmerő lépése után
573  1|                maradása a Villányi-házban, hogy magát is elveszíti, anélkül,
574  1|               magát is elveszíti, anélkül, hogy asszonyát megmenthette volna, -
575  1|                    megrázza és felizgatja, hogy keservesen sírva fakad.)~ ~
576  1|                  mondja el nekem őszintén, hogy mi keserítette el ennyire...
577  1|           megharagszom és akkor várhat rá, hogy magát vegyem hozzám háziorvosnak,
578  1|                      Méltóságos úr, tudom, hogy merészség, amit teszek,
579  1|             merészség, amit teszek, tudom, hogy joga volna kiutasítani a
580  1|                    Isten látja a lelkemet, hogy a könyörület és az aggódás
581  1|        Lépésről-lépésre követtem, anélkül, hogy észrevett volna. Az úrnőm
582  1|              bujkálva jött ide, reszketve, hogy megláthatják, dideregve
583  1|                    dideregve a félelemtől, hogy ismerőssel találkozhatik.
584  1|            vesztébe s öntől függ, gróf úr, hogy halálútjában megállítsa...~ ~
585  1|                   s bizonyos vagyok benne, hogy a méltóságos asszony is
586  1|                     mit következtet abból, hogy Villányi tanárné nálam járt?~ ~
587  1|             Gärtner kisasszony (elámulva): Hogy mit következtetek belőle?~ ~
588  1|                fővel jött ide, azért jött, hogy a Waldeckek régi műkincseit
589  1|            megnézze. Maga talán nem tudja, hogy a XVI. századbeli ötvösművészetnek
590  1|                  Maga, ugyebár, azt hiszi, hogy a méltóságos asszonyt négyszemközt
591  1|               büszkén elárulhatom magának, hogy úrnője a kedves, fehérhajú
592  1|                akkor mi volt az oka annak, hogy a látogatását titokban tartotta?~ ~
593  1|                nagy áldozatot is meghozta, hogy engem a barlangomban fölkeresett.
594  1|          megbocsátani egy szép asszonynak, hogy különb a többinél? A Villányiné
595  1|               viliág sohase hinné el neki, hogy csak a művészetek iránt
596  1|                 legkevésbbé alkalmat adni, hogy rossz gondolatai támadhassanak.~ ~
597  1|                  szinte reszket a vágytól, hogy a kis leány lelkébe láthasson,
598  1|                 hamarosan eldönti magában, hogy a gróf minden szava hazugság,
599  1|                gróf minden szava hazugság, hogy Sondersberg grófné a gyermekmesékből
600  1|                  gyermekmesékből jött ide, hogy Villányinét nem a műkincsek
601  1|                    csábította a palotába s hogy ez a levegő még pár nappal
602  1|               teljesen tisztában van vele, hogy itt minden beszéd hiába
603  1|                  végig a siklóig, anélkül, hogy tudná, merre jár. Csak most
604  1|                  most kezdi végre belátni, hogy minden fáradsága hiábavaló,
605  1|                minden fáradsága hiábavaló, hogy az események logikáját az
606  1|                 keze nem akaszthatja meg s hogy asszonya számára, aki behúnyt
607  1|                    melyek megakadályozzák, hogy holnap, a rendes időben,
608  1|           megmagyarázok, most csak annyit, hogy óvatosaknak kell lennünk,
609  1|           elképzeli, mily borzasztó nekem, hogy huszonnégy órára lemondjak
610  1|                  előbbrevaló. Intézze úgy, hogy holnap kora délután a cukrászdában
611  1|               drágaságom s ne felejtse el, hogy nekem minden gondolatom,
612  1|              minden reményem magában van s hogy ennek az egész életnek a
613  1|                 elveszíteném. Ugy-e, érzi, hogy mennyire szeretem? Édes
614  1|               válaszolt a kabinetirodának, hogy szolgálatát három nap mulva
615  1|               nagyon ravasz; de elfelejti, hogy nekem is van ám egy kis
616  1|                    akarja elhitetni velem, hogy maga egy ostoba kis szerelmi
617  1|                    abból a fából faragták, hogy egy férfi miatt az eszét
618  1|               megtörtént volna az a csoda, hogy valakibe, minden papirforma
619  1|                    mert én arra születtem, hogy a férfiak boldogtalanná
620  1|                  én bizonyos vagyok benne, hogy vagy a bátyámat, vagy a
621  1|              Annyira lehetetlennek tartja, hogy én is megbolondulhassak
622  1|                     Inkább hiszem, drágám, hogy a kapitóliumi Vénusz belebolondult
623  1|                   az igazságra. Azt hiszi, hogy most talán a betegségem
624  1|                         Azért, szívecském, hogy a bátyámmal beszéljek.~ ~
625  1|              tudomány, de azért idejöttem, hogy a válladon kisírjam magamat, -
626  1|                   majd mindjárt meglátjuk, hogy mi a baj? Azt hiszem, hogy
627  1|                 hogy mi a baj? Azt hiszem, hogy puszta idegesség, de biztonság
628  1|                 egyszerre csak úgy érezte, hogy a bálibelépős, jókedvű kis
629  1|              annyira úrrá lett a lelkében, hogy egyszerre csak magának is
630  1|               aggódnod: oly boldog vagyok, hogy néha önmagam is megsokallom.
631  1|                    huga elé.~ ~- Elhiszed, hogy boldog vagyok? - kérdezte
632  1|               valami a boldogságomból: az, hogy az én régi Mariskám közöttünk
633  1|               szívem, mikor arra gondolok, hogy idegenek vagytok egymáshoz
634  1|               idegenek vagytok egymáshoz s hogy a lelkem kis hugom csak
635  1|                    Úgy-e bár, az a terved, hogy a közel jövőben Budapesten
636  1|                    mert ragaszkodom hozzá, hogy naponként lássalak. De nem
637  1|                leszek - és az is meglehet, hogy egyszer csak váratlanul
638  1|                pillantása rögtön elárulta, hogy valami nagy dolog történhetett
639  1|                  és bizonyos vagyok benne, hogy nincs titka, ami a nyugalmában
640  1|            megzavarná. És mégis úgy érzem, hogy van valami a levegőben,
641  1|                    annyira hatalmába ejti, hogy minden egyéb elmosódik mellette
642  1|                  óta reszket a gondolatra, hogy egyszer a bálványával szemben
643  1|         bálványával szemben áll. Ha tudná, hogy vártam ezt a percet, ha
644  1|              leselkedtem itt a kapu előtt, hogy édes arcocskáját meglássam.
645  1|           Villányiné (nagyon zavart, érzi, hogy le kellene ültetnie a vendégét.
646  1|                  de sehogyse sikerül neki, hogy a szavát megtalálja. Végre
647  1|                 Végre magához tér annyira, hogy beszélni tud): igen kedves
648  1|                 tud): igen kedves magától, hogy eljött hozzám.~ ~Mariska:
649  1|                  már tegnapelőtt úgy volt, hogy idejövök, már csöngettem
650  1|                    ismertem volna. Tudtam, hogy jó - és mégse mertem idejönni,
651  1|              mertem idejönni, mert féltem, hogy nem birom elviselni azt
652  1|               Mariska (legyint a kezével): Hogy érezhetnék a szerelmesek
653  1|                   boldog és büszke vagyok, hogy ilyen jó véleménnyel van
654  1|                rólam és szívesen elhiszem, hogy jó és kedves és drága vagyok,
655  1|                 nem nagyon szolgáltam reá, hogy maga ennyire belémszeressen.~ ~
656  1|              félbeszakítja): Nem gondolod, hogy tisztességesebb dolog volna,
657  1|                     milyen rettenetes kár, hogy nem vagy férfi! De ilyen
658  1|                mint én és én mondom neked, hogy valamennyi megbolondulna
659  1|                   nevetnem kell, ha látom, hogy mennyire odavannak értem,
660  1|           kijelentem, egyik se méltó arra, hogy a cipőd szalagját csokorba
661  1|                 kis tollseprőm, ha tudnád, hogy mennyire bolondos vagy!~ ~
662  1|                    bejöhet, - az is lehet, hogy Sándor is bekukkant, mielőtt
663  1|              fiatalságunkat fölhabzsolják, hogy aztán fütyörészve tovább
664  1|                 hozott, melyből megtudtam, hogy csábítóm már valahol a tengeren
665  1|                    Villányiné: Nem hiszed, hogy jó férfiak is vannak a világon?~ ~
666  1|                tévednek, mert fáznak tőle, hogy ártatlan emberek boldogságán
667  1|                     beteg idegei megérzik, hogy ez a pompázó virág egy idegen
668  1|               idegen férfi számára virul s hogy e rózsás fülek vágytól remegve
669  1|                      most úgy rémlik neki, hogy száz évvel ezelőtt, - egy
670  1|            ellenben hallani se akar arról, hogy a szabadságát egy csitri
671  1|                 még arra se lehet rávenni, hogy az édesanyját meglátogassa,
672  1|              tapogatózom, ha attól tartok, hogy asszony van a dologban,
673  1|                   s bizonyos vagyok benne, hogy az öreg hölgynek végre is
674  1|                   tér hozzá. Elhatároztam, hogy végére járok a dolognak,
675  1|                   elsősorban az szükséges, hogy a gonosz fiú titkát minél
676  1|           szakállára dolgozik s mondhatom, hogy a Beckekkel és a Sherlock
677  1|           Parancsolja a nagyságos asszony, hogy idehivassam?~ ~- Nem, köszönöm,
678  1|                 asszony ragaszkodik hozzá, hogy személyesen beszéljen vele...~ ~-
679  1|                 fogom jelenteni s remélem, hogy kicsikarhatok tőle tíz percet.~ ~
680  1|                   szó, biztosíthatom róla, hogy nem kell tartania semmiféle
681  1|              hiszen bizonyos vagyok benne, hogy jó helyre jöttem. Csak a
682  1|                   vezethet. Arról van szó, hogy ezt a félrevezetett asszonyt
683  1|                megmentsük. Számíthatok rá, hogy a törekvésemben támogatni
684  1|                   de mindenesetre óhajtom, hogy a titkába belelássak. Tehát
685  1|          belelássak. Tehát vállalkozik rá, hogy a segítségemre lesz?~ ~-
686  1|              mesterségem.~ ~- Akkor kérem, hogy fogjon munkához késedelem
687  1|                  növeli. Mikorra gondolja, hogy az első jelentést megkaphatom?~ ~-
688  1|                    nap mulva. Parancsolja, hogy a lakásán fölkeressem?~ ~-
689  1|                   idejönni. Megnyugtathat, hogy a nyomozás a legnagyobb
690  1|                   Nem kell attól tartanom, hogy az érdekeltek gyanut fognak?~ ~-
691  1|               asszonyom, tegye föl rólunk, hogy értjük a mesterségünket.~ ~-
692  1|                    reszket s az az érzése, hogy a lépcsőház oszlopai düledezni
693  1|                 mindenáron arra törekszik, hogy a hangja nyugodt maradjon,
694  1|                     bár a szíve úgy dobog, hogy majdnem fuldokolni kezd):
695  1|                       Jánossy: Azt hiszem, hogy mindent tudok, asszonyom.~ ~
696  1|                 Abban a helyzetben vagyok, hogy a szóban forgó úrhölgyről
697  1|                     hacsak azt nem akarod, hogy valami hallatlan ostobaságot
698  1|                 most már bizonyosan tudja, hogy nem egy keletkező viszonyról,
699  1|                szintén bizonyosnak tartja, hogy ezek már... hogy ez a két
700  1|                   tartja, hogy ezek már... hogy ez a két ember... többször
701  1|                    találkozott?~ ~Jánossy: Hogy találkoztak, az - fájdalom -
702  1|                    még mindig remélhetjük, hogy nem történt meg a legrosszabb.~ ~
703  1|            törődjék velem, most már tudom, hogy mit fogok tenni.~ ~Jánossy:
704  1|                      Jánossy: Parancsolja, hogy holnap ott legyek a Szaléz-utcában?~ ~
705  1|                     a Deák-téren, anélkül, hogy sejtené is, hogy merre jár.
706  1|                  anélkül, hogy sejtené is, hogy merre jár. A filigrán, holtbeteg
707  1|                  mindeddig csak azért élt, hogy muló gyönyörűségeket szerezzen
708  1|                   ébred, annak a tudatára, hogy a maga gyötrődő életével
709  1|              szembenéztek vele, - anélkül, hogy sejtelme lett volna róla,
710  1|              magában fejbólintva, anélkül, hogy tudatára ébredt volna, miért
711  1|                   a különös érzése támadt, hogy a világ forogni és táncolni
712  1|                 ekkor úgy tünt föl előtte, hogy a rozzant ház falai leomlanak
713  1|                képzelődés annyira elfogta, hogy majdnem felsikoltott fájdalmában:
714  1|                 Oly élénken látta mindezt, hogy a szíve elszorult és fájdalmasan
715  1|                  arra is képtelenné tette, hogy megmozduljon, most hihetetlen
716  1|             világot, egyszerre úgy érezte, hogy a bosszuálló végzet eszközévé
717  1|              annyira elfogta a fölindulás, hogy képtelen lett volna minden
718  1|                 mereven ránézett, anélkül, hogy szólni tudott volna; a következő
719  1|                   szólni, mert úgy érezte, hogy összeroskad, de félig aléltan
720  1|             gyerekeidtől, akik nem tudják, hogy kire pazarolták a szeretetüket!~ ~
721  1|                 ijesztő volt ez a látvány, hogy a férfi megriadtan közeledett
722  1|                        Meneküljön gyorsan, hogy itt ne találják... Hamar,
723  1|                  és a köpönyegét, anélkül, hogy a szétborzolt haját rendbehozta
724  1|                  sietve, úgy rémlett neki, hogy egy zokogó, véres ajkú,
725  1|                Körülbelül félévvel azután, hogy Villányi Mariskát eltemették.
726  1|           Sziciliába, de ismerősei tudták, hogy súlyos lelki deprimáltsága
727  1|                    a szemedből olvasom ki, hogy szomorú vagy és sírni szeretnél.
728  1|             csöndesen): Az jutott eszembe, hogy hosszú időre elmehetnénk
729  1|            gyermekeid, akik itt maradtunk, hogy dédelgessünk és szeretetünkkel
730  1|                    Villányiné: Engedd meg, hogy én legyek a doktorod, -
731  1|                    akik azért vagyunk itt, hogy az életedet megédesítsük,
732  1|                   orvos, legjobban tudtam, hogy nincs számára menekülés.
733  1|            menekülés. Belenyugodtam volna, hogy egy napon eltünik az életemből,
734  1|                    lett volna ereje hozzá, hogy szembenézzen velem. És mind
735  1|             mondhatatlan erővel igyekszik, hogy a nyugodtságát megőrizze):
736  1|                keltik.~ ~Villányiné (érzi, hogy a sírás már a torkát fojtogatja,
737  1|                   már a torkát fojtogatja, hogy az önuralmának mindjárt
738  1|                megfeszülnek az izgalomtól; hogy egy elejtett szót meghalljon.
739  1|             annyira magához szorítja őket, hogy mindketten tréfásan felsikoltanak:~ ~
740  1|             összetöjöd!~ ~A kis Alice: Uj, hogy fáj!~ ~A kis Jancsi: Hojnap
741  1|        mondhatatlan boldogsággal tölti el, hogy a szeme hirtelen könnyessé
742  1|                    mikor úgy rémlett neki, hogy a halott asszony nyomon
743  1|                képzelődés annyira elfogja, hogy foga vacogni kezd s kezét
744  1|                   majd mindjárt csöngetek, hogy teát hozzanak.~ ~Villányiné (
745  1|              egyszerre úgy tünik föl neki, hogy minden, ami egy év óta történt
746  1|                  Sajnállak! Úgy sajnállak, hogy majdnem megszakad belé a
747  1|              csacsim, nincs semmi okod rá, hogy engem sajnálj!~ ~Villányiné:
748  1|                  mártir képe, aki meghalt, hogy kedveseit boldoggá tegye.~ ~ -
749  2|            aranyrúdról csakhamar kiderült, hogy hamisítatlan habana és Jenő
750  2|                   szóval meg fogja érteni, hogy kedves művei kissé alkalmatlanok
751  2|               családomnak. De mivel tudom, hogy ön végre is nagybecsű firkálásaiból
752  2|                 kezdett arra a gondolatra, hogy kicsiny lantja nem függ
753  2|                 borzasztó volt elgondolni, hogy kis lantját nem pengetheti
754  2|                    a jövőben? Jenő érezte, hogy a lazac, az entrecote, a
755  2|              gondolat sem ingerelte többé, hogy pénzéért mindig lehet része
756  2|                  filozóf lélek, jól tudta, hogy a csók vágya többet ér egy
757  2|               három hét alatt százat irok, hogy a kamatot is kifizethessem...~ ~
758  2|               tetszett neki az a gondolat, hogy többé ne irjon verseket!
759  2|                irjon verseket! Úgy érezte, hogy az életet sem birná tovább
760  2|                  városok vetekedtek abban, hogy egy felolvasásra megnyerjék.
761  2|               általános feltünést keltett, hogy Jenőt ilyen barátságosan
762  2|                   beszédét. Gondol-e arra, hogy a művész is húsból és vérből
763  2|                   az embert s azt kivánná, hogy e szegény halandó minden
764  2|                    gátolta meg őket abban, hogy néha napján tejbetúrót egyenek
765  2|                   a magáénak. Természetes, hogy Páfrány néha juliusban is
766  2|                   merész ötlete nem támad, hogy Pagonyi Ferikét, a pisze
767  2|               teljesen hivatott volt arra, hogy a gőgös Dusét piedesztáljáról
768  2|                   nevezte - kijelentették, hogy az igazi tehetség csak a
769  2|         szemérmetlenül azt szokta mondani, hogy valaha Petőfivel együtt
770  2|                napon hirtelen rá nem jött, hogy a fehérneműje közé rejtett
771  2|                   napon tudta meg először, hogy mi a nyomor. Este ugyanis
772  2|        szeszforraló körül. Mikor kiderült, hogy a rumról megfeledkeztek,
773  2|                     Na?~ ~- Azt gondoltam, hogy szamárság ez az életmód,
774  2|            folytatunk. Mi szükségünk arra, hogy te éjfél után egyedül ballagj
775  2|                 ellene, hát azt ajánlanám, hogy költözködjünk össze...~ ~
776  2|                 kérdezte Páfrány.~ ~- Azt, hogy tegnap este Laki is ugyanezt
777  2|                 időt kértem tőle, de most, hogy téged is meghallgattalak,
778  2|                    meghallgattalak, látom, hogy negyvennyolc óra mulva se
779  2|                 szeretem. Szavamra mondom, hogy egyikőtöknek se tudnék kosarat
780  2|                 közben aztán megbeszéljük, hogy mit csináljunk?...~ ~Mikor
781  2|           határozni, hát döntse el a sors, hogy mitévő legyünk? Ugyebár
782  2|                  tért. A nézők azt hitték, hogy a két szinész csak a szerepét
783  2|                    kritika, mely elfeledi, hogy a művész is csak húsból
784  2|               annyi soknak, ambicióm volt, hogy szeptemberben négerré sülve
785  2|                 álmából kellett fölvernem, hogy jegyet adjon, mert a mozdulatlan,
786  2|                 csodálatos vágyat éreztem, hogy bezárjam magam ebbe a nyugalmas
787  2|                    kövein.~ ~Szégyeljem-e, hogy szerelmes és boldogtalan
788  2|                   és boldogtalan voltam, s hogy néha mitsem vártam a jövőtől?
789  2|                  engem is arra kényszerít, hogy vidám asszonyokkal sétáljak
790  2|                valahogy kedvem kerekedett, hogy a tihanyi félszigetet megkerüljük.
791  2|             szorgoskodott még egy darabig, hogy a vitorlákkal csináljon
792  2|              mindenféle gizgazt összeszed, hogy odahaza lepréselje.~ ~Kis
793  2|               szóba állt velünk. Kiderült, hogy sohasem járt még Budapesten,
794  2|                  esett volna azt hallanom, hogy Kis urat boldogtalan szerelem
795  2|                    az idejét; de kiderült, hogy a tanító már huszonkétéves
796  2|                    tanító azzal biztatott, hogy fenn, valamelyik vincellérházban
797  2|               Giovanni abban reménykedett, hogy balatoni bor is akad a Tamáshegy
798  2|                   egész üressége; éreztem, hogy e csalódás után nem lesz
799  2|                    asszonyi szeretetben, s hogy ő előtte, aki most egy árnyékos
800  2|                kártya fogja tudtomra adni, hogy ő egy hadaró doktor, vagy
801  2|              cselekszi velem azt az Isten, hogy még ezen a télen is életben
802  2|           református ember várom az Urtól, hogy elszólít ezen az őszön e
803  2|                   jegyez föl a falu felől, hogy a teljes nevét Gerence-Szent-Tamásnak
804  2|                    Mózes törvényét követi. Hogy a kis lány miképp került
805  2|           napról-napra azzal telik az idő, hogy törülgetnem, gazdasszonykodnom
806  2|                    körülmények közt arról, hogy ezt az unalmas egyformaságot
807  2|            elbeszélni.~ ~Hiszen hallottad, hogy Márta néni ismételt meghívása
808  2|                    is elhatároztuk otthon, hogy december elején kegyesen
809  2|                     abban állapodtunk meg, hogy a központi pályaházban beültetnek
810  2|               családja várakozni fog reám, hogy diadallal cipeljenek be
811  2|                     gondolhatod - örültem, hogy ilyen érdekes útitársam
812  2|                  azt hiszem, nem is látta, hogy figyelek rá, mivel a szemeimet
813  2|                   makacsul azon igyekezve, hogy a homályos üvegtáblán egy
814  2|                  szerencsém?~ ~Azt hittem, hogy ezt lesújtó gúnnyal mondom,
815  2|           Innen-onnan már azt kell hinnem, hogy bennem pompás agglegény-anyag
816  2|                  embert a sírba visznek... Hogy a rheuma kínozni fog, az
817  2|       kitekintettem, ijedten vettem észre, hogy a szél, a vasúti vonatok
818  2|               fogott el arra a gondolatra, hogy valahol megrekedünk a hófúvásban
819  2|                határozott célzásokat tett, hogy az esetben, ha valakit egyáltalán
820  2|                   lettem volna arra képes, hogy ilyen édes melegséget érezzek.~ ~
821  2|                szólna a mama, ha megtudná, hogy nekem valaki kezet csókolt?~ ~
822  2|                    megszólítás lepett meg (hogy Andort Gyuricának szólították),
823  2|                    szólították), hanem az, hogy ebben a fiatal nőben egy
824  2|                 van, a helyes nyomon vagy! Hogy ismered-e? Oh, hogyne, hogyne!
825  2|                azelőtt.~ ~- Hát nem tudod, hogy én tavaly férjhez mentem?~ ~-
826  2|                 könnyek közt vallotta meg, hogy szeret, most udvariasan
827  2|                   szemforgatással fogadja, hogy sohasem fog megnősülni?
828  2|                  De végre is meggondoltam, hogy e nyilatkozattal csupán
829  2|                    a fülembe:~ ~- Remélem, hogy nem haragszik?~ ~- Nem tartom
830  2|                  tartom önt méltónak arra, hogy haragudjam.~ ~Az estét és
831  2|              idecsillámlott: jeléül annak, hogy a boldogtalan házaspár még
832  2|            házaspár még mindig ébren van s hogy az én kolostorbeli szomszédságomat
833  2|             találtam, kedves Pali, azt is, hogy Irma - akinek nem volt valaha
834  2|                   kárpótolja. Szóval bánt, hogy ennek a leánynak már férje
835  2|                   már férje van, míg én, - hogy is irtuk csak az iskolai
836  2|                      Bizony Isten injúria, hogy a sors a szemérmetlen macska
837  2|                  arra a furcsa gondolatra, hogy ez az illedelmes, udvarias
838  2|                   volna arra a gondolatra, hogy a szekrényeket cifra csipkékkel
839  2|                    csipkékkel szegélyezik, hogy a rézcsapot smirglivel tisztogatják,
840  2|                   smirglivel tisztogatják, hogy reggel hét órakor komolyan
841  2|                  fordult a másik oldalára, hogy tovább alugyék...~ ~Ádám
842  2|            egy-kettő, talpra!... Ki látta, hogy az ember a párnák közt töltse
843  2|              mindeddig komolyan azt hitte, hogy a pacsirta is csak tíz felé
844  2|                szentül azt gondolta eddig, hogy csak az ifjuság bolondítására
845  2|                 szívvel kell kijelentenem, hogy a hímzettkötényes kis perszóna
846  2|            meglehetősen furcsának találta, hogy valaki a zellerkérdés iránt
847  2|                  úr nevetségesnek találta, hogy valaki a szabóját kifizesse,
848  2|               valaki a szabóját kifizesse, hogy komoly hivatalos órákat
849  2|                  hivatalos órákat tartson, hogy öregségére takarékpénztári
850  2|                 holnap, - holnap ki tudja, hogy leszünk-e?~ ~A t. olvasó
851  2|                olvasó bizonyára kitalálja, hogy a különböző világnézet,
852  2|                 tenni az uradat, meglátod, hogy kijön majd a flegmából...~ ~-
853  2|                 időm sem lett volna ahhoz, hogy gondolkodjam. Mondja, hogy
854  2|                 hogy gondolkodjam. Mondja, hogy hívják azt a nagy huszárt?~ ~-
855  2|                    Miért? Az kellene csak, hogy magának megmondjam... Furcsa
856  2|               megmondjam... Furcsa huszár, hogy naphosszat idehaza kuksol
857  2|                 tehát mindjárt megértette, hogy miről van szó - és így felelt
858  2|                   oly szerény, oly félénk, hogy csak a szemével mer szólni
859  2|             őszintén a titkát... gondolja, hogy egy bizalmas barátnője ül
860  2|                   szomorú egyedüllétemben, hogy az akaratom ellenére megszerettem...
861  2|                   megharagszik.~ ~- Ugyan, hogy gondolhat ilyesmit?~ ~-
862  2|                 szereti, nem kényszerítem, hogy az enyém maradjon... Az
863  2|                      de a sors nem akarta, hogy boldog legyek...~ ~Klárika
864  2|                  kétségbeesés mutatkozott, hogy a bolond Klárikának majd
865  2|                   hajszál akadályozta meg, hogy mindent bevalljon az urának,
866  2|                   mélyén:~ ~- Hadd higyje, hogy az igazat mondtam, nem szabad,
867  2|                igazat mondtam, nem szabad, hogy tovább is babának nézzen...~ ~
868  2|              hozzám való szerelmére kérem, hogy ne fogadja el...~ ~Ádám
869  2|                     mondta, - nem tehetem, hogy ilyen durva módon visszautasítsam...
870  2|                  Ne tréfáljon... esküszöm, hogy nem tudja, mit tesz... El
871  2|                      mondta, - szép tőled, hogy a fészkemben fölkeresel...~ ~
872  2|                   asszonyom, bocsássa meg, hogy a boldogságukat megzavarom...
873  2|                  távirati úton bízott meg, hogy a szentjánosi vadásztársaságot
874  2|                    hagyom önöket... tudom, hogy van miről beszélgetniük...~ ~-
875  2|                 fenséges úr szent akarata, hogy a vezérkarba lépjek s az
876  2|                  csípte meg az ura karját, hogy Ádám majdnem fölsikoltott.~ ~-
877  2|            fölsikoltott.~ ~- Ugy beszélik, hogy komoly lépésre szánod el
878  2|                 lépésre szánod el magad... hogy egy édes kis teremtés fogja
879  2|                    szabónő háromra igérte, hogy a ruhapróbát megtartjuk...~ ~
880  2|                   mert ma bebizonyítottad, hogy nem szeretsz...~ ~- Ugyan
881  2|            tartozom azzal a kijelentéssel, hogy Ádám azontúl még forróbban