Rész

 1  1|         hogy bájos kis babája most idegen férfiak karjaiban vonaglik,
 2  1|           az ura még sohase nézett idegen asszonyra, ne érezze magát
 3  1|        néha a régensherceget és az idegen királyfiakat fogadják a
 4  1|                 Helyesli, hogy egy idegen lányt a házunkba fogadjunk? -
 5  1|   ismerőséhez van szerencsém?~ ~Az idegen asszony elgondolkodva bólintott.~ ~-
 6  1|           maga életéhez nincs köze idegen férfinak. Ahogy most itt
 7  1|            Nem érzi, hogy mindenki idegen magához rajtam kivül, s
 8  1|         szeme valami sohase látott idegen, ragaszkodó és hűséges pillantással
 9  1|       szalonját, öt napja nem akar idegen arcot látni s reggeltől-estig
10  1|           némán néz körül a fényes idegen környezetben, de végre összeszedi
11  1|         téli estére emlékszem, egy idegen város villasorában, a hóból
12  1|           és én egyedül voltam egy idegen városban és a villa vaskerítésén
13  1|        hogy ez a pompázó virág egy idegen férfi számára virul s hogy
14  1|           lángolással fonódnak egy idegen férfi nyaka köré, a csókok
15  1|            nyakába, többet aludtam idegen ágyakban, mint a magaméban, -
16  1| szégyenletedben: itt fetrengsz egy idegen lakásban, megalázva, félig
17  1|           egész testeden, amit egy idegen férfinak odadobtál. Én,
18  1|           a halott mellett, míg az idegen emberek el nem vitték tőlünk.~ ~
19  1|      pillanatokra, mikor unalma az idegen férfi karjaiba hajtotta,
20  1|          házba, ahol sohase látunk idegen embert.~ ~A tanár: Oda,
21  2|         éjszakára magamra hagy egy idegen férfiért, aki az összes
22  2|            az illedelmes, udvarias idegen, mint az ő drága uracskája
23  2|            elsülyedtem az előtt az idegen ember előtt... Nem szeretsz,
24  2|             De hiszen a huszár nem idegen ember... Százkilencvennyolc