Rész

 1  2|         kötény regénye.~ ~I.~ ~Mikor Ádám Jenő, aki harmincéves koráig
 2  2|             ijesztő házasságot!...~ ~Ádám Jenő tényleg nem igen ismerte
 3  2|         mellé a jól elzárt batárban, Ádám egy pillanatig lelkifurdalások
 4  2|       ismeretlen világban születtek? Ádám így szólt magában bizonyos
 5  2|           jutott az a négyes, melyet Ádám egy novemberi pikniken vele
 6  2|             grófnői, ámbár (mint ezt Ádám a legelső napon konstatálta)
 7  2|            mélyéről... Mikor a lusta Ádám felnyitotta a szemét, pillantása
 8  2|              csillogó rézmérlegen... Ádám, aki eddig csak zsúrozó
 9  2|           tisztaságától függne... És Ádám egy lomha óriás jókedvével
10  2|             hogy tovább alugyék...~ ~Ádám egy forró csókra ébredt
11  2|             reggeliztek...~ ~A lusta Ádám, aki nem igen érdeklődött
12  2|            mint a havasi medve!...~ ~Ádám, aki mindeddig komolyan
13  2|       azonban volt némi túlzás, mert Ádám, a kilencórai fölkelés dacára,
14  2|             bizalmasabb részleteket. Ádám úr meglehetősen furcsának
15  2|       homályosak az emberiség előtt. Ádám úr nevetségesnek találta,
16  2|           volt, mint egy akadémikus, Ádám pedig könnyelmű, mint egy
17  2|            mint a velencei mórt...~ ~Ádám, hazatérve egy nap a klubjából,
18  2|           Klárika hirtelen fölriadt, Ádám pedig nevetve megkérdezte
19  2|             az emeleti lakásban...~ ~Ádám csodálkozva kérdezte:~ ~-
20  2|      Történetünk elején azt mondtuk: Ádám mint sötét gonosztevő tett
21  2|           félelmetes hírnévre. A gaz Ádám tizenöt éven át egyébbel
22  2|     udvarlóira figyelmeztette volna. Ádám tehát mindjárt megértette,
23  2|         közönséges polgár...~ ~Mikor Ádám úr a következő estén hazatért,
24  2|            trumeau nyitott fiókjába. Ádám színpadias sikoltást hallatott.~ ~-
25  2|                 mondta baljóslatúlag Ádám.~ ~Mord kedéllyel ette a
26  2|     Megharagudna, ha bevallanám...~ ~Ádám egy könnyet morzsolt szét
27  2|              elzavarta...~ ~A ravasz Ádám keserűen ingatta a fejét.~ ~-
28  2|              már mindennek vége...~ ~Ádám arcán oly kétségbeesés mutatkozott,
29  2|         nézzen...~ ~ III.~ ~Másnap - Ádám komor hangulatban itta a
30  2|              hogy ne fogadja el...~ ~Ádám csodálkozva nézett a feleségére.~ ~-
31  2|            királyi herceg adjutánsa. Ádám fölugrott a helyéből.~ ~-
32  2| vadásztársaságot összehívjam s mivel Ádám régi vadászcimbora, bátor
33  2|         szentjánosi vadászatokra, de Ádám hirtelen abbahagyta később
34  2|              meg az ura karját, hogy Ádám majdnem fölsikoltott.~ ~-
35  2|             délután távozott s mikor Ádám elindult a feleségét keresni,
36  2|           sírj, - mondta a kegyetlen Ádám, - a huszár megkérte a kezedet...~ ~
37  2|            gubbaszkodott össze, - de Ádám most kedveskedve simította
38  2|           mert kiugrom az ablakon.~ ~Ádám a karját nyújtotta Klárika
39  2|          azzal a kijelentéssel, hogy Ádám azontúl még forróbban szerette