Rész

 1  2|       a lantról.~ ~Mikor Sólly Jenő az utolsó részletét is zsebrevágta
 2  2|     volna negyvenöt forinttal? Jenő, amíg a mámorában megrendelt
 3  2|    sorok táncoltak a megrémült Jenő szeme előtt:~ ~„Keressen
 4  2|   vékony paplant magára húzta, Jenő dideregve szorongatta kezében
 5  2| elsőemeleti lakásba...~ ~Mikor Jenő másnap öltözködni kezdett,
 6  2|    hogy hamisítatlan habana és Jenő kissé félénken tartotta
 7  2|       verseket a leányomról?~ ~Jenő fájdalmasan emelte föl diószínű
 8  2|   csábítólag néztek a halavány Jenő felé.~ ~- Ime, - szólt Peyer
 9  2|    lant ott függött a falon, - Jenő leaggatta, és magával vitte.
10  2|          Ott a pénze, vigye.~ ~Jenő zsebregyűrte a tíz darab
11  2| mámoros szíve volt többé.~ ~De Jenő nem törődött többé a szívével,
12  2|   nagyságoltak meg a pincérek. Jenő lazacot és entrecote-ot
13  2|       káptalani nagyprépost.~ ~Jenő meggyújtotta a szivarrudat
14  2| amelyek ilyenkor megszülettek! Jenő százszor eldeklamálta őket
15  2|        egyszerű lakás előtt és Jenő meggyújtotta odabenn a petróleumlámpáit,
16  2|     kárörömmel tekintettek rá, Jenő nagyot ütött az asztalra
17  2|       mit fog tenni a jövőben? Jenő érezte, hogy a lazac, az
18  2|        asszonyi ajkakban, mert Jenő, mint filozóf lélek, jól
19  2|      boldogtalanság gyönyörét? Jenő befúrta fejét a vánkosokba
20  2|     nap délelőttjén:~ ~- Sólly Jenő, költő úr...~ ~Jenő letette
21  2|      Sólly Jenő, költő úr...~ ~Jenő letette a cilinderét, helyet
22  2|       Megsemmisülve fordult ki Jenő az utcára a rézkapcsos főkönyvek
23  2| vendégek, mikor valaki a Sólly Jenő nevét emlegette. És sóvárogva
24  2|   büszkén kapta el a fejét, ha Jenő elhaladt mellette, most
25  2|             Köszönöm, - mondta Jenő - a tervezett frigy teljesen
26  2|     regénye.~ ~I.~ ~Mikor Ádám Jenő, aki harmincéves koráig
27  2|  ijesztő házasságot!...~ ~Ádám Jenő tényleg nem igen ismerte