Rész

 1  1|           hogy aztán újra és újra a szíve fölé hajoljon. Oly sokáig
 2  1|         csinos katona karjaiba. Van szíve hozzá, hogy ilyen kegyetlenül
 3  1|            észrevette. A nagy ember szíve összeszorult, mikor halálosan
 4  1|               Villányiné, akinek jó szíve volt, lelkesedéssel elfogadta
 5  1|        sírni szeretne, dobogott-e a szíve másért, mint egy új autóért,
 6  1|            előteremtse. Azóta nincs szíve, azóta nem ismeri a részvétet,
 7  1|           egy ember, akinek ennyi a szíve...~ ~A szeme aggasztóan
 8  1|             a délies verőfényben. A szíve valami titokzatos érzéktől
 9  1| visszhangozta ujjongva a férfi.~ ~A szíve megdobbant, a szeme szikrázott:
10  1|           végig a csöndes utcán s a szíve feldobogott, mikor egy posztoló
11  1|             a Gärtner kisasszony jó szíve hirtelen elfacsarodott fájdalmában.
12  1|             boldog mosollyal, míg a szíve ismét dobogni kezdett izgalmában.~ ~-
13  1|             nyugodt maradjon, bár a szíve úgy dobog, hogy majdnem
14  1|       élénken látta mindezt, hogy a szíve elszorult és fájdalmasan
15  1|            végzet eszközévé lett. A szíve dobogott, a vér lüktetni
16  1|      végigesett a szoba padlóján. A szíve, a gyönge, halálosan beteg
17  1|             gyönge, halálosan beteg szíve hirtelen kifáradt, vonásai
18  1|  odahajtotta fejét a sápadt asszony szíve fölé, aztán magán kivül
19  2|         királykisasszonyra. De az ő szíve hideg marad a doktorok,
20  2|         Egyszerre oly üressé lett a szíve, oly végtelenül üressé!
21  2|           az ő régi, forró, mámoros szíve volt többé.~ ~De Jenő nem
22  2|        Klárikának majd megszakadt a szíve... Csak egy hajszál akadályozta