Rész

 1  1|             türelmetlenül, míg a jó Isten budapesti helytartója elé
 2  1|             szeliden mosolygó földi isten az élet sebesültjeit fogadta.
 3  1|         lesz kénytelen vállalni egy isten háta mögött fekvő faluban,
 4  1| elhomályosítják a szememet, de a jó isten a tanum rá, hogy nem tehetek
 5  1|     asztalokon.~ ~Villányiné: Szent Isten, vajjon hány óra lehet?~ ~
 6  1|             férfi karjaiból); Elég! Isten vele!~ ~A gróf: Magamra
 7  1|                            Az indus isten lábánál.~ ~- Nos, hát mit
 8  1|      vergődésnek találja az életét? Isten ments, egy borzalmas tévedés
 9  1|         hallgatag, mint ez az indus isten, mert a csalódás könnyen
10  1|        elfelejtenie, hogy engem egy isten háta mögött fekvő pusztán
11  1|            mely fölött egy exotikus isten üvegszemei virrasztottak.
12  1|         látok, az jobban meggyőz az isten jelenlétéről, mint a papok
13  1|        nekem bele kell nyugodnom az isten akaratába, legfölebb csak
14  1|            elragadóbb asszonyt...~ ~Isten vele, fagyoskodó kis Irénkém,
15  1|             ha őt látják, mert a jó Isten után ő benne bíznak a legjobban.
16  1|            kínpadra, mert csak a jó Isten tudja, hogy ezt a hosszú
17  1|        kiutasítani a házából, de az Isten látja a lelkemet, hogy a
18  1|            a füle körül. És ekkor - isten tudja, miképp - megint a
19  1|              mert későn lesz. Szent isten, már az első emelet is kigyulladt!~ ~
20  1|            vércsöppektől.~ ~- Szent Isten, - mondta - ez a nő... ez
21  2|         megcsókolhatom-e valaha, jó Isten? Beatrice kétszázezer forint
22  2|     életében. Tízezer forint, szent Isten, - mi mindent lehet szerezni
23  2|          Nem cselekszi velem azt az Isten, hogy még ezen a télen is
24  2|          lány miképp került ide, az Isten háta mögé, azt eléggé megmagyarázza
25  2|           hófúvásban s akkor - a jó Isten tudja elgondol, mi történik
26  2|             meghatva, - talán... Az Isten áldja meg, Andor!...~ ~A
27  2|      templomból kijövet:~ ~- Bizony Isten injúria, hogy a sors a szemérmetlen
28  2|           Gretchent - és a pap a jó Isten nevében áldja meg ezt az
29  2|           fölugrott a helyéből.~ ~- Isten hozott, - mondta, - szép