Rész

 1  1|  lealacsonyítani s ez a gondolat annyira kihozta a sodrából, hogy
 2  1|      Mici grófnénak...~ ~Lujzika annyira megrémült e név hallatára,
 3  1|         fehérlettek. Ez a milieu annyira elüt eddigi életétől, hogy
 4  1|        bronzvörös haj lassankint annyira megfosztja a józan eszétől,
 5  1|          ne csábítson. Maga, aki annyira tiszteli az erényt, mindenkinél
 6  1|      éjszakai levegő. Az asszony annyira el van merülve a sötét vasúti
 7  1|    férfival, s ha nem bolondulna annyira az uráért, hát gondolkozás
 8  1|       volt s az első pillanatban annyira szédül, hogy minden összefolyik
 9  1|      szeme előtt. Később azonban annyira magához tér, hogy tisztán
10  1|    kiváncsian néznek rá s mindez annyira meghatja, konsternálja és
11  1|      istenem, dehogy!~ ~A tanár: Annyira hasonlít az orosz diákkisasszonyokhoz,
12  1|        bennünket. Az álmatlanság annyira rámragadt, hogy öt órakor
13  1|          van, a kijelentés tehát annyira zavarba hozta, hogy pár
14  1|         oly szép, oly aranyos és annyira szereti a bátyámat! De a
15  1|              Maga, kedvesem, aki annyira komoly, aligha érti meg,
16  1|        Miért fátyolozta el magát annyira, hogy az arca teljesen láthatatlanná
17  1|          körül foglalatoskodik): Annyira inklinálva vagyok minden
18  1|   brilliánsok tüze sziporkázott, annyira ellentmondott ennek a tragikus
19  1|        nem találják tartóztatni, annyira megdöbbentette, hogy minden
20  1|   honfitársai tisztelegnek nála) annyira elkábult a szép szememtől,
21  1|  hajoltam föléje, a sápadt arcom annyira kipirult, hogy még a tanár
22  1|        boldogsága fölött, akiket annyira szeretünk mind a ketten.
23  1|      csekélység az aggódó tanárt annyira kihozta a sodrából, hogy -
24  1|         mely az első pillanatban annyira kihozta sodrából, hogy a
25  1|        de végre összeszedi magát annyira, hogy a szavát megtalálja.~ ~
26  1|         és vakmerőségének tudata annyira megdöbbenti, hogy szédülve
27  1|          találnak, e pillanatban annyira felháborítja, hogy minden
28  1|         s szegény idegeit mindez annyira megrázza és felizgatja,
29  1|  szégyenlősen elmosolyodott.~ ~- Annyira lehetetlennek tartja, hogy
30  1|      hiszen oly fiatal vagyok és annyira szeretem az életet...~ ~
31  1|          És ez a képzelődés most annyira úrrá lett a lelkében, hogy
32  1|        napfényben. Ez a két szem annyira hatalmába ejti, hogy minden
33  1|    megtalálja. Végre magához tér annyira, hogy beszélni tud): igen
34  1|          meguntad?~ ~Mariska: Ha annyira ismernéd őket, mint én,
35  1|       melyet a könnyelmű férfiak annyira csábítónak találtak, meredten,
36  1| szemefényét imádta. A képzelődés annyira elfogta, hogy majdnem felsikoltott
37  1|         az?~ ~Végre! Az asszonyt annyira elfogta a fölindulás, hogy
38  1| csókolnak a szüleiknek. Villányi annyira magához szorítja őket, hogy
39  1|      nyomon követi. A képzelődés annyira elfogja, hogy foga vacogni