Rész

 1  1|           viskókban tengette életét, szinte beláthatatlan szalagként
 2  1|              járt a kisváros utcáin, szinte ész nélkül beleszeretett
 3  1|        világhíre nem enyhítette. Már szinte borzongott a magányos sétakocsizásoktól,
 4  1|             kihozta a sodrából, hogy szinte elképedve dadogta:~ ~- De
 5  1|        fürdőből. Ezt az arcot látva, szinte hihetetlen, hogy nyomoruság,
 6  1|            szemét, majd ezt mondta: „Szinte hihetetlen, hogy maga egy
 7  1|            hanem komoran, elsápadva, szinte jéggé dermedve tekintett
 8  1|           szürkeszemű lány felé, aki szinte abnormálisan sápadt arccal
 9  1|             hogy Villányiné derüsen, szinte anyai gyöngédséggel nézi.
10  1|             a kalapját.~ ~Csöndesen, szinte észrevétlenül megisszák
11  1|        komolyan bólintott s a hangja szinte vibrált a meggyőződés hevétől.~ ~-
12  1|            kibomlott, a hangja pedig szinte remegett az őszinte megbotránkozástól:~ ~-
13  1|          örömmel tölti el őket, hogy szinte gőgösen, megennivaló méltóságérzettel
14  1|              barátságos válasza után szinte öntudatlanul lép a gyönyörű
15  1|             bőrfauteuil-eket, melyek szinte öntudatos lényeknek látszanak,
16  1|            diákkisasszonyokhoz, hogy szinte odaképzel az ember az ajkai
17  1|       mosollyal nézi a boldogságában szinte könnyező leányt, aki alázatosan,
18  1|          Hiszen most, ahogy itt ülök szinte nem is tudom elhinni, hogy
19  1|         házakat, hogy az utca fölött szinte éjféli hangulatok lebegnek.
20  1|       asszonyt, akinek karcsú alakja szinte remeg a belső izgatottságtól,
21  1|           aki az utóbbi hetekben már szinte sértőleg megbizott bennem,
22  1| beláthatatlan következései lehetnek. Szinte félálomban ment végig a
23  1|           belépett a postahivatalba, szinte félálomban kért egy blankettát
24  1|  betegszobába s ekkor egy pillanatig szinte elállt a szívverése: Villányi
25  1|              elhalt a sóhajtás, mely szinte láthatólag emelkedett a
26  1|         mellett. És fátyolos hangon, szinte öntudatlan mosollyal folytatta:~ ~-
27  1|             könyvek százaira, melyek szinte múzeumi hangulatot keltenek
28  1|             fanatikus tűz csillog, s szinte öntudatlanul megragadja
29  1|         ketyegése hallatszik. A gróf szinte reszket a vágytól, hogy
30  1|    láthatatlanul végignézte volna, s szinte fizikai fájdalmat érez,
31  1|           megrázta szőke fejét, mely szinte világított a havas utcáról
32  1|           fuldokló zokogás fogja el, szinte egészen összeomlik a karosszékben.
33  1|             kérdezi azzal a gyöngéd, szinte anyai tekintettel, mellyel
34  2|             pengette a lantot, amely szinte édessé tette fájdalmát.
35  2|              egyszerre divatba jött, szinte megfélemlítve beszéltek
36  2|           nap kegyetlenül sütött, én szinte éreztem, mint sülök barnára
37  2|              könnyűvérű fiatalembert szinte vonzóvá, bájossá tette,
38  2|  szerencsésen elhárították. A havas, szinte didergő vonat nagy nehézkesen