Rész

 1  1|       asszony csak földresütött szemmel mert végig menni ötszáz
 2  1|         utódjává lesz a villogó szemmel csatangoló őshímnek. A szerelemhez
 3  1|       Öltözz fel!~ ~És lesütött szemmel, zavartan, titkolhatatlan
 4  1|             Villányiné (könnyes szemmel): Hát maga is... még maga
 5  1|       józan eszemtől?~ ~Ragyogó szemmel, a harmincéves asszony felsőséges
 6  1|      volt az édesapjától, vörös szemmel olvasta végig a borravalóiból
 7  1| tanítványa egy napon könnytelen szemmel meggyónt neki; erőszakkal
 8  1|          kérdezte félig behúnyt szemmel, ami egy alattomos cicához
 9  1|    leány (hisztérikusan ragyogó szemmel, mely csupa fanatizmus és
10  1|      Nem?~ ~Villányiné (behúnyt szemmel): Nem.~ ~A gróf: Nézzen
11  1|  Harzburg-Waldeck gróf kitágult szemmel, a lélegzetét visszafojtva
12  1|        asszony ilyenkor könnyes szemmel, megindulva néz rá, de vacsora
13  1|   győződve róla, hogy ezután is szemmel tartom s végre is rá fogok
14  1|         utazott volna, lesütött szemmel, a szívében sötét reménytelenséggel
15  1|     hallgatóinak, akik kitágult szemmel, a lélegzetüket is visszafojtva
16  1|         sápadt beteget, aki égő szemmel mered rá, a diákokat, akik
17  1|     volt a családjának, behúnyt szemmel rohan a vesztébe s öntől
18  1|   asszonya számára, aki behúnyt szemmel halad a romlás felé, nincs
19  1|      vagyok? - kérdezte ragyogó szemmel.~ ~Mariska meghatottan bólogatott,
20  1|        leselkednek s akik tüzes szemmel, habzó nyelvvel kóborolnak
21  1|      Villányi Mariska (kitágult szemmel hajol előre).~ ~Jánossy (
22  1|         sohase nézett vágyakozó szemmel asszonyi teremtésekre. A
23  1|     apjuknak. Villányi kitágult szemmel bámul utánuk, az asszony
24  2|      uracskájában, néha könnyes szemmel gondolt arra a nagy, könnyelmű,