Rész

 1  1|   visszavonult, anélkül, hogy az ura kérdésére választ adott
 2  1|        magát, mint mindig, ha az ura agyonhajszolt rabszolgaéletére
 3  1|       méltóságos asszony, a maga ura voltaképpen a belgyógyászati
 4  1|          bizonyos benne, hogy az ura még sohase nézett idegen
 5  1|        betöltöttnek látta, ha az ura ebédjéről és fehérneműjéről
 6  1| egyéniség, aki nem olvad bele az ura életébe, aki a házasságban
 7  1|         parkünnepein táncolt. Az ura a férj, ez pedig a férfi,
 8  1|       férj, ez pedig a férfi, az ura a kötelesség, ez pedig a
 9  1|     ezredessel.~ ~Az ezredes: Az ura megint nincs Budapesten?~ ~
10  1|     gyönyörű történet, melyet az ura esténkint elmondott neki.
11  1|       lelkesedéssel elfogadta az ura ötletét s a hazátlan kis
12  1|          asszony megsimogatta az ura kezét.~ ~- Maga jó ember, -
13  1|        tipeg a paripáján pompázó ura mögött. Annak a szegény
14  1|          alatt, hogy az ember az ura háta mögött aktiv huszárezredesekkel
15  1|   szóljon hát gyorsan, hiszen az ura minden pillanatban visszatérhet...~ ~
16  1|      nélkül nincs fájdalom és az ura mindig nyugodt marad, mert
17  1|         oly kevéssé érdekelte az ura nagysága, akár az Edisoné
18  1|     Idejött, önnél volt, amíg az ura késő estig dolgozott, amíg
19  1|  kisasszony (csodálkozva): És az ura se hinné el neki?~ ~A gróf:
20  1|      hinné el neki?~ ~A gróf: Az ura talán elhinné, de neki szabad
21  1|  mosolygása, a gyerekei arca, az ura boldogsága: ez mindent,
22  1|        félrevezetett asszonyt az ura és a gyermekei számára megmentsük.
23  1|        homlokkal kóstolja meg az ura kávéját.~ ~- Elég forró? -
24  1|    szobrok és képek, melyek közt ura az életét eltölti, - s ez
25  1|          fölkel a helyéből és az ura ölébe kuporodik. Az arca
26  2|         Klárika megszorította az ura kezét.~ ~- Maga oly jó, -
27  2|         rémülettel csípte meg az ura karját, hogy Ádám majdnem