Rész

 1  1|      de Ville Anny.~ ~Tizenegy óra volt. Villányi tanár befejezte
 2  1|   szerelemről.~ ~Déli tizenkét óra. Villányi tanárné éppen
 3  1|         A beteg.~ ~Délután hat óra volt. Villányi tanár, aki
 4  1|  jórészén túladott.~ ~Tizenkét óra; a sátrak környéke hirtelen
 5  1|     neki, mintha egy középkori óra ezüstfinom menuettje szólalna
 6  1|       Szent Isten, vajjon hány óra lehet?~ ~A gróf: Gyerekidő,
 7  1|       maga se ismer rá): Drága óra? Boldogság? Miket nem képzel!
 8  1|      nem volt otthon. Csak két óra után jött haza, égő arccal,
 9  1|         Őszi eső.~ ~Délután öt óra van, de az őszi eső oly
10  1|   távoli toronyban hetet üt az óra. A titokzatos, mély kongás
11  1|   legfölebb este tíz, tizenegy óra felé röpülhet csak ide,
12  1|      ne is szóljon, huszonnégy óra alatt magamtól is rájövök
13  1| tizennyolcadik századbeli álló óra harangütéshez hasonló ketyegése
14  1|     házakra. Még nem volt négy óra, de már sötét és hideg volt
15  1|  jutott mindaz, ami huszonnégy óra óta az öntudatától és az
16  1|      elmenekült.~ ~Este kilenc óra felé jár az idő, a Villányi-palota
17  2|      és magával vitte. Egy fél óra mulva megint ott volt a
18  2|       látom, hogy negyvennyolc óra mulva se tudok határozni
19  2|        hófehér szárnyait. Négy óra felé visszafordultunk, mert
20  2|  okosabb dolog megállani?~ ~Öt óra volt, ködös, csúnya homály,
21  2|        sem hallotta s tizenegy óra tájban szokta meginni a
22  2|      szólott hozzá:~ ~- Kilenc óra, uram, a kőművesek már másodszor