Rész

 1  1|           családom, mert a betegek mindent elrabolnak tőlem. Ha idő
 2  1|          Villányiné: És megmondhat mindent, amit gondol? És nem borzong
 3  1|     nyakadat magamhoz szorítottam? Mindent elfelejtettél, mindent,
 4  1|             Mindent elfelejtettél, mindent, még azt is, hogy én voltam
 5  1| megszégyenítő pontossággal mond el mindent, ami egy fiatal asszonyt
 6  1|           suttogva): Szépnek talál mindent?~ ~Villányiné (az asszony
 7  1|            szobáját, - azt hiszem, mindent megtalál benne, amire szüksége
 8  1|           legyen velem, most tehát mindent el kell mondania, amivel
 9  1|      tisztán meg tud különböztetni mindent: a hatalmas könyvszekrényeket,
10  1|         néhai meséit elmondhatnám. Mindent unok és mindentől borzadok
11  1|            a feleségéről irjon meg mindent, erről a bájos, egyetlen
12  1|         hiszen az életben jóformán mindent neki és a tanár úrnak köszönhetek
13  1|    rettentő veszedelem? Mondjon el mindent, hiszen a szeméből is látom,
14  1|           fiam, az én beteg szívem mindent megérez: maga most egy naiv
15  1|    találkozhassunk. Majd élőszóval mindent megmagyarázok, most csak
16  1|        arca, az ura boldogsága: ez mindent, mindent elmondott nekem,
17  1|            boldogsága: ez mindent, mindent elmondott nekem, mielőtt
18  1|    megbiccentette szőke fejét.~ ~- Mindent el fogok mondani, Jánossy
19  1|          Jánossy: Azt hiszem, hogy mindent tudok, asszonyom.~ ~Villányi
20  1|         Asszonyom, legyen nyugodt, mindent meg fogok magyarázni. De
21  2|          forint, szent Isten, - mi mindent lehet szerezni tízezer forintért?
22  2|       szőlő gyökerének és kirágott mindent, ameddig itt az úr szeme
23  2|            a pogány féreg elrágott mindent. A kukoricát őrzöm vénségemre,
24  2|          kiáltotta, - tudni akarok mindent, - beszéljen, mit dugott
25  2|      hajszál akadályozta meg, hogy mindent bevalljon az urának, de