Rész

 1  1|        várta az iskola előtt, hogy aztán karonfogva, szerelmesekképp
 2  1|           szőkefürtös fejecskéjét, aztán a papirkosárba dobta drága
 3  1|           el a névjegyét, - mondta aztán rezignáltan.~ ~A komornyik
 4  1|            beteg szemhéjjait, hogy aztán újra és újra a szíve fölé
 5  1|   Villányiné (vérvörösen fölugrik, aztán tehetetlenül sírva fakad).~ ~
 6  1|         mert csak ketten voltak, - aztán tréfásan felsóhajtott. Villányiné,
 7  1|    közelébb és foglaljon helyet, - aztán mesélje el nekem, hogyan
 8  1|           elő a retiküljéből, hogy aztán újra a halálról és az autójáról
 9  1|       szárnyát a napsugárban, hogy aztán örökre visszavonuljon a
10  1|          nézett rá pár pillanatig, aztán hizelgő cica módjára simult
11  1|            szófogadólag bólintott, aztán kézen fogva a kicsikéket,
12  1|       kétségbeesve védekezik, hogy aztán öntudatlanul megadja magát.
13  1|          egyet-kettőt a mellkasán, aztán nevetve vállat vont.~ ~-
14  1|           másodpercre elsápadt, de aztán ő is feléje nyújtotta gyűrűktől
15  1|         üdébb volt, mint valaha, - aztán halkan, föl se pillantva,
16  1|         napon keresztül, hogy este aztán mind a ketten kipirulva
17  1|       percig habozva nézett körül, aztán meghúzódott egy kapu mögé,
18  1|         maradt a gyalogjárón, hogy aztán majdnem futólépésekkel siessen
19  1|           leány szótalanul intett, aztán kiszállt a kocsiból s lassú
20  1|   elolvassa a titokzatos üzenetet, aztán szerényen odasompolygott
21  1|    csillárján és gobelinjein, hogy aztán ismét visszatérjen a sápadt
22  1|           ember elkérte névjegyét, aztán magára hagyta a tágas kapuboltozatban,
23  1|    dolgozószoba szőnyegén): No, ez aztán kedves és váratlan meglepetés!~ ~
24  1|           és törülje meg a szemét, aztán mondja el nekem őszintén,
25  1|     amerikai Pinkerton-vállalat, - aztán hivatalosan válaszolt a
26  1|          legújabb nizzai divatot - aztán mindketten közelebb húzódnak
27  1| fiatalságunkat fölhabzsolják, hogy aztán fütyörészve tovább menjenek.~ ~
28  1|         sápadt asszony szíve fölé, aztán magán kivül kiáltotta:~ ~-
29  1|          földön fekvő asszonyra, - aztán egy szempillantás alatt
30  1|              Villányi hálásan int, aztán elgondolkodva kezébe veszi
31  1|          követi minden mozdulatát, aztán kezét szeliden a karjára
32  2|          végig a szegény jószágot, aztán hidegen intett a poétának:~ ~-
33  2|           egy váci-utcai szabóhoz, aztán egy fehérnemű-kereskedőhöz,
34  2|     odabenn... Majd vacsora közben aztán megbeszéljük, hogy mit csináljunk?...~ ~
35  2|          holnaputántól kezdve. Igy aztán egyedül a sors lesz felelős
36  2|  hazakisérték az álmosodó Ferikét, aztán reggelig együtt billiárdoztak
37  2|           pillanatig felém nézett, aztán sikoltva bontakozott ki