Rész

 1  1|           sürgősen Sziciliába küldte. Szabad tudnom, mi keresete van
 2  1|               áldott, jó szívével nem szabad visszaélni, méltóságos asszony.
 3  1|           Kedves barátom, magának nem szabad pezsgőt inni. A pezsgő,
 4  1|         boldogság egy pillanatáról se szabad lemondani...~ ~Villányiné (
 5  1|              sorsunkhoz köze van. Nem szabad, hogy rossz legyen hozzám,
 6  1| megnyilvánulása a szeretetnek, de nem szabad elfelejtenie, hogy engem
 7  1|             persze nem igen marad egy szabad perce?~ ~A leány (mosolyogva):
 8  1|                Azt talán nem is volna szabad elmondanom.~ ~A tanár: Titok?~ ~
 9  1|             nagy szemei világítanak): Szabad?~ ~A tanár: Sőt muszáj,
10  1|               de ezt talán már nem is szabad elmondanom...~ ~A tanár:
11  1|               tehát a hugocskáim. Nem szabad csodálkoznia, hogy még sohase
12  1|        lakomára készülne): Persze nem szabad megfelejtkeznie róla, hogy
13  1|          túlságosan egészséges. Sok a szabad ideje, hát unalmában halálos
14  1|   bekopogtatott a páholy ajtaján.~ ~- Szabad? - kérdezte könnyed hangon,
15  1|            ura talán elhinné, de neki szabad legkevésbbé alkalmat adni,
16  1|       senkinek se fogadtam hűséget, - szabad zsákmánya lehettem hát mindenkinek;
17  1|          nyugodtságát megőrizze): Nem szabad többé visszagondolnod rá,
18  1|               beszélj többé róla! Nem szabad arra a rettenetes estére
19  2|          szigorú vizsgálódást.~ ~- Ha szabad tudnom, kihez van szerencsém?~ ~
20  2|           előtt.~ ~- Nem engedem, nem szabad tudnia... Vagy bizik bennem
21  2|              szereti...~ ~- Nem - nem szabad rólam rosszat gondolnia...
22  2|           hogy az igazat mondtam, nem szabad, hogy tovább is babának
23  2|           kezéből az ujságot.~ ~- Nem szabad elfogadnia, - dadogta, -