Rész

 1  1|     tisztelettel kalapot emelt előtte, mosolyogva így szólott magában:~ ~-
 2  1|              Az öreg Villányi ilyenkor mosolyogva, apai büszkeséggel nézte
 3  1|               halványkék köpenykéjében mosolyogva végiglibbent a kisváros
 4  1|         mentegetőző gesztust csinált s mosolyogva mutatott a várószobákba
 5  1|               bemehet hozzá?~ ~A gróf (mosolyogva): Nem, csak ha szüksége
 6  1|                is ellensége?~ ~A gróf (mosolyogva): Méltóságos asszonyom,
 7  1|                  Az aranyszőke asszony mosolyogva bólintott.~ ~- Én vagyok,
 8  1|             csúfolkodásban merül ki?~ ~Mosolyogva, de fölhevült arccal beszélt,
 9  1|             barátságos szemeit, melyek mosolyogva és kiváncsian néznek rá
10  1|        megelégedve az új hivatásával. (Mosolyogva végignéz a sápadt leányon.)
11  1|               szabad perce?~ ~A leány (mosolyogva): Nem nagyon, mert bizony
12  1|              kézen fogja Villányinét s mosolyogva, de nagyon meghatottan vezeti
13  1|                bemutatókat.~ ~Villányi mosolyogva bólintott.~ ~- A feleségemnek
14  1|              minisztertől, aki a kezét mosolyogva megszorította. A tanár most
15  1|         köztölte vele, hogy mit kiván, mosolyogva megemelte a sapkáját:~ ~-
16  1|           titokban tartotta?~ ~A gróf (mosolyogva): Komolyan kérdi ezt?~ ~
17  1|                a bájos csoportra, majd mosolyogva tartotta a képet a huga
18  1|                 de azért kiváncsian és mosolyogva nézi a fiatal teremtést,
19  2|        történni fog.~ ~A leány kacérul mosolyogva nézett a két izgatottan
20  2|              azonnal cserben hagyná.~ ~Mosolyogva, - hiszen te ismered az
21  2| visszautasítsam... Talán - tette hozzá mosolyogva, - éppen a kezét fogja megkérni