Rész

 1  1|     mondani, hogy az a finom kis nő nem százszor boldogabb,
 2  1|           melyben a társaságbeli nő felületes iróniája odaadó
 3  1|      menni készülne, de a fiatal nő most hirtelen kiegyenesedett,
 4  1|        száraz hangon.~ ~A fiatal nő mohón nekiesett a blúzának,
 5  1|        lágyan odasimult a fiatal nő melléhez, fülét kutatva
 6  1|       szőtt álmai, melyek minden nő lelkében ott szunnyadnak,
 7  1|    magával. Ez a haszontalan kis nő talán még rossz néven se
 8  1|        remegő hangon.~ ~A fiatal nő oly szép, elegáns és szomorú
 9  1|  gyermekem, - folytatta a fiatal nő, - én a testvére vagyok
10  1|       kisasszony nem volt ideges nő, de most valami különös
11  1|     üvegablaka mögött egy fiatal nő ült, akinek arcát sűrű fátyol
12  1|     sűrűen lefátyolozott, fiatal nő ugrik le az esővíztől nedves
13  1|       egy szegény, szerelmes kis nő, aki reszketve, gögicsélve,
14  1|          volt a legszebb rajtam. No azért ne ijedjen meg, drágám,
15  1|         dolgozószoba szőnyegén): No, ez aztán kedves és váratlan
16  1|       szokta s miközben a fiatal nő hizelkedve odabújt hozzá,
17  1| forgolódik körülötte.~ ~Jánossy: No... kérem, nagyságos asszonyom...
18  1|           a bátyja szerelmese, a nő, akiben az ő becsületes
19  1|       lelkében s a könnyelmű kis nő, aki eddig dalos ajakkal
20  1|        Nem fejezhette be, mert a nő fölugrott a helyéből és
21  1|      előtted már száz gyalázatos nő csókolózott, jobban érezted
22  1|     Szent Isten, - mondta - ez a nő... ez a szegény asszony
23  1|       zokogó, véres ajkú, fiatal nő követi, aki hideg kezét
24  2|         volt valami szertartásos nő s így a furcsa változás
25  2|       egy bundába burkolt fiatal nő közeledett felénk, aki azonnal