Rész

 1  1|             is rábízta a doktorára? Oh, nem. A kocsiban ülő hölgyet
 2  1|             fájdalmaitól megváltsa. Oh igen, még az ő hermetikusan
 3  1|             hazulról?~ ~Villányiné: Oh, igazán nincs sürgős dolgom.
 4  1|            Az ezredes (meglepetve): Oh nem, erre igazán nem gondoltam.
 5  1|             Üljön le.~ ~Villányiné: Oh, - én!~ ~Meg is van ijedve,
 6  1|             imádságot elmondja:~ ~- Oh, jámbor szent, bocsássa
 7  1|            meggyőződés hevétől.~ ~- Oh igen, szívesen beismerem,
 8  1|       magánügyei iránt érdeklődik): Oh, nem... soha... némelykor
 9  1|             egyedül van?~ ~A leány: Oh istenem, dehogy!~ ~A tanár:
10  1|              Mire jó ez?~ ~A leány: Oh, én már tizenöt éves korom
11  1|     előadásomon ott van?~ ~A leány: Oh, hogyne!~ ~A tanár: Reggel
12  1|            tanár: Titok?~ ~A leány: Oh, nem, de a méltóságos tanár
13  1|      észrevette-e, hogy mi vagyunk? Oh nem, aligha, hiszen a kapu
14  1|         drága, drága!~ ~Villányiné: Oh, ne, hiszen azonnal meghalok!~ ~
15  1|          elvörösödött örömében.~ ~- Oh igen, hiszen egyáltalában
16  1|     szerelem nélkül a magáé legyek. Oh igen, - sohasem voltam boldogabb,
17  1|            kisasszony zavartan.~ ~- Oh igen, megkaptam, de rögtön
18  1|    kisasszony (szomorúan mosolyog): Oh igen!~ ~Mélyen meghajol
19  1|           eljött hozzám.~ ~Mariska: Oh, ez nem ment ám olyan egyszerűen,
20  1|            volna. Pedig nem féltem, oh nem, hiszen eddig is úgy
21  1|          belémszeressen.~ ~Mariska: Oh, csak bizza rám és nyugtassa
22  1| megbolondulnék érted.~ ~Villányiné: Oh milyen kár, milyen rettenetes
23  1|        vannak a világon?~ ~Mariska: Oh vannak, - de azok nem tévednek
24  1|          kulcsolja össze a kezeit): Oh!~ ~Jánossy: Erre is van
25  1|          Jánossy: Erre is van eset, oh, de hány, az én gyakorlatomból
26  1|         most már mindennek vége!... Oh naiv, jó, szerelmes bátyám,
27  1|             eskű szavait kimondtad? Oh, drága, szegény, komoly
28  1|              Villányiné (mosolyog): Oh nem, már nincs semmi bajom.
29  2|        magamhoz ilyen sürgősen.~ ~- Oh, kérem, - szólt a kis poéta
30  2|             tisztességes alkut.~ ~- Oh, uram, - sóhajtott fel a
31  2|             ideiglenes használatra. Oh, ez nem az ő régi, forró,
32  2|         fogja változatosabbá tenni? Oh, kedves Palim, most végre
33  2|        nyomon vagy! Hogy ismered-e? Oh, hogyne, hogyne! Csak gondolj
34  2|        Istenem, mit tegyek hát?~ ~- Oh, fiam, azon nagyon könnyű
35  2|             nyúlt a kezem után:~ ~- Oh, hiszen mi már régi ismerősök