Rész

  1  1|              krajcár nélkül, jó barátok és tekintélyes támogatók nélkül,
  2  1|                 nélkül, magára hagyatva és koldusszegényen indult az
  3  1|      koldusszegényen indult az életnek. És most, húsz évvel e nyári
  4  1|               országban, a csalhatatlan és mindenható tudomány szimbolumává,
  5  1|                ágyai fölött. Az aggódás és a reménység, az életben
  6  1|          reménység, az életben való hit és a haláltól való félelem
  7  1|                nagyvárosi bérpalotákban és nádfödeles viskókban tengette
  8  1|                 diagnosztái közül való. És még harminc éves se volt,
  9  1|           nélkül beleszeretett a komoly és ünnepies modorú férfiúba,
 10  1|                jogosan tartották büszke és kissé beszámíthatatlan teremtésnek:
 11  1|         ügyvédjeivel, földbirtokosaival és hivatalnokaival nem állt
 12  1|                 arra, hogy bájos lényét és legendásan dús hozományát
 13  1|               finom, közpályája ragyogó és diadalmas volt, s meglett
 14  1|             ekkor gyöngén elmosolyodott és ezt gondolta magában:~ ~-
 15  1|             megszorítsa a doktora ügyes és csodatevő kezét. Mikor Villányiné
 16  1|           udvariasan kezet csókolt neki és lelkes tekintettel mutatott
 17  1|        izegtek-mozogtak a várószobákban és a télikertben, egy pillanatig
 18  1|               gondolt a felesége boldog és meglepett arcára, mellyel
 19  1|        bebocsáthatja hozzá a betegeket. És ekkor önkéntelenül abba
 20  1|           cukorültetvényeken dolgoztak. És ez, sajnos, mindaddig így
 21  1|           fiatal asszony, aki a nyugodt és halvérű tudóst ilyen szokatlanul
 22  1|                róla, hogy a baba áldást és szerencsét hozott a Villányi-családnak.
 23  1|              öreg házaspárt oly nyugodt és bőséges jólét vette körül,
 24  1|               volna álmodni a küzdelmek és nélkülözések éveiben. A
 25  1|                pompásan fejlődött, okos és drága kis teremtéssé lett
 26  1|               drága kis teremtéssé lett és a fiatal asszisztens, mikor
 27  1|       nagyritkán - hazakerült, boldogan és meghatva ölelte keblére
 28  1|                gyermek volt, oly bátran és oly kokett pillantással
 29  1|                 hizelkedett a bátyjának és szüleinek, míg nagy sóhajtozások
 30  1|                 a tizenhét éves leány - és a könnyek elhomályosítják
 31  1|            életemnél is jobban szeretek és sokkal is jobban irtózom
 32  1|            messzire eltávozom tőletek - és a sírás fojtogatja a torkomat,
 33  1|                  hogy kivel szöktem meg és hova utaztam, inkább vigasztald
 34  1|              visz a fájdalom. Vess meg, és ne gondolj többé arra a
 35  1|             elképedve nézték a gyönyörű és impertinens teremtést, aki
 36  1|               utolsó oldalán egy furcsa és mégis ismerős névre akadt
 37  1|                külön kis palotát, autót és cselédséget tart s ékszerdobozában
 38  1|               összeszorult fájdalmában. És a boldog tudós lelkében
 39  1|               az élet mégsem oly tiszta és harmonikus, aminőnek optimizmusában
 40  1|                én kivánom! A tiszta, jó és bájos feleséged kedvéért
 41  1|                a táviratra se válaszolt és a hugának e nap óta nyoma
 42  1|            talán megszabadulok valahogy és utánatok sietek.~ ~Lujzika
 43  1|                dajkálta, de oly frissen és életvidáman érte meg aggkorát,
 44  1|                tekintetű szemeit, finom és arányos termetét visszatükrözte.
 45  1|             kisasszonnyal való rivierai és ostendei utaktól, az ünnepies
 46  1|                  az ünnepies vacsorákon és házibálokon való megjelenéstől,
 47  1|     résztvevőleg megkérdezték tőle:~ ~- És a tanár úr? Persze a betegek
 48  1|                 szólott:~ ~- Nincs uram és nem is lesz, amíg az arcbőröm
 49  1|                 új kalap volt a fejemen és mindennap más toilette-et
 50  1|          harmadéves rongyaimat viselem. És ez az ember, Lujzika, úgy
 51  1|          Lujzika, úgy olvas a szívekben és a vesékben, mint a nyitott
 52  1|                  ne érezze magát boldog és megelégedett teremtésnek.
 53  1|            világába is eljutott a rossz és szívtelen férfiak híre,
 54  1|           férfiak híre, akik miatt ezer és ezer szerencsétlen asszony
 55  1|   lelkiismeretlenül átgázolnak életeken és exisztenciákon, - de ki
 56  1|               de ki lenne oly lelketlen és ostoba, hogy az ő komoly,
 57  1|                könyveinek, a betegeinek és a családjának élt, aki éjfélután
 58  1|               élt, aki éjfélután feküdt és hajnalban kelt, holott fényűzéssel
 59  1|                kelt, holott fényűzéssel és kényelemmel vehette volna
 60  1|                 a naivszemű, igénytelen és csodalátású gyermek az ő
 61  1|    fénykoronáját, melyet csak az igazak és a jámborok láthatnak. Lujzika
 62  1|               Ugyan mi az, ami boldoggá és elégedetté tegyen? Talán
 63  1|           hálótársam lett, aki fáradtan és kimerülve alszik el, ha
 64  1|              aki értem még a tudományát és a betegeit is elfelejti.~ ~
 65  1|            meleg pillantása oly dacossá és idegenné lett, hogy a szegény
 66  1|            mártirjaival, a sok-sok néma és türelmes generációval, mely
 67  1|              látta, ha az ura ebédjéről és fehérneműjéről gondoskodik.
 68  1|                aki a házasságban önálló és egyenrangú félnek képzeli
 69  1|               nem igen lett volna ügyes és tehetséges kokott...~ ~Lujzika
 70  1|        diplomatamosolyával, oly frissen és üdén, mintha épp most jött
 71  1|                  hogy nyomoruság, könny és fájdalom is van a világon.~ ~
 72  1|             végigcsatangoljak a ligeten és sorra járjak minden belvárosi
 73  1|                 mint a divatkereskedőké és a kalaposkisasszonyoké.~ ~
 74  1|            kellene cipelni. Ezzel olcsó és nagyszerű mulatságot szereznénk
 75  1|         szüksége van rám.~ ~Villányiné: És megmondhat mindent, amit
 76  1|        megmondhat mindent, amit gondol? És nem borzong meg a hidegségtől,
 77  1|              vagy katonás keménységgel? És sohase jut eszébe, hogy
 78  1|             lény előtt áll, akiről ezer és ezer év mulva is beszélni
 79  1|                   Villányiné (kacérul): És a habkönnyű, csipkébe burkolt
 80  1|        asszonyok szabadságát, tökéletes és megfinomult utódjává lesz
 81  1|                 férfi derüsen, világgal és emberekkel megelégedve ül
 82  1|                a partnere fiúsan komoly és mégis megvesztegetően bájos
 83  1|                órára gondol, egy titkos és boldog órára, melyben a
 84  1|               felületes iróniája odaadó és szentimentális érzékiséggé
 85  1|                élet tartalma.~ ~A gróf: És most bocsássa meg, hogy
 86  1|      ostobaságot fecsegtem össze-vissza és adja át kézszorításomat
 87  1|          ágyaikban hánykolódó kegyelmes és méltóságos urakra, a képzelt
 88  1|                 Mindössze öt percet kér és semmi szín alatt sem akar
 89  1|      méltóztatott távozni hazulról.~ ~- És?~ ~- Az úriasszony helyet
 90  1|            helyet foglalt a télikertben és most mindenáron ragaszkodik
 91  1|                 selymek, fátyolszövetek és gyöngyök közül, vidáman
 92  1|                az arca pedig kigyulladt és lángolni kezdett. - Igy
 93  1|               föld alatt vagyok-e, ezer és ezer mértföldnyire a helytől,
 94  1|        felnyitva hevert az iróasztalán. És rekedten, a saját hangjától
 95  1|              szólott:~ ~- Nem ismerlek, és nem is akarlak ismerni,
 96  1|         kikerülne. A tanár megzavarodva és csodálkozó pillantással
 97  1|         rendelőszoba pamlagán. Oly szép és csábító volt, hogy Villányi
 98  1|            szemhéjjait, hogy aztán újra és újra a szíve fölé hajoljon.
 99  1|           hirtelen felállott a helyéből és kissé sápadtan, alig palástolt
100  1|              szólott:~ ~- Öltözz fel!~ ~És lesütött szemmel, zavartan,
101  1|                 a fiatal asszony arcát. És most ellágyulva dadogta:~ ~-
102  1|               is életveszélyes bajod... És akárhogy is beszélek veled,
103  1|            értene meg téged; ő a tiszta és szent asszonyok félelmével
104  1|     végigsimogatta selymesszőke hajukat és így szólott hozzájuk:~ ~-
105  1|                a szép néni épp olyan jó és édes gyermek volt valaha,
106  1|        mágnáspalotában, melynek termeit és parkját a tulajdonos huszonnégy
107  1|                  hanem egy gyémántokból és drágagyöngyökből álló folyam
108  1|          tanárné a háziasszony. Pezsgőt és szivarokat árul, két fiatal
109  1|              gummibabákat, bádogágyukat és kerekes nyulakat árul.~ ~
110  1|           jókedvében egy meggondolatlan és ostoba megjegyzésre ragadtatja
111  1|                 perspektivája. Az álmok és a gyermekmesék hótiszta
112  1|             völgykatlanok fölé. Az égen és a földön millió bágyadt
113  1|                 józanságától, a piszkos és önző tülekedéstől, melynek
114  1|             érintetlenül. A finomságról és költészetről szőtt álmai,
115  1|            csodálatos valósággá lesznek és úgy tetszik neki, mintha
116  1|        királyasszony ült. Nagyon boldog és izgatott, fejét a kezére
117  1|             hogy nem akartam megsérteni és hogy jóformán nem tudtam,
118  1|       megláthatná valaki...~ ~Gyöngéden és bűnbánattal kezet csókol,
119  1|                melléje az üres szalonba és gyorsan kiitta a cointreau-ját.~ ~-
120  1|            Villányiné, aki olyan rózsás és üde volt, mintha reggel
121  1|           tiszttársát?~ ~- Világos.~ ~- És a jó pajtásait is megszokta
122  1|      jámboréletű szentekre, akik csákót és aranyos atillát hordanak.~ ~-
123  1|             maga szegény barátnője csúf és elvirult öregasszony-számba
124  1|             kalapot viselt s palettával és festéktől zsíros kezekkel
125  1|                 s néha a régensherceget és az idegen királyfiakat fogadják
126  1|              műtermében. Eddig van.~ ~- És maga most meg akarja zavarni
127  1|           szabadságom innen-onnan lejár és addig még sürgősen tárgyalnom
128  1|              este ott leszek Münchenben és csütörtökön délben telefonálni
129  1|                szüksége lenne a nyugodt és gond nélkül való életre...~ ~
130  1|                 jutott az a vigasztalan és mégis gyönyörű történet,
131  1|            reggeltől-estig skatulyákkal és csomagokkal kóborolt a nagyváros
132  1|             kezdtek nekifeküdni az irás és az olvasás tudományának;
133  1|          felhőkhöz hasonlított, hálásan és megindulva szegezte a házaspárra,
134  1|            otthonát megnyitotta előtte. És könnytelen pillantása egyszerre
135  1|             szólt hozzá:~ ~- Menjen föl és nézze meg a szobáját, -
136  1|              benne, amire szüksége van. És csókolja meg a kicsikéket,
137  1|                   mondta elismerőleg, - és ez a szegény leány úgy néz
138  1|                Olyan, mint egy hű kutya és a borongós szemében van
139  1|         hímeztek ki olykor a szemaforok és jelzőlámpák tűzpontjai.~ ~
140  1|                 óceángőzösök fedélzetén és a vierwaldstätti hajó kedélyes
141  1|                  a gúny, a felháborodás és a zavar valami különös vegyülékével
142  1|          találja a nevét.~ ~Villányiné: És arra is becsületszavát adja,
143  1|              arccal kóstolgatja a halat és az angol sültet, hogy Villányiné
144  1|                 gondolhatnák, hogy férj és feleség vagyunk?~ ~Villányiné:
145  1|             Budapesten valami nyomasztó és elviselhetetlen rabságban
146  1|           levetette a békóit s szabadon és függetlenül száguldhat a
147  1|                száguldhat a vizek hátán és a narancserdők sűrűségében.
148  1|               kell nyugodni!~ ~Fizetnek és visszatérnek a kocsijukba,
149  1|                Villányiné: Nagyon finom és elmés. És a hasonlat igen
150  1|                  Nagyon finom és elmés. És a hasonlat igen találó.
151  1|       rendreutasították).~ ~Villányiné: És most, kedves barátom, aludjék
152  1|            sápadt arccal): Legyen férfi és küzdje le emberfölötti fájdalmát!~ ~
153  1|                 mód is...~ ~Villányiné: És az?~ ~A gróf: Miért ne látogathatnám
154  1|           fülkéjében? Egyikünk se álmos és pompásan elbeszélgethetnénk
155  1|                 de a gróf oly fölindult és könyörgő pillantással néz
156  1|                  A gróf: Ketten vagyunk és mindazok távol vannak tőlünk,
157  1|             arca ég, de a hangja gúnyos és hencegő): A kijelentése
158  1|                  majd cigarettára gyújt és hosszan bámul kifelé az
159  1|                körül, melyeket fényesre és homorúra ültek ki a helyiség
160  1|         Baváriában? Látott már bájosabb és elragadóbb arcot? Nem érez
161  1|              hogy a huga százszor szebb és százszor kedvesebb, mint
162  1|          piktorait, megint rájuk nézett és csókot intett feléjük, mire
163  1|              fabatkát sem. Ha a hölgyek és az urak nem vetnék meg szegény
164  1|          Amsterdamból. Gerta zongorázni és szavalni fog önöknek, Klári
165  1|               ébenfekete zongora mellé. És ekkor kiderült, hogy a nagy
166  1|             tudná szerezni a százezreit és a világhírét...~ ~A piktorok
167  1|           táncot eljárhassa, Villányiné és Harzburg-Waldeck gróf pedig
168  1|                 végig az asszony karcsú és kivánatos alakján.~ ~- Kedves
169  1|           Minden asszonyi típus szépnek és irigylésreméltónak tünik
170  1|           finomságait, mely nem a hideg és szív nélkül való csúfolkodásban
171  1|            grófra, szeme csupa naivitás és szendeség volt, a szűzies
172  1|         folytatta:~ ~- Jónak kell lenni és mindennek meg kell várni
173  1|                meg kell várni az idejét és nem türelmetlenkedni, mint
174  1|                A jó fiúk, akik szelidek és engedelmesek, előbb-utóbb
175  1|                férfiak a gyönyörűségtől és ti öt lépésnyire tőlük nyugodtan
176  1|         sonkájukat, tejbe-rizskásájukat és szilva-befőttjüket, hanem
177  1|              kezébe veszi ismét a kését és a villáját, de utóbb megint
178  1|            tanulnivalóimmal végezzek... És a kis háztartási dolgaimat
179  1|              tanár szénfekete szakállát és barátságos szemeit, melyek
180  1|              szemeit, melyek mosolyogva és kiváncsian néznek rá s mindez
181  1|          annyira meghatja, konsternálja és boldoggá teszi, hogy egyetlen
182  1|                A tanár: Jöjjön közelébb és foglaljon helyet, - aztán
183  1|                napfényre, táplálkozásra és sok-sok egészséges alvásra
184  1|                orvos leszek.~ ~A tanár: És a boncterem? A halottak?
185  1|                a rajongó fanatizmusával és a rabszolga félelmével szegezi
186  1|                    készítse el a teámat és öntsön magának is!~ ~A leány (
187  1|         elfeledkezik a boncolóasztalról és az emberi test csodáiról
188  1|               melynek lángja intimitást és melegséget varázsol a komor
189  1|          napjában egyszer jut a pihenés és a jó szivar passziójához):
190  1|                nem is tudok hinni benne és az az érzésem, hogy még
191  1|               udvari szobájában fekszem és fantasztikus tündérmeséket
192  1|               hajnalban föl nem ráznak. És ilyenkor eszembe jut minden,
193  1|               almát sütött, burnótozott és a jó szerencsét várta. Ehhez
194  1|              hófuvásos januáriusi estén és sírva eladta neki a szívét,
195  1|           fiúkat, akik épp oly fiatalok és szegények, mint akkor volt
196  1|               Dickens is elvállalhatná. És maga persze hisz az okulárés
197  1|          szemmel, mely csupa fanatizmus és lelkesedés): Aki itt látná,
198  1|             órára.~ ~A tanár: Éjfél van és magának korán kell kelnie,
199  1|                 kisleány... Feküdjék le és álmodjék a kalendáriumi
200  1|                 egy délben - ünnep volt és az egyetemen nem volt előadás -
201  1|             fiatal nő oly szép, elegáns és szomorú volt, hogy Gärtner
202  1|            Hiszen oly szép, oly aranyos és annyira szereti a bátyámat!
203  1|          bátyámat! De a sors nem akarja és nekem bele kell nyugodnom
204  1|           nyolcvan éves matróna volnék. És maga, kedvesem, megmondaná,
205  1|         borzalmas könyvet végigtanulja? És boncol is, nem fél a halott
206  1|              hogy aztán újra a halálról és az autójáról beszéljen, -
207  1|                  egyszer csak elröpülök és sohase látnak többé. Nem
208  1|               simult új barátnője finom és törékeny alakjához.~ ~-
209  1|              első báli ruha majd hangos és vidám gyermekké változtatja...~ ~
210  1|                 ölelte hát a kicsikéket és a Gärtner kisasszony sápadt
211  1|              meg a komor északi szél, - és ekkor egyszerre csak dermedten
212  1|                 fölkelti a vágyat a tűz és a világosság, az otthon
213  1|                 a világosság, az otthon és az emberi társaság után.~ ~
214  1|                 modern, kényelemszerető és jóízlésű gazda tette lakályossá.
215  1| kovácsoltvascsillár függ, melyben tompa és tejfehér villamosság ég.
216  1|                 viseletében, mely sötét és finom Rembrandt-képekre
217  1|          huszadik századbeli férfi puha és megfinomult ízlése. Az intim
218  1|            megfinomult ízlése. Az intim és meleg szőnyegfészkek mélyén
219  1|           lámpák alatt. Egy költő álmai és egy kaszinótag ízlése egyesülnek
220  1|                 Nagyon szép itt magánál és én csak azért jöttem ide
221  1|               eső izgatta a fantáziámat és reszketve gondoltam az öreg
222  1|       megtalálom... Ezért jöttem ide, - és még valamiért, amit nem
223  1|           hajfonatához): Legyen jószívű és árulja el, igérem, hogy
224  1|             vagyok. Magának nincs anyja és felesége sincs, - és maga
225  1|              anyja és felesége sincs, - és maga rászorul egy drága,
226  1|              rászorul egy drága, komoly és becsületes kis nőre, aki
227  1|              van valakire, aki az anyja és a huga is egy személyben,
228  1|            Villányiné: A multkor kedves és illemtudó volt, megérdemli
229  1|                 tudom, hogy maga egy jó és engedelmes nagy fiú, aki
230  1|              kipirulva kanalazza a teát és közben kacér pillantást
231  1|                 szerelmesem is, a drága és édes párom, akit titokzatos
232  1|                arca ég, a szeme csillog és hófehér kezében reszket
233  1|                 arca ég, a szeme ragyog és legszívesebben sírni szeretne
234  1|                 Itt vagy, az enyém vagy és örökre az enyém maradsz. (
235  1|               imént a német regényekről és egy szinészről beszélt?
236  1|                 sincs mit félnie többé. És ekkor sír is, nevet is,
237  1|                 ekkor sír is, nevet is, és a szeme valami sohase látott
238  1|               látott idegen, ragaszkodó és hűséges pillantással mélyed
239  1|                csapkodja a rézcsatornát és egy távoli toronyban hetet
240  1|            Minden ok nélkül türelmetlen és izgatott vagyok s olyanformán
241  1|                családi ügyei iránt.~ ~- És a méltóságos asszony? Van
242  1|                kipirult - most frissebb és üdébb volt, mint valaha, -
243  1|                  csakugyan beteg voltam és ma is csak azért jöttem
244  1|              volna, ha az asszony meleg és odaadó tekintete most, a
245  1|                 Az a vágy, hogy a finom és előkelő társaságbeli asszony,
246  1|           pillanatig a páholy mélyéből. És megbizonyosodván róla, hogy
247  1|             védekezni akarna. Oly konok és fájdalmas volt ez a hallgatás,
248  1|             hátrafordult a barátja felé és halkan szólott:~ ~- Ha nem
249  1|            Könyörgöm magának, legyen jó és felejtse el, hogy rossznak
250  1|              felejtse el, hogy rossznak és alávalónak látott. Magának
251  1|               elkövetett. Oly szánalmas és megható volt ez a pose,
252  1|               mondta fátyolos hangon, - és hazudnék, ha azt akarnám
253  1|                boldogabb, mint akkor, - és mégis összetett kézzel kérem:
254  1|               naivabb, minthogy a rossz és a becstelen asszonyokban
255  1|                 mert csak egy szívtelen és elvetemedett asszony lehet
256  1|              hogy ezt a felnőtt, komoly és jó gyermeket megcsalja...~ ~
257  1|                 a színházi köpeny alatt és a gróf kissé aggódva tekintett
258  1|              Gyerek, - mondta gyöngéden és selymes bajusza lágyan odasimult
259  1|        Tudatosság nélkül nincs fájdalom és az ura mindig nyugodt marad,
260  1|                 magát. Ezért az együgyű és gyerekes képzelődésért áldozná
261  1|     képzelődésért áldozná föl az életét és a fiatalságát? Ne legyen
262  1|               súrolta az asszony karját és a hangja halk könyörgéssé
263  1|                     Kicsi fiam, légy jó és jöjj el hozzám!~ ~E pillanatban
264  1|              Villányi feláll a helyéről és hajlongva búcsúzik a minisztertől,
265  1|                a páholy függönye mögött és a gróf, vágytól reszketve,
266  1|               kis szívem, ne légy rossz és jöjj el hozzám!~ ~Az asszony
267  1|          kitágulva meredt a levegőbe, - és most már tehetetlenül, majdnem
268  1|                 mögött pedig egy karcsú és ünnepélyes attasé áll, aki
269  1|          vesztibülben rajtam kivül ifjú és öreg milliárdosok, botránypörökbe
270  1|          megalázónak, hogy egy magányos és szomorú magyar asszonnyal
271  1|                 olvastam, hogy Budapest és Bécs közt hófúvás miatt
272  1|           reszketve nézek ki a tavaszba és a verőfénybe, ahova a rémes
273  1|            öblökről, melyekben a fiatal és életunt nábob hófehér tündér-yachtja
274  1|             Pault, a szerecsen-zenekart és a fogatlan nagyköveteket
275  1|              elmondhatnám. Mindent unok és mindentől borzadok itt,
276  1|            látom, hogy az arcom megtelt és kiszinesedett, sőt a délelőtti
277  1|             nekem az egyiptomi hôtelben és a nilusi dahabijé-n. Mindenesetre
278  1|                a férjes huga, egy drága és édes kis párisi asszony
279  1|             végig? De főkép a bátyámról és a feleségéről irjon meg
280  1|          Cannesig se találtam még szebb és elragadóbb asszonyt...~ ~
281  1|                 csókolja a maga hűséges és ragaszkodó Villányi Mariskája.~ ~*~ ~
282  1|            Földközi tenger ibolyaillata és napsugara áradt felém, négyszer
283  1|                alatt, de azért bájosabb és finomabb, mint valaha: ha
284  1|           életben jóformán mindent neki és a tanár úrnak köszönhetek
285  1|                hogy az emberi fájdalmat és kétségbeesést enyhítse.
286  1|               közt s ha este a felesége és a gyermekei közt ül, minden
287  1|                 a királynők kényelmével és fényűzésével veheti körül.
288  1|              fényűzésével veheti körül. És a vérében van, hogy mindenkit
289  1|             előtt, az orvosi könyveimet és jegyzeteimet olvasgatom?~ ~-
290  1|         fejecskéje köré glóriát fonnak. És ünnepies fogadalmat teszek,
291  1|              halmozza el a maga szegény és örökké hálás Irénje.~ ~ ~ ~
292  1|                 leány arcát.~ ~- Menjen és mulasson jól, - a kicsikék,
293  1|       méltóságos asszony, aki idegesebb és rejtélyesebb volt, mint
294  1|             rejteget, mely a jókedvétől és a nyugalmától megfosztja.~ ~
295  1|            Utánuk!~ ~A batár a Köröndön és az Izabella-utcán át kifordult
296  1|                nehogy fölismerje valaki és ekkor reszketve, dobogó
297  1|             verőfényében, mikor az édes és könnyelmű kis Villányi Mariskával
298  1|               magánház?~ ~- Igenis.~ ~- És ki lakik benne?~ ~- Ő felségének,
299  1|            indul el délutáni körútjára. És csodálatos: az asszony rosszaságának
300  1|                 aki egy gyermek hitével és bizalmával jár a láthatatlan
301  1|               előtte, valami marcangoló és tehetetlen fájdalommal gondolt
302  1|                 annyi részvét, szeretet és ragaszkodás csillogott,
303  1|            Mariska szólna a bátyjának - és nem lehet-e majdnem biztosra
304  1|              éjjeli virrasztás új, okos és vakmerő tervet érlelt meg
305  1|               kabátja gallérját a sötét és hideg novemberi ködben s
306  1|           vaságyak között s a fanatikus és csillogó szemű diákok serege
307  1|  zarándokcsapata közé. A szeme jóságtól és szánalomtól csillogott,
308  1|             vágyakozva feléje meredt... És Gärtner kisasszony, szívére
309  1|          ahelyett, hogy büszke lenne rá és az életét megédesítené...~ ~
310  1|      megédesítené...~ ~Felkapta a fejét és az arca kipirult örömében:
311  1|            tudna maradni a könnyelműség és aljasság útján?~ ~Mikor
312  1|                  hogy a levelet ellopja és végigolvassa. De a kisértés
313  1|                 végig a hall csillárján és gobelinjein, hogy aztán
314  1|              franciás kandalló mellett. És fátyolos hangon, szinte
315  1|                 sétálók sokasága. Hideg és sötét volt a világ, akár
316  1|                azt érezte, hogy életről és halálról van szó, hogy azoknak
317  1|                 gróf (leteszi a levelet és feláll az íróasztala mellől):
318  1|               pillantást vet a nippekre és ritkaságokra, a butorok
319  1|         szőnyegén): No, ez aztán kedves és váratlan meglepetés!~ ~Gärtner
320  1|             eszébe jut, hogy miért jött és vakmerőségének tudata annyira
321  1|         felháborítja, hogy minden ereje és energiája visszatér): A
322  1|       Mindenekelőtt foglaljon helyet, - és tegye le a kabátját, mert
323  1|           szeretne ajánlani. Pompás fiú és gyermekkora óta imádja magát,
324  1|                számára, aki tisztaságra és korrektségre született,
325  1|                 a feleségét elveszítené és két kicsike, édes apróság
326  1|        arcvonása elárulja, - de a hideg és gúnyos szavak hallatára
327  1|                kezdi, hogy őszinteségre és beismerésre aligha számíthat.
328  1|                 mindez annyira megrázza és felizgatja, hogy keservesen
329  1|             részvéttel közeledik feléje és leülteti az egyik karosszékbe):
330  1|                  Na üljön hát le szépen és törülje meg a szemét, aztán
331  1|                mert nagyon megharagszom és akkor várhat rá, hogy magát
332  1|             lelkemet, hogy a könyörület és az aggódás hozott ide. Éjszakák
333  1|               aki eddig maga is játékos és boldog gyermek volt mellettük,
334  1|              neki régi műkincseinket is és büszkén elárulhatom magának,
335  1|               Pedig maga jó, nemeslelkű és őszinte és maga csupa szeretet
336  1|               jó, nemeslelkű és őszinte és maga csupa szeretet és csupa
337  1|          őszinte és maga csupa szeretet és csupa ragaszkodás az úrnőjéhez,
338  1|               akkor a világ, mely irigy és rosszhiszemű és mely sohase
339  1|              mely irigy és rosszhiszemű és mely sohase tudja megbocsátani
340  1|              rajongás hozta ide az öreg és magányos katonához.~ ~Gärtner
341  1|               kisasszony (csodálkozva): És az ura se hinné el neki?~ ~
342  1|                 Mindketten elhallgatnak és habozva, titkos kiváncsisággal
343  1|              figyeli a mosolygó embert. És hamarosan eldönti magában,
344  1|              ezelőtt is bűnös csókoktól és ölelésektől lett mámorossá.
345  1|           asszony szerelmes vonaglására és a férfi suttogó szavaira
346  1|             reménytelenül): El. (Fölkel és tanácstalanul áll egy pillanatig
347  1|              életnek a szépsége, a bája és az értéke örökre elveszne
348  1|             szeme most hirtelen élettel és melegséggel telt meg, a
349  1|                 melynek érintésére béke és megnyugvás költözött a betegek
350  1|                 fiatal asszony vállára. És közömbös hangon, megindulását
351  1|             sietve közeledett feléje... És szepegve, vacogó foggal,
352  1|             vacogó foggal, a félelemtől és a fájdalomtól összezsugorodva
353  1|                hiszen oly fiatal vagyok és annyira szeretem az életet...~ ~
354  1|             tanai most felkapta a fejét és sápadtan belenézett a síró
355  1|                 a síró asszony szemébe. És ekkor hirtelen csoda történt:
356  1|                 kis ördög csillogott, - és Villányi egyszerre csak
357  1|                 családi asztal mellett. És a kopott, aranykeretes tükörben,
358  1|                 a szakáll s mely sápadt és megnyúlt volt az éjjeli
359  1|                 a felesége s ő a komoly és szorgalmas orvosnövendék
360  1|           hugocskáját összecsókolhatja. És ez a képzelődés most annyira
361  1|            odahajtotta a bátyja vállára és könnyes szeme édesen rámosolygott
362  1|             rámosolygott a férfira.~ ~- És te? - kérdezte félénken.~ ~-
363  1|                ragyogott a büszkeségtől és a karja lágyan és ragaszkodva
364  1|          büszkeségtől és a karja lágyan és ragaszkodva fonódott a fiatal
365  1|              arcképet, mely a feleségét és a kisgyermekeit ábrázolta:
366  1|            szomorúszemű fiatal asszonyt és a csipkébe öltözött kicsikéket,
367  1|           elérzékenyülve folytatta:~ ~- És látod, mégis hiányzik valami
368  1|            betegek, akik a várószobákat és a télikertet megtöltötték,
369  1|                 hajára.~ ~- Fáradt vagy és pihenésre van szükséged,
370  1|               túlérzékeny, kis Mariskám és okosan teszed, ha minden
371  1|                 pontosan nálad leszek - és az is meglehet, hogy egyszer
372  1|              majd megcsókolta a bátyját és kisurrant a tapétaajtón.
373  1|                a leányhoz.~ ~- Ő boldog és bizonyos vagyok benne, hogy
374  1|                 nyugalmában megzavarná. És mégis úgy érzem, hogy van
375  1|          szerencsére, készen van...~ ~- És az?~ ~- Ha a titok kulcsa
376  1|                kell fordulnom érte.~ ~- És pedig?~ ~Mariska asszony
377  1|          asszony megölelte a barátnőjét és titokzatosan suttogta:~ ~-
378  1|                  akit még sohase láttam és akit az életemnél is jobban
379  1|          szobaleány átvette a névjegyet és Villányi Mariska a következő
380  1|                lát, mely kiváncsisággal és félelemmel mered feléje
381  1|                mellette s néhány hosszú és kínos percbe kerül, amíg
382  1|                szőke, filigrán, szomorú és bájos embervirágé, mely
383  1|               pillangó könnyelműségével és mohóságával halad elháríthatatlan
384  1|                volna. Tudtam, hogy jó - és mégse mertem idejönni, mert
385  1|            Villányiné (megfogja a kezét és gyöngéden leülteti. Nagyon
386  1|          meghatott, de azért kiváncsian és mosolyogva nézi a fiatal
387  1|                Villányiné (szintén leül és csodálkozó pillantást vet
388  1|            vendégére): Én nagyon boldog és büszke vagyok, hogy ilyen
389  1|                jó véleménnyel van rólam és szívesen elhiszem, hogy
390  1|              szívesen elhiszem, hogy jó és kedves és drága vagyok,
391  1|             elhiszem, hogy jó és kedves és drága vagyok, de őszintén
392  1|             Mariska: Oh, csak bizza rám és nyugtassa meg a lelkiismeretét.~ ~
393  1|             Egyszer tetszeném valakinek és az is asszony.~ ~Mariska (
394  1|          Mariska (elbiggyeszti az ajkát és pajkosan mosolyog. Végre
395  1|             ismeri őket jobban, mint én és én mondom neked, hogy valamennyi
396  1|            csokorba kösse. Ilyen vállat és ilyen faille-t az egész
397  1|         kettesben meg fogunk uzsonnázni és te minden pletykát elmesélsz
398  1|               esik?~ ~Mariska: Jól esik és megrövidíti az életemet.
399  1|                 az erdőkön, hegyhátakon és viaduktokon robognak keresztül
400  1|          viaduktokon robognak keresztül és a férfiak ma is azt mondják,
401  1|       vadállatokat, akik a szépségünket és a fiatalságunkat fölhabzsolják,
402  1|            kopasz fák meredtek az égnek és messziről odahallatszott
403  1|       rózsaágyak dideregtek a dér alatt és a nyaraló tornya fázósan
404  1|           reggel óta a havas villában - és helyette egy ezüstsipkás
405  1|              már valahol a tengeren jár és sohase fog visszatérni többé.
406  1|          fonódott. Karácsony napja volt és én egyedül voltam egy idegen
407  1|              voltam egy idegen városban és a villa vaskerítésén csillogtak
408  1|                az aranyos lándzsavégek. És ekkor, ott az elhagyott
409  1|            mindörökre meggyűlöltem őket és a tizenhatéves gyermekszívem
410  1|                kis dalosmadarak útjába. És a becsületes asszonyok útjába
411  1|              nézik a vérvörös havasokat és zuzmara-erdőket, melyek
412  1|                Villányinéé csupa kemény és fölényes irónia, az erőslelkű
413  1|               jókedve szerint formálta. És a pillantásuk most egyszerre
414  1|               most egyszerre találkozik és villámgyorsan összevillan,
415  1|                mint a damaszkuszi acél; és az országutak dalosmadara
416  1|             emberi indulatok őserdejét. És szegény, beteg idegei megérzik,
417  1|      nyújtózkodik, a szeme csupa kérdés és szomorúság, míg az asszony
418  1|              megint? Kedves fogsz lenni és újra eljösz?~ ~Mariska:
419  1|               gyermekek tündérmeséiben. És a szőke asszonynak egy távoli
420  1|                 az élet piszkosságával. És a dúvadakra gondol, az országutak
421  1|                 mosollyal, - egy furcsa és titokzatos ügyben akarok
422  1|             mondhatom, hogy a Beckekkel és a Sherlock Holmesekkel szemben
423  1|            tetőtől-talpig úriember.~ ~- És hol lakik ez a fenomén?~ ~-
424  1|            magára, majd kocsit hozatott és elhajtatott a nagykörútra.
425  1|              mondta, - foglaljon helyet és adja elő az ügyet, melynek
426  1|         úriasszonyról van szó, egy édes és gyönyörű teremtésről, aki
427  1|           félrevezetett asszonyt az ura és a gyermekei számára megmentsük.
428  1|              urának, aki csupán hitvesi és anyai kötelességeinek élt.
429  1|                 élt. Maga volt a jókedv és a korrektség, akivel szemben
430  1|               körül. Rosszkedvű, ideges és szomorú, néha hirtelen eltünik
431  1|               forgó úrhölgyről pontosan és hitelesen referálhatok.
432  1|               szétszórta a Párisi-utcán és a Városház-utcán. Minthogy
433  1|           láttalak, öt nap óta nem élek és nem gondolkozom. Érzesz-e
434  1|                tovább; szánakozz rajtam és jöjj mielőbb, hacsak azt
435  1|             hemzsegnek a fekete álarcok és a dominók s melynek átjárós
436  1|              szemeimet, de te aludj jól és álmodj arról a boldogságról,
437  1|              Villányi Mariska (aki újra és újra elolvassa a levelet
438  1|                Róla... az ő életéről... és talán az én életemről is...~ ~
439  1|                 életemről is...~ ~Heves és fuldokló zokogás fogja el,
440  1|               Búcsút vesz a detektivtől és gyalog megy végig a körúton,
441  1|          energiát érez magában, a hősök és a vértanuk energiáját, akik
442  1|                feláldozzák az életüket. És a bájos kis bolond, aki
443  1|            bizakodó bátyja boldogságát. És most már emelt fővel megy
444  1|               földerítője, a titokzatos és jótékony Halál felé haladna...~ ~ ~
445  1|             némasága feküdt az alacsony és elhagyott házakra. Még nem
446  1|             volt négy óra, de már sötét és hideg volt itt a város és
447  1|               és hideg volt itt a város és a nedves gyalogjárón titokzatos
448  1|                temetési muzsika bongott és gyászdalok akkordjai suhantak
449  1|            végig körülötte a levegőben. És ekkor egyszerre gyökeret
450  1|       huszonnégy óra óta az öntudatától és az álmaitól megfosztotta.
451  1|               az álmaitól megfosztotta. És a kislányos szeme, melyet
452  1|            támadt, hogy a világ forogni és táncolni kezd körülötte.~ ~-
453  1|                az utolsó éjjel álmából. És ekkor úgy tünt föl előtte,
454  1|           surrant be az imént egy bűnös és alávaló asszony. A bátyja
455  1|              ott lebegtek a füle körül. És ekkor - isten tudja, miképp -
456  1|               helyében, az ő szorgalmas és derék Sándora, aki huszonöt
457  1|                  hogy a szíve elszorult és fájdalmasan sóhajtott föl
458  1|                mozgolódás; a házra holt és kisérteties csöndesség borult.
459  1|           csöndesség borult. Ekkor újra és újra megnyomta a fehér gombot,
460  1|                 melyen belül az asszony és a szeretője rejtőztek.~ ~-
461  1|   türelmetlenebbül a férfi, aki a drága és egyetlen bátyja helyét bitorolta.~ ~
462  1|              fölborzolt hajjal, lángoló és elvakult szemekkel, amelyek
463  1|            egyszerre felnyilott előtte. És a legelső szoba küszöbén,
464  1|           reszketve, ott állott fehéren és vértelenül, - és az ajka
465  1|                fehéren és vértelenül, - és az ajka hangtalanul vonaglott,
466  1|                 Ekkor fölemelte a kezét és a torkából rekedt és borzalmas
467  1|              kezét és a torkából rekedt és borzalmas sikoltás tört
468  1|              védőleg a szeme elé tartja és messze, mondhatatlan távolból
469  1|         közelebb lépett a sógornőjéhez. És az őrültek rettenetes erejével
470  1|                 utcai leány! Az uradtól és a gyerekeidtől jöttél ide,
471  1|     gyerekeidtől jöttél ide, akik jónak és tisztességesnek tartanak!
472  1|    tisztességesnek tartanak! Az uradtól és a gyerekeidtől, akik nem
473  1|                 életemben? Rossz voltam és naponként változtattam a
474  1|            mindenkinek; aki megfizetett és kedves volt hozzám. De te
475  1|                  De te egy tisztességes és ártatlan embert loptál meg,
476  1|                is jobban bíztak benned. És te huzódoztál tőlem, te
477  1|                 nő fölugrott a helyéből és sírástól reszkető hangon
478  1|    legeslegszebb volt életedben. Gonosz és alávaló vagy, hiszen az
479  1|        korrektté lett volna. Nézz körül és sülyedj el szégyenletedben:
480  1|               ijesztően sápadttá lett - és a következő percben tehetetlenül
481  1|                 magára vette a kalapját és a köpönyegét, anélkül, hogy
482  1|                haját rendbehozta volna. És a következő percben, a sötét
483  1|          keresett orvosságot a babérfák és a narancserdők között. Kissé
484  1|             szemmelláthatólag megfogyva és rossz állapotban került
485  1|             megindult a bibliai özönvíz és hideg, szürke zuhatagot
486  1|                palermói hotel terraszán és a gőzösök kapitányi hídján
487  1|                 a szobába, melytől ezer és ezer kilométernyire járt):
488  1|           olvasom ki, hogy szomorú vagy és sírni szeretnél. Nem volna
489  1|             Magyarországból. A napsugár és a tenger a te orvosságod,
490  1|            maradtunk, hogy dédelgessünk és szeretetünkkel körülfogjunk.~ ~
491  1|           minden a világon. A fiatalság és az örömök is elmulnak, -
492  1|                mint egy lehullott madár és keze, melyet a magaméba
493  1|                 fogtam, halálosan hideg és merev volt. Ott térdeltem
494  1|             térdeltem mellette a földön és a férfi, aki halálát okozta,
495  1|                hogy szembenézzen velem. És mind a ketten ott virrasztottunk
496  1|               te hűségedhez, a te drága és okos szemedbe nézni, a hangodat
497  1|               nézni, a hangodat hallani és melletted ülni itt a hosszú
498  1|                vagy mindenünk, bátornak és erősnek kell lenned, szegény
499  1|        áldozatul esett. De az arca néma és kifejezéstelen marad és
500  1|                 és kifejezéstelen marad és keze gyöngéden simogatja
501  1|               nagy bőrszékek, a szobrok és képek, melyek közt ura az
502  1|                 eltölti, - s ez az édes és nyugodt intimség oly mondhatatlan
503  1|                hirtelen könnyessé lesz. És ekkor egyszerre visszagondol
504  1|                 várakozott rá, a gonosz és beszámíthatatlan pillanatokra,
505  1|                   Villányiné: Hideg van és didergek, mintha lázas volnék.~ ~
506  1|                a te nagy fájdalmadra, - és ettől lettem rosszul.~ ~
507  1|           Villányiné (fölkel a helyéből és az ura ölébe kuporodik.
508  1|                 már ég, a szeme könnyes és egyszerre úgy tünik föl
509  1|              belőle lett volna a gonosz és érzéki asszony, aki nyomorúságos
510  1|            selyem cipőcskéjével a sárba és piszokba, ő, aki minden
511  1|             sírva vezette az oltár elé? És fiatalos édesapja, aki karonfogva,
512  1|       Naphosszat a tengert fogjuk nézni és a halászbárkákat, melyek
513  1|                A tengert!~ ~Villányiné: És éjszakánként egymáshoz bujva
514  1|              tanár: Igen.~ ~Villányiné: És senkire se fogsz gondolni,
515  1|                fogsz gondolni, csak rám és én se fogok senkire gondolni,
516  1|           senkire gondolni, csak terád. És szeretni fogsz és jobban
517  1|                terád. És szeretni fogsz és jobban fogsz szeretni engem,
518  1|            tanár: Holnap!~ ~Villányiné: És nem jövünk vissza, csak
519  1|               multjának minden fájdalma és jövőjének minden reménysége
520  1|              karja a nyaka köré fonódik és a csöndben, mely a szobára
521  2|          Negyvenöt forint csinos összeg és rég láttam ennyi pénzt egy
522  2|                 be egy ligeti korcsmába és éjfélig szerencsésen elköltötte
523  2|                üveges folyosója mögött. És Lesbia nem is viselt peplumot,
524  2|                 spanyolszabású blúzokat és gyönyörű, hófehér köténykéket.
525  2|                szállított a hadseregnek és ez a kis üzlet másfélszázezer
526  2|             megcsorbult petróleumlámpát és fejét lehajtotta a tenyerébe.
527  2|                egyik sarokból a lantját és könnyezve pengette az édes
528  2|                 édes melódiájú húrokat. És ilyenkor születtek meg a
529  2|            szavak állottak: PEYER FÜLÖP ÉS TSA. Beyer Fülöp a Beatrice
530  2|                Mikor a lámpát eloltotta és a vékony paplant magára
531  2|           álmodozva fordult a fal felé. És gondolatban már ott állott
532  2|                úr préseltbőr irodájában és világosan hallotta, ahogy
533  2|            semmije sincs a forró szívén és a megkopott saccóján kivül.
534  2|                 gyermekkel áldott meg - és nyolcezerforintos, világoskék
535  2|              doktorok, bankárok, grófok és hercegek iránt, mert ő csak
536  2|                semmije sincs a saccóján és az édesszavú lantján kivül.
537  2|             Jöjjön, boruljon hát térdre és csókolja meg azt a kék szalagot,
538  2|                rá napsugaras kék szemét és így fog szólani szerelmesen:~ ~-
539  2|             hanem égő, piros ajkamat... És ha kivánod, épp úgy elmegyek
540  2|             foszladozó mellvértje fölé. És amíg a tükörben némi önérzettel
541  2|               neki az egyik fauteuilben és kissé megvető mosoly kiséretében
542  2|       Wertheim-lakatos dohányzó-asztalt és egy félméteres aranyrudat
543  2|                hogy hamisítatlan habana és Jenő kissé félénken tartotta
544  2|         tudomásomra jutott, verseket ir és ezzel az üzlettel keresi
545  2|                asszony az ő kék szemeit és rózsás teintjét ismeri föl
546  2|             forintot is kapok némelykor és ha jó év van, könnyűszerrel
547  2|                föl az iróasztala mellől és fölnyitotta az egyik sötétbarna
548  2|                széthúzható bőrtarsolyba és tíz darab újdonatúj ezresbankót
549  2|                generálisokat, vezérkart és minisztériumot. A poéta
550  2|            poéta szemét elfutotta a vér és az ördög (aki mindenütt
551  2|              poéta, - rögtön hazamegyek és elhozom.~ ~Felült egy lóvasútra
552  2|                    Felült egy lóvasútra és egyszeriben hazasietett
553  2|                falon, - Jenő leaggatta, és magával vitte. Egy fél óra
554  2|                 majd beült egy fiakerbe és elhajtatott. Egyszerre oly
555  2|                a pincérek. Jenő lazacot és entrecote-ot vacsorált,
556  2|              meggyújtotta a szivarrudat és míg a cigány feléje hajladozva
557  2|                 haza felé a vendéglőből és ekkor - maga sem tudta,
558  2|           éjféltől hajnalig; a bakterek és a telegrammkihordók bizalmas
559  2|             lebocsátott függönyök alatt és oly hidegnek, sivárnak érezte
560  2|              egykori éhenkórász poétát. És mikor a fiaker robogva állt
561  2|              régi, egyszerű lakás előtt és Jenő meggyújtotta odabenn
562  2|                 Leült egy szalmaszékre, és fejét lehajtotta a tenyerébe.
563  2|                 lehajtotta a tenyerébe. És mikor kivette zsebéből hímzett,
564  2|                nagyot ütött az asztalra és így szólott hangosan az
565  2|        nyomorult teremtések!~ ~Lefeküdt és eloltotta a lámpát, de álom
566  2|                 elérhetetlen kedvesről. És az a gondolat sem ingerelte
567  2|              befúrta fejét a vánkosokba és így sóhajtott föl keservesen
568  2|               felé:~ ~- Nem kell a pénz és a tízforintos couvert, én
569  2|            foglalt az egyik fauteuilben és ekként szólott a meglepett
570  2|        kilencezerhétszázötvenhat forint és huszonhárom krajcárt, mert
571  2|              kétszáznegyvenhárom forint és hetvenhét krajcárt fölemésztettek
572  2|                a cilinder, a nyakkendők és a vacsora. De ezt is visszatérítem
573  2|                  adja vissza a lantomat és én három hét alatt százat
574  2|                birná tovább irás nélkül és a szemébe könnyek futottak,
575  2|                 az aszfalton végigment. És a Nagy Kristóf táján hirtelen
576  2|             dobbantott lábával a földre és így kiáltott föl dacosan:~ ~-
577  2|                    Poézis helyett hideg és józan ész lesz ezentúl az
578  2|       ingoványos talajáról a próza sima és csillogó parkettjére.~ ~
579  2|             egyszerre fölkapták a hideg és elegáns poéta nevét. A zsúrok
580  2|              poéta nevét. A zsúrok szép és frivol asszonyai lelkesedve
581  2|             Sólly Jenő nevét emlegette. És sóvárogva mondták néha a
582  2|          beszéltek róla:~ ~- Csodálatos és szerencsés fickó!...~ ~És
583  2|               és szerencsés fickó!...~ ~És maga Beatrice, aki régente
584  2|            akadémia tagjául választotta és az egyesületek, a vidéki
585  2|                felolvasásra megnyerjék. És egy bálon, a hídépítő mérnökök
586  2|        bemutattatta magának Sólly Jenőt és így szólt hozzá a szemüvegje
587  2|           barátságosan megszólította.~ ~És egy januári estén, a klubban,
588  2|         összetalálkozott Peyer Fülöppel és a konzervgyáros, aki, úgy
589  2|                                 Páfrány és Laki.~ ~A kritika - igazuk
590  2|                 hogy a művész is húsból és vérből való lény, akit napközben
591  2|                 okoz neki, ha a színház és a jó vacsora után, Henry
592  2|                Hallgassátok meg Páfrány és Laki történetét, Páfrányét
593  2|              Laki történetét, Páfrányét és Lakiét, akik egy napon oly
594  2|            vesztették el az önuralmukat és a józan eszüket...~ ~ ~Páfrány
595  2|            józan eszüket...~ ~ ~Páfrány és Laki szinészek voltak a
596  2|        elismerést. Mindketten nyugodtan és boldogan éltek, mert a sors
597  2|             játszotta Gauthier Margitot és Üdvöskét, az igazgató véleménye
598  2|            ruháskosaraival, arcképeivel és kalapskatulyáival egyetemben
599  2|              átvizsgálta, levélpapirost és tollat vett elő s a következő
600  2|                 három okból nem küldök. És pedig harmadszor azért nem,
601  2|                hoztam, már mind piszkos és elrongyolt...~ ~A közös
602  2|              két oszlopával: Páfránnyal és Lakival. Páfrány néha vele
603  2|                 pedig feltűrte az ujját és buzgón foglalatoskodott
604  2|                teltek a téli napok, víg és kellemes nyomorúság között,
605  2|               együtt kószált az utcákon és a korcsmákban, amikor egy
606  2|           jelenet folyt le.~ ~Take lord és Roulant báró piquet-t játszottak
607  2|               már bemondtad a hat lapot és a tizennégy alsót. A kvart
608  2|              mögül fejbecsapta a lordot és a bárót s a váratlan külső
609  2|             őket is kitapsolta. Páfrány és Laki némileg sápadtan köszönte
610  2|                 a művész is csak húsból és vérből való ember, aki a
611  2|            Szégyeljem-e, hogy szerelmes és boldogtalan voltam, s hogy
612  2|                 a tihanyi kettős torony és homályosan kékelltek a zamárdi
613  2|               lebegett egy kevés szellő és lassan tüntek el hajónk
614  2|           felénk. Később megszomjaztunk és Giovanni azt ajánlotta,
615  2|           viskók előtt, a petrezselyem- és zellerágyak között, itt-ott
616  2|             lepréselje.~ ~Kis úr száraz és unalmas volt, mint egy lévita,
617  2|               falusi korcsmáros leányát és sohasem olvas egyebet a „
618  2|            púpjai az emberi magányosság és jelentéktelenség tudatát
619  2|         melegségben, a fák között rigók és tengelicek füttyentgettek.
620  2|                  érzéseim minden melege és lángolása. Ez a felületes,
621  2|             sohasem fog megérteni engem és nincs messze az idő, amikor
622  2|          zalamegyei parasztok általában és csak a nyaka körül viselt
623  2|            nekiesett a szőlő gyökerének és kirágott mindent, ameddig
624  2|        hitvallású, 129 római katholikus és 9 a Mózes törvényét követi.
625  2|        gondjaira bíznak, aki Fehérváron és Kiscellen, a csatlakozó
626  2|              vasúti történeteket mesélt és szakasztott úgy viselte
627  2|           rendesen megeredt a pajkosság és a fiúkhoz való betyárkodás.
628  2|               az éjjeliszekrényemre. Én és Brigitta asszony - a gazdasszonyt
629  2|             izgatottan szaladgáltak föl és alá. De a segélymozdony,
630  2|                folyamán megjött, hóekét és lapátoló embereket is hozott
631  2|             hogy haragudjam.~ ~Az estét és a másnapot, mint a postabélyegről
632  2|                 himzőrámája, a regényei és a barátnőinek korrespondenciája
633  2|                 tizennyolc esztendőt... És én?... Jobb nem beszélni
634  2|             oltárhoz vezeti Gretchent - és a pap a jó Isten nevében
635  2|           himzőrámák, az Ohnet-regények és a penzióbeli levelezések
636  2|           fátyol végigomlott a termetén és mellette egy frakkos szótlan
637  2|                 Hogyan történt mindez - és most már mindörökké így
638  2|                 pikniken vele táncolt - és most sírni szeretett volna
639  2|         konstatálta) a fürdőszoba sötét és kicsiny volt egy hétszáz
640  2|             kicsomagolta a koffereket - és csodálatos vállas kötényeket
641  2|                 tisztaságától függne... És Ádám egy lomha óriás jókedvével
642  2|               vígan dalol a levegőben - és ön úgy alszik, mint a havasi
643  2|                 könyvekről, kismosásról és nagymosásról, vacsorapénzről
644  2|            nagymosásról, vacsorapénzről és vasárnapi kimenőkről közölt
645  2|              gyűjtsön, mikor ma vagyunk és holnap, - holnap ki tudja,
646  2|            intézte a háztartás gondjait és délután csak akkor feküdt
647  2|              könnyelmű, mint egy gamin. És a százhúsz napos asszony,
648  2|                asszony, aki egy korrekt és szerelmes lovagot vélt föltalálni
649  2|          himzésre, a háztartási könyvre és e könnyek ezt mondták a
650  2|            búsan törölgette a kredencet és a szalonasztalt, egy komoly
651  2|               szalonasztalt, egy komoly és tapasztalt nagynéninek mondta
652  2|            megsimogatta a Klárika haját és így szólott komoly meggyőződéssel:~ ~-
653  2|                lélek pszihológiájával - és még sohasem talált olyan
654  2|        megértette, hogy miről van szó - és így felelt az ő arrogáns
655  2|                Maga oly jó, - mondta, - és lehet-e visszafojtani a
656  2|            csókot... megolvastam...~ ~- És miért nem intett kerek kétszázat?~ ~-
657  2|              fészkemben fölkeresel...~ ~És Klárika felé fordulva, jókedvűen
658  2|                 régóta föltünik a lusta és unatkozó huszár... Egy huszár,
659  2|         tartanak vissza a társadalomtól és az élettől... A fenséges
660  2|              lett a leomló könnyektől - és Klárika így szólott elkeseredve:~ ~-
661  2|           előszobában csöngetett...~ ~- És a százkilencvennyolc csók?~ ~-
662  2|            nyújtotta Klárika asszonynak és diadalmenetben vonult be