Rész

 1  1|           jogosan tartották büszke és kissé beszámíthatatlan teremtésnek:
 2  1|            Rózsás, franciásan karcsú, kissé tartózkodó, de alapjában
 3  1|               asszony pedig, miközben kissé gőgösen szembenéz a katonával,
 4  1|           volt a beteg s a professzor kissé idegesen gondolt az ágyaikban
 5  1|              vagyok, Sándor, - mondta kissé reszkető hangon.~ ~Bátortalanul
 6  1|               felállott a helyéből és kissé sápadtan, alig palástolt
 7  1|             fogadjunk? - kérdezte egy kissé bátortalanul a feleségétől.~ ~
 8  1|               át egy feltünően magas, kissé merev tartású úriember lép
 9  1|          eszébe?~ ~A gróf: Mártsa meg kissé benne a nyelvét, legalább
10  1|              Villányiné (gúnyosan, de kissé sápadt arccal): Legyen férfi
11  1|           szereti... Belátom, hogy ez kissé őskori megnyilvánulása a
12  1|            dolgozhatom, mert a szemem kissé gyulladt, pedig magam is
13  1|           pirulva, félve, égő arccal, kissé kacérul, miközben csak nagy
14  1|          lelkében. Gärtner kisasszony kissé megilletődve nézett körül
15  1|       színházi köpeny alatt és a gróf kissé aggódva tekintett a homályos
16  1|              várjam. Gärtner Irén.”~ ~Kissé megnyugodva jött ki a postahivatalból,
17  1|              is megbolondulhassak egy kissé? - kérdezte elpirulva.~ ~-
18  1| rendelőszobájába.~ ~- Nos? - kérdezte kissé mereven, míg szeme kutatva
19  1|        ábrázolta: a gyönyörű, komoly, kissé szomorúszemű fiatal asszonyt
20  1|          csupán két nagy, csodálkozó, kissé megijedt, tétovázó szemet
21  1|           vagyok, de őszintén szólva, kissé furdal a lelkiismeretem,
22  1|             és a narancserdők között. Kissé barnára sülve, de szemmelláthatólag
23  1|           most, - csupán álmos vagyok kissé az egész napi futkosástól.
24  2|              kezdett, egy fényes, bár kissé megkopott faille-csokrot
25  2|               az egyik fauteuilben és kissé megvető mosoly kiséretében
26  2|           hamisítatlan habana és Jenő kissé félénken tartotta oda a
27  2|             érteni, hogy kedves művei kissé alkalmatlanok igen tisztelt
28  2|             legbúsabb magyar nótákat, kissé megilletődve gondolt az
29  2|               a mutatóujját, fölhúzta kissé a pisze orrát, s így szólott
30  2|           akad a Tamáshegy pincéiben. Kissé bágyadtan törtettünk előre
31  2|       érdekelné. A hegyen már tompult kissé a világosság, a Balaton
32  2|         természetesen megbillentettem kissé a fejemet, de szó nélkül,
33  2|           ujjai hegyét.~ ~- Igen, egy kissé már ismerem önt!~ ~Amíg