Rész

 1  1|         mögül.~ ~- Még mindig? - kérdezte suttogva, miközben félénken
 2  1|      vacsorához jókor érkezel? - kérdezte az örök szalmaözvegységre
 3  1|      bánat rágódik a szíveden? - kérdezte a vénkisasszony megdöbbenve.~ ~
 4  1|        még mindig itthon vagy? - kérdezte a szerető apa hangján.~ ~
 5  1|         felé.~ ~- Igy fogadsz? - kérdezte sírásra görbülő ajakkal,
 6  1|        fogod megmutatni nekem? - kérdezte sírástól csukló hangon.~ ~
 7  1|           ahol a madár se jár? - kérdezte Villányiné, aki délben,
 8  1|            Hiányoztam magának? - kérdezte kacérul, miközben lopott
 9  1|       lesz a Nyugat leányánál? - kérdezte a nagy zenebarát hírében
10  1|          a házunkba fogadjunk? - kérdezte egy kissé bátortalanul a
11  1|        uramat a maga kedvéért? - kérdezte félig behúnyt szemmel, ami
12  1|          mellé, s fojtott hangon kérdezte:~ ~- Meri azt mondani, hogy
13  1|      Igazán szeret maga engem? - kérdezte valami szégyenlős meghatottsággal,
14  1|     Villányi-babyk nevelőnője? - kérdezte remegő hangon.~ ~A fiatal
15  1|        Csak nincs valami baja? - kérdezte a professzor, miután a fiatalember
16  1|    páholy ajtaján.~ ~- Szabad? - kérdezte könnyed hangon, miközben
17  1|      látva, ismét rideg önzéssel kérdezte:~ ~- Megbánta, hogy eljött
18  1|     szívességre kérem, drágám? - kérdezte a jókedvű vénkisasszonytól,
19  1|         rejtelmes útja lehet?” - kérdezte magában Gärtner kisasszony,
20  1|         sarkán.~ ~- Megálljak? - kérdezte suttogva.~ ~A leány szótalanul
21  1|          leányra s tréfás hangon kérdezte:~ ~- Maga is e rajongó kis
22  1|         a második táviratomat? - kérdezte Gärtner kisasszony zavartan.~ ~-
23  1| szegélyezték.~ ~- Hova megyek? - kérdezte magától megdöbbenve.~ ~Nem
24  1|     nincs valami baja, drágám? - kérdezte ijedten a fiatal asszonytól,
25  1|   megbolondulhassak egy kissé? - kérdezte elpirulva.~ ~- Inkább hiszem,
26  1|     rendelőszobájába.~ ~- Nos? - kérdezte kissé mereven, míg szeme
27  1| hizelkedve odabújt hozzá, halkan kérdezte:~ ~- Hát nem vagy boldog,
28  1|          a férfira.~ ~- És te? - kérdezte félénken.~ ~- Én?~ ~- Te
29  1|  Elhiszed, hogy boldog vagyok? - kérdezte ragyogó szemmel.~ ~Mariska
30  1|        várakozott rá.~ ~- Nos? - kérdezte jókedvűen.~ ~A Villányi
31  1|          a méltóságos asszony? - kérdezte sietve.~ ~- Igenis.~ ~-
32  2| hangszeres boltban...~ ~- Nos? - kérdezte Peyer úr közönyösen.~ ~-
33  2|        magát.~ ~- Mit nevetsz? - kérdezte Páfrány.~ ~- Azt, hogy tegnap
34  2| életviszonyai iránt, csodálkozva kérdezte:~ ~- Nos?~ ~- Nos tehát, -
35  2|   lakásban...~ ~Ádám csodálkozva kérdezte:~ ~- Miért akarja tudni
36  2|         szereti azt az embert? - kérdezte Klárikától szeliden.~ ~-