Rész

 1  1|           apróság: a reggel, mikor édes apja váratlanul Budapestre
 2  1|            boldoggá, mert még az ő édes nevetésük se kárpótol azért
 3  1|            büntetlenül ajkára a mi édes, ártatlan, selypítő kisbabánk
 4  1|          szép néni épp olyan jó és édes gyermek volt valaha, mint
 5  1|         szalonjából került ki.~ ~- Édes fiam, - mondta Villányi
 6  1|      lágyult, keze pedig, a meleg, édes női keze, gyöngéden odasimult
 7  1|        tőlük nyugodtan flirteltek? Édes fiam, nagyon sajnálom, de
 8  1|        most itt ül nálam, ahogy az édes, szelid, kislányosan ragaszkodó
 9  1|         szerelmesem is, a drága és édes párom, akit titokzatos hatalmak
10  1|       egész világ színe előtt, egy édes pillantással, legalább gondolatban,
11  1|            gondolok, amikor a maga édes feje a vállamon pihent.
12  1|          férjes huga, egy drága és édes kis párisi asszony lakik,
13  1|            reggel, mikor a hosszú, édes levelét, melyből a Földközi
14  1|         boldog vagyok, s hogy mily édes könnyeket sírok esténkint,
15  1|    délelőtt verőfényében, mikor az édes és könnyelmű kis Villányi
16  1|           Kinek szóljon, ha nem az édes, kicsi asszonynak, aki oly
17  1|          arra gondolok, hogy maga, édes kis asszony, teljes huszonnégy
18  1|        elveszítené és két kicsike, édes apróság számára, akiknek
19  1|          ami a lelkében történik): Édes, kicsi barátnőm, én végtelenül
20  1|             mert gyanakodnak ránk. Édes kis szívem, azért nem kell
21  1|            hogy mennyire szeretem? Édes kis szívem, légy jó hozzám,
22  1|           férfi fülébe:~ ~- Drága, édes kis Sándorom, hát sohasem
23  1|   megeredtek a könnyei s míg ajkát édes borzongással nyomta a fiatal
24  1|      titokzatosan suttogta:~ ~- Az édes, világszép sógornőmhöz,
25  1| leselkedtem itt a kapu előtt, hogy édes arcocskáját meglássam. Nem
26  1|         úriasszonyról van szó, egy édes és gyönyörű teremtésről,
27  1|           előtt karját nyújtja egy édes fehérségnek s a templomi
28  1|         egyszer csókot intettek az édes apjuknak. Villányi kitágult
29  1|          életét eltölti, - s ez az édes és nyugodt intimség oly
30  1|         lettem rosszul.~ ~A tanár: Édes kis feleségem! Szegény,
31  2|           és könnyezve pengette az édes melódiájú húrokat. És ilyenkor
32  2|          egykori pályatársához:~ ~„Édes öregem, küldj négy- vagy
33  2|        következő választ hozta:~ ~„Édes gyermekem, szívesen küldenek
34  2|       volna arra képes, hogy ilyen édes melegséget érezzek.~ ~A
35  2|           csaló! Hát ön, egy ilyen édes asszony birtokában még vasúti
36  2|    atmoszférát elhagyta, mikor egy édes, ijedt kis teremtés, aki
37  2|        Klárika lelkében egy rövid, édes, leirhatatlan álommá folyt
38  2|        szánod el magad... hogy egy édes kis teremtés fogja megosztani