Rész

 1  1|     poros, vidéki mezővárosban, melynek lakóit kulturátlan vadembereknek
 2  1|      egyedülvalóságára gondolt, melynek sivárságát sem a társadalmi
 3  1|      olyan gondolattársulással, melynek rejtelmeibe halandó ember
 4  1|       gyönyörű mágnáspalotában, melynek termeit és parkját a tulajdonos
 5  1|   piszkos és önző tülekedéstől, melynek hullámai az ő fehér cipőjét
 6  1|         bánatos, szürke szemét, melynek színe az óceán fölött úszó
 7  1| diadémért az aranyszínű hajába, melynek láttára az összes barátnői
 8  1|    sürgölődik a szamovár körül, melynek lángja intimitást és melegséget
 9  1|         A forgóajtón keresztül, melynek őrizetével egy indus fejedelem
10  1|        is ötszázéves lehetett s melynek vasajtaja egy szempillantás
11  1|      borzasztó titkot rejteget, melynek beláthatatlan következései
12  1|  megpattanni készül a titoktól, melynek oly véletlenül a tudatára
13  1|     csinos regényt is elmesélt, melynek állítólag önmaga volt a
14  1|       ámulva nézett a szoborra, melynek alakjait hófehér gyémántszilánkok
15  1|        a tágas kapuboltozatban, melynek mennyezetén egy ódon vaslámpa
16  1|         nagy, fehér keze pedig, melynek érintésére béke és megnyugvás
17  1|    helyet és adja elő az ügyet, melynek érdekében a látogatásával
18  1|   fekete álarcok és a dominók s melynek átjárós házaiba boldog szerelmesek
19  1|   Szaléz-utca egyik háza előtt, melynek kapuján - neki legalább
20  1|         világított boltocskára, melynek ajtaján egy papucsos cselédleány
21  1|     volna, berontott a lakásba, melynek ajtaja egyszerre felnyilott
22  1|      egy borzalmas mozdulattal, melynek ereje Villányinét tehetetlen
23  1|    szőnyegnek fordulva s ajkát, melynek gügyögése olykor megédesítette
24  1|          aki sejti a valóságot, melynek félbolond kis barátnője
25  2|         a nyugalmas kolostorba, melynek sziklás partját szünetlenül