Rész

 1  1|      benézett a szalonban, a fiatal ezredes udvariasan kezet csókolt
 2  1|           mikor egy gálába öltözött ezredes jelenik meg szalutálva a
 3  1|    szalutálva a sátor ajtajában. Az ezredes nem más, mint Harzburg-Waldeck
 4  1|         kerekes nyulakat árul.~ ~Az ezredes: Ha itt nem kapok, inkább
 5  1|           marad az ezredessel.~ ~Az ezredes: Az ura megint nincs Budapesten?~ ~
 6  1|          elméletben lesz uram.~ ~Az ezredes: Szegény szép asszony, képzelem,
 7  1|        helyzetemen segíthetne.~ ~Az ezredes: Ő felsége holnap Bécsbe
 8  1|         közé sorolja, ugyebár?~ ~Az ezredes (meglepetve): Oh nem, erre
 9  1|    közeledem ehhez a dátumhoz?~ ~Az ezredes: Hát bizony, őszintén szólva,
10  1|          mindinkább közeledik.~ ~Az ezredes: Eljön?~ ~Villányiné: Csakugyan
11  1|            a budai várpalotát?~ ~Az ezredes: Holnapután délelőtt hajtasson
12  1|           nem fog unatkozni...~ ~Az ezredes gyorsan kezet nyújt a szép
13  1|             termeken végighalad. Az ezredes kitünő ciceronénak bizonyul:
14  1| legeslegszebb királynője pihent. Az ezredes suttogó hangon beszél, a
15  1|   váratlanul a multak ködéből.~ ~Az ezredes (suttogva): Szépnek talál
16  1|       láthatatlan magasságban.~ ~Az ezredes: Ez a királyné karosszéke!~ ~
17  1|         egyetlen fiát siratta?~ ~Az ezredes (meghatva): Üljön le.~ ~
18  1|            elragadtatással nézi. Az ezredes átkerül a fauteuil túlsó
19  1|     tehetetlenül sírva fakad).~ ~Az ezredes (megrémülve): Méltóságos
20  1|         csöndesen tovább sír).~ ~Az ezredes: Beismerem, hogy izléstelen
21  1|           is... még maga is...~ ~Az ezredes: Ne sírjon... Kérem, ne
22  1|       ujságban is olvastam, hogy az ezredes úrnak sürgős elintéznivalója
23  1|     körülmények közt megfordult. Az ezredes benézett délutánonként a