Rész

  1  1|            sebesültjeit fogadta. A véget nem érő szomorú zarándokcsapat,
  2  1|                 a bendőjét megtölthesse? Nem csodálkozom rajta, hiszen
  3  1|                  stallumot. Aki koplalni nem tud, menjen bankhivatalnoknak,
  4  1|                   s e pillanattól kezdve nem kellett többé hasztalanul
  5  1|             betegágyához, akik bizonyára nem tudtak volna nyugodtan meghalni,
  6  1|              puha kezét még utoljára ott nem érzik a homlokukon...~ ~
  7  1|     földbirtokosaival és hivatalnokaival nem állt szóba, három nyelven
  8  1|              érezte magát, hogy jóformán nem is voltak többé kielégítetlen
  9  1|               futott. A híres professzor nem panaszkodhatott sorsa ellen:
 10  1|                az édesapámnak, ugyancsak nem gondoltam volna, hogy valamikor
 11  1|                két kis leányomat férjhez nem adom, mert akkor - ha törik,
 12  1|                 rábízta a doktorára? Oh, nem. A kocsiban ülő hölgyet
 13  1|                bevált, de a vén embernek nem volt rá oka, hogy az éleslátására
 14  1|            valami bátor, fiatal asszony. Nem tudom, kitől örökölte ezt
 15  1|                este pedig - ha színházba nem mentek - önérzetes arcocskával
 16  1|                 hijja volt, hogy ájultan nem esett össze, mikor a Mariska
 17  1|                jó isten a tanum rá, hogy nem tehetek másként. Drágám,
 18  1|         számotokra. A Dunába ugranám, ha nem lehetnék azé, akit az életemnél
 19  1|                 sorokat olvastad, én már nem leszek Budapesten. Nagyon
 20  1|              drága kis kedvence levelét. Nem válaszolt rá. Ez estén elkerülte
 21  1|             érkezem, de féltíznél tovább nem maradhatok, mert csomagolnom
 22  1|              ijedten Villányiné.~ ~- Hát nem mondtam még, hogy táviratilag
 23  1|                  tudós kezdődő világhíre nem enyhítette. Már szinte borzongott
 24  1|               szólott:~ ~- Nincs uram és nem is lesz, amíg az arcbőröm
 25  1|               lesz, amíg az arcbőröm meg nem ráncosodik...~ ~Ahogy most
 26  1|            szomorúan a tükör előtt állt, nem egy boldog, fiatal asszonyhoz,
 27  1|        megdöbbenve.~ ~Villányiné azonban nem válaszolt; dekolletált estély-ruhájában,
 28  1|                 vissza rá, aki ugyancsak nem keltette azt a látszatot,
 29  1|               készülne.~ ~- Drágám, csak nem történt veled valami szerencsétlenség? -
 30  1|           vehetnék magamra, ő bizonyosan nem látná, hogy már nem a harmadéves
 31  1|           bizonyosan nem látná, hogy már nem a harmadéves rongyaimat
 32  1|                 foglalkozik, mint velem? Nem, Lujzika, senkit se fenyegetek,
 33  1|                  Hát ki értse meg, ha te nem, aki mindennél drágább vagy
 34  1|            tudnék lenni, - ezt az életet nem a te kicsikédnek találták
 35  1|            megfeledkezem magamról? Nekem nem az uram híressége kell,
 36  1|               aki maga is egyéniség, aki nem olvad bele az ura életébe,
 37  1|                házában. De Alice asszony nem törődött a vén kisasszony
 38  1|                   hogy az a finom kis nő nem százszor boldogabb, mint
 39  1|               Micike kedvesei bizonyosan nem a bacillusokkal foglalkoznak,
 40  1|              véletlenül csókolózni akar. Nem találod furcsának, Lujzika,
 41  1|            véletlenül leánynak születik, nem igen lett volna ügyes és
 42  1|               ilyen nagy embertől igazán nem lehet kivánni, hogy a feleségét
 43  1|                tüdőgyuladást kapok, mert nem akarok rossz viszonyba keveredni
 44  1|                asszonnyal.~ ~Villányiné: Nem is ajánlom magának. Ha jóban
 45  1|                  A gróf (rémülten): Csak nem?~ ~Villányiné: Az uramat
 46  1|          felséges úr áldott, jó szívével nem szabad visszaélni, méltóságos
 47  1|             minden orvos lemondott róla. Nem gondolja, hogy Margit főhercegnőt
 48  1|                  udvarhoz.~ ~Villányiné: Nem szeretném, ha kinevetne,
 49  1|                     A gróf (mosolyogva): Nem, csak ha szüksége van rám.~ ~
 50  1|                 mindent, amit gondol? És nem borzong meg a hidegségtől,
 51  1|                     A gróf (türelmesen): Nem, én nem gondolok másra,
 52  1|               gróf (türelmesen): Nem, én nem gondolok másra, mint hogy
 53  1|                  is feláldoznák? Hát ezt nem csupán azok a szemüveges,
 54  1|                rejtelmeibe halandó ember nem igen láthatna be): A gróf
 55  1|                 nős?~ ~A gróf: Fájdalom, nem.~ ~Villányiné: Elvileg ellensége
 56  1|                 a házasságnak?~ ~A gróf: Nem éppen. De nincs időm rá.~ ~
 57  1|             nincs időm rá.~ ~Villányiné: Nem is fog megházasodni?~ ~A
 58  1|                 nézetem, hogy mi férfiak nem vagyunk méltók az asszonyok
 59  1|               mindörökre magához láncol, nem érdemli meg azt a boldogságot,
 60  1|                    Méltóságos asszonyom, nem szolgáltató rá, hogy barbárnak
 61  1|               előbb, mert ez a látogatás nem számít. Hiszen maga voltaképpen
 62  1|                kezét alkonyat-tájban ott nem éreznék a homlokukon. Villányi
 63  1|            elmenni, amíg a méltóságos úr nem fogadja.~ ~- Mondta, hogy
 64  1|                oly felindulással, mintha nem egy huszonötéves fiatal
 65  1|           keztyűs kis kezét, de Villányi nem reagált a barátságos üdvözlésre,
 66  1|              mialatt azt se tudtad, hogy nem a föld alatt vagyok-e, ezer
 67  1|            térdeiden olvasni tanítottál? Nem gondolsz már soha többé
 68  1|           megzavarodva, így szólott:~ ~- Nem ismerlek, és nem is akarlak
 69  1|            szólott:~ ~- Nem ismerlek, és nem is akarlak ismerni, mert
 70  1|                 akarlak ismerni, mert te nem az én régen meghalt hugocskám
 71  1|       asszonyokat boldogtalanokká teszi, nem veheti büntetlenül ajkára
 72  1|                 mellett látta, ugyancsak nem ismert volna rá itt a gyönyörű,
 73  1|     odafordította a tanár felé.~ ~- Most nem Villányi Mariska beszél
 74  1|                 A betegeket valószinűleg nem utasítják ki Villányi tanár
 75  1|             önbizalommal beszélt, - most nem a pityergő Villányi Mariska
 76  1|          boulevardokról.~ ~- Azt hiszem, nem kellene ragaszkodnod hozzá,
 77  1|          gondolok rád. De a feleségemnek nem mutathatlak be, mert ő nem
 78  1|               nem mutathatlak be, mert ő nem értene meg téged; ő a tiszta
 79  1|             sátrakban, mintha Budapesten nem a Duna, hanem egy gyémántokból
 80  1|             vannak a harmincadik évükön, nem is szépek, de népszerűségük
 81  1|              sátor ajtajában. Az ezredes nem más, mint Harzburg-Waldeck
 82  1|                   amennyit akar. Pezsgőt nem akar venni tőlünk?~ ~A gróf:
 83  1|               árul.~ ~Az ezredes: Ha itt nem kapok, inkább lemondok a
 84  1|              bennem annyi tapintat, hogy nem megyek a konkurrens boltoshoz.~ ~
 85  1|               Amíg az öreg nagyurak abba nem hagyják azt a passziójukat,
 86  1|              hogy mennyire unatkozik! Ha nem venné tolakodásnak, volna
 87  1|              utazik, s én két hétig most nem igen tudok mit kezdeni az
 88  1|                 ezredes (meglepetve): Oh nem, erre igazán nem gondoltam.
 89  1|         meglepetve): Oh nem, erre igazán nem gondoltam. De eszembe jutott,
 90  1|                 bizony, őszintén szólva, nem lehet valami távol tőle.
 91  1|            hiányzik a száz évből, igazán nem számít már sokat...~ ~A
 92  1|                engem keres. Igérem, hogy nem fog unatkozni...~ ~Az ezredes
 93  1|     körülményeket. Szavamra mondom, hogy nem akartam megsérteni és hogy
 94  1|              megsérteni és hogy jóformán nem tudtam, mit cselekszem...~ ~
 95  1|                 néz maga elé, de a kezét nem húzza vissza...~ ~ ~
 96  1|               Tudja, hogy már öt nap óta nem láttam?~ ~Kedvére megbámulta
 97  1|                támasztotta a kezére.~ ~- Nem mondaná meg, hogy mi a célja
 98  1|                 de a grófot a gúnyolódás nem hozta ki a sodrából.~ ~-
 99  1|          asszonyom, maga elfelejti, hogy nem csupa önző szoknyavadász
100  1|                világon. Akár hiszi, akár nem, de akadhat jó pajtásokra
101  1|            magukról. De őszintén szólva, nem tartom éppen loyális dolognak,
102  1|          barátját - a ruházatáról itélve nem igen lehetett több a földi
103  1|                  herceg udvarmesterével. Nem gondolja, hogy ez a véletlenség
104  1|               grófra. - A dolog különben nem lep meg valami nagyon, mert
105  1|                 semmi sem volt róla.~ ~- Nem? Akkor csak úgy rémlett,
106  1|           valamit. Különben nekem igazán nem jut eszembe afféle képtelenség,
107  1|                 Vier Jahreszeiten-be. Ha nem lesz jobb dolga, délután
108  1|                 egyszerű kijelentésemnek nem hisz...~ ~Villányiné: Akar
109  1|               Ugyan miért?~ ~Villányiné: Nem utazhatott el maga olyan
110  1|                ha már kompromittált, hát nem volna értelme, hogy nagy
111  1|                látja, hogy szép partnere nem tartozik az engesztelhetetlen
112  1|                  gróf: Bocsásson meg, de nem is magát néztem, hanem a
113  1|                valaki megtudja, senki le nem veszi rólam többé, hogy
114  1|              találó. Boldog vagyok, hogy nem érdeklem jobban magát, mint
115  1|             Kezét nyújtja a grófnak, aki nem bocsátja el, hanem jó darabig
116  1| elbeszélgethetnénk éjfélig. A pletykától nem kell tartania, mert a kocsiban
117  1|                  Kedves barátom, magának nem szabad pezsgőt inni. A pezsgő,
118  1|        szemlélésébe, hogy pár pillanatig nem veszi észre ezt a bizalmaskodást;
119  1|              Drága óra? Boldogság? Miket nem képzel! Én egyáltalában
120  1|                  képzel! Én egyáltalában nem érzem magamat boldognak,
121  1|           akiknek a sorsunkhoz köze van. Nem szabad, hogy rossz legyen
122  1|                  leragad az álmosságtól, nem reflektálok a hűséges, baráti
123  1|            bájosabb és elragadóbb arcot? Nem érez lelkifurdalást, hogy
124  1|                  bájosabb férfival, s ha nem bolondulna annyira az uráért,
125  1|               nevében csókolózik, igazán nem követ el semmi inkorrektséget.~ ~
126  1|                   Igaz, amit mondok?~ ~- Nem tudom, hogy mit mond, de
127  1|                       Silentium, ez mind nem ér egy fabatkát sem. Ha
128  1|                  Ha a hölgyek és az urak nem vetnék meg szegény házamat,
129  1|             márkát igért neki esténként. Nem többet ér ez, mint egy füstös
130  1|               stílszerűbb milieut igazán nem választhatott volna hozzá.
131  1|           hajlította ide-oda, de a férfi nem reagált a provokálásra,
132  1|            muzsikában gyönyörködnék.~ ~- Nem felel? Nincs semmi különös
133  1|             semmi különös mondanivalója? Nem akarja bevallani, hogy engem
134  1|                  volnék, s maga még csak nem is szerelmes belém? Az égre,
135  1|              életnek a finomságait, mely nem a hideg és szív nélkül való
136  1|                mond, de az asszony szeme nem gyuladt föl, vonásai pajkos
137  1|        megnyilvánulása a szeretetnek, de nem szabad elfelejtenie, hogy
138  1|                  szekrényét. De a férfit nem hatotta meg ez az ártatlan
139  1|           csapott feléje, hogy kérdésére nem is várta meg a választ,
140  1|                  kell várni az idejét és nem türelmetlenkedni, mint a
141  1|             ágyacskájukban álmodnak...~ ~Nem mondhatott többet, mert
142  1|                 távollétében a gyermekek nem a maguk szobájában kapják
143  1|        magánügyei iránt érdeklődik): Oh, nem... soha... némelykor hajnalig
144  1|            virrasztásra...~ ~A tanár: Ha nem nagyon álmos, akkor később
145  1|                  be hozzám a könyvtárba. Nem dolgozhatom, mert a szemem
146  1|          javíthatatlan éjjelező vagyok s nem igen tudnék lefeküdni éjfél
147  1|              végignéz a sápadt leányon.) Nem szokott maga cigarettázni,
148  1|                 vékony cigarettát. Pedig nem jól tenné, mert ugyancsak
149  1|               alszom éjszakánként. Akkor nem igen lehetett többet; a
150  1|                  szalonjában éjfél előtt nem igen szabadultunk a munkától,
151  1|            időnek előtte tönkreteszi. Se nem eszik, se nem alszik, -
152  1|            tönkreteszi. Se nem eszik, se nem alszik, - ez nem vezethet
153  1|               eszik, se nem alszik, - ez nem vezethet jóra. Nappal persze
154  1|             vezethet jóra. Nappal persze nem igen marad egy szabad perce?~ ~
155  1|                    A leány (mosolyogva): Nem nagyon, mert bizony sok
156  1|             Megszokta már a mesterségét? Nem fél? Nem borzong már össze;
157  1|                  a mesterségét? Nem fél? Nem borzong már össze; ha a
158  1|                   nagyon egyszerűen): Én nem a templomban szerzem meg
159  1|                  néz rá, - látszik, hogy nem várt tőle ennyi intelligenciát -
160  1|                  váljék. A tanár azonban nem haragszik, sőt: oly kellemes
161  1|             eszébe?~ ~A leány: Azt talán nem is volna szabad elmondanom.~ ~
162  1|             tanár: Titok?~ ~A leány: Oh, nem, de a méltóságos tanár úr
163  1|              most, ahogy itt ülök szinte nem is tudom elhinni, hogy a
164  1|                  tünik föl előttem, hogy nem is tudok hinni benne és
165  1|                  amíg kora hajnalban föl nem ráznak. És ilyenkor eszembe
166  1|                egyetemen az a híre, hogy nem ismeri a könyörületet, hogy
167  1|              mondják... de ezt talán már nem is szabad elmondanom...~ ~
168  1|                  Azt mondják, heteken át nem aludt a gondtól, mert nem
169  1|                nem aludt a gondtól, mert nem volt annyi pénze, hogy a
170  1|                 a vizsgadíját lefizesse. Nem volt már se ruhája, se ékszere,
171  1|                   se ékszere, se könyve, nem volt már semmije, amit zálogba
172  1|          fehérszakállas antiquárius, aki nem könyveket, nem antiquitásokat,
173  1|          antiquárius, aki nem könyveket, nem antiquitásokat, hanem emberi
174  1|                 Azóta nincs szíve, azóta nem ismeri a részvétet, azóta
175  1|               ünnep volt és az egyetemen nem volt előadás - a várbástyára
176  1|             kicsikék tehát a hugocskáim. Nem szabad csodálkoznia, hogy
177  1|                 házában, mert először is nem lakom Budapesten, másodszor:
178  1|       elidegenítette tőlem. A sógornőmet nem ismerem személyesen, - csak
179  1|            szereti a bátyámat! De a sors nem akarja és nekem bele kell
180  1|             viselem magamat, s egy könny nem sok, de annyit se ejtek,
181  1|                 életében szeretni fogja. Nem kérette hát magát sokat,
182  1|              végigtanulja? És boncol is, nem fél a halott emberektől?
183  1|                feleségül is venne, de én nem vagyok bolond, hogy a függetlenségemet
184  1|               kisleány-koromban, de most nem Budapestről, hanem a világból.
185  1|              életen keresztül, e percben nem is látszott egynemű lénynek
186  1|                  és sohase látnak többé. Nem borzasztó, hogy még e pár
187  1|        össze-vissza csókolta.~ ~- Úgy-e, nem feledkezik meg rólam, drágám,
188  1|      elbeszélgethessünk egy félórácskát? Nem igen valószinű, hogy sokáig
189  1|                 elől. Gärtner kisasszony nem volt ideges nő, de most
190  1|        észrevette-e, hogy mi vagyunk? Oh nem, aligha, hiszen a kapu árkádja
191  1|                bennünket. Bizonyos, hogy nem ismert ránk, mert akkor
192  1|              kora délelőtt távozott, még nem volt otthon. Csak két óra
193  1|             gondolt, hogy a budai várban nem igen dolgoztatnak a pesti
194  1|                   és még valamiért, amit nem árulok el, mert nagyon is
195  1|          fiókjában, eddig tulajdonképpen nem ismerte az asszonyokat...~ ~
196  1|      szivárványosan csillogó poharakba): Nem!~ ~Villányiné: A multkor
197  1|               lakomára készülne): Persze nem szabad megfelejtkeznie róla,
198  1|             bölcsőben eljegyeztek velem. Nem érzi, hogy meg kellett találnom
199  1|                  kellett találnom magát? Nem érzi, hogy soha férfi nem
200  1|                Nem érzi, hogy soha férfi nem állhat oly közel magához,
201  1|                  közel magához, mint én? Nem érzi, hogy mindenki idegen
202  1|                 Miért jött volna ide, ha nem azért, hogy mindazt elmondjam
203  1|                  Mondja a szemembe, hogy nem szeret!~ ~Villányiné (mosolyog):
204  1|                   Villányiné (mosolyog): Nem szeretem.~ ~A gróf: Nem?~ ~
205  1|                  Nem szeretem.~ ~A gróf: Nem?~ ~Villányiné (behúnyt szemmel):
206  1|            Villányiné (behúnyt szemmel): Nem.~ ~A gróf: Nézzen a szemembe!
207  1|                 gróf: Nézzen a szemembe! Nem?~ ~Villányiné (suttogva):
208  1|                   Villányiné (suttogva): Nem.~ ~A gróf: Hazudsz, hazudsz,
209  1|               foggal, majdnem sikoltva): Nem!~ ~A gróf: Itt vagy, az
210  1|               egy szinészről beszélt? Ez nem a fölényes, előkelő úrinő
211  1|                úgy áll, hogy egy hét óta nem igen találom a helyemet.
212  1|               zubbonyát, megigérte, hogy nem képzelődik tovább, majd
213  1|              asszony? Van ezer éve, hogy nem láttam. Még a tegnapi premièren
214  1|                 át a szalonját, öt napja nem akar idegen arcot látni
215  1|              magam is attól tartok, hogy nem viszi már nagyon soká...~ ~
216  1|                neki.~ ~- Drágám, miattam nem kellett volna fáradnia,
217  1|             eltávozzék. A gondolat, hogy nem találják tartóztatni, annyira
218  1|         foglalkozásom pedig ezidőszerint nem igen van.~ ~Mikor a tanár,
219  1|            reszkettem a félelemtől, hogy nem beszélhetek magával négyszemközt!
220  1|              mert ezt a bizonytalanságot nem birom elviselni tovább.
221  1|              birom elviselni tovább. Hát nem szeretsz többé, hát megbántad,
222  1|                és halkan szólott:~ ~- Ha nem akarja, hogy a legboldogtalanabb
223  1|           belépőt, - talán fázott, talán nem akarta, hogy a férfi a mezítelen
224  1|                  elhitetni magával, hogy nem szeretem többé. Ha rossz
225  1|               többé. Ha rossz is vagyok, nem tudtam volna olyan alávaló
226  1|                  többé az utamba, ha azt nem akarja, hogy az egész fiatal
227  1|                 bántam meg, de ahhoz már nem vagyok elég rossz, hogy
228  1|          bizalmas barátai közé tartozik. Nem tudom, megértik-e ezt a
229  1|               volt, hogy csakugyan sírva nem fakadt, fehér válla remegett
230  1|                 Akár hiszi, drágám, akár nem, én örömmel, egy pillanatnyi
231  1|                  mint valaha, akik régen nem láttak, azt mondják, hogy
232  1|                  belőlem. Az alkalom még nem riasztja vissza a férfiakat,
233  1|              frankját behúzza. Ez persze nem nagy dolog, mert én ugratásból
234  1|                csak azt bizonyítja, hogy nem vagyok éppen a legcsunyább.
235  1|             tisztesség, hogy az apa után nem lennék a fiú barátnője...~ ~
236  1|                 kihozta a sodrából. Csak nem valami csinos fiú irta?~ ~
237  1|                pillantása elárulta, hogy nem igen hisz nekem. Ennek különben
238  1|              rosszabbak, bár az arcszíne nem mutat arra, hogy beteg volna.
239  1|                mint valami kisbabát, aki nem akarja bevenni az orvosságot.
240  1|              átszivárog az ajtaja alatt. Nem jól alszik, reggel karikák
241  1|                  élettel szemben táplál. Nem kell neki több, mint hogy
242  1|                mert legújabban az a soha nem álmodott kitüntetés érte,
243  1|                diktálja a recepteket is, nem azért, mintha ez a csekély
244  1|                üvegek glédái fölött.~ ~- Nem haragszik, ha egy nagy szívességre
245  1|                    Haragszik a kis cica, nem én. Talán azt akarja, hogy
246  1|                 kicsikék, nyugodt lehet, nem fognak unatkozni. Ha a pápaszemes
247  1|               palota lépcsőjén. A portás nem volt a fülkéjében s így
248  1|               egész utcát végigláthatta. Nem kellett soká várnia: még
249  1|                  Tessék nyugodt lenni, - nem lesz közöttünk huszonöt
250  1|                  úrnője titkait kilesse? Nem fog-e olyasminek a nyitjára
251  1|         felkanyarodott az Albrecht-útra. Nem igen tartott tíz percnél
252  1|           lakhatik a sárga házban? Miért nem jött ide Villányiné a saját
253  1|          lelkében a gyanu, hogy asszonya nem jár jó úton, hogy valami
254  1|               sápadtabb, mint rendesen - nem tudná megmondani nekem,
255  1|          eredetét, de Gärtner kisasszony nem hallgatott rá többé: az
256  1|                 melyből néha egész estig nem mozdul ki, rejtelmes megszökése
257  1|                 zárja. Kinek szóljon, ha nem az édes, kicsi asszonynak,
258  1|            Mennyivel jobb lett volna, ha nem érdeklődik úrnője dolgai
259  1|             annak, hogy Villányi Mariska nem segíthet rajta. Villányiné
260  1|               fejfájásról panaszkodott s nem nyúlt az ételhez s ez a
261  1|                  szólna a bátyjának - és nem lehet-e majdnem biztosra
262  1|        kettéfűrészelt tölgy...~ ~A leány nem igen aludt hajnalig, kora
263  1|                 benne: elhatározta, hogy nem a tanárral, nem Mariskával,
264  1|        elhatározta, hogy nem a tanárral, nem Mariskával, nem is Lujzikával
265  1|                tanárral, nem Mariskával, nem is Lujzikával fog beszélni,
266  1|        orvosságszagú teremben. A látvány nem volt mindennapi: az orvostanhallgatók
267  1|                  az előcsarnok asztalán. Nem tudta, kitől jön, de esküt
268  1|              végigolvassa. De a kisértés nem tartott soká: az emeletre
269  1|           legszebb férfinak is tartanak. Nem tetszik megharagudni, ha
270  1|             büszkeséget, sem felindulást nem árult el: valami alig észrevehető,
271  1|                  féltékenység, sem harag nem volt a hangjában, inkább
272  1|                hiszen úgyis látom. De ez nem baj, csak a jó izlésére
273  1|             csapásról van szó...~ ~- Hát nem kapta meg a második táviratomat? -
274  1|      mulatságomban megzavart. Ugy-e hogy nem tévedtem, úgy-e, hogy valami
275  1|            holnap reggel, mert én igazán nem vagyok méltó rá, hogy a
276  1|           szemébe, majd így szólott:~ ~- Nem, fiam, az én beteg szívem
277  1|          hallatlan veszedelem fenyegeti. Nem beszél, nem akar hozzám
278  1|        veszedelem fenyegeti. Nem beszél, nem akar hozzám őszinte lenni?
279  1|          kérdezte magától megdöbbenve.~ ~Nem igen tudott választ adni
280  1|                  gróf: Az istenért, csak nem érzi rosszul magát?~ ~Gärtner
281  1|           mondhatom, hogy mi hozott ide. Nem gondolja a méltóságos úr,
282  1|        Eltaláltam?~ ~Gärtner kisasszony: Nem.~ ~A gróf: Tehát?~ ~Gärtner
283  1|                  gróf: Bocsásson meg, ha nem vagyok oly éleselméjű, mint
284  1|                 mai, vakmerő lépése után nem lehet többé maradása a Villányi-házban,
285  1|                 hozott ide. Éjszakák óta nem alszom, napok óta nincs
286  1|                de valamivel - fájdalom - nem vagyok tisztában: mit következtet
287  1|          műkincseit megnézze. Maga talán nem tudja, hogy a XVI. századbeli
288  1|          fogadtam?~ ~Gärtner kisasszony: Nem?~ ~A gróf: Nem, kis barátnőm,
289  1|               kisasszony: Nem?~ ~A gróf: Nem, kis barátnőm, engem az
290  1|         grófnéról?~ ~Gärtner kisasszony: Nem.~ ~A gróf: Az öreg dáma
291  1|              gróf: A méltóságos asszonyt nem én fogadtam, hanem a nagynéném.
292  1|               ezt?~ ~Gärtner kisasszony (nem érti).~ ~A gróf: Maga kérdi
293  1|               jött ide, hogy Villányinét nem a műkincsek iránt való rajongása
294  1|                szoba közepén.)~ ~A gróf: Nem iszik meg nálam egy csésze
295  1|            Gärtner kisasszony: Köszönöm, nem kérek.~ ~A gróf: Vagy valami
296  1|               logikáját az ő gyenge keze nem akaszthatja meg s hogy asszonya
297  1|                   Édes kis szívem, azért nem kell nyugtalannak lenni, -
298  1|            Budapestre? Először is: magát nem abból a fából faragták,
299  1|                maga, kis lányom, maga... Nem, hasztalan forgatja ilyen
300  1|             hasonló, okos kis teremtések nem regényhősnőknek, hanem nagynéniknek,
301  1|            szörnyű titkot rejteget, amit nem akar elárulni nekem, de
302  1|         végignézte. - A szívem napok óta nem hagy nyugton s tegnap este
303  1|               szálloda halljában. Ez már nem az első eset, - két hónap
304  1|           Riviérára utaztam. Azt hiszem, nem igen segíthet már rajtam
305  1|           idegesség, de biztonság okáért nem fog ártani, ha a szívedet
306  1|                 halkan kérdezte:~ ~- Hát nem vagy boldog, hát te hozzád
307  1|              dereka köré.~ ~- Fájdalmam? Nem, kis Mariskám, nincs mit
308  1|           Mariskám közöttünk legyen. Mit nem adnék érte, ha a feleségemet
309  1|              hogy naponként lássalak. De nem itt, ahol órákig kellene
310  1|             odabenn, de a fiatal asszony nem árulta el izgatottsága okát,
311  1|                az?~ ~- Ha a titok kulcsa nem a bátyámnál van, akkor máshoz
312  1|                  rá, de Villányi Mariska nem ügyelt rá többé: a folyosón
313  1|              édes arcocskáját meglássam. Nem érezte?~ ~Villányiné (nagyon
314  1|                hozzám.~ ~Mariska: Oh, ez nem ment ám olyan egyszerűen,
315  1|            mintha kergettek volna. Pedig nem féltem, oh nem, hiszen eddig
316  1|              volna. Pedig nem féltem, oh nem, hiszen eddig is úgy ismertem,
317  1|              idejönni, mert féltem, hogy nem birom elviselni azt a percet,
318  1|               lelkiismeretem, mert eddig nem nagyon szolgáltam reá, hogy
319  1|                Mariska: Akár hiszi, akár nem...~ ~Villányiné (félbeszakítja):
320  1|              Villányiné (félbeszakítja): Nem gondolod, hogy tisztességesebb
321  1|              milyen rettenetes kár, hogy nem vagy férfi! De ilyen az
322  1|               faille-t az egész Rivierán nem láttam.~ ~Villányiné (megöleli):
323  1|                bolondos vagy!~ ~Mariska: Nem, csak ismerem a férfiakat,
324  1|             benne, amit már ezerszer meg nem untam volna? A hotelek egyformák,
325  1|                felé vezet.~ ~Villányiné: Nem hiszed, hogy jó férfiak
326  1|            Mariska: Oh vannak, - de azok nem tévednek a magamfajta kis
327  1|                 Mariska, aki egész éjjel nem aludt, másnap, reggeli után,
328  1|                  a fia bűnbánólag vissza nem tér hozzá. Elhatároztam,
329  1|           asszony, hogy idehivassam?~ ~- Nem, köszönöm, inkább magam
330  1|              ahol egész nap fogad. Talán nem fog ártani, ha a nagyságos
331  1|                 biztosíthatom róla, hogy nem kell tartania semmiféle
332  1|                el, hiszen ez, úgy-e bár, nem fontos?~ ~- A legkevésbbé
333  1|                tér vissza. A barátnőinél nem jár, a cukrászdájában hetek
334  1|                 cukrászdájában hetek óta nem látták, a kocsiját nem használja, -
335  1|               óta nem látták, a kocsiját nem használja, - pedig mostanáig
336  1|               Jánossy úr?~ ~- Még mindig nem azt, amitől ön fél asszonyom.~ ~-
337  1|             amitől ön fél asszonyom.~ ~- Nem félek semmitől, de mindenesetre
338  1|                 lakásán fölkeressem?~ ~- Nem, én fogok idejönni. Megnyugtathat,
339  1|            legnagyobb titokban történik? Nem kell attól tartanom, hogy
340  1|                 első emeletén. Két napja nem mozdult ki a lakásáról;
341  1|            hangzik: „Drága kis barátnőm, nem bírom tovább, holnap föltétlenül
342  1|            találkoznunk kell. Öt nap óta nem láttalak, öt nap óta nem
343  1|                 nem láttalak, öt nap óta nem élek és nem gondolkozom.
344  1|                   öt nap óta nem élek és nem gondolkozom. Érzesz-e valamit
345  1|                 jöjj mielőbb, hacsak azt nem akarod, hogy valami hallatlan
346  1|                 négykor várni foglak, de nem nálam, mert ez a hely most
347  1|       teremtették. Ugye, eljössz, úgy-e, nem váratsz magadra egy pillanatig
348  1|            szomorúságod emlékével, akkor nem olvasnád most habozva ezeket
349  1|                 a reményében, ma éjszaka nem fogom lehúnyni a szemeimet,
350  1|               már bizonyosan tudja, hogy nem egy keletkező viszonyról,
351  1|                 mindig remélhetjük, hogy nem történt meg a legrosszabb.~ ~
352  1|                 Mariska (földig sújtva): Nem... nem... most már mindennek
353  1|                   földig sújtva): Nem... nem... most már mindennek vége!...
354  1|                 jó, szerelmes bátyám, te nem fogod túlélni ezt a szerencsétlenséget!~ ~
355  1|                 titokzatosan fellobban): Nem, a többit már én végzem
356  1|                  Mariska (határozottan): Nem, most már én jövök, Jánossy
357  1|                 megjegyzést tett rá, - ő nem látott, nem hallott semmit,
358  1|                 tett rá, - ő nem látott, nem hallott semmit, a halál
359  1|                és elhagyott házakra. Még nem volt négy óra, de már sötét
360  1|              embereket, se az árnyékokat nem látta, a szívében temetési
361  1|               utca csöndjében:~ ~- Miért nem haltál meg, mielőtt az eskű
362  1|               vészjel, de az ajtó mögött nem támadt semmi mozgolódás;
363  1|                  minden válaszra; ha meg nem kapaszkodik, összeomlik
364  1|                Te, - mondta, - te, te!~ ~Nem tudott többet szólni, mert
365  1|              hiszen semmi sem történt.~ ~Nem igen értette, amit a férfi
366  1|           értette, amit a férfi mond, de nem is figyelt rá, hanem közelebb
367  1|                  és a gyerekeidtől, akik nem tudják, hogy kire pazarolták
368  1|            Mariskám, esküszöm neked...~ ~Nem fejezhette be, mert a nő
369  1|                   de a tavasz még mindig nem tudott meghonosodni Budapesten;
370  1|           borzasztó estét átélted. Engem nem lehet megcsalnod, - én a
371  1|                 vagy és sírni szeretnél. Nem volna jobb, ha ismét faképnél
372  1|             szegény Sándorom!~ ~A tanár: Nem az elvesztése fáj a legjobban, -
373  1|                kimeredt a hóesésbe, mert nem lett volna ereje hozzá,
374  1|                 míg az idegen emberek el nem vitték tőlünk.~ ~Villányiné (
375  1|                 nyugodtságát megőrizze): Nem szabad többé visszagondolnod
376  1|                halkan): Igen!~ ~A tanár: Nem haragudtam rá, még csak
377  1|                   Ne beszélj többé róla! Nem szabad arra a rettenetes
378  1|              emeli.~ ~A tanár (ijedten): Nem érzed jól magad?~ ~Villányiné:
379  1|                Villányiné (mosolyog): Oh nem, már nincs semmi bajom.
380  1|                 Holnap!~ ~Villányiné: És nem jövünk vissza, csak ha újra
381  2|               sem imponálnék...~ ~Lesbia nem volt valami római hölgy,
382  2|              folyosója mögött. És Lesbia nem is viselt peplumot, mint
383  2|               évvel ezelőtt elkönyvelte, nem Lesbiát, hanem Beatrice-t
384  2|      szemlélgette előkelő ünnepi díszét, nem minden önérzet nélkül gondolta:~ ~-
385  2|                 mint bizonyára felfogja, nem kellemes kitüntetés, mert
386  2|              mennyi kára volna abból, ha nem irna verseket a leányomról?~ ~
387  2|                 ekkor a szorgalmas ember nem igen adja hetven-nyolcvan
388  2|                 bankóval. Ezer forintért nem csak egy lantot, de egy
389  2|                végtelenül üressé! Mintha nem is dobogott volna többé,
390  2|           ideiglenes használatra. Oh, ez nem az ő régi, forró, mámoros
391  2|              szíve volt többé.~ ~De Jenő nem törődött többé a szívével,
392  2|                pálmakertjében megjelent, nem a régi, kopott poéta volt
393  2|              hideg irodájában hevert. De nem a poézist sajnálta, amelyet
394  2|             világot. A telegrammkihordók nem köszöntötték többé, mert
395  2|          fehércilinderes úrban bizonyára nem ismerték föl az egykori
396  2|          gondolatra, hogy kicsiny lantja nem függ többé a falon, ahol
397  2|              eloltotta a lámpát, de álom nem jött a szemére. Oly borzasztó
398  2|             elgondolni, hogy kis lantját nem pengetheti többé. Mi lesz
399  2|              keservesen hajnal felé:~ ~- Nem kell a pénz és a tízforintos
400  2|             éjjel meggondoltam a dolgot. Nem kell a pénze, a kis lant
401  2|               mondta - de ebből most már nem lehet semmi. A lantot már
402  2|          sárgaréz pedál mellé...~ ~- Hát nem kaphatom meg?~ ~- Nem bizony.~ ~
403  2|                Hát nem kaphatom meg?~ ~- Nem bizony.~ ~Megsemmisülve
404  2|                    A gazdag poéta bezzeg nem járt ezentúl a Beatrice
405  2|         varróleányok, a szerelmes diákok nem olvasták többé olyan áhítattal,
406  2|                 bál volt-e csinos, erről nem nyilatkozott a fenséges
407  2|                  a haragvó művészeknek - nem tartozik az igazságos mesterségek
408  2|            cserbenhagyott? Ő a művészben nem látja az embert s azt kivánná,
409  2|                történelem számára itél s nem veszi számításba a közös
410  2|                művészekké, de tehetségük nem gátolta meg őket abban,
411  2|              boldogan éltek, mert a sors nem feledkezett meg róluk teljesen;
412  2|             pompás havelockja volt, mely nem kis feltünést keltett a
413  2|                 napon az a merész ötlete nem támad, hogy Pagonyi Ferikét,
414  2|               amíg egy napon hirtelen rá nem jött, hogy a fehérneműje
415  2|             forintig elfogyott.~ ~Ferike nem sokkal többet konyított
416  2|                 forintot, de három okból nem küldök. És pedig harmadszor
417  2|                És pedig harmadszor azért nem, mert véletlenül nincs több
418  2|               drágább fogás egyáltalában nem szerepelt az étlapon.~ ~
419  2|           szerepelt az étlapon.~ ~Ferike nem volt valami szertartásos
420  2|                  s így a furcsa változás nem fosztotta meg a jókedvétől.
421  2|                  egy csésze teára... Még nem vagyok álmos, elbeszélgethetünk
422  2|             mikor tőled elváltam, sokáig nem tudtam behúnyni a szememet.
423  2|          határozni a dologban.~ ~- Miért nem tudsz határozni?~ ~- Azért,
424  2|          dialogját.~ ~- Pardon, most már nem mondhatod be a kvárt majort, -
425  2|                 egyet a vállán.~ ~- Most nem vagy a markotányos pincében, -
426  2|                  a vallomását. A vitának nem lett folytatása, mert az
427  2|             Páfrány úr - irta az ujság - nem adta kellő méltósággal az
428  2|            égetett bennünket, a vitorlák nem tartottak árnyékot, kabinnak
429  2|            intett:~ ~- Lehetetlen. Innen nem mozdulunk, míg a hold föl
430  2|                mozdulunk, míg a hold föl nem jön.~ ~A nap kegyetlenül
431  2|             hegyek között járok. Idegeim nem birják meg az óriási méreteket,
432  2|            éreztem, hogy e csalódás után nem lesz többé részem asszonyi
433  2|              megkérdezte a segédtanítót, nem lehetne-e itt kapni egy-két
434  2|                 tavalyi arácsi bort?~ ~- Nem hiszem, - szólt, - itt már
435  2|                  szólt, - itt már tavaly nem igen termett bor. Egyébiránt
436  2|         vesszővel, de ettől a bortól már nem lesz nedves az én bajuszom.
437  2|                Arácson, Csopakon, Eőrsön nem terem más, mint kukorica.~ ~
438  2|                 mindezt, mintha az egész nem is őt érdekelné. A hegyen
439  2|                 mulva, az köllenék csak. Nem cselekszi velem azt az Isten,
440  2|                életben hagy. A Somogyiak nem élhetnek meg mint kukoricacsőszök,
441  2|              megint a borosüveget. Talán nem maradt neki több egynéhány
442  2|                Somogyi-familiáról, de én nem hallgattam rá. Lelkemben
443  2|             környezetben - természetesen nem kerülhetett a sor. Otthon,
444  2|                  legjobban), amit, ha te nem volnál, senkinek se mernék
445  2|            tartanak a helységben. Férfiú nem lévén a családban, abban
446  2|                 utazó leánynak bizonyára nem volna gyerekség. Dömjén-Gálosdon,
447  2|                látszott, ámbár ezt talán nem igen illett észrevennem.
448  2|              észrevennem. Ő, azt hiszem, nem is látta, hogy figyelek
449  2|                  Egyedül.~ ~- S hová, ha nem vagyok indiszkrét?~ ~- Dömjén-Gálosdra.~ ~-
450  2|              Egész nap.~ ~- Pedig az idő nem valami barátságos.~ ~Válasz
451  2|                  tette, így szólott:~ ~- Nem mondom, ha önhöz hasonlót
452  2|                  van. Az én öregségemben nem a női szeretet fog szerepet
453  2|                kisasszony, még ma reggel nem lettem volna arra képes,
454  2|             lokomotiv kerekei, vasküllői nem akartak többé engedelmeskedni
455  2|            mindig affölött töprenkednék: nem volna-e okosabb dolog megállani?~ ~
456  2|          Gyuricám?~ ~Az első pillanatban nem ez a furcsa megszólítás
457  2|                naplójába.~ ~- Nos, engem nem ismersz meg?~ ~Egy pillanatig
458  2|                  Sopronmegyébe.~ ~- Csak nem fogsz tán tovább menni ebben
459  2|                míg ez a borzasztó idő el nem múlik.~ ~- Nálatok? De hiszen
460  2|                  laktak azelőtt.~ ~- Hát nem tudod, hogy én tavaly férjhez
461  2|               fülembe:~ ~- Remélem, hogy nem haragszik?~ ~- Nem tartom
462  2|                  hogy nem haragszik?~ ~- Nem tartom önt méltónak arra,
463  2|               azt is, hogy Irma - akinek nem volt valaha előttem titka -
464  2|              esztendőt... És én?... Jobb nem beszélni róla ebben az ünnepies
465  2|                        Ádám Jenő tényleg nem igen ismerte eddig a himzőrámák,
466  2|                léha, céltalan életére... Nem volt valami lágyszívű fickó,
467  2|               Most már mindegy, most már nem használ a töprenkedés...~ ~
468  2|                 töprenkedés...~ ~Klárika nem tudott olvasni a lelkekben,
469  2|                  körül. A himzett kötény nem pihent egy pillanatra sem;
470  2|       reggeliztek...~ ~A lusta Ádám, aki nem igen érdeklődött a kőművesek
471  2|                 szomorú némaságában:~ ~- Nem szeret az uracskám, nem
472  2|                  Nem szeret az uracskám, nem szeret, nem szeret...~ ~
473  2|                 az uracskám, nem szeret, nem szeret...~ ~ II.~ ~Klárika,
474  2|               komoly meggyőződéssel:~ ~- Nem szeret, mert szelid vagy,
475  2|            gondolkodott, kis bolond?~ ~- Nem gondolkodtam, - felelte
476  2|              inkriminált fiók előtt.~ ~- Nem engedem, nem szabad tudnia...
477  2|                  előtt.~ ~- Nem engedem, nem szabad tudnia... Vagy bizik
478  2|                   Vagy bizik bennem vagy nem... Ámbár (tette hozzá kacérul)
479  2|           bolondot tennék, mikor az uram nem szeret...~ ~- Egek, maga
480  2|                 a huszárt szereti...~ ~- Nem - nem szabad rólam rosszat
481  2|             huszárt szereti...~ ~- Nem - nem szabad rólam rosszat gondolnia...
482  2|                 Klárikától szeliden.~ ~- Nem... Megharagudna, ha bevallanám...~ ~
483  2|           szerelmes belé?... A szerelmet nem lehet erőltetni, gyermekem...
484  2|      délutánonként az érzelmeit. Ma - de nem mondom tovább, mert megharagszik.~ ~-
485  2|              megolvastam...~ ~- És miért nem intett kerek kétszázat?~ ~-
486  2|                 a fejét.~ ~- Ha szereti, nem kényszerítem, hogy az enyém
487  2|            nagyon szerettem... de a sors nem akarta, hogy boldog legyek...~ ~
488  2|                      Ne beszéljen így... nem akarom... hátha még segíthetnénk
489  2|             segíthetnénk a dolgon...~ ~- Nem, most már mindennek vége...~ ~
490  2|                  hogy az igazat mondtam, nem szabad, hogy tovább is babának
491  2|                  kezéből az ujságot.~ ~- Nem szabad elfogadnia, - dadogta, -
492  2|                 elfogadnia, - dadogta, - nem engedem... a hozzám való
493  2|                  Mit gondol, - mondta, - nem tehetem, hogy ilyen durva
494  2|              tréfáljon... esküszöm, hogy nem tudja, mit tesz... El fogok
495  2|           cigarettázik, ez, teringettét, nem tartozik a mindennapi látnivalók
496  2|           padjából kikerült...~ ~- Nono, nem merném kutatni az igazi
497  2|                 ma bebizonyítottad, hogy nem szeretsz...~ ~- Ugyan mivel?~ ~-
498  2|                 az idegen ember előtt... Nem szeretsz, nem szeretsz,
499  2|             ember előtt... Nem szeretsz, nem szeretsz, nem szeretsz, -
500  2|                  szeretsz, nem szeretsz, nem szeretsz, - folytatta sírva, -
501  2|         folytatta sírva, - mert különben nem szégyenítettél volna meg
502  2|                       De hiszen a huszár nem idegen ember... Százkilencvennyolc
503  2|                  kis csacsi, - mondta, - nem kell tréfálni a huszárokkal...
504  2|                 szólott elkeseredve:~ ~- Nem igaz, semmit sem gondolt,