Rész

 1  1|            elkapatott kis hercegnőnek: talán életében először lesütötte
 2  1|                szegény apáékat, akiket talán sírba visz a fájdalom. Vess
 3  1|           Lujzikával előre, én nyolcra talán megszabadulok valahogy és
 4  1|         boldoggá és elégedetté tegyen? Talán a lakásom, az ékszereim,
 5  1|              mindez stílszerűtlen, sőt talán brutális az asszonyok hajszálnyi
 6  1|          eszembe jutott, hogy maga még talán a budai várpalotát se látta, -
 7  1|             kocsiban utazik?~ ~A gróf: Talán parancsolja, hogy kiszálljak
 8  1|              magától.~ ~Villányiné: Ha talán azt parancsolja, hogy itt
 9  1|              tárgyalásokat folytattok, talán legjobb volna, ha mi diszkréten
10  1|                Ez a haszontalan kis nő talán még rossz néven se venné,
11  1|              az eszébe?~ ~A leány: Azt talán nem is volna szabad elmondanom.~ ~
12  1|               de a méltóságos tanár úr talán megharagudnék érte.~ ~A
13  1|           úrhoz. Azt mondják... de ezt talán már nem is szabad elmondanom...~ ~
14  1|            tisztelettel meghajtotta. - Talán a méltóságos úr valami ismerőséhez
15  1|         először, azóta bolondul értem, talán feleségül is venne, de én
16  1|                egyetlen, drága bátyám, talán csak akkor fogja megtudni
17  1|               lépcsőre, ahol valamikor talán az intrikus Szilágyi köpönyegét
18  1|           otromba kockaköveken, melyek talán még a török hódoltság idejéből
19  1|     gondolatban, az övé legyen megint, talán sokkal jobban izgatta, mint
20  1|            hófehér színházi belépőt, - talán fázott, talán nem akarta,
21  1|               belépőt, - talán fázott, talán nem akarta, hogy a férfi
22  1|               ülök a könyveim mellett (talán tudja, szigorlatra készülök),
23  1|          Haragszik a kis cica, nem én. Talán azt akarja, hogy én tegyem
24  1|              műkincseit megnézze. Maga talán nem tudja, hogy a XVI. századbeli
25  1|              el neki?~ ~A gróf: Az ura talán elhinné, de neki szabad
26  1|        igazságra. Azt hiszi, hogy most talán a betegségem miatt jöttem
27  1| Simonyi-udvarba, ahol egész nap fogad. Talán nem fog ártani, ha a nagyságos
28  1|            Róla... az ő életéről... és talán az én életemről is...~ ~
29  2|          fogatot, paripát, szeretőket. Talán egy királyságot is valahol
30  2|          francia márkit, aki napközben talán kénytelen volt adós maradni
31  2|      sarkcsillag-nál...~ ~A két művész talán holta napjáig is megőrizte
32  2|                pincében, - mondta.~ ~- Talán te szoktál a markotányos
33  2|      megbuktatta megint a borosüveget. Talán nem maradt neki több egynéhány
34  2|         érdekesnek látszott, ámbár ezt talán nem igen illett észrevennem.
35  2|                 Gondol-e rám néha?~ ~- Talán, - feleltem meghatva, -
36  2|                   feleltem meghatva, - talán... Az Isten áldja meg, Andor!...~ ~
37  2|               módon visszautasítsam... Talán - tette hozzá mosolyogva, -