Rész

 1  1|     mondja az első lakájnak, hogy engem keres. Igérem, hogy nem
 2  1|           fájdalmát!~ ~A gróf: Ha engem is jégből faragtak volna
 3  1|        Nem akarja bevallani, hogy engem tart a legbájosabb asszonynak
 4  1|         szabad elfelejtenie, hogy engem egy isten háta mögött fekvő
 5  1|                Igazán szeret maga engem? - kérdezte valami szégyenlős
 6  1| ostobaságaimat meghallgatja, hogy engem, az ágról szakadt kis csavargó-leányt
 7  1|            mint száz hites férj s engem úgy szeret, hogy néha már
 8  1|          Budapestet kifizethetné. Engem a Magriny-ben látott először,
 9  1|        pár esztendőre, mert ahogy engem itt lát kedvesem, hát ne
10  1|           édesem, a sejtelmekben? Engem e pillanatban az az érzés
11  1|         párisi asszony lakik, aki engem még a fivérénél is jobban
12  1|          hogy szép úrnőm állapota engem épp oly őszinte aggódással
13  1|            A gróf úr teljesen ért engem.~ ~A gróf: Bocsásson meg,
14  1|          gróf: Nem, kis barátnőm, engem az asszonyok tiszteletében
15  1|        épp úgy meghódította, mint engem, aki a legnagyobb tisztelője
16  1|       áldozatot is meghozta, hogy engem a barlangomban fölkeresett.
17  1|      regény miatt telegrafált föl engem Nizzából Budapestre? Először
18  1|     valamit abból a vágyból, mely engem már majd csaknem tébolyodottá
19  1|         kacagással folytatta:~ ~- Engem tartottál becstelennek,
20  1|          borzasztó estét átélted. Engem nem lehet megcsalnod, -
21  1|         nincs semmi okod rá, hogy engem sajnálj!~ ~Villányiné: El
22  1|          és jobban fogsz szeretni engem, mint a halott szülőidet,
23  2|           mely az ő nagy erejével engem is arra kényszerít, hogy
24  2|       előre a mogyoróbokrok közt. Engem egyszerre elkapott megint
25  2|    teremtés sohasem fog megérteni engem és nincs messze az idő,
26  2|           közönséges életem alatt engem makacsul elkerült. A kolostorban
27  2|   mindennap a naplójába.~ ~- Nos, engem nem ismersz meg?~ ~Egy pillanatig