Rész

 1  1|        hirtelen átnedvesedett, az arca pedig kigyulladt és lángolni
 2  1|            A hideg Villányi tanár arca vonaglott a felindulástól, -
 3  1|       hajol Villányinéhoz, tüzelő arca a szőke hajfürtökhöz simul,
 4  1|        vagyok...~ ~Villányiné (az arca ég, de a hangja gúnyos és
 5  1|          megjelent a lugas előtt; arca égett, a haja kibomlott,
 6  1|          estig.~ ~A leány (sápadt arca biborvörössé lesz a meglepetéstől
 7  1|         el magát annyira, hogy az arca teljesen láthatatlanná lett?
 8  1|       meghatottan mosolyog, de az arca ég, a szeme csillog és hófehér
 9  1|           mindjobban elmosódik az arca szentimentális vonaglásában
10  1|           mint az uráé, hiszen az arca, a szeme, a lélekzetvétele,
11  1| kényszeríti? Nézzen a tükörbe: az arca ég, a szeme ragyog és legszívesebben
12  1|        kocsi párnáján, muffját az arca elé tartotta, nehogy fölismerje
13  1|            Felkapta a fejét és az arca kipirult örömében: most
14  1|        szeret az egész világon.~ ~Arca kipirult a hosszú beszédben,
15  1|         siet, a kezét nyujtja, az arca jókedvű csodálkozást szimulál,
16  1|  támaszkodik a szoba falához s az arca hol vérvörössé, hol áttetszően
17  1| jóindulatával nézi a leányt, s az arca derüs fölény, mely semmit
18  1|      drága mosolygása, a gyerekei arca, az ura boldogsága: ez mindent,
19  1|       eléjük ragyognak. A Mariska arca csupa fájdalmas vonaglás,
20  1|           a keze lehanyatlott, az arca ijesztően sápadttá lett -
21  1|          tőlünk.~ ~Villányiné (az arca vonaglik, az idegei reszketnek,
22  1|  barátnője áldozatul esett. De az arca néma és kifejezéstelen marad
23  1|         kezd s kezét borzongva az arca elé emeli.~ ~A tanár (ijedten):
24  1|           ura ölébe kuporodik. Az arca most már ég, a szeme könnyes