Rész

 1  1|        emelt előtte, mosolyogva így szólott magában:~ ~- Ezek a szegény
 2  1|          lámpát eloltották, aggódva szólott az urához:~ ~- Nagyon félek,
 3  1|             magában elkeseredve így szólott:~ ~- Nincs uram és nem is
 4  1|         hangjától megzavarodva, így szólott:~ ~- Nem ismerlek, és nem
 5  1|           hideg, érzéketlen hangján szólott:~ ~- Most végy lélekzetet,
 6  1|         melegséggel a hangjában így szólott:~ ~- Öltözz fel!~ ~És lesütött
 7  1|         selymesszőke hajukat és így szólott hozzájuk:~ ~- Csókoljátok
 8  1|       tapadt az udvarlójára, halkan szólott:~ ~- Itt az idő, hogy szerelmet
 9  1|            a barátja felé és halkan szólott:~ ~- Ha nem akarja, hogy
10  1|          asszony pedig tréfásan így szólott hozzám:~ ~- Ejnye, ez nagyon
11  1|          néha gyöngéd mosollyal így szólott:~ ~- Nincs semmi baj, a
12  1|         szívére szorítva kezét, így szólott magában:~ ~- Micsoda asszony
13  1|             klinikai jeleneteket, - szólott magában ujjongva, miközben
14  1|      belenézett a szemébe, majd így szólott:~ ~- Nem, fiam, az én beteg
15  1|           úr várja a kisasszonyt, - szólott udvarias hangon.~ ~Előzékenyen
16  1|          megindulását leplezve, így szólott:~ ~- Maradj csak nyugton
17  1|       lángban áll.~ ~- Ki beszél? - szólott most egy megdöbbent férfihang.~ ~-
18  2|             pikkolót kifizette, így szólott a hajlongó főpincérhez:~ ~-
19  2|               Szívesen meghalnék, - szólott, - ha csak egyszer is lecsókolhatnám
20  2|            ütött az asztalra és így szólott hangosan az ő magányos szobájában:~ ~-
21  2|         egyik fauteuilben és ekként szólott a meglepett konzervgyároshoz:~ ~-
22  2|          valamit a népmesékből, így szólott a mosolygó poétához:~ ~-
23  2|          kissé a pisze orrát, s így szólott a kiváncsian várakozó művészekhez:~ ~-
24  2|          egy puha selyemsapkát, így szólott:~ ~- Egyedül utazik, Nagysád?~ ~
25  2|         vonzóvá, bájossá tette, így szólott:~ ~- Nem mondom, ha önhöz
26  2|      Vasmegye határszélén szomorúan szólott:~ ~- Még egyetlen állomás,
27  2|            Klárikát, körülbelül így szólott magában a templomból kijövet:~ ~-
28  2|             egy kisleányos hang így szólott hozzá:~ ~- Kilenc óra, uram,
29  2| megsimogatta a Klárika haját és így szólott komoly meggyőződéssel:~ ~-
30  2|           tapasztalt nagynéni s így szólott dacosan a lelke mélyén:~ ~-
31  2|             szemét.~ ~- Elmegyek, - szólott, - visszatérek a mamához,
32  2|         könnyektől - és Klárika így szólott elkeseredve:~ ~- Nem igaz,